Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-30 / 150. szám

roza 6 19 ÖNTÖZÖM A CSALÁDFÁT (RÉSZLETEK) helyőrség Míklóssi Szabó István Tömbháznyi keresztek Pali mészáros és vallásos volt. Egyik látogatásakor szelíden kö­szönt, szemében meleg fény ragyo­gott. Mondta, hogy el fog utazni. Méghozzá Palesztinába.- Miért? - kérdeztem.- Hát... Kirúgtak. De ez rég tör­tént.- Csak most mondod?- Most, há’ nem hallod? - fész­kelődön a széken. - Jóska rosszul töltötte a kolbászt, felmérgesített. Bevertem a fejét az asztalba. A drá­ga tölteléket mind ki kellett dobni, mert a bolond összevérezte. Jött a főnök felesége. Mondta, menjek on­nan, és vissza se nézzek.- Istenre esküszöm, mondtam neki, hogy csak jót akartam. Ahogy magyaráztam, Ibiké néni felkapott egy marhalapockát, és úgy meg­rittyentett vele, hogy összeestem. A kapu előtt tértem magamhoz. Na, gondoltam, ha egy fehérnép ütött ki, az csakis Isten akarata le­het. Tudod, anyámhoz is hozzáver­tem párszor, de nem tudott kiütni. Isten akarata ez, ne mondja nekem senki...- S akkor mi történt, te Pali?- Hát - vonta meg a vállát -, hazafele találkoztam a papunkkal. Elmondta, van a polgármesternek egy remek ötlete. Hogy kiemelje a várost a gyalázatos nemtörődésből, a suta dologtalanságból. Keresztet formálnak az összes városban lévő tömbházon. Este, persze.- Ki fogják világítani a tömbhá­zakat keresztekkel? - csodálkoz­tam.- Marha - fogalmazott tömö­ren Pali. - Úgy fogják kapcsolni a villanyt az összes lakásban, hogy azok keresztet formáljanak. Ez összefogja az embereket, mert kö­zösségben kell cselekedni, egyszer­re kell csinálni a dolgot. Áthatja majd a vallás minden itt lakó szí­vét, és összefognak. Meghívják az országos tévéket, hogy lefilmezzék az egészet. Elmegy a híre a váro­sunknak, vége lesz a tespedésnek, mindenki lelkében megnyílnak az igazság ablakai.- Azokkal mi lesz, akiknek a la­kásában sötétség lesz?- Azok kimennek a tömbház elé, hogy ne legyenek egyedül. Vagy otthon maradnak. Nem ez a lényeg - csapott az asztalra.- Jól van, Palikám.- Miért, nem jó ötlet, ember?- Nagyon, nagyon jó ötlet...- Na úgy - enyhült meg Pali.- Ezért mégy Palesztinába?- Bolondokat beszélsz. Mészá­rost keresnek, a pap beajánlott.- Akkor mész...- Meszet ettél, hogy mindenre visszakérdezel? Megverlek! - fe­nyegetett.- Jaj, Palikám, figyelek rád. Mit csináltál az elmúlt hónapokban, hogy nem jöttél a jó hírrel?- Van fogalmad róla, mennyi pa­pír kellett az utazáshoz? Felfogod? Még te vagy az intellektuel a csa­ládban...!- Palikám... - próbálkoztam.- Kuss! Közben virágot vittem Ibiké néninek. Heti két alkalommal jelentkeztem a virággal. Szerencsé­re ott a közelükben a temető... És megvertem Jóskát. Amikor nem látta senki. Vertem a fejét a beton­ba, hogy: na, így töltik a kolbászt?- Túlélte?- Itt vagyok, nem? Akkor túlél­te. Kerüljön még egyszer a kezem közé... Adok én neki kolbászt, Is­tenre esküszöm. Atyám, ne hara­gudj... - nézett fölfele. Pali elment Palesztinába. Az al­kalmat kihasználva, felesége és két gyermeke elköltözött a városból, új lakhelyüket teljes titoktartás övezi. Néhány hónap után unokatestvé­remet hazatoloncolták: részegen masírozott és verekedett a közte­reken. Egyre sűrűbben vitték be. Végül a diliházban kötött ki, ahol sárga lapot nyomtak a kezébe, majd kiengedték. Szigorúan a lelkére kö­tötték, hogy szedje a gyógyszereit. Szedte is, rá is ivott alaposan, mivel lelkiismeretes ember volt. Laká­sát elárverezték, visszaköltözött az anyjához. Palihoz Jézus Krisztus is olyan bottal érne, amelynek hurok van a végén. Szarkanász Angelika a művészeti líceum diákja volt, tanárai főként azért kedvel­ték, mert nem jelent meg az órá­kon. Minden idejét a könyvtárban töltötte, elmondása szerint azért, mert csúfolták a diákok. Ritkáb­ban, hogy kifejezze a haragját, megvert valakit. Az igazgatóság néma megadással tűrte, mert a nagyanyja az iskola adminisztráto­ra volt. Ezért sikeresen vette az osz­tályokat, az érettségin is átbukdá­csolt. Tanulmányait egészségügyi technikumban fejezte be. Keresett munkát, de amikor az interjúkon lelkesedését asztalcsapkodással és odaadó bőgéssel fejezte ki, elma­radt az alkalmazás. A nagyi rájött, hogy unokájának azzal teremthet biztonságos egzisztenciát, ha férjet keres neki. Hamar ki is házasította. Az ifjú ara imádta a körömlakko­kat. Több doboznyit tartott belőle a hitvesi ágy alatt. Ha a divat úgy ala­kult, csak kikereste a megfelelő színt. Kísérletezgetett, remek körömköl­teményeket hozott létre. A sokéves körömlakkok némelyike beszáradt - úgy döntött, azokat mikrohullá­mú sütőben próbálja használható állapotba hozni. Pár perces melegí­tés után kinyitotta az ajtót, kezébe vett egy tégelyt. A szeméhez emelte, hogy megnézze az eredményt, mire az üvegcse miszlikbe robbant. Félje önkívületi állapotban ta­lálta. Eleinte nem tudta mire vélni felesége arcán a színek kavarodását, aztán észbe kapott és mentőt hívott. Asszonyát magához térítették, kö­zölték vele, hogy jobb szemgolyó­ja menthetetlen, el kell távolítani. Bőgni próbált, mire figyelmeztették, hogy ez most nem a legjobb ötlet. A műtét végére a cingár félj lelépett. Mire Angelika távozott a kórházból, már a válópert is nyélbe ütötte. A következő férjjelölt István uno­katestvérem lett. A nagymama az első randijükön felajánlotta Istvánnak, hogy mosa­kodjon meg az ebéd előtt. Hagyja szennyes ruháit az előszobában, ő keres a megboldogult nagytati gön­cei között neki megfelelőt. Unoka­­testvérem meghatódott a szívélyes fogadtatástól, úgy kellett lerángatni róla a szennyes kezeslábast, a für­dőszobába tuszkolni. Habos fürdő­kád, vadonatúj borotva és illóolaj várta odabent. Kis idő múltán a nagyi ráförmedt Angira: menjen be, mossa meg a vőlegénye hátát.- Egy kapcsolatot meg kell ala­pozni - biztatta ragyogó szemű unokáját. pv VA Bánföldi Zoltán: Ég és Föld között (90 * 70 om, 2018)- Nem ért váratlanul? - kérdez­tem unokatestvéremet. Szimmogott, köhécselt, aztán ki­bökte, hogy igen, mert éppen... Szó­val magát tisztogatta, alaposan.- De ő befejezte - vigyorgott.- Olyan finom ebédet rég nem et­tem... Úgy tűnt, sínen van a dolog, ami­kor lógó képpel beállított hozzám István.- Mi történt?- Kavicsot hányt be a házba - szortyogott.- Akarod mondani, kaviccsal do­bálta a házat.- Nem - intett István. - Az ud­varon volt egy rakás homokos ka­vics. Angi jött, valami nem tetszett neki, hát nekiesett a halomnak, a lába között hányta be az ajtón a homokos kavicsot. Közben üvöl­tött, hogy nem kellek neki. Pedig- mutatta a szív alakú csokoládés dobozt - ezt vettem neki a szerel­mesek napjára.- Az februárban van - mérgelőd­tem. Az unokatesó elhallgatott. Ké­sőbb megjegyezte:- Hát akkor vettem...- Ennyiért hagyott el? - mér­gelődtem. - Nem kóklerkedtél más leányokkal?- Isten ments! Ha csak másra néztem, földhöz vgrte magát. Do­­bálás közben kiesett az üvegszeme - pislogott István. - Keresgélte egy darabig, aztán elrohant. Feltúrtam mindent, de nem találtam. Este megcsillant valami a ház mellett, mentem, hogy elvegyem, de egy szarka repült az üvegszemhez - mert az volt, jól láttam csőrébe kapta és elröpült vele. Kacagtam.- Te Miki, ha most odaállítok Angihoz, és azt mondom, hogy a szemet egy szarka lopta el... Nem vagyok én Assisi Szent Ferenc, hogy visszaimádkozzam a madártól az üvegszemet - sóhajtotta. olvasóink irta Aknay János: Emlék Cakril, vászon, 60 * 100 cm, 2018) Balajthy Ferenc H aj nalhasadáskor (Kányáéi Sándor emlékére) Akarsz lenni egy falitábla vagy egy Csahos emlékév? Akarsz szoborként Mindig büszkén állni, és szerteszét Szórni a rabmadarak röptét, énekét? Akarsz-e felbuggyanni, mint a forrás, Ha egy kisgyerek mormolja versedet, Vagy akarsz-e rút magányba záródni Poros polcon, ha eljön a szép kikelet? Akarsz-e, mondd, még mindig lámpás Lenni, vagy falat kenyér, ne éhezzen Szépre, szeretetre, jóra az árva lélek, Akkor is, ha a sorok nem mentenének? Akarsz-e lenni a ki nem mondott szó, Visszafojtott sírás vagy éghez simuló, Csacska szellő, aki rajtad csak nevet, Ringatóznál vele szűrt félhomályban, Jó lenne, ha nem felednék el a neved? Akarsz-e akárhányadik lenni a sorban, De rendületlenül menni, menni előre, Valahogy megteremteni belül a békét S mocsárból is feljutni a dombtetőre? Akarsz-e, mondd, hőssé válni csatában, Lángba borítva földet, fenn a kék eget, Mint a koldus féltve őrzött batyujával Megvédeni a hazát, a népet, nemzetet? Akarsz-e, mondd, csak úgy élni, dalolni, Vagy örök némaságra kárhozik szavad, A pokolhoz vezető útról is visszatérni Akarsz-e, ha már mindenki megtagad? Akarsz-e egy kicsit Halhatatlan lenni, Olyan Végtelenség, mi sosem múlik el, Akarsz-e végül csak pihenni, pihenni... (Mert valaki majd átvisz innen a túlra) Hajnalhasadáskor megszülethetsz újra! IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. június

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom