Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)
2018-07-14 / 162. szám
12 TÖRTÉNELEM 2018. JÚLIUS 14., SZOMBAT Nagy falakkal vehették körbe a bronzkor jellegzetes földvárát Különleges bronzkori földvárat találtak a Hernád folyó völgyében a Magyar Nemzeti Múzeum régészei. Pataki Tamás szerkesztoseg@mediaworks.hu RÉGÉSZET Fenn járunk valahol az Ork-hegyen, az Ork-hegyi íjász sírjánál és egy ősi erődítmény maradványainál. De nem Tolkien és a Gyűrűk ura világában vagyunk, mert ha keletre nézünk, a távolban feltűnik Regéc vára a zempléni hegyek egyik csúcsán, és tőle kissé délebbre, alacsonyabban a boldogkői vár kövér öregtornya látszik. Ez a középkori Magyarország lovagvilágának csak a legeleje. A Szepesség óriás várai még jóval északabbra vannak. De nem is a középkor miatt érkeztünk ide, hanem azért mert egy különleges bronzkori földvárat találtak a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) régészei a Hernád folyó völgyében, Encstől északra, Méra határában. Nem messze tőle pedig a vidék első honfoglalás kori, hétsíros temetőjére találtak rá. Tényleg létezik az Ork-hegy? Az M30-as autópálya nyomvonalán kilenc régészeti lelőhelyet tár fel a Nemzeti Múzeum, de körülbelül hetven található még azon a szakaszon, ahol a miskolci autópályát összeköti a kassaival. Vilniustól Isztambulig itt vezet keresztül egy nagyon forgalmas út, amelyen száguldanak a kamionok, ám az elmúlt évezredek régészeti leletei is arról tanúskodnak, hogy egykor is fontos kereskedelmi útszakasz volt itt. Olyan helyeken, mint ahol a Vasonca-patak völgye nyugatról befut a Hernád-folyó völgyébe, gyakran megtelepedtek az emberek. A régészek életkamráknak hívják azokat a helyeket, ahol nemcsak egy, hanem különböző korok emberei is megtelepedtek, és korántsem véletlenül. Az autópálya építését megelőző régészeti feltáráson különös leletek kerültek elő. De először is tisztázzuk azt, hogyan kerülnek ide az örkök, J. R. R. Tolkien angol író képzeletbeli, torz és gonosz szörnyei? Puszta egybeesés lenne a Borsod-Abaúj-Zemplém megyei Méra fölé magasodó hegy és a szörnyek neve? A helybeliek valamiért így hívják a helyet. A régészek pedig ragaszkodnak ehhez a különös elnevezéshez, hiszen nemzetközi konferenciákon sokkal jobban bevésődhet a hallgatóság fejébe, mint a megjegyezhetetlenül hangzó Méra I. A régészeti lelőhely pedig nagyon ígéretesnek látszik. Persze ne számítsunk rögtön aranyvagy ezüstkincsekre - ám még azok is előkerülhetnek - ugyanis a régészeti leletek értéke eleve felbecsülhetetlen, mert igazából bármi, még egy kerámiadarabka is hordozhat értékes tudományos információkat. A földben talált kulturális javaknak pedig eleve nincs piaci értékük, mert illegális velük kereskedni. Fenn, a régészeti feltáráson Nicklas Larsson svéd származású ásatásvezető régész fogadott minket, aki már több mint tíz éve él Magyarországon. Körbenéztünk, majd leszálltunk a régészeti terepre, ahol Larsson csaknem hatvan földmunkást irányít, akik, amerre a szem eflát, kisebb csoportokban, izzadságos munkával, a tűző napon gödröket tárnak fel. Ám nem vagyunk ugyanazon a tengerszinti magasságon, mint a bronzkoriak, hiszen a földet még humuszréteg is borította, amelyet most eltávolítottak, hogy egészében láthassák a bronzkori erődítmény településszerkezetét: a gödröket, háznyomokat, árkokat, és megállapíthassák az épületek egymáshoz való viszonyát. Mert ha szétnézünk a terepen, különböző színű talajt látunk. A sötétebb foltok azt jelzik, hogy ott egykor megbolygatták, kiásták vagy felbontották a földet, vagy valami állt ott, ezért ilyen helyeken érdemes belenyomni az ásót a talajba. Eddig a nagy, négyhektárnyi felületen rengeteg cölöpnyomot találtak, nagy falakkal vehették körbe a bronzkori földvárat. A geofizikai felmérés már a két nagy árkot is előre jelezte, amely körbeölelte a települést, ezeket részben kibontották, vagy még csak ezután fogják. Még az erődítmény északi kapuját is megtalálták, itt az árok vonala megszakad. Az viszont a régészeket is meglépte, hogy az árok előtt és mögött is több cölöplyuksort találtak, ami azt jelenti, hogy a szokásosnál jobban védték erősségüket az itt lakók. De mivel valószínű, hogy kereskedelemmel foglalkoztak, volt is rá okuk. Az Ork-hegy tetején ugyanis egy pár száz fős település lehetett, ami viszonylag nagynak számított a középső bronzkorban, Kr. e 1500 körül. Valószínű, hogy bronztárgyakat készítettek, de valahonnan máshonnan tettek szert a rézre és az ónra, amiből a bronzot öntötték. Kerámiájuk az eddigi leletek szerint a nagyrévi kultúráéhoz köthető, előkerült egy szép, szvasztikamotívumos bögre is - a szvasztika a korban általában a napot jelképezte -, egy kis csörgőt is találtak, amelyet röntgenezni fognak, különféle fémtöredékeket, nyílhegyeket és a Hatvan és Füzesabony kultúrába sorolható edényeket találtak még. A település magja körülbelül két hektár lehet, és szerte rajta gödröket, cölöplyukakat, leégett és beomlott házmaradványokat lehet észlelni. A gödröket leginkább tárolásra használták. Gabonát, élelmet vagy akár eszközkészítéshez használatos nyersanyagokat, például köveket, agancsokat raktak beléjük, föléjük pedig fedőszerkezetet építettek. A szkíták foglalták el? Az erődített település területén több száz szkíta típusú, háromélű bronz nyílhegy került elő, melyek egy kora vaskori fegyveres konfliktus emlékei lehetnek. Hasonló támadások több Kárpát-medencei kora vaskori települést érintettek (Dédestapolcsány - Verebce-tető, Celldömölk - Ság-hegy, Velem - Szent Vid-hegy). Vajon a szkíták miatt erődítették egyretjobban településüket az itteniek? A késő bronzkor végén újra élesen elválik egymástól az Alföld és a Dunántúl története. A keleti részen preszkíta és szkíta népesség jelenik, meg, a nyugati rész Közép-Európa vonzáskörébe kerül. A szkíták a Duna-Tisza közében telepedtek meg. Több lelőhelyet is ismernek a régészek, ahol hasonló eseményekre lehet következtetni: mindenütt a nyílzáporok nyomai árulkodnak a heves harcokról. A dániai Torupgárdvej és Stengárd településen olyan, 4500 éves, bronzból öntött kardokat találtak, melyek a kutatók szerint valahol a Kárpát-medencében készülhettek. Az őskori kereskedelmi utak hálózatában a Hernád folyó völgyének fontos szerepe lehetett. A Kárpátoktól északra, a mai Észak-Magyarországon, a Bükk lábainál és a Hernád folyó mentén több bronzkori települést találtak, és ezt a hálózatot próbálják jobban megérteni a mostani kutatások alapján is a régészek. A bronzkorból rengeteg erődített települést, földvárat ismernek, a régészek leginkább a megépítőik építéstechnikájára kíváncsiak: hogyan termelték az élelmiszert és hogyan használták a település tereit, amiből a társadalmi berendezkedésükre is következtethetnek. Az Ork-hegyi íjász Honfoglaló őseink először a Felső-Tisza-vidéket szállták meg, majd a folyók mentén fokozatosan északabbra, a hegyvidékekre is eljutottak. A bronzkori település mellett, Szalaszend környékén hét honfoglaló sírját is megtalálták. De nem a régészek! Mivel a régészeti feltárások előtt még a tűzszerészek is bejárják a terepet, tisztázandó, nem rejtőzik-e második világháborús bomba a föld alatt, az ő fémdetektoruk akadt rá a honfoglalók lószerszámaira. Ez a lelet azért is különleges mert a Hernád folyó völgyéből ez idáig nem ismertek hitelesen feltárt honfoglalás kori temetőt. Ám különleges kincsekre ne számítsunk, hiszen a 10. század eleji sírokat valakik kirabolták. Igaz, nem mostanában, hanem még a honfoglaló időkben. A sírrablók megleshették a gyászszertartást és azt is, mibe öltöztették az elhunytakat, mert minden esetben pontosan a halott derekára ásták rá a rablógödröket. Lehet, hogy a díszes véretekkel kirakott öveiket akarták megszerezni. A rablásfoltok pedig megmaradtak a talajon, így a régi bűntény történelmi nyomai nem évültek el. A legérdekesebbnek az első számú sírt tartják a szakemberek, amelyet az Ork-hegyi íjászénak kereszteltek el. Zivataros évszázadához képest ez a szabad harcos szép kort megért, hiszen a csontvizsgálatok alapján legalább 50-00 évesen halt meg a 165 cm magas, europid és némi mongoloid vonásokkal rendelkező férfi. És különleges tárgyakat vitt magával másvilági útjára. Nem csak hátas lovának maradványait temették el vele, a zablával és kengyellel együtt, hanem mellé helyezték az íját, egy olyan íjtegezben, amelyben a leeresztett íjat tárolták - amilyenről már László Gyula is írt. Még az íj középső részén és az íjkarok végén lévő csont merevítőlemezek is megmaradtak.- Az íjászfelszerelés egysége az, ami igazán különleges. Bal válla mellé helyezték a nyíltartó tegezét, a tegezben nagy nyílhegyek is voltak, közöttük egy sajátos, nagyméretű, áttört pengéjű gyújtó nyílhegy is - magyarázta el Pusztai Tamás régész, a Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi igazgatóságának vezetője. Miközben kézbe vettük a súlyos és gyönyörű nyílhegyet, melynek réseibe olajos kanócot fonhattak egykor, és így lőhették az ellenség épületeire, eszembe jutott, hogy a kalandozások során hány szalmafedelű és faépület válhatott így a tűz martalékává. A harcos övénél megtalálták a tarsolyát is, benne tűzgyújtáshoz szükséges kovakövet és vasból készült tűzszerszámát tartotta. Ha netalán nem lobbanna lángra a gyújtónyíl. Az Ork-hegyi íjasz tarsolya A Magyar Nemzeti Múzeum régészei az Encstől északra fekvő Méra határában honfoglalás kori leletekre bukkantak
