Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-22 / 143. szám
2018. JÚNIUS 22., PÉNTEK SPORT 15 Történelmi siker, hogy férfikézilabda-Eb-t rendezhetünk Mérföldkő a válogatottnak Bodó Richárd és Bánhidi Bence a hazai rendezésű tornán is pályára léphet Fotó: MW Több jelentős női torna után először rendezhet Magyarország felnőtt férfivilágversenyt kézilabdában - 2022- ben Eb-t ami jelentős lépcsőfok lehet a sportág hazai fejlődésében. Simon József/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Nem véletlenül bizakodtunk - szerdán örülhettünk és kicsit ünnepelhettünk is. Magyarország, pontosabban a világversenyek szervezésében nemzetközi hírnévnek örvendő Magyar Kézilabda-szövetség (MKSZ) és a vele közösen pályázó szlovák szövetség 32-14-es, vagyis hatalmas szavazatkülönbséggel megkapta Glasgow-ban a sportág európai kongresszusán a 2022-es férfi Európa-bajnokság rendezési jogát (négy tagország nem vett részt). így folytatódik az örvendetes hagyomány, hogy a korosztályos és felnőttvilágversenyek lebonyolítására rendszeresen jelentkező MKSZ - kiváló sportpolitikájának, valamint példás marketingmunkájának köszönhetően - újra jelentős viadalt rendez. Ki kell emelnünk, hogy férfi felnőtt kézilabda-világverseny először lesz Magyarországon. A terv az volt, hogy a 24 csapatos 2022-es vagy a 2024-es férfi Európa-bajnokságot közösen rendezze a magyar és a szlovák szövetség. Az előbbire kandidált Belgium, Spanyolország és Franciaország közösen, valamint a végső szavazás előtt visszalépő Dánia és Svájc is együtt. A 2024-es olimpiai kvalifikációs tornáért is közösen jelentkezett Dánia és Svájc, de a rendezés jogát Németország kapta. Az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) döntést hozó 46 tagországát egyrészt elkápráztatta a kitűnő magyar-szlovák pályázat, amely mellett nagyon erős érvek szóltak. A kedvező elbírálásban azért is bizakodhattunk, mert ebben a két országban még'sosem rendeztek felnőtt férfi kézilabda-világversenyt, valamint Magyarországnak, amely óriási tekintélynek örvend a sportágban, jelentős a tapasztalata a rangos tornák szervezésében. A fentieket - és a társulást a szintén kiváló szervező szlovákokkal - összeadva nem volt csoda, hogy elsöprő sikert aratott a közös pályázat. Ezt Pálinger Katalin MKSZ-alelnök, valamint Jaroslav Holesa, a szlovák szövetség elnöke, Nagy László, Görbicz Anita és Szalay Edit, a női BL-négyes döntő műsorvezetője mutatta be Glasgow-ban. A magyar kandidációs csapat tagja volt még Kocsis Máté elnök, Novák András főtitkár, Gyúrta Dániel olimpiai bajnok úszó, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, Fürjes Balázs kormánybiztos, Szalay- Bobrovniczky Alexandra budapesti főpolgármester-helyettes és Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország londoni nagykövete. Már az is eldőlt, hogy hat város fogadja a csapatokat 2022. január 14. és 30. között: Budapest (Papp László Sportaréna, 14 000 férőhely), Veszprém (Veszprém Aréna, a bővítés után 8500), Szeged (új Pick Aréna, 8100), Debrecen (Főnix Csarnok, 6500), Pozsony (Ondrej Nepela Arena, 12 500), Kassa (Steel Arena, 8300). Kocsis Máté elnök az MKSZ hivatalos oldalán elmondta: „Magyarország és a magyar kézilabdasport számára történelmi siker, hogy Szlovákiával közösen elnyertük a rendezés jogát, és különösen büszkék lehetünk arra, hogy az európai szövetség tagjainak mintegy kétharmada mellettünk voksolt. A döntés egyértelmű elismerése az elmúlt évek munkájának, hiszen többször bebizonyítottuk már, hogy megbízható szervezők vagyunk és garantált a magas színvonalú rendezés. Az európai kézilabdavilág a döntéssel megerősítette a közép-európai régió szerepét is, és kinyilvánította, hogy kellően erősek és alkalmasak vagyunk az Eb lebonyolítására. A 2022-es rendezés mérföldkő válogatottunknak is, a szurkolóknak pedig fantasztikus élmény lesz.” Tíz év után ismét Franciaországban versenyez a Formula-l-es mezőny Nagy visszatérés Le Castellet-be Stéphane Claire (jobbra) visszahozta hazájába a száguldó cirkuszt Fotó: FORMULA-1 Elképesztő belegondolni, hogy egy olyan autósportos hagyományokkal büszkélkedő nagyhatalom, mint Franciaország, 2008 óta nem rendezett Formula-l-es nagydíjat; de a tíz szűk esztendőnek most vége, és a mezőny visszatér egy nagy múltú helyszínre. Ám a hétvégén nem Magny-Cours-ba, hanem a Le Castellet mellett fekvő Paul Ricard-pályára, amely legutóbb 1990-ben adott otthont Fl-es futamnak. De mi hozta meg a várva várt áttörést, és eleve miért fordított hátat az FI az országnak? Nos, a helyzet nagyon hasonló Németországéhoz, amely dicső sportbeli múltja, valamint gazdasági ereje ellenére egyszerűen nem talál olyan pályát, amelynek pénzügyileg megérné évről évre fogadni a világbajnoki sorozatot. Náluk egy ideig a Nürburgring és Hockenheim felváltva rendezett futamokat, aztán már csak utóbbi maradt talpon minden második évben, míg a franciák 2008 óta egyetlen nagydíj erejéig sem tudták előteremteni a szükséges forrásokat. A sportág korábbi irányítója, Bernie Ecclestone annyira megemelte a rendezéshez szükséges jogdíjakat, hogy jelentős állami vagy tartományi segítség nélkül az európai helyszínek közül sokan lehetetlen helyzetbe kerültek - így Franciaország is. A semmi közepén fekvő Magny-Cours-t még a csapatok is utálták, a másik szóba jöhető helyszín, a Le Castellet mellett fekvő Paul Ricard-pálya pedig épp Ecclestone tulajdonában volt, akinek az Fl-es bevételek maximalizálása élvezett prioritást, és ettől még saját létesítménye sem tántoríthatta el. Ez a helyzet változott meg 2011 körül, amikor a pálya újdonsült vezérigazgatója, a francia Stéphane Claire fejébe vette, hogy ha törik, ha szakad, visszahozza hazájába a Formula-l-et, és az első naptól fogva gőzerővel el is kezdett dolgozni rajta. Pontosan tudta, Ecclestone a nyilvánvaló összefonódás ellenére sem fog jelentős engedményeket tenni, hiszen a brit veterántól az FI akkori jogtulajdonosai a lehető legmagasabb profitot várták el, amibe nem férhetett bele, hogy érzelmi alapon saját pályájának pénzügyi előnyöket biztosítson. Claire-nek így magának kellett szponzorok, befektetők, támogatók után loholnia, és öt éven át tartó fáradhatatlan munkáját végül siker koronázta: 2016 végén megszületett az egyezség, és hivatalosan is bejelentették, hogy 2018-tól a Formula-1 visszatér Franciaországba. Mivel a Paul Ricard a szigorú költségkorlátozások előtti időszakban népszerű teszthelyszín volt, néhány apró simítással teljesen Fl-kompatibilissé lehetett varázsolni, a számtalan variációjú vonalvezetésből pedig kiválasztották a legizgalmasabbnak tűnőt. Az 5842 méteres pályát egyaránt tarkítják hosszú egyenesek, padlógázos kanyarok és lassú sikánok, így összetettségét illetően a barcelonaihoz hasonlít. Mivel a helyszínen 1990-ben rendeztek legutóbb nagydíjat, a csapatoknak egy-két pirellis gumitesztet leszámítva szinte semmilyen adatuk nincs a pályáról, ami nagyon megnehezíti a helyes beállítások megtalálását és elképesztően felértékeli a három szabadedzést. A nagycsapatok közti erősorrend versenyről versenyre változik, amit jól mutat, hogy a három legutóbbi futamot három különböző istálló pilótája nyerte meg. Az új pálya plusz bizonytalansági tényező a harcban, így szinte képtelenség megjósolni, kinek jöhet ki a lépés. A Mercedes a barcelonai kettős győzelemből, a Ferrari a montreali diadalból meríthet erőt, ezért izgalmas lesz figyelni, miként alakul a versenyhétvége. Zsoldos Barna/NS Amit a Paul Ricard-ról tudni kell A Marseille és Toulon között, Le Castellet mellett fekvő pályát Paul Ricard italmágnás építtette 1969-ben, amikor három különböző vonalvezetésével, nagy ipari parkjával és saját repülőterével a kor egyik legmodernebb létesítményének számított, A pálya 1970- ben nyitotta meg kapuit, egy évvel később pedig már meg is rendezték rajta az Fl-es Francia Nagydíjat. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 14 Grand Prix-t futottak itt 1990-ig, ezután viszont már csak tesztelésre használták a csapatok. Paul Ricard 1997-es halála után Bernie Ecclestone tulajdonába került a ring, aki minden igényt kielégítő teszthelyszínt varázsolt a létesítményből. A pályán Alain Prost a legeredményesebb versenyző négy győzelemmel, a csapatok között pedig a McLaren és a Williams a legsikeresebb három-három diadallal. JEGYZET Ha bejön... Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Talán éppen húsz éve történt, amikor a haverom rábeszélt, hogy háromszáz forinttal szálljunk be egy tippmixbe. Akkoriban a szerencse ilyetén kísértése még meglehetősen új dolog volt. Emlékszem, először annyira kezdők voltunk, hogy tizennégy tippet adtunk le, mert azt hittük, ez olyan játék, mint a totó. Végzetes tévedésünkre a Marseille „hívta fel” a figyelmünket. Tizenhárom meccset telibe találtunk, majd a „nyomorult”, a sereghajtó Sochaux egy árva góllal legyőzte a kikötőváros emblematikus, egykor BEK-győztes csapatát a Velodrome-ban, és ezzel odalett a pénzünk és a remélt nyereményünk is. Aztán, ahogy okosodtunk, csiszolódtunk, már válogattunk a felkínált meccsek sorában. És itt kanyarodnék vissza az ominózus háromszázas tippünkre. Amikor a totózóban a hölgy rápillantott a szelvényünkre úgy elkerekedett a szeme, hogy már attól féltünk nekünk kell felszednünk a padlóról... Ám a kisaszszony csak ennyit mondott: „Ha bejön, ez szép summa lesz.” Bennem leginkább, a „ha bejön” ragadt meg. Cimborám ugyanis egy kosárlabda Magyar Kupa-mérkőzésnek döntetlen végeredményt szavazott meg. Tizenhatszoros szorzóval. Igen, ha bejön... Ha bejön, milliomosok leszünk, gondoltam. Ám eközben magamban azt hajtogattam, hogy lehettem ennyire ostoba, egy ilyen eredményre csak úgy rábólintottam. Aztán, továbbra is elvékonyodó szájszéllel, némán keresztet vetettem a „három kilóra”. A hétvége csendesen telt. Mondhatnám, derűsen, mert egyre-másra ültek a tippjeink. Esküszöm, nem a szerzői fordulat kedvért írom, de valóban már csak a kosármérkőzés kimenetelét nem tudtuk. Egymásra is telefonáltunk, de hiába. így hétfőn az első dolgunk volt, hogy nekiessünk a keresésének a sportújságban. A kupában a hazai gárda egy ponttal győzött. Bosszúsan legyintettem, de a haverom nem hagyta ennyiben a dolgot. Belemélyedt a tudósítás olvasásába, majd idézni kezdett belőle, bár sose tette volna: 74-74-es állásnál, a találkozó végét jelző dudaszó pillanatában, faultolták a hosszú sérüléséből felépült - nevezzük így - Farkast. A hazaiak centere az első büntetőt kihagyta, és csak a másodikat értékesítette, de ez is elég volt a kupában a továbbjutáshoz... Azt hiszem, a hideg zuhany kifejezés, nem fedi kellően az akkori valódi kedélyállapotomat. Összenéztünk. A cimboraságunk azóta is tart. Ha összejövünk beszélgetünk, viccelődünk, „sportolunk”. Ám egyvalamit azóta sem tettünk együtt. Közösen tippmixet nem adtunk fel...
