Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-19 / 140. szám

2018. JUNIUS 19., KEDD SPORT 15 Bánhidi Bence nagy álma egy szerződés Barcelonába JEGYZET Babják Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Mindig kimagaslott a tömeg­ből?- A termetemben bizonyá­ra a genetika is szerepet ját­szik, mert édesanyám sem alacsony, ő százhetvenöt cen­timéter magas, és a vér szerin­ti apukám is csaknem két mé­ter magas.- Sejtelmesen fogalmazott.- Az a helyzet, hogy miu­tán megszülettem, édesapám elhagyta a családunkat, tizen­nyolc éves koromig nem is ta­lálkoztam vele. Tudtam, ki ő, a nevét is ismertem, de elő­ször akkor keresett meg, ami­kor nagykorú lettem, és Bala­­tonfüreden játszottam. Azóta talán ötször-hatszor találkoz­tunk, néha beszélünk, de az igazi családot anyukám mellett a nevelőapukám, a két féltest­vérem, valamint a nagyszüleim jelentették számomra.- A család mellett mi volt a legnagyobb hatással a szemé­lyiségére?- A balatoniü red i kol légiu in­ban eltöltött évek. Ha valaki kollégista lesz, rengeteget ta­nul az életről. Az első fizeté­sem huszonötezer forintnyi Bánhidi Bence oszlopos tagja volt a Szlovénia ellen győztes, a világbajnokságra kijutó válogatottnak Erzsébet-utalvány volt, amit be kellett osztanom az egész hónapra, mert ha hamar elver­tem, az utolsó héten nem tud­tam rendesen enni. Megtanul­tam gondoskodni magamról, ennek köszönhetően tizen­hat éves korom óta nem kérek pénzt anyuéktól. Akkoriban akadtak nehéz időszakok, de ma már hálás vagyok a sors­nak, hogy átélhettem azokat az éveket, amikor csak ma­gamra számíthattam.- Amikor Balatonfüredre ke­rült, már egyértelmű volt, hogy profi kézilabdázó lesz?- Egyáltalán nem. Elég ké­sőn kezdtem kézilabdázni, Győrben heti négy edzésünk volt, így kicsit pocakosán, löty­­tyedt mellkassal érkeztem Ba­latonfüredre, és egy kilométert sem tudtam lefutni. Ehhez ké­pest az alapozó időszakban na­pi három edzéssel kezdtünk, nem tagadom, olykor úgy érez­tem, összeesem a fáradtságtól. Eleinte csak az járt a fejemben, hogy valahogy túléljem, idő­vel viszont egyre több siker­élmény ért. Egy év után már a felnőttekkel edzettem, és mivel sokat fejlődtem, kezdtem ráéb­redni, hogy a kézilabda lehet az én utam. Akkor elhatároz­tam, hogy mindent alárende­lek ennek a karriernek.- Ugyanakkor kellett a klubvál­tás, hogy végképp megkomo­lyodjon.- Balatonfüreden is igye­keztem száz százalékot adni, de ott jobban belefért a buli­zás, ráadásul heti egy mécs­esét játszottunk, különösebb nyomás nélkül: ha nyertünk, mindenki örült, de akkor sem szedték le a fejünket, ha ki­kaptunk. Ehhez képest Szege­den a bajnokságban és a Baj­nokok Ligájában is a maximu­mot várják tőlünk, ott még az edzésen is száz százalékot kell nyújtani. Tudatosan figyelek arra, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból, mindent alá­rendelek a kézilabdának, fo­lyamatosan járok gyógytorná­ra és különböző kezelésekre, hogy minél tovább játszhas­sak a legmagasabb szinten. Komoly párkapcsolatban élek, a bulizásból is visszavettem, és mivel beállósként végigve­rekedem a meccseket, gyak­ran testben is idősebbnek ér­zem magam - ritkán ébredek úgy, hogy valami ne fájna.- Mivel tud a leginkább kikap­csolódni?- A nyaralás alatt teljesen kizárom a kézilabdát, akkor csak arra figyelek, hogy kipi­henjem az idényt, és feltöltőd­jek. Szezon közben pedig egy jó ebéd vagy vacsora tud a leg­inkább megnyugtatni, ugyan­is imádok enni. Hajlamos va­gyok a hízásra, de szerencsé­re a felszaladt kilókat viszony­lag könnyen le is dobom. A hét­köznapokban próbálok odafi­gyelni, hogy egészségesen ét-Fotó: MTI kezzek, de ha rossz passzban vagyok, ha nem igazán megy a játék, akkor lelkizés helyett inkább bevágok egy méretes steaket, és egyből megnyug­szom. Mindig is szerettem en­ni, talán ez is közrejátszott ab­ban, hogy Uyen nagyra nőttem.- Hol látja magát tíz év múlva?- lói érzem magam Szege­den, az edzőm szerint is meg­van a kitaposott utam, de idő­vel szeretném magam kipró­bálni külföldön is. A nagy ál­mom a Barcelona, és nemcsak a csapat, hanem a gyönyörű város és a spanyol mentalitás miatt is. Amikor csak tehetem, rendre odamegyek nyaralni, az ottani levegő és a helyiek kedvessége egészen magával ragadó. Nem bánnám, ha tíz év múlva ott hajtanám álomra a fejem, de fontos, hogy a tá­voli célok mellett a közeljövőre is figyeljünk. Márpedig a bar­celonai lehetőséghez előbb a Szegedben kell bizonyítanom. Lelkizés Némi súlyfelesleggel és erőnléti lemaradással érke­zett Balatonfüredre a nagy­ra nőtt kézilabdázó tehet­ség, mostanra viszont test­ben és lélekben is érett har­cossá vált - és ebbe a kollé­giumi évek, valamint az Er­­zsébet-utalványok is bele­játszottak. Fiatal kora elle­nére ugyanis Szegeden má­ris vezérszerepet szánnak Bánhidi Bencének, a jámbor óriás pedig igyekszik meg­felelni az igényeknek. A Toyota végre megszerezte első győzelmét a Le Mans-i 24 órás viadalon Szenzációs Fernando Alonso! Alonso (balról a második) közelít a mesterhármashoz Fotó: AFP GYORSASÁGI AUTÓ Fernando Alonsónak már csak egy győ­zelem hiányzik a „mesterhár­mashoz”. Autósportos berkek­ben a legnagyobb dicsőség, ha az ember nyerni tud a le­gendás monacói pályán, a Le Mans-i 24 óráson és az In­­dy500-on egyaránt - nos, a spanyolok kétszeres Formu­­la-l-es világbajnokának va­sárnaptól már csak az utóbbi hiányzik a gyűjteményéből. A Toyota-alakulat színei­ben ugyanis sikerült meg­szereznie a győzelmet Le Mans-ban - két korábbi Fl­es pilóta, Sébastien Buemi és Nakadzsima Kazuki társasá­gában. Az senki számára sem volt titok, hogy az idén a To­yota szerzi meg a győzelmet, ugyanis egyetlen gyári csa­patként állt oda a rajthoz a sokkal gyengébb LMPl-es el­lenfelekkel szemben, a kér­dés csak az volt, melyik egy­ség győzedelmeskedik, az Alonso által fémjelzett vagy a Mike Conway, Kobajasi Ka­mui, José-María López trió. Persze egy 24 órán keresztül tartó versenyen sohasem me­het biztosra az ember, tehát mindkét egységet a végsőkig harcban kell tartani, és hagy­ni, hogy küzdjenek egymás­sal. Alonsóék a viadalnak kö­rülbelül a kétharmadánál vet­ték át a vezetést. „Hatalmas kiváltság egyál­talán vezetni is egy olyan ver-A Le Mans-i 24 órás verseny, a megbízhatóság vb-futama A végeredmény: 1. Sébastien Buemi, Nakadzsima Kazuki, Fernando Alonso (svájci, japán, spanyol, Toyota TS050 Hybrid) 388 kör, 2. Conway, Kobajasi, López (brit, japán, argentin, To­yota TS050 Hybrid) 2 kör hát­rány, 3. Laurent, Beche, Mene­­zes (francia, svájci, amerikai, Rebellion-Gibson R13) 12 k. h. senyen, mint a Le Mans-i 24 órás, nemhogy nyerni - nyilat­kozta Alonso az Eurosportnak nem sokkal a leintés előtt. - Megpróbálok versenyzőként kiteljesedni, és remélhetőleg ezek a kihívások is segítenek, hogy még jobb pilótává váljak. Amikor először gondolkodtam a 24 óráson, hatalmas tisztele­tet éreztem, és arra jutottam, az első néhány évben tanu­lok, aztán harcolok a győzele­mért. De fantasztikus csapat állt mögöttünk két nagyon jó autóval, és a győzelemért har­colhattunk már most.” Alonso volt egyébként az, aki kiharcolta a pole pozíció­ból való indulás jogát, aki a verseny kétharmadánál meg­előzte Kobajasi Kamuit, aki újoncként éjszaka is tökélete­sen megállta a helyét, s ő volt az is, aki az utolsó menetet teljesítette, vagyis célba vitte a Toyotát. Nyilván nincsenek véletlenek, tudjuk, az idén ő volt a legnépszerűbb és legel­­adhatóbb pilóta a mezőnyben - a gyorsaságát azonban bo­torság lenne megkérdőjelez­ni. A spanyol napjaink egyik legkiválóbb autóversenyzője, s az egyik legtapasztaltabb is, aki ráadásul a jelek sze­rint a gyorsasági autósport nem csupán egy szakágában állja meg a helyét - a kilenc­szeres Le Mans-i győztes Tom Kristensen is megemelte a ka­lapját előtte, és azt mondta, fé­nyes jövőt jósol neki ebben a szakágban is. Tóth Anita/NS Piacozás Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu Miután a nyitómérkőzésen a még otthonában sem sok­ra taksált szbornaja 5-0-ra kiütötte a szaúd-arábiaia­­kat, és az orosz közösségi oldalakon olyan kajánko­­dó bejegyzéseket olvashat­tunk, hogy „ez volt az első és az utolsó győzelmünk”, meg hogy „végre nekünk való ellenféllel találkoz­tunk”, automatikusan fel­erősödtek azok a hangok is, hogy jól van-e ez így. Már­mint az, hogy a labdarú­­gó-vb-re kijutott 32 együt­tes között már megint oda nem valók is akadnak. Ami most azért is hangsúlyos, mert bizony olyan váloga­tottak pedig nincsenek ott az oroszországi seregszem­lén, amelyeknek nemhogy a legjobb 32-ben, de a piaci értékük szerint az első tíz­ben lenne a helyük. A mértékadó Transfer­markt szerint az olaszok ke­rete a nyolcadik, a hollando­ké a tizedik legerősebb len­ne. Európából a walesiek és az osztrákok bőven beférné­nek a középmezőnybe, mel­lettük a bosnyák, a szlovák, a török és a cseh válogatott­nál is van tíz kevesebbet érő a vb-n, Dél-Amerikából ez áll a chileiekre, Afriká­ból az elefántcsontpartiak­ra, az algériaiakra és a ka­meruniakra. A világbajnokságon a 32 csapat között 14 európai van, öt-öt afrikai, dél-amerikai és ázsiai (a földrajzot felrúgva Ázsiából jutott ki Ausztrália is), Észak- és Közép-Ameri­­kát három képviseli. A vb előtt a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) moszkvai kongresszusán végül nem került napirend­re - pedig szó volt róla -, hogy már a 2022-es, katari vb-re 48 csapatra emelik a mezőnyt, a kis emírségnek lesz elég gondja a 32-vel is. Négy év múlva az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közös rendezésében megva­lósuló tornán azonban már 48 együttes lép pályára. Ám az elképzelések szerint hiá­ba bővül tizenhat csapattal a mezőny, Európa csupán három plusz helyet kapna, ami a jelenlegi helyzethez képest csak plusz 2, hiszen Oroszországnak a rendező jogán nem kellett selejtezni. 2026-ban Európának tehát tizenhat hely jutna, Dél-Ame­­rikának hat (a pótselejtezők miatt most 4,5 van neki), Af­rikának kilenc (5), Ázsiá­nak nyolc (4,5), Észak- és Közép-Amerikának a há­rom alanyi jogon induló há­zigazdával hat (3,5), Óceá­niának egy (0,5). Ez így 46 hely, a fennmaradó kettőért pedig egy külön világkvalifi­kációs tornán játszhatna hat együttes az egyes zónákból, a CONCACAF-ból kettő, Eu­rópából viszont egy sem! Elvégre itt már úgyis csú­cson pörög a futball, vala­hogy a világ többi részén kellene eladni a portékát, minél nagyobb piacon. Leg­inkább Kínában, de India is sorban áll, így aztán, hogy helyet csináljunk nekik, most hajrá, Szaúd-Arábia!

Next

/
Oldalképek
Tartalom