Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-26 / 146. szám

2018. JUNIUS 26., KEDD SPORT 15 Gerets azt hitte, válogatottunk visszakerül a futballvérkeringésbe Sokra tartia Leekenst Eric Gerets (jobbra) több időt hagyott volna Georges Leekensnek (balra) Fotó: AFP A három világbajnokságot megjáró belga klasszis hát­véd, az edzőként is sikeres Eric Gerets úgy véli, hon­fitársa, Georges Leekens több türelmet és nagyobb bizalmat érdemelt volna Ma­gyarországon. Hazája válo­gatottja pedig szerinte akár döntőt is játszhat az orosz­­országi vb-n. Sinkovics Gábor/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Megnyerheti a világbajnoksá­got Belgium? - kérdezte a Nem­zeti Sport a 64 éves, 86-szoros belga válogatott Eric Geretset, akivel Békeffy Gábor, Budapes­ten élő belga és magyar állam­polgárságú menedzser segítsé­gével készülhetett el az interjú.- Elfogultság nélkül mond­hatom, hogy igen. Erős a ke­ret, egységes a csapat, nem vagyunk gyengébbek, esély­telenebbek a riválisainknál. A vb előtt azt mondtam, a bra­zilok és a németek lesznek a legkeményebb ellenfeleink, ám ahogy már a két évvel ez­előtti Európa-bajnokságon is megfigyelhettük, kiegyenlí­tődnek az erőviszonyok. Lát­hattuk szenvedni a nagyok kö­zé sorolt argentinokat, némete­ket, brazilokat, franciákat, mi­közben remekül futballoznak a horvátok, kőkemény ellenfél­nek bizonyulnak az izlandiak és még sorolhatnám.- Brazil-belga döntő is lehet?- Benne van a pakliban. Az egyéniségek is számítanak: Cristiano Ronaldo ezen a vb-n is kirobbanó formában futbal­­lozik, bizonyítja klasszisát, azt is, hogy a világ talán legjobb labdarúgója. Lionel Messiről ezt most nem mondhatjuk el, sajnálom őt, hogy csak szen­ved a címeres mezben. Neymar már más kategória, igazi vir­tuóz, de hangulatember, az mindenesetre nagyon felkava­ró volt, ahogy a Costa Rica elle­ni győztes meccs után zokogott a zöld gyepen. Hihetetlen fe­szültség, bizonyítási vágy dol­gozik benne. Ami Belgiumot és a sztárunkat, Eden Hazard-t il­leti, ő már a klasszisok szintjé­re ért, és ezt most, ezen a tor­nán be kell bizonyítania.- Ha már önnek és számos ko­rábbi belga klasszisnak nem si­került korábban...- Mesélhetnék órákig az el­rontott, elszalasztott lehetősé­geinkről. Három vb-n vettem részt, és mindegyik drámai volt a számunkra: 1982-ben Spanyolországban éppen Ma­gyarországgal voltunk egy cso­portban, és kezdésként a Diego Maradonával felálló argenti­nokat győztük le. Emlékszem a magyarok elleni sorsdön­tő meccsre is, és tudom, hogy önöknek azóta is fájó pont az, ami akkor Elchében történt. Hiába jutottunk tovább, ké­sőbb a második csoportkör­ben kikaptunk a lengyelek­től és a szovjetektől is. 1986- ban eljutottunk egészen az elő­döntőig, amelyben a zseniális Maradona állított meg bennün­ket két góljával. A bronzcsatát hosszabbítás után veszítettük el a franciákkal szemben. És jött a 90-es, olaszországi tor­na, amikor a nyolcaddöntőben Bolognában az angolok David Platt 120. percben lőtt góljával győztek le bennünket.- Ha ön fájdalmas emlékekről beszél, akkor mit mondjunk mi, magyarok?- Mondom, arról személyes emlékem van, hogy a spanyol­­országi vb-n erős csapatuk volt. A Standard Liege színei­ben is megszenvedtem a ma­gyarok ellen: 1982 szeptem­berében a BEK első fordulójá­ban a Győr csapatával talál­koztunk. Hazai pályán nyer­tünk 5-0-ra, karneváli hangu­latú meccs volt, s védő létem­re én szereztem az ötödik ta­lálatot. Sima ügy, gondoltuk, csakhogy a visszavágón a ma­gyarok valósággal lerohantak bennünket, már 3-0-ra vezet­tek, miközben engem kiállítot­tak, és rettegve, rémülten vár­tuk, hogy a görög bíró mikor fújja le végre a mérkőzést.-Nemcsak játékosként, edző­ként is sikeres pályafutást tud­hat maga mögött. Mire a leg­büszkébb ebből az időszakból?- A Lierse csapatával szer­zett bajnoki címre emlék­szem a legszívesebben. Az bra­vúr volt a javából. Büszke va­gyok arra is, hogy szolgálhat­tam a Galatasarayt vagy a Mar­­seille-t. A franciáknál a mai na­pig nem felejtettek el, néhány hónapja meghívtak a Nice el­leni bajnoki meccsre díszven­dégnek, és úgy fogadtak, ünne­peltek, mintha a múlt héten bú­csúztam volna el tőlük. És ami még szép emlék, hogy micsoda kihívást jelentett a marokkói válogatott irányítása.- Mit szól ahhoz, hogy honfitár­sa, Georges Leekens rövid idő alatt megbukott a magyar válo­gatott élén?- A magyarok két éve ott vol­tak az Eb-n, továbbjutottak a csoportjukból, és épp Belgium­mal szemben estek ki. Azon a meccsen kiütközött a két csa­pat, a két ország futballja kö­zötti különbség, de akkor azt gondoltam, a magyarok újra bekerülhetnek a futball vér­keringésébe. Amikor kinevez­ték Leekenst önöknél szövet­ségi kapitánynak, még kíván­csibban vártam a fejleménye­ket, az eredményeket és a to­vábbi fejlődést. Georges-ot sok­ra tartom, nem véletlenül dol­gozhatott kétszer is kapitány­ként Belgiumban, de ő sem va­lamiféle csodatevő. Miért nem hagytak neki időt, miért nem kapott több bizalmat önöknél?- Egyszerű a válasz: az irányítá­sa alatt a gyengécske riválisok­kal szemben kilátástalan játé­kot produkált a válogatott.- A magyar válogatottban egy olyan futballista van - Gu­­lácsi Péter -, aki rendszere­sen játszik komoly bajnokság­ban. Ő a kapus ugyebár. Van még egy csatár - Szalai Ádám- a Bundesligában, aki vagy játszik, vagy nem. A többiek? Leekens kitartó ember, van­nak elképzelései erről a játék­ról, sajnálom, hogy nem hagy­ták befejezni azt, amit elkez­dett. A modem futballban a megtanulható elemeket kell tö­kéletesen tudnia a játékosok­nak; ha hiányzik a dinamika, az állóképesség, a harci szel­lem, akkor a világ legjobb kapi­tánya sem tehet csodát. A vb-n, az úgynevezett kis csapatok, ha kikapnak, beleszaladnak a pofonba, a játékukban mégis visszaköszön az, amiről beszé­lek: erő kell a futballhoz. Alomcsapatokat állíthatunk össze FANTÁZIAJÁTÉK A labdarúgó-vi­lágbajnoksággal egy időben indította el Magyarország el­ső ingyenes napi fantáziajáté­kát www.edzokligaja.hu néven a Szerencsejáték Zrt. A fan­táziajátékok világszerte nagy népszerűségnek örvendenek - például a Premier League-hez kapcsolódva -, a lényegük pe­dig az, hogy az online játéko­sok valódi csapatok valódi játé­kosaikból állítanak össze ma­guknak „fantáziacsapatot”, te­hát edzői szerepkörbe kerül­nek. A játékosok a kiválasztott labdarúgók valódi teljesítmé­nye alapján gyűjtenek fantá­ziapontokat, egymással verse­nyeznek, az elért pontok alap­ján virtuális és valódi díjakban is részesülnek. A Magyarországon hiány­pótlónak számító játékban je­lenleg a vb-n induló nemzeti válogatottakból lehet álomcsa­patot összeállítani, így olyan sztárokat is szerződtethetnek egy csapatba, mint Cristiano Ronaldo, Neymar vagy Mes­­si. Az Edzők Ligája versenye­ire az elmúlt héten már több mint ezer fantáziaválogatot­tat állítottak a felhasználók. A www.edzokligaja.hu olda­lon bárki regisztrálhat, aki el­múlt 18 éves. Dárdai Pál, a magyar válo­gatott korábbi szövetségi kapi­tánya, a Hertha trénere Edzői egypercesek címmel hatrészes videósorozatban osztja meg személyes szakmai tapaszta­latait, és ad tanácsokat, tippe­ket a játékban részt vevő edző­jelölteknek. A sorozat első két része már elérhető a Youtube­­on, a következő négy részt a játék hivatalos Facebook-olda­­lán (Edzők Ligája) teszi közzé a lottótársaság a vb alatt. Egy kis statisztika az eddigi meccsekről: Cristiano Ronaldo első mérkőzése parádésra sike­redett, a spanyolok elleni mes­terhármasával 30 fantázia­pontot szerzett. Ugyanezen a találkozón a spanyol Isco a me­zőnymunkájával 19,55 pon­tot kapott. Kiemelendő volt az uruguayi Jósé Giménez fantá­­ziapontszáma - Egyiptom el­len -, védőként 24,95 pont ke­rült a neve mellé. MW Pozitív tapasztalatokat szereztek az Eb-re Biztató pólós jövőkép VÍZILABDA A világliga nyolcas döntő legjobb kapusának vá­lasztott Nagy Viktor néhány mondatos gyorsértékelés után könnyekkel- a szemében for­dult az öltözőfolyosóra, Mezei Tamás percekkel később is fel­­dúltan magyarázott, és Märcz Tamás szövetségi kapitány is hosszan beszélt kisebb kül­ső beavatkozásról és bizonyos szakaszokban furcsa játékve­zetésről... A magyar váloga­tott a Duna Arénában nehezen emésztette meg a Montenegró ellen a fináléban ötméteresek­kel elszenvedett vereséget. Pedig a budapesti esemény előtt talán nem sokan fogad­tak volna arra, hogy döntőig jut válogatottunk, amely jelen­tősen átalakult az egy évvel ez­előtt vb-ezüstérmes társaság­hoz viszonyítva. Ehhez képest a negyeddöntőben magas szín­vonalú játékkal és ötösökkel felülmúlta a világbajnok, igaz, a tornán három-négy legjobbja nélkül kissé alulteljesítő Hor­vátországot, majd a Monteneg­ró elleni csoportmeccshez ké­pest - még ha közben szenved-Márcz Tamás Fotó: MW ve verte is meg a japánokat - feljavult a fináléra. A férfi-Eb július 16-án kez­dődik Barcelonában, amire re­mek hangolás a világligaezüst. „Jelentős fegyvertény, hogy a nagyon erős Montenegró el­len uraltuk a döntőt, a fiúk koncentráltan pólóztak, a kö­zönség fantasztikus volt - mondta Märcz Tamás szövet­ségi kapitány. - Nagy küzde­lem volt eljutni a nyolcas dön­tőbe, hiszen nem tudtuk, hogy házigazdák leszünk, meg kel­lett harcolnunk a szuperdön­tőért. Nagyon jó volt a csa­patom, tetszett, ahogyan ját­szottak a srácok, mindent be­leadtak: fegyelmezettek vol­tak, felnőttek a feladathoz, és nemhogy egyenrangú ellenfe­lei voltak Montenegrónak, bi­zonyos fázisokban úgy nézett ki, egy szinttel felette állunk. Nagyon fájó most a vereség, de jövőképet mutat: a játéko­sok sokra hivatottak, nem fel­tétlenül akarnak a realitás ta­laján járni, hanem mindig na­gyot akarnak ugrani, hisznek abban, hogy ők bajnokok, és ez jó.” Märcz szerint az a reali­tás, hogy van két-három tel­jes, évek óta együtt játszó csa­pat, amely a legesélyesebb az aranyéremre. A magyar vá­logatott mindig a legjobb ére­mért akar játszani, akkor is, ha a mostani még alakulófél­ben lévő együttes, amelytől ez nem várható el minden tornán. A péntektől vasárnapig tar­tó németországi tornára jelen­tősen frissíti a csapatot, mert egyrészt pihenőt akar adni né­hány játékosnak, másrészt kí­váncsi a többiekre. MW A hátsó ajtón Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Könnyen lehet, hogy ma játssza utolsó világbajno­ki mérkőzését Lionel Mes­­si, minden idők - aki most a legjobb jelzőt várja, téved- legtalányosabb labdarú­gója. A Barcelonával négy­szeres BL-győztes, ötszörös aranylabdás gól- és passz­­király, egyszersmind az ar­gentin válogatott sokszoros láthatatlan embere. Nemze­ti mezben a negyedik világ­­bajnokságán szerepel (le), hiszen sorsdöntő vb-mecs­­csen még nem alkotott ma­radandót, létfontosságú gólt nem szerzett, sőt az egye­nes kieséses szakaszban semmilyet sem. Legutóbb, Izland ellen még a tizen­egyest is úgy rontotta el, hogy az a serdülő kettőben is kellemetlen. Mi lehet e kettősség oka?- teszik fel a kérdést renge­tegen, és kísérlik megvála­szolni közel ugyanennyien, de a legeredetibb, legkülön­legesebb magyarázattal Ro­­mario szolgált. Az 1994-ben világbajnoki címet nyert brazil klasszis és megmon­dóember ugyanis kijelen­tette: Messi szerinte autis­­ta. Aztán rögvest hozzátet­te, ezt nem bántó szándék­kal állítja, az ő gyermeke is az, így pontosan tudja, mit beszél. Messi a Barcelonában va­lóban úgy futballozik, mint egy tökéletesen programo­zott gép, bármely szituáció­ban a pillanat tört része alatt kiválasztja az ideális megoldást, és jobbára vég­re is hajtja azt. Minden rez­düléséről süt az abszolút koncentráció, a külvilág ki­rekesztése; ha marslakók özönlenék el a lelátót, a tár­sai hüledeznének vagy me­nekülnének, ő viszont nem értené, miért nem kapja vissza a kényszerítőt. A rendkívüli teljesítmény nála hétköznapi - de csak a klubjában, mert az a ter­­mészetes közege. Az argen­tin válogatott ellenben nem az. Nem abban nőtt fel, nem ott szocializálódott, nem ugyanazokat az arcokat lát­ja maga körül, még a steak­­jét is bizonyára másként sü­tik. Ez nemhogy elég, sok is ahhoz, hogy minden ösz­­szedőljön benne, körülötte, amit a Barcában felépített. Aki nem ismer testkö­zelből autista embert, an­nak ez talán hihetetlenül, túl elvontan hangzik. Ne­kem nem. Jóbarátom kisfia autista; tündökletes értel­mű, több nyelven beszélő, az autótípusok ezernyi pa­raméterét fejből vágó srác, de a múltkor nem volt haj­landó felszállni a repülőre, mert az általa megszokottal ellentétben nem az első, ha­nem a hátsó bejárathoz tol­ták oda a lépcsőt. Messi a Barcelonához az első, az argentin válogatott­hoz a hátsó ajtón megy be. És ott is jön ki, ma talán utoljára. Ha így lesz, legfel­jebb a minden idők legjobb klubfutballistája cím ille­ti meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom