Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)

2018-07-20 / 167. szám

2 ALMANACH 2018 - KISSZÉKELY 2018. JÚLIUS 20., PÉNTEK Kisszékely vonzó falu azok számára, akik a nyugalmat és a csendet keresik Az aratóünnepen találkoztak a település elszármazottjai A Kisszékelyiek Baráti Ta­lálkozóját és a falu aratóün­nepét rendezték nemrégi­ben. Ugrásszerűen megnő ilyenkor a település létszá­ma, ugyanis sok elszárma­zott hazatér. Hanoi Erzsébet erzsebet.hanol@mediaworks.hu Sok-sok előkészü­let előzte meg a múlt szomba­ti aratóünnepet. Viharkár ér­te a települést nem sokkal a rendezvény előtt, de az önkor­mányzati dolgozók és az ön­kéntes segítők mind helytáll­tak, nagy köszönet jár ezért nekik - kezdte a program kap­csán Pajor Ágnes, Kisszékely polgármestere. A faluban nyolcadik alka­lommal rendeztek aratóna­pot, amelyen a két helyi csapat mellett három ozorai, két tol­­nanémedi, valamint egy-egy nagyszékelyi, pincehelyi, sza­­kályi és simontornyai arató­banda dolgozott a búza beta­karításán. A mun­ka végeztével meg­terítettek a tarlón, és a csapattagok elfogyasztották jól megérdemelt reg­gelijüket. Többek között kevert tú­ró, sonka, kolbász, friss kenyér, pap­rika került terítékre. S míg fa­latoztak a bandák, az aratást szemléző Csepregi Ferenc és Májer József értékelte a terü­let tisztaságát, a kepék minő­ségét, az eszközök korhű jel­legét és a reggelit is. Minden csapat emléklapot vehetett át, amelyen szerepelt a tagok név­sora és csoportképe, továbbá kenyeret, bort és egy helytör­téneti kiadványt kaptak aján­dékba. Sorrendet nem állítot­tak fel, ugyanis nem a verseny, hanem a hagyományőrzés volt a rendezvény legfőbb célja. Ennek megfelelően a hely­színre érkező érdeklődőket és az aratókat szekéren szál­lított hordókból kínálták bor­ral - kékfrankos rozéval és fe­hér rizlingszilvánival -, illetve friss vízzel, köszönhetően Kis­­tamás Gábornak és Nemess Viktornak. - Májer Józsi bácsi kezdeményezte, hogy a tavalyi nyitott pince után idén inkább települjünk ki. Ebben segítsé­günkre volt Nádori Anti kocs­­máros - mondta Kistamás Gá­bor. Hozzátette, hogy a stand kialakításánál is a hagyomá­nyos elemek használatára tö­rekedtek, és nádtető adott ár­nyat a hűsölésre vágyóknak. De nemcsak a szomjukat olt­hatták ott, hanem zsíroske­nyérrel, sajtfalatkákkal is kí­nálták a vendégeket. Májer József elmondta, hogy a kisszékelyiek számára fon­tos, hogy alkalmazkodjanak a falu hagyományaihoz. Kis lé­lekszámú, háromszázhúsz fős a település, de ilyenkor meg­ugrik a létszám, hiszen sok el­származott hazatér, ráadásul az idén a Kisszékelyiek Bará­ti Találkozóját is ekkor ren­dezték. A programon nemcsak azokat látják vendégül, akik egykor a faluban laktak, vagy fel­menőik révén kö­tődnek a település­hez, hanent az oda­­származottakat is. - Kisszékely min­dig befogadó tele­pülés volt. A tatár­járás és a törökdú­­lás után is lakott maradt, majd jöttek a svábok, a felvidékiek, és mindenki megtalálta a he­lyét a településen. Sőt, ami­kor a német származásúakat ki akarták telepíteni, megvéd­te őket a közösség. Ez az össze­tartás és Kisszékely természeti adottságai, valamint a tiszta le­vegő most is vonzóvá teszi a fa­lut azok számár.a, akik a nyu­galmat és a csendet keresik - hangsúlyozta Májer József. Borbás Sanyi bácsi, a rendez­vény egyik legidősebb kaszása a régi aratásokat idézte fel. El­mondta, hogy már gyerekko­rában megtanulta a különbö­ző paraszti munkákat. A ka­szálás az egyik legkedvesebb tevékenysége, és mint mondta, Az aratónap célja nem a verseny, hanem a ha­gyományok őrzése volt Kistamás Gábor (hátul) és Májer József bort kínált az aratóknak Soós József adagolta a kévéket a falumúzeumban őrzött 1800-as évekbeli cséplőgépbe A kopjafánál felolvasták azok nevét, akik a legutóbbi találkozó óta, az elmúlt öt évben hunytak el Borbás Sanyi bácsi a régi aratások emlékeit idézte fel Pajor Ágnes polgármester ha ehetné, naponta végezné. Ez az egyik oka annak, hogy min­den évben részt vesz az arató­ünnepen. Kisszékelyi sajátosság, hogy a kévéket csádéval kötik össze. Ez a mocsári és parti sás kiváló a kötélkészítéshez, a levelén ugyanis apró hor­gok vannak, így nem esik szét a kötél - avatott be Horváth András. Az aratás megkezdé­se előtt már megfonták a kö­teleket, előkészítették a terü­letet mondta el Ságvári József. Ő vezette azt a lovaskocsit, amellyel minden aratócsapat­tól begyűjtötték egy-egy ké­vét, és elszállították azokat a szérűskertbe, vagyis a ren­dezvény központi helyszínére. Itt egy 1800-as évekbeli, oszt­rák gyártmányú cséplőgépet is beüzemeltek, amelyből csu­pán kettő készült a világon. Az érdeklődők megismer­hették, miként lesz a gaboná­ból kenyér. Sőt, mindenki ma­ga dagaszthatta a tésztát. Az ebédről két sárbogárdi sza­kács, Nagy Dezső és Tarr Já­nos gondoskodott, és főztek gu­lyást a négyszáz vendégnek. A délutáni Kisszékelyiek Baráti Találkozóján Csepregi Ferenc bemutatta legújabb helytörté­neti munkáját, amely az elmúlt harminc évre tekint vissza, és a korábbi találkozók emlékeit is visszaidézi. A rendezvényen Süli János miniszter is tisztele­tét tette. A Szent György vértanú templomban hálaadó szentmi­sét tartottak, majd a résztve­vők megkoszorúzták a Hősök emléktábláját, illetve a temp­lomlépcső alatti kopjafánál fel­olvasták azok nevét, akik a leg­utóbbi találkozó óta, az elmúlt öt évben hunytak el. Az ünne­pélyes eseményt Bognár Cecil tárogatóval és énekekkel kísér­te. A kulturális műsorban he­lyi és környékbeli hagyomány­­őrzők léptek fel, aztán a tánc­házban bárki megtanulhatta a kisszékelyi lépéseket, a na­pot záró bálban pedig végképp mindenkit megtáncoltatott a Fox zenekar. Az összeállítás megjelenését támogatta Kisszékely Önkormányzata A cikket Hanoi Erzsébet írta, a fotókat Mártonfai Dénes készítette

Next

/
Oldalképek
Tartalom