Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)
2018-07-14 / 162. szám
TR^rryTi helyőrség SI vasoinK versei Tárnok Mihály Utoljára Könnyed leszek, ha sírnod kell, Pohár, ha szomjad oltod, A minden, ha minden elhagy, S nem lesz már kihez szólnod Vak világban, fényed leszek, Hang, ha néma csend riaszt, Perceket, mit elveszítesz, Órákban átnyújtom azt. Éjszaka, hogy szépet álmodj, Meseképekkel játszok. Oh’ ne bánd, míg töröm magam, Közben árnyékká válók. Csillag leszel lila égen, Én? Csak visszfényed - talán, Sóhajom elküldöm érted, S Te? Oda se nézel rám... Fütty-madár Fütty-madár kertembe minden virág, Fészkeket rak bennem a képzelet, Nyújtózom a meleg napsugárban, Szél cikázza nyitott ingemet. Bókolva hajlong, brúg egy vadgalamb, Fecske villan, mint ébredő lélek, Zenébe illő lágy melódiák, Át meg átzengik e szép vidéket. Óbor vörösük a poharamban, íze, tüze régi képet láttat, Gondolatban megölellek téged, Míg a szellők Chopint muzsikálnak. Idézőidül a messzi rengeteg, Szárnyalásom a kék égbe réved, Szines betűim íijátok fennen, Április van, gyönyörű az élet! Cs. Nagy László A kelet Király Gábor A nyugat című versére Hittük azt, felejthető, hogy „sohasem voltunk mi készek”, előttünk úgyis térdre rogy, félholtan, vagy tán egészen, minden, mi mást táncba hívott, de nem hallhattuk a zenét, hisz harcunk ellenünk vívott, szűk elménket szaggatta szét, éltünk, égig átkozódva, foltozva a büszke várat, mindig másnak vált valóra, amit ránk testált a század. Jutott új zabla, kötőfék, szánkat rendre felsebezte, akarásunk kerékbe törték, és a lefüggönyözött este átrágta vén csontjainkat, hogy már remélni sem mertünk, nem volt, aki új táncba ringat, mi minden dalból kint rekedtünk, mert nem álmodtuk az álmot, a hajnalt is gúzsba kötöttük, míg lelkünkre ült porkolábot lelkesedve megköszöntük. Most állunk, új idők szelében, idehallik minden zene, és igazságaink nevében szabad szánk porral lett tele, hitünkre hajló minden árnyék, csak fényeink ütötte rés, mit felmutathatunk magunkból: „a semmi, a nincs, a kevés”. 2018. július Csorba Tibor A virágpásztor Az ő nyája sosem fut legelőkre, nem kíséri, s vigyázza hű puli. Szürke szamár sem csenget előtte - ez összevetés rangon aluli. Nem indul útnak az esztenáról, hegyek lankáin sem lesi farkas. Téli szállása sincs gerendából, s rá az erdő-szellem nem tilalmas. Csak éppen itt varázsol a kertben, s látom, ha kinézek az ablakon. Az Isten sem teremtene szebben: egy Szemirámisz-kert alatt lakom. Szép kedvesem tekintete rebben - virágpásztor ő, földi angyalom. Egy focilabda vallomása Lyonban gurultam kilencven percig - szédültem, pörögtem, csavarodtam. Huszonkét dühös, de elszánt és hercig legény üldözött, háborodottan. Egy nagy füves legelőn engem akart megannyi láb és fele annyi fej. Időnként egy pásztorféle megzavart, ha sípolt - a fiúkra hatni kell! A himnuszokat elég jól ismerem, de volt egy Istenes - az volt a szebb: ahogy meghallottam, hát ott hirtelen gurulhatnékom az adósa lett. Ha olyan lábak közelébe értem, kedvem támadt segíteni rajtuk: mert akarták - rezgő hálóba tértem, s akkor az égig ért fel a hangjuk: sok százezer szívből valami átok szakadt fel piros-fehér-zöld színben. Minden focinak hasonlót kívánok - és az ottaniakat irigylem! Zádori Gábor A Mindenség elmélete Stephen Hawking könyve nyomán Zsámolyomon ülve hallgatom szavad, azt bizonygatod, hogy „senki sem szabad”. Képletek, törvények, űr és száguldás - zsonglőr érvelésed úgy szúr, mint a nyárs... ,A Tejút átmérő százezer fényév”, „Méij és modellezzél, látni nem elég”. „Hubble óta tudjuk: tágul a világ, vörös eltolódás evvel egybevág.” „Határtalan világ - mégse végtelen”... Birtokom a tudás, mégsem érthetem, mérés, tapasztalás mit sem bizonyít.- Miért lett a Föld és Isten, vallás, hit? „A görbült tér-időt úgy fogjuk csak fel, amit agyunk alkot róla: egy modell.” ,Atomok táncában a jövőnk pirkad”. „Minden szupernóva: lángoló színpad.” „Buzgó bozonoktól módosul a kvark”.- Tombolsz, univerzum? A rend összetart! „Pulzárok, sötét lyuk: nem látunk sosem; tudatunkkal látunk, s nem azt, mit a szem”. „Részecskegyorsítás: törvényt igazol”...- ami kotta, ámde ki írta és hol? Anyag, energia, létezés, halál -terv s képzelet nélkül csak a káosz vár! Hívhatod a Szerzőt s fesd le bárminek: ő a kezdet és vég; forró és hideg; elektromágnesesség, kvantumfizika,. Mindenség és Élet: csak Ő az oka. Bagi István Felkavarsz poétika... Önkínzó Ikarosz... Sugár bódulat szirénhang szédület fullánkos szavak kérészek raja zümmög fejem körül lám jól mulat melléknév igével násztáncba vidd őket délibáb dallama halánték taktusra hajtsd a kört hajnalig halljam a szívek ritmusa mit dobol lássam amint rímes lábak rakoncátlan tánca sorokba szelídül pontosan szépen megy vezénypálca buzgalom csillapul végre messze alattam hangtalan halad a Föld nem kellenek már méhviaszos tollak a Napba föl szivárványos varázsszőnyeg emeli kedvem az égre. Szívlevelű szivarfa Eszembe jutsz váratlanul most hogy virág van rajta megint újra pompázik gyerekkorom ceruzafája én neveztem el így ágain vékony pálcák lógnak ritka fajta az Alföldön alig láttam másikat felénk... szóval eszembe jutsz hiú fiú tisztelt entellektüel ősz pofaszakáll ölelgetés kétoldalról szép szavakkal méltattad érett barátságunkat felrémlik bennem a kép: karod a nyakamat szorítja fölötte háttérnek a fa zöld koronája látszik fürtös fehér virágokon az ég kékje villan át - így hát lehetne ez idilli emlék is... Lehetne ha azt a találkozást gyalogos útjaink és az idő dimenzióinak metszéspontjában nem követte volna villámcsapás a derült égből egy í-mél üzenet: „láttalak a fotón a fészbukban régen éreztem ekkora csalódást tudod te egyáltalán ki az akivel nyájas alázattal diskurálsz van fogalmad milyen aljas módon rágalmaz engem? évek óta nem vonja vissza amit a cikkében rólam írt - ezzel te nem barátkozhatsz!” Nesze nekem kólintás a fejbe azt hittem rosszul látok már megbocsáss kérdeztem a sérelmedhez nekem mi közöm és miért akarod eldönteni helyettem hogy szóba kivel állhatok és miért nem rendezi ügyét békességgel aki törvénynek vallja a Bibliát - válaszod rövid volt: VAGY Ő VAGY ÉN TÖBBÉ NEM ISMERLEK ÉS A TEKINTETEM IS KERÜLD HA MÉG EGYSZER MEGLÁTLAK VELE! Megláttál... IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
