Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)

2018-07-17 / 164. szám

2018. JÚLIUS 17., KEDD SPORT 15 Úgy tervezték, hogy a vb végére érjék el a csúcsformát Aranycsapat született A múlt hét végén nagy ma­gyar sikerrel zárult Debre­cenben a női junior kézilab­da-világbajnokság, váloga­tottunk mind a nyolc mér­kőzését megnyerve aranyér­mes lett, a döntőben 28-22- re győzte le a norvégokat. A csapatból többen a jövő zálogai lehetnek. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Vannak pillanatok az életben, amikor az ember tudja, érzi, minden ren(Jben lesz. Legyen szó egy tanulmá­nyi vizsgáról, állásinterjúról vagy - mint esetünkben - ép­pen egy sportversenyről. Aki követte a magyar női junior kézilabda-válogatott menete­lését a Debrecenben rendezett U20-as világbajnokságon az aranyérem felé, pontosan tisz­tában volt vele, hogy a Golovin Vlagyimir és a felnőttváloga­tottal korábban olimpiai és vi­lágbajnoki ezüstérmes, Euró­­pa-bajnok Pigniczki Krisztina vezette együttest képtelenség megállítani. Felejthetetlen pil­lanatok voltak, amikor a 16 fős magyar vb-keret (Pénzes Lau­ra és Horváth Laura tartalék­ként szerepelt a tornán) legfia­talabb tagja, a Vác alig 18 éves átlövője, Kácsor Gréta hol a tár­sakat, hol pedig a hazai csapat kvázi nyolcadik tagjává előlé­pő, a mieink meccsein fergete­ges hangulatot teremtő szurko­lókat hergelte és biztatta heves kézmozdulatokkal játék köz­ben. Ahogy Binó Boglárkára is emlékezni fogunk: a vb-t a má­sodik legjobb védési hatékony­sággal (73 lövésből 31 védés, 42 százalék) záró kapus a Ro­mánia elleni negyeddöntő haj­rájában egy hétméterest hárí­tott nagy bravúrral, majd kez­dett könnyezni. Az aranyérmes magyar lányok öröme a debreceni bravúr után Mindezek fényesen bizonyí­tották, hogy a mieink mennyi­re tudatos, okos, taktikus, kon­centrált, pontos, precíz és fe­gyelmezett kézilabdát vezet­tek elő a hibátlan teljesítmény­nyel, nyolc sikerrel zárt vb-n. A szinte tökéletes mentális és fizikai felkészültség mellé ha­talmas szív és akaraterő páro­sult. A magyar játékosok testi­leg és lelkileg is kiválóan bír­ták a saját maguk által dik­tált gyors tempót, különösen a találkozók második harminc percében. „El kellett jönnie annak a pontnak, amikor megtörjük őket” - mondta a Norvégia el­len 28-22-re megnyert dön­tő után a tornát 27 lövésből 21 góllal záró, a vb legjobb beálló­­sának választott Pásztor Noé­mi. Ez a vitathatatlan megál­lapítás az összes magyar érde­keltségű meccsre igaz volt. „Lesz még Oslo Hajdúszo­boszló!” - énekelték a döntős győzelem utáni mámoros ün­neplés közben a magyar játéko­sok, nem sokkal később pedig az elmaradhatatlan, Az éjjel soha nem érhet véget című dal dübörgött a Főnix Csarnokban. A fényes siker után teljesen jo­gos és megérdemelt volt a fiesz­­ta, ezt a pillanatot ki kell élvez­ni, elvégre a hazai női szakág (felnőtt vagy utánpótlás szin­ten) 53 év elteltével nyert is­mét vb-dranyat. „Egy edző mindig remény­kedik benne, hogy véghez vi­szi a csodát, és az első össze­tartáson már láttam, ebből le­het valami. Mégsem indult könnyen a torna, a brazilok ellen nem ment jól a játék, de utána meccsről meccsre javul­tunk. Úgy is terveztük, hogy a végére érjük el a csúcsformát” - nyilatkozta Golovin Vlagyi-Két fogát adta az aranyért A döntő 44. percében egy ma­gyar támadás alatt az irányító Lakatos Rita összefejelt And­rea Solstaddal, azonnal lero­hant a pályáról a száját fog­va, és már nem is tudott visz­­szajönni, kórházba kellett szál­lítani. A csapatkapitány egyik foga bánta az ütközést, egy másik foga pedig letört. Fotó: MTI mir, akit emlékeztettünk ar­ra, hogy a világbajnokság előtt azt mondta: nem tudja, kriti­kus helyzetben hogyan visel­kedik majd a csapat. „Egy kis görcs azért volt ben­nük, de az első, ami eszembe jut, hogy a mérkőzések előtt az öltözőben milyen remek volt a hangulat. Az a szeretet, amit Debrecentől kaptunk, akko­ra erőt adott, hogy a lányok le­­győzhetetlennek érezték ma­gukat. A torna előtt úgy fogal­maztam, meglátjuk, melyik ar­cát mutatja a csapat: vagy ne­hézkesen, vagy szenzációsan fog játszani. Az utóbbi jött be” - mondta a tréner. Faluvégi Dorottya pedig az alábbi nyilatkozatot ad­ta: „Mindig tudtuk, hogy ben­nünk van ez az eredmény. Na­gyon sajnáltuk, amikor ko­rábban lemaradtunk egy-egy éremről, mert nem éreztük, hogy a győztes csapatok annyi­val jobbak lettek volna nálunk. Ezen a vb-n két nehezebb mécs­esünk volt, először a románok elleni, amelyen fordítanunk kellett, ráadásul telt ház előtt, ami a csapat nagy részének még új élmény volt. A másik a dél-koraiak elleni összecsapás volt, amelyen meg kellett bir­kóznunk a szokatlan ázsiai stí­lussal. Hosszú volt a szezon, a meccsek előtt és után éreztem is a fáradtságot, de a meccsek alatt sosem!” Leszögezhetjük, hogy a vb-győzelem felelősséggel is jár, ebből a keretből sokan a jövő zálogai lehetnek. Fontos, hogy a sportág irányítói és szereplői még jobban kiaknázzák a mos­tani, kifutó korosztályban rejlő lehetőségeket, így, még több NB I-es tapasztalattal a hátuk mö­gött, a „nagyok” közé már meg­hívott Háfra Noémi és Faluvé­gi Dorottya után mások is be­mutatkozhatnak, és meghatá­rozó tagjává válhatnak a felnőtt nemzeti csapatnak. Ahogy a már említett Pász­tor Noémi megfogalmazta: „Imádjuk, szeretjük egymást.” A magyar kézilabda-társada­lom sem érezhet másként az új aranycsapat iránt. Novak Dokovic újabb wimbledoni diadalának kisfia a helyszínen örülhetett •• Örökké TENISZ A legjobbak közé visz­­szatérő Novak Dokovic vasár­nap Wimbledonban megérde­melten emelhette magasba a 13. Grand Slam-trófeáját, a 12. helyen kiemelt szerb játékos a döntőben 140 perc alatt 6:2, 6:2, 7:6-ra verte a 8. helyen rangsorolt dél-afrikai Kevin Andersont. Dokovicot negyed­szer koronázták meg a sport­ág szentélyében.- Foglalja össze az utat, ame­lyet megtett a tavalyi Wimble­dontól mostanáig!- Mindent megtettem, hogy elkerüljem a könyökműtétet, de nem volt más megoldás. Re­mélem, ez volt az utolsó műté­tem, hamar visszatértem, ta­lán túlságosan is. Türelmet­len voltam. Kételkedtem ab­ban, hogy valaha visszaté­rek a csúcsra. Én is ember vagyok, mindannyiunkban vannak kétségek, van csa­lódottság, frusztráció. Való­jában több időre volt szük­ségem, visszatérni az ala­pokhoz, az edzéseken any­­nyi labdát megütni, ameny­a szívében lesz a p- Az utolsó két mérkőzésen ta-Dokovicot negyedszer koronázták meg a sportág szentélyében nyit csak lehetséges. Örülök, hogy Wimbledonban tértem vissza igazán, hétévesen ar­ról álmodtam, hogy egyszer én nyerek majd itt, még tró­feákat is készítettem otthon különféle anyagokból. Nehéz választani a négy győzelmem közül, de az első és ez a mosta­ni kiemelkedik. Az első, mert valóra vált az álmom, a mos­tani, mert a fiam itt lehetett a díjátadón. Wimbledonban ötéves kor alatt nem jöhet­nek be a gyerekek a páholy­ba, ezt tiszteletben tartottuk. Fotó: AFP Nem beszéltem erről a torna előtt, de különleges motiváció volt, amikor az a kép lebegett a szemem előtt, hogy láthat engem trófeával a kezemben. Az a pillanat pedig, amikor ez megtörtént, a szívemben lesz örökké. Ián önmagának is bizonyítot­ta, hogy többre képes annál, mint amit Wimbledon előtt gondolt?- Nagyon hiányzott, hogy végre ismét egy Grand Slam­­döntőben léphessek pályára, de nem számítottam rá, hogy ez már most megtörténik. A Nadal elleni elődöntő hatal­mas teszt volt, hogy mire va­gyok képes. Ezért is küzdöttem annyira a győzelemért, mert tudtam, hogy ez nem csak a döntőbe jutást jelenti nekem, hanem rengeteg önbizalmat ad. A fináléban az első két játsz­mában olyan jól játszottam, ahogyan régóta nem. A harma­dik szettben Kevin volt a jobb, szerencsésnek érzem magam, hogy így is megnyertem.- A pénzdíja felét a könyökét műtő orvosnak adja, ugye?- Az valószínűtlen, de majd gondolok rá. Egyébként ő is itt volt, meghívtam a páholyom­ba, nagyon hálás vagyok neki, fantasztikus munkát végzett a csapatával. MW JEGYZET Élmények Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu „Ilyen kis méretű géppel még nem repültek soha játékosa­ink, így nemcsak egy Euró­­pa-liga-selejtező élményé­vel, de egy nem mindenna­pi utazási móddal is gazda­gabbak lettek" - jelent meg július 11-én az Újpest FC honlapján, miután a lüa-fe­­hérek megérkeztek Baku­ba, a másnapi, Nyeftcsi el­leni találkozóra. Azt azért nem hallgatta el a beszámo­ló, hogy akadt némi problé­ma, mert a mali Alassane Diailónak és a nigériai Obin­­na Nwobodónak nem sike­rült elintézniük a vízumot, és az azeri hatóságok őket másnap hajnalban hazazsup­­polják. Ezt olvasva rögtön el­kerekedhetett a szemünk, hi­szen az EL-ben június 20-án sorsoltak, az azeri vízum pe­dig - utánajártunk - tíz nap, sürgősségi felárral egy hét alatt elkészül, vagy legalább­is elbírálják a kérelmet. Arra pedig nyomatékosan felhív­ják a figyelmet, hogy Baku­ban a repülőtéren nem lehet vízumot felvenni. Az Újpest honlapjára fel­került írásban az is gondo­latébresztő, hogy a csapat fél óra késéssel, 9.30-kor in­dult, útközben Törökország­ban kétszer is le kellett száll­nia üzemanyagot vételezni - a kis gépek hátránya ez -, és helyi idő szerint 20 óra­kor landolt. Az időeltolódást figyelembe véve a játéko­sok kilenc órán át kuporog­tak a gépen, ami nem egé­szen azt váltotta ki belőlük, hogy - idézzük újfent a klu­bot - egy nem mindennapi utazási móddal is gazdagab­bak lettek. A hét végén példátlan őszinteséggel nem más, mint Litauszki Róbert csapatka­pitány borította ki a bilit a sportnapilapnak nyilatkoz­va. „Az egész utunk olyan szürreális volt, hogy arra nincsenek szavak. (...) Nem kaptunk rendesen enni sem, csak szendvicset. (...) Szerve­zettségnek nyoma sem volt az egész túrán” - foglalta ösz­­sze a védő, akinek elmondá­sa szerint az indulás előtti éj­jel szóltak a klubtól, hogy az ő vízuma sincs rendben, ki­lencven százalék, hogy nem engedik be az országba, de próba, szerencse. Litauszki aztán a helyi konzul segítsé­gével rendezte a papírmun­kát, és hajnali kettőre már ő is ágyba került. Urbán Flórián, a lilák ko­rábbi játékosa Facebook-ol­­dalán még jobban leszedi a keresztvizet az újpesti me­nedzsmentről, megosztva a nagyközönséggel azt az in­formációt, miszerint az in­dulás előtt a masszőrt leszál­lították a fedélzetről, mond­ván, hogy vele már túlsúlyos lenne a repülőgép... Mi mást mondhatnánk, mint azt, hogy a csütörtöki visszavágóra szerencsére a mieinknek nem kell vízum, a Szusza-stadion egészen kö­zel van, kipihenten pedig ta­lán még a kétgólos hátrány (1-3) is ledolgozható. És persze kíváncsian vár­juk, hogy Litauszki számára mit tartogat a jövő Újpesten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom