Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-21 / 142. szám
SPORT 15 2018. JUNIUS 21., CSÜTÖRTÖK A breszti teljesítmény dönthette el a belga szakember sorsát így váltak meg Leekenstől Georges Leekens alatt nyeretlen volt a válogatott Fotó: MW Bekövetkezett az, amit egyes sajtóhírek már korábban is megpendítettek: a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) megvált Georges Leekenstől, és az 53 esztendős Marco Rossit nevezte ki a nemzeti csapat élére. Pietsch Tibor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Megtörtént! Már napokkal ezelőtt felvetődött a lehetősége annak, hogy Georges Leekens távozik a magyar labdarúgó-válogatott éléről, mert az irányításával lejátszott négy felkészülési mérkőzésen nemigen győzött meg senkit arról, hogy jó döntés volt a tavaly októberi kinevezése. A belga szakember sorsa a hírek szerint nem is az Ausztrália elleni 2-1-es vereséget hozó meccsen, hanem három nappal korábban, Fehéroroszországban dőlt el, Bresztben ugyanis kifejezetten gyengén futballoztak Dzsudzsák Balázsék, és csak a szerencsének, no meg Gulácsi Péter bravúrjainak köszönhették, hogy 1-1-gyel kihúzták a végéig. A szándék feltehetőleg ekkor fogalmazódott meg az illetékesekben: váltani kell! A Nemzeti Sport korábban azt írta, hogyha az MLSZ elköszön Georges Leekenstől, Marco Rossi lehet az utódja, aki egy éve bajnoki címet nyert a Budapest Honvéddal, az idén pedig újabb bravúrt ért el: a Dunaszerdahellyel a szlovák bajnokság harmadik helyén végzett. A kispesti csapatot huszonnégy esztendő elteltével vezette ismét a csúcsra, a DAC-ot huszonöt év után juttatta ki a nemzetközi porondra. Nem túlzás: Magyarországon, sőt a határon túl is népszerűségnek és elismertségnek örvend - más szóval ő az a szakember, aki mögé szinte mindenki beáll. A kinevezése tehát logikusnak tűnt. A helyzet persze korántsem volt ennyire egyszerű. Többek között az bonyolította, hogy Leekensnek az Eb-selejtező-sorozat végéig szólt a szerződése. A belga szakemberről időközben az is kiderült, nem az a feladós típus, úgy tudni, ő egy másodpercig nem gondolt arra, hogy ne folytassa a munkát. Igaz, ezt napokig nem jelentette ki, a hallgatását csak kedd reggel törte meg. A jelenleg odahaza pihenő 69 esztendős trénert a HLN.be portál szólaltatta meg, az alábbi néhány mondatból is kitűnik, esze ágában sem volt távozni. „A Nemzetek Ligája szeptemberi rajtjára készülünk - idézte őt a belga honlap. - Július nyolcadikén kezdek el újra dolgozni. A menesztésemről szóló történet egy-két internetes oldal szüleménye, azt követően jelent meg, hogy egy menedzsert kiraktam a szállodánkból. Jó a kapcsolatom a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökével és főtitkárával, ha gond lenne, biztosan tudatnák velem, ám ez nem történt meg.” Nos, mégiscsak megtörtént Kedden tudniillik felgyorsultak az események. Hétfő este Marco Rossi még úgy reagált, hogy egyelőre nincs mit mondania, mert hivatalosan nem kereste meg őt senki, habár sejtelmesen annyit hozzátett: „Csupán azt ismételhetem most el, amit korábban sem titkoltam, megtisztelő számomra, hogy egyáltalán felvetődik a nevem a magyar válogatott szövetségi kapitányaként.” Amikor afelől érdeklődtek nála, hogy a jövő kedden az Ausztriában rendezendő Videoton- DAC felkészülési mérkőzésen vajon találkozni lehet-e majd vele, mosolyogva felelte: „Minden megeshet.” Hétfőre jött a kedd, reggelre pedig a hír: a futballberkekben módfelett járatos olasz újságíró, Gianluca Di Marzio arról számolt be, hogy Marco Rossi délelőtt egyeztet az MLSZ illetékeseivel. Órákkal később újabb kockával bővült a „kirakós”, az Nso.hu információja szerint az 53 esztendős szakvezető képviselője már arról érdeklődött a dunaszerdahelyi vezetőknél, müyen feltételekkel lehetne felbontani a még egy évig érvényes szerződést... Innentől fogva érdemes percre pontosan felidézni az események alakulását. A Nemzeti Sport éreklődésére 18.56-kor Nagy Krisztián, a DAC sajtófőnöke elárulta, Ó nem tud arról, hogy bármi készülne, neki senki sem jelezte, hogy a klubnak még aznap lenne közlendője Rossival kapcsolatban. A kommunikációs szakember hozzátette, az Európa-liga-selejtező szerdai sorsolására, a Znojmo elleni edzőmeccsre, továbbá a csütörtökön kezdődő ausztriai edzőtáborra készülnek. Aztán 19.12-kor új fejezet nyüt. Az MLSZ ugyanis a honlapján kürtölte világgá: Marco Rossi veszi át a válogatott irányítását, s az új kapitány feladatairól is írt: ....többször bizonyította, hogy a csapatépítés, közösségteremtés szakembere, képes a fiatal tehetséges játékosok beépítésére, a tapasztaltabb labdarúgók motiválására. A tavalyi bajnoki siker mellett korábban bronzérmet szerzett a kispestiekkel, és ezt az eredményt idén a szlovákiai DAC együttesével is megismételte. Marco Rossi edzői felfogása az MLSZ elnökségének megítélése alapján jól illeszkedik a magyar labdarúgás lehetőségeihez, ami alkalmassá teszi arra, hogy a magyar válogatott keretét hatékonyabb futballra vezérelje, és 2018-2019-ben elvégezze a 2020-ban ütőképes csapat kialakításának feladatát.” A magyar labdarúgó-válogatott 56. szövetségi kapitánya az Instagram-oldalára ezt írta: „Nézem a világbajnokságot, és meg kell mondanom, Olaszország és Magyarország nélkül nem igazi a vébé. Nagyon szomorú vagyok emiatt.” A kedélyállapotán alighanem javít, hogyha Olaszországén nem is, Magyarország helyzetén mostantól változtathat. Az új szövetségi kapitány visszahozná Nikolics Nemanját a válogatottba Marco Rossi a szívét és a lelkét ígéri LABDARÚGÁS Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott első olasz - hatodik külföldi - szövetségi kapitánya már Budapesten adott interjút. Az 53 éves, torinói születésű szakember megvalósult álomról beszélt, s arról, hogy el akarja érni: a magyar futballszurkoló ne csak a múltra, hanem a jelenre is büszke lehessen. Feleségével együtt fővárosunkba költözik, de nem hagyja cserben a Dunaszerdahely csapatát, felkészíti klubját az Európa-liga mérkőzéseire.- Hogy is volt ez a hektikus keddi nap? Reggel felkelt, elindult a dunaszerdahelyi futballakadémia edzőpályájára, hogy levezesse az Európa-liga-selejtezőre készülő DAC 1904 edzését, aztán...- Nem, nem egészen így történt. Már napokkal azelőtt megállapodtunk egy találkozóban Csányi Sándor úrral, az MLSZ elnökével, aki kiutazott Dunaszerdahelyre. Leültünk tárgyalni, és amikor felálltunk, még semmi sem volt biztos, csak az, hogy az MLSZ részéről megvan az érdeklődés, részemről pedig a szándék. De délután iszonyatosan felpörögtek az események, kocsiba vágtam magam, és Budapestre hajtottam, megegyeztünk a szerződtetésemről, a 2020-as - részben magyar rendezésű - Európa-bajnokságig írtam alá, s most itt beszélgetünk az Erzsébet téri Ritz- Carlton társalgójában. És mielőtt elfelejteném: kimondhatatlanul boldog vagyok.- Az öröm mellett milyen érzések kavarognak önben?- Érzem a hatalmas nyomást egy olyan szurkolótábor, egy olyan ország részéről, amelynek fantasztikus futballhagyományai vannak, és amely vissza akar jutni oda, ahol egykor volt.- A nyomás tényleg nagy, de az ön felé áradó bizalom is, ugyanúgy a szurkolók, mint a média részéről. Valójában ön a nép kapitánya.- Hazudnék, ha azt mondanám, nem jutottak el hozzám a szurkolók és az újságírók hízelgő reakciói. Én most egy olyan pozícióba kerültem, amely minden magyar - és nagyon sok nem magyar - futballedző álma, és azt is tudom, hogy a magyar szövetségi kapitányi posztot övező presztízs jórészt a történelemből, a múltból táplálkozik. Szeretném, ha rövid időn belül a jelen eredményeiből is táplálkozna.- Óriási a kihívás ön előtt: a szövetség célul tűzte ki a kijutást a 2020-as Eb-re; de a Nemzetek Ligája rajtjáig már nincs lehetőség felkészülési találkozókra. Mit fog csinálni szeptember 8-áig?- Leülök azokkal a játékosokkal, akik motiváltak, és szíwellélekkel bele akarnak állni a feladatba. Mert az igaz, hogy úgy ismerem a magyar futballt, mint a tenyeremet, de ezekre a beszélgetésekre szükség van. Ami engem illet, én napi 24 órában leszek kapitány, ide költözöm Budapestre, végre jön a feleségem, Mariella is Pozzuoliból, a Nápolyi-öböl partjáról. Imádja Magyarországot és ezt a gyönyörű várost, egy éve óriási csapásként élte meg, amikor Dunaszerdahelyre költöztem, pontosabban Pozsonyba, mert ott volt a lakásom.- Két nevet feltétlenül meg kell említenem: Nikolics Nemanja és Davide Lanzafame.- Nikoliccsal mindenképpen akarok beszélni, tisztázni Megvalósult az álma Fotó: MW akarom, melyek azok az okok, amelyek miatt lemondta a válogatottságot, s vajon ezek még fennállnak-e. Davide az egyik kedvencem, de aligha jöhet számításba. Körül kell nézni Európában, és összegyűjteni azokat a tehetséges fiatalokat, akiknek vannak magyarok a felmenői között. Davidének nincsenek.- Nyilván nem garantálhatja, hogy kijutunk a 2020-as Eb-re. De mit garantálhat?- Azt, hogy szíwel-lélekkel a válogatottért fogok dolgozni, de ez nem is jó szó, mert ha dolgozásról van szó, akkor az olvasó csak kétkezi munkára gondol. Nekem azonban minden gondolatomat ki fogja tölteni a válogatott, sőt, már régóta kitölti. Amikor ébren vagyok, és sokszor akkor is, amikor álmodom. Mert ez a szenvedélyem.- A DAC 1904 szurkolóinak közösségi oldalán most nagy a szomorúság. Világi Oszkár tulajdonos be volt avatva az MLSZ-szel folytatott tárgyalásaiba?- Mindenről tudott, és mindenre az áldását adta. Megértette, mit jelent nekem ez a felkérés, és csak azt kérte, hogy amíg nem találnak új edzőt, készítsem fel a csapatot a közelgő Európa-liga-selejtezőkre. Természetesen igent mondtam, rögvest vissza is utazom - persze csak átmenetileg - Dunaszerdahelyre. Ch. Gáli András Halhatatlan Fenyő Gábor jegyzet@mediaworks.hu Bár idestova 30 éve tartozom a sportújságírók táborába, mégis mind a mai napig hevesebben kezd kalapálni a szívem, ha olyasvalakivel hoz össze a jó sors, akit mélységesen tisztelek emberi mivolta és világra szóló eredményei miatt. A minap újra elfogott az érzés; a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének két tagja, a vívó Rejtő Ildikó és a kenus Wichmann Tamás volt ugyanis a vendég az egyik kaposvári középiskola diák- és sportnapján. A fiatalok között nyilván akadtak olyanok, akiknek - legalábbis még a találkozó elején - fogalmuk nem volt róla, hogy valójában kik is ülnek velük szemben, mégis sikerült őket odaszegezni a székhez. Amolyan bemutatkozásként Wichmann Tamás udvariasan hellyel kínálta Rejtő Ildikót, majd villámgyorsan eljátszotta, hogy kihúzza alóla a széket. Persze nem így történt, ám a diákok vevők voltak rá. Ami közös a két halhatatlan sportoló(nk)ban, az a múltjuk. Rejtő Ildikó gerincferdüléssel bajlódott, ezért ajánlották neki a vívást, míg Wichmann Tamást gyermekkorában elütötte egy autó, s a kórházi ágyból küzdötte fel magát a világ legjobb kenusai közé. Na meg hogy mindketten megőrizték a humorukat. Mivel meglehetősen kötött volt az idejük, így megbeszéltem velük, hogy később majd visszahívom őket. A 81. évében járó Rejtő Ildikót - aki anno öt olimpián szerepelt, s valamennyiről éremmel térhetett haza - vasárnap késő délután kerestem.- Éppen most, amikor a világbajnokságon verik a németeket? Nem lehetne később? - kérdezte. Persze a dolog nem hagyott nyugodni, így aztán másnap, amikor-újra hívtam, megkérdeztem, mégis mi baja a németekkel.- Az égvilágon semmi, csak szeretem Mexikót - hangzott a válasz. - 1968- ban az olimpián ott voltam bronzérmes, ami ugyanolyan értékes számomra, mintha csak aranyat nyertem volna. Amikor ugyanis a csarnokba mentünk, hatalmas dugóba kerültünk, s tényleg a legutolsó pillanatban estünk be: arra volt csak időm, hogy villámgyorsan átöltözzek, s már mentem is fel a pástra. A bronzmeccsen a svéd ellenfelem 3:0-ra elment, amikor végre kezdtem bemelegedni, s így sikerült 4:3-ra fordítani. Kerek 50 év elteltével, valamikor az ősszel ismét Mexikó felé veszi majd az irányt Rejtő Ildikó, hogy az akkori magyar csapat még élő érmes tagjaival együtt felkeressék az egykori sikereik helyszínét. Mint mondta, ugyanolyan izgalommal várja a nagy utazást, mint fél évszázada. Hogy is mondta az egyik diák azon a kaposvári találkozón? Haláliak ezek a halhatatlanok...
