Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-01 / 125. szám
2018. JÚNIUS 1., PÉNTEK j| MEGYEI KÖRKÉP Márványtábla emlékeztet a szolgálatát becsülettel teljesítő alegységre Az egykori szekszárdi bajtársak újraélték a katonabarátságot „Ebben az épületben működött 1961 és 1973 között az 5. önálló vegyi-, sugárfelderítő század. Állította az alegység volt katonáinak bajtársi közössége 2018.” Ez a felirat olvasható azon a márványtáblán, melyet a múlt hét végén avattak fel Szekszárdon, az egykori laktanya épületénél. A táblára a volt sorállományú és hivatásos katonák adták össze a pénzt. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD A hatvanas-hetvenes években itt szolgált fiatalok ma már jobbára tisztességben megőszült veteránok, akik azért majdhogynem gyermeki derűvel sorolták katonaélményeiket. Mert nemcsak a szolgálat keménysége maradt meg a kollektív emlékezetben. A Budapestről érkezett Kriston István, a század volt parancsnoka részben szekszárdivá lett, hiszen a megyeszékhelyen talált magának feleséget. Az immár nyugállományú alezredes így fogalmazott ünnepi beszédében: - Egymásra voltak utalva, ezért segítették egymást, ahogy csak tudták. Ezen kívül pedig megtanulták a fiatalok, hogy hogyan kell közösségben élni, mit jelent a közösség értéke. Megtanultak alkalmazkodni, ami az életben mindenki számára fontos. Megtanulták azt, hogy mit jelent, ha főnöke van az embernek. Mindegy, hogy a főnököt szakaszparancsnoknak, századosnak, őrnagynak vagy ezredesnek hívják. Ez a tudás adott egyfajta önbizalmat és bátorságot is. Vincze György ugyancsak a fővárosból érkezett, vállalva a narrátor szerepet és ebben a minőségében köszöntötte az MN 2718 béke fedőszámmal alakult, majd később MN 9224 fedőszámon ismert 5. önálló vegyi-, sugárfelderítő század emléktáblájának avatására érkezett vendégeket. Köztük Kővári László önkormányzati bizottsági elnököt, Hornyák Erika alezredest, a HM főosztályának munkatársát, valamint a Magyar Honvédséget képviselő Molnár Péter és Vass Zoltán alezredeseket.- Hogy milyen volt ez az 1971 és 1973 között Szekszárdon töltött két év? - kérdezett vissza. - Remek! Ha nem az lett volna, akkor most nem lennék itt. Az alkalmat megragadva hadd mondjam el: ez a tábla nemcsak rólunk szól. Hanem a szekszárdi lakosokról is. Jómagam, fiatal fővárosiként 1971 előtt soha nem jártam Szekszárdon. Ez a város engem is, valamennyiünket befogadott, nagy szeretettel. Én is megkedveltem ezt a települést. Kóré Vilmos ismert személyiség a megyeszékhelyen, hiszen sokan tudják róla, hogy ő az őcsényi vitorlázórepülés atyamestere. Honvédként kezdte 1969-ben, és őrmesterként szerelt le 1971-ben.- A két év alatt lehet, hogy többet voltam a repülőtéren, mint a laktanyában, köszönhetően Kriston István századparancsnoknak - idézte fel széles mosolylyal az akkori időket. - írnok voltam, a második nyolc hónaptól már állandó kimaradási engedéllyel rendelkeztem. Kiváló katona lévén naponta délután öt órától éjjel két óráig a laktanyán kívül tölthettem az időmet. Hétvégente mindig a repülőtéren voltam. Jóllehet én nem Őcsényben kezdtem a repülést, hanem Balatonfőkajáron, ott jártam technikumba. Azután az ottani repülőtér sajnos megszűnt. Februárban behívtak Szekszárdra katonának, júniusban pedig olvasom az egyik szombati újságban, Kialakult egy erős kötődés az egykor itt szolgált katonák között Szikora Mihály a volt laktanya még megmaradt bejáratánál, egykori katonái körében Fotó: Gottvald Károly Vincze György és Szentpéteri István leplezte le az emléktáblát. Bal oldalon a közreműködő kadétok egyike Az egykor Szekszárdon szolgáló katonák ma már a hetvenhez közeledő, illetve hetvenen túli veteránok hogy beindult Őcsényben a repülés. Vasárnap már a helyszínen voltam... Szikora Mihály nyugállományú ezredes a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található Taktabájon született. Később Szabolcs-Szatmár megyébe került, Nagykállóban járt általános- és középiskolába. Innen ment Budapestre, a tiszti iskolába. A diploma után, 1970-ben Szekszárdon kezdte hivatásos pályafutását. Szakaszparancsnoki, majd hadműveleti kiképzőtiszti beosztásokat töltött be 1973-ig, amikor is a századdal együtt átvezényelték Kiskőrösre. Eltelt tíz év, és 1983-ban újra Szekszárdra irányították, immár laktanyaparancsnokként, őrnagyi rendfokozatban. Ezt a feladatot 1987-ig látta el.- Az elmúlt években kialakult egy erős kötődés az egykor itt szolgált katonák között - mondta az egykori parancsnok. - Többször is találkoztunk egymással. Az is felmerült ötletként, hogy érdemes lenne egy olyan táblát elhelyezni az épület falán, ami arra emlékeztetné az erre járó embereket: egykoron a szekszárdi laktanyában fiatalok százai szolgáltak. Olyan alegységről van szó, mely a katonák teljesítményének köszönhetően a Magyar Néphadsereg elit alakulatának számított. Mindig is azt éreztem, hogy Szekszárd elfogadta, befogadta ezt a laktanyát, katonaságával együtt. A város többször is kért tőlünk katonákat helyi rendezvényekre, kiváltképp népszerűségnek örvendtek a vegyi felderítők. Számomra, mint egykori parancsnok számára óriási elégtétel ez az emléktábla, de azt gondolom, ezzel katonabajtársaim is ugyanígy vannak. S még valami: terveink között az is szerepel, hogy a laktanyának és az abban szolgáló valamennyi alakulatnak és katonának szeretnénk egy Honvéd Emlékparkkal méltó emléket állítani. Keresztet is szenteltek a gyulaji falunapon múlt szombaton Nemes László lett a díszpolgár A kerékpáros az autó elé hajthatott SYULAJ Falunapot tartottak a múlt hétvégén Gyulajon, ahol ebből az alkalomból díszpolgári címet adtak át. Az elismerést Nemes László volt iskolaigazgató, a település k<3- rábbi polgármestere vehette át, akinek meghatározó szerepe volt abban, hogy Gyulaj és Szakály között összekötő út épülhetett, hogy megújult az iskola, és hogy megvalósult a gázbekötés a faluban - mondta el Selmeci László jelenlegi polgármester. Keresztet is szenteltek ezen a napon a település központjában. A feszület felújítási munkáit Fejér Máté szobrász végezte, a költségeket pedig Sej Gábor Leó, a Hetedhét Határ Szociális Szövetkezet elnökének felajánlása fedezte. Délután színpadi programokat láthattak az érdeklődők. Műsort adtak a gyulaji falunapon a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Galló József Általános Iskola és Magoncka Óvoda növendékei, a kurdi Kapósmente Hagyományőrző Egyesület néptánccsoportja, a Pacsirták és a zombai Virágszálak Roma Club táncosai. Fellépett Sipos F. Tamás, Syntia és Lola, és a sort végül a gyulaji cigány táncosok bemutatója zárta. H. E. Nemes László (balra) Selmeci Lászlótól vette át a címet Beküldött fotó SIMONTORNYA Mint már beszámoltunk róla, a Beszédes utcában május 28-án, 18 óra 10 perckor halálos közúti közlekedési baleset történt. A balesetben egy személyautó és egy kerékpáros ütközött össze. A helyszínre mentőhelikopter érkezett, azonban a biciklis olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a gyors orvosi ellátás ellenére belehalt sérüléseibe, közölte annak idején a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság. Az eljárás szakértők bevonásával még folyamatban van, válaszolta kérdésünkre Komlósiné Kis Anett, a megyei rendőr-főkapitányság sajtószóvivője. Ehhez csak annyit tett hozzá, hogy az elhunyt egy 65 éves helybéli férfi volt, az autót egy 59 éves szintén simontornyai férfi vezette. Nem hivatalos simontornyai információk szerint a kerékpáros valószínűleg kihajtott az autó elé. A biciklis ugyanis a városközpontban a játszótér irányából haladt a főút felé. A helyszínt ismerők szerint mindenképpen meg kellett volna állnia, már csak azért is, mert az út beláthatatlan. A feltételezések szerint ha megáll és körülnéz, akkor észrevehette volna a közeledő személyautót. 1.1.