Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-23 / 144. szám
> ENRIQUE IGLESIAS HARAPÁSA Bene Zoltán Nem sokkal azután, hogy véget ért életének azon időszaka, amelyben ellenállhatatlanul vonzódott a nagy kezű nőkhöz, P. fölfedezte magában a horgászt. Helyesebben a vágyat, hogy azzá váljon. A horgászást úgy képzelte, mint lélekemelő tevékenységet. A természet lágy ölén üldögél majd kinyitható, ám kényelmes székében, egy remek könyvbe feledkezve, lába előtt kitámasztva az üvegszálas bot, rajta orsó, rajta damil, a damil végén horog és nehezék, és a horgon halétvágyat gerjesztő pondró, az égen felhők, a nyakszirten szellősimítás...- Erre vágyom - jelentette ki eltökélten, s legott fölkereste a legközelebbi horgászboltot. Bevásárolt mindent, amire úgy érezte, szüksége lehet, megérdeklődte, hol található a legkevésbé népszerű halastó ötven kilométeres körzeten belül, végül az új információk és eszközök birtokában taxiba ült, a csomagtartóba bedobált vödröt, széket, botot, damilt, pondrót, s bemondta a címet. A taxis furcsán vizslatta úgy három kilométeren keresztül, végül föltette az elmés kérdést:- Pecázni megy?- Nem én - rázta a fejét P. - Teniszezni. A sofőr fintorgott, többet azonban nem szólt. Ez P.-t elégedettséggel töltötte le. Még busás borravalót is adott, midőn kiszállt egy erdő szélén, földút kezdetén. Cipekedett még kétszáz métert a sudár nyárfák között, így érkezett meg a jóképű tanyás ingatlanhoz, kellemes, nádas tóval az udvarában.- Jó napot - köszönt P.-re egy kopasz lány, orrában vadkanagyarral.- Jó napot - mosolygott rá P. Előadta, hogy két-három napra jött, horgászni; az engedélyt itt vásárolná meg, amennyiben lehetséges, ha viszont nem, akkor nyitott az okos megoldásokra; ezenkívül szeretne egy szobát és egy jó helyet a tó partján. Meg egy kávét. A kopasz lány figyelmesen végighallgatta, bevezette az épületbe, rábökött egy ajtóra:- Én Amanda vagyok, maga meg oda cuccolhat - majd, fejével a tó felé intve, hozzátette: - Ahol jólesik, ott telepszik le. Az anyagiakat előre kérem. Határozottan mérsékelt összeget gombolt le P.-ről, ráadásul egy langyos Nescafét is hozott. P. lepakolt a szobájában, megitta a kávénak nevezett löttyöt, hóna alá csapta a botot és a széket, meg az egyik könyvét, és levonult a partra. Fogalma sem volt, miként kell horgászni, ez azonban nem akadályozta abban, hogy élvezze. Rászúrt egy undorító pondrót a horogra, behajította, amilyen messzire tudta. Leült. A víz fodrait figyelte, nyakszirtjén érezte a szellő simítását, mélyeket sóhajtott. Hol bámészkodott, hol a könyvébe temetkezett. Kellemes bizsergés töltötte el. A halak ugyan elkerülték, de emiatt nem szomorkodott. Érezte, ahogy fokozatosan süpped mind mélyebbre az univerzum titokzatos lényegében. Olyan érzés volt, mintha zselatinba merülne, ami lassan-lassan kocsonyává érik körülötte. Én vagyok a disznófül a kocsonyában, cikkant át az agyán. Elképzelte a hatalmas disznófület, rajta az arcvonásaival, egy csülök társaságában, valami gigantikus tányéron...- Jól érzi magát? - riasztotta föl mélázásából Amanda. P. rászegezte a tekintetét. Különös hangulat járta át. Bár nem akarta, mégis kibuggyant belőle a kérdés:- Nem fájt?- Micsoda?- Amikor átdöfték az orrát a csonttal.- Nem ezzel döfték át - válaszolt a lány megvető hangsúllyal hanem egy steril fémeszközzel.- Értem... Nem fájt?- Nem. Bírom a fájdalmat. És ha megkérdezi, hogy amikor náthás vagyok, nem csüng-e a taknyom, kirúgom maga alól a széket.- Ez esetben inkább nem kérdezem meg.- Szóljon, ha szüksége van valamire. P. bólintott. Amanda, hangyányit mérgesen, faképnél hagyta. Újra egyedül maradt a világgal. Megkísérelt újra elmerülni az anyatermészetben, ám ezúttal semmit nem érzett. Hogy csináljon valamit, kihúzta a horgot a vízből. A pondró eltűnt. Nem pótolta, inkább lefektette a botot a partra, levette a cipőjét, zokniját, leereszkedett a tavacska szélére, lógatta a lábát a hűs vízbe. Arcát szellőbe mártogatta. Legszívesebben eldúdolt volna egy ide illő dalt, ha eszébe jutott volna egy is, ami ide illik. Úgy érezte, még lehet esélye alászállni egészen a mindenség megfoghatatlan velejéig... Egyszerre éktelen fájdalom hasított a bal lába nagyujjába. Az anyatermészet nem kér belőlem, gondolta. Ordítva ugrott föl, nagy lábujján rusnya szörnyeteg lógott: nagy fejű, kicsiny testű teknőcféle, végtagjai kitüremkedtek szűkre szabott páncélja alól. P. fél lábon ugrált, a bal lábát rázva igyekezett megszabadulni a fenevadtól.- Enrique! - hallotta a háta mögül Amanda hangját. A lány, mintha a földből nőtt volna ki, hirtelen mellette termett, egy fakanállal próbálta szétfeszíteni a bestia száját, hátha ettől elengedi P.-t, aki eközben olyan artikulálatlanul üvöltött, mint borfesztivál idején szokott hajnalban, hazafelé tántorogva. Aztán - talán Amanda serénykedése miatt, talán azért, mert elfáradt - az állat egyik pillanatról a másikra eleresztette a zsákmányt.- Nincs a szájában az ujja - jelentette ki a lány. Kezében tartotta a támadót, erősen szorította a páncélját, hiába tekergőzött a busa fej, nem tudott belémarni. - Megúszta olcsón. Ne nyavalyogjon, ellátom mindjárt! Amanda, kezében a ficánkoló teknőssel, elviharzott. Két percen belül viszont visszatért, pálinkát löttyintett P. lábfejére, amitől P. minden addiginál jobban óbégatott. A lány az üvöltéssel mit sem törődve eltávolította a körömdarabkákat, húscafatokat és a sérült bőrt a megtépázott ujjról, megszórta valami sárga porral a sebet, végül alaposan bepólyálta.- Ápolónőként végeztem, ne fosson - vigasztalta P.-t. És különös módon P. nem volt vigasztalhatatlan. Bár a lábujja iszonyúan lüktetett, sem haragot, sem bosszúszomjat nem érzett. Talán azért, mert tekintetét Amanda szépen domborodó fenekén legeltethette.- Miféle szerzet Enrique? - kérdezte, midőn a lányra támaszkodva bicegett az épület felé.- Aligátorteknős. Enrique Iglesiasról neveztem el. Pár napja szökött meg. Jó, hogy rátalált.- Inkább ő talált rám... Megtorpantak. Amanda a férfi felé fordult.- Nézze, én nem jelentem föl magát, amiért engedély nélkül horgászott és megfogta a mellemet, maga meg elfelejti ezt az incidenst - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.- Mikor fogtam meg a mellét? - csodálkozott P.- Mikor nem hiszi el a rendőr, ha sírva adom neki elő? Azért tapostam a lábára bakanccsal, hogy védekezzem.- Arra semmi szükség nem volt. Ha közli, hogy nem jól simogatom, abbahagyom. - Na persze... Mialatt bebicegtek a házba, P. észrevette, hogy Amandának milyen nagyok a kezei. Izgalmában megfogta a mellét. A lány nem ellenkezett. Nyilván azért, mert momentán nem viselt bakancsot. alvazat CSODA A CIRKUSZBAN Mit jelent neked a cirkusz? A Fővárosi Nagycirkusz irodalmi pályázatot hirdetett a megújuló cirkuszművészet üzeneteinek közvetítése céljából. Költők, írók, dalszerzők, irodalomkedvelők jelentkezését várják. A Fővárosi Nagycirkusz olyan pozitív hangulatú művek születését szorgalmazza, amelyek megmutatják, milyen egyedülálló élményt, örömet kap a közönség az egymásra koncentráló, bámulatos fizikai teljesítményt nyújtó artistáktól, zsonglőröktől, bűvészektől és bohócoktól az előadások során. Hogy történetek, versek, dalok íródjanak az erő, a kitartás, az egyensúly és a bizalom természetéről. Habár jelenleg is több száz irodalmi alkotás foglalkozik a cirkusszal, ezekben legtöbbször a szomorúsággal, a magánnyal kapcsolatban jelenik meg. Sajnos jóval kevesebb mű szól arról, miért szeretjük a cirkuszt: a csodáról, a varázslatról, a felfokozott pillanatokról, a hihetetlen teljesítményekről, a cirkuszművészek bátorságáról és ügyességéről, a cirkusz szenvedélyes és fegyelmezett világáról, a nézők ámulatba ejtéséről. Az irodalmi műveket 2018. augusztus 15-ig a csicsely.zoltan@ maciva.hu e-mail-címre várják Csoda a cirkuszban tárgymegjelöléssel. A beérkezett pályamunkákat rangos zsűri értékeli, és magas pénzdíjjal (összesen félmillió forinttal + különdíjakkal) jutalmazzák. A győzteseket és a legsikeresebb alkotásokat 2018. szeptember 21-én, a magyar dráma napján hirdetik ki. Egy pályázó több művet is beadhat, akár mindhárom kategóriában, terjedelmi megkötés nélkül. Vers, novella vagy dalszöveg esetén a pályamunkákat egyetlen *.doc vágy *.pdf dokumentumban, megzenésített dal esetén *.mp3-ban kérik a levélhez csatolni. A pályázathoz kérjük megadni az értesítési adatokat: pontos nevet, lakcímet, telefonszámot, e-mailcímet. Az irodalmi művek megszületését a Fővárosi Nagycirkusz a jelenleg futó, vízi cirkuszi műsorának, az Atlantic Flight - Nagy cirkuszi utazás megtekintésével is inspirálni szeretné. A költők, írók és dalszerzők szintén a csicsely.zoltan@ maciva.hu e-mail-címen igényelhetnek jegyet bármelyik, augusztus 15. előtti előadásra a Csoda a cirkuszban irodalmi pályázatra hivatkozva. A Fővárosi Nagycirkusz fenntartja a jogot, hogy a beérkezett pályaművek egészét vagy részleteit a pályázat meghirdetése után, további ellenszolgáltatás nélkül felhasználja a programjain, közzétegye a honlapján, illetve más elektronikus vagy nyomtatott felületein. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. június 1 y \
