Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-02 / 126. szám

t 2018. június 2. IL évfolyam 22. szám IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET n Anyám meg boldog, hogy neki én jutottam osztályrészül /# Kertész Dávid tárcája Egy novellapályázat A ~ j A Szabad a vers Ivezérvers c * j zsűrizésének tanulságai 0-/ / pályázat különdíjasai Tóthárpád Ferenc Illusztráció Muszka Sándor A lusta dög című könyvéből Utón Nyílik a hársfavirág is. Langy teaillat a lomb. Zöldbe borult koronáján kis rovarok hada zsong. Nyár tüze perzseli bőrünk, faljuk az illatokat. Port sederint fel az útról talpam, ahogy belecsap. Egyre nagyobbra magaslik, nyújtja fejét a torony, csillog ezüst kupolája: távoli, büszke orom. Hallom, ahogy nekilódul, kong a harang, fogy a szusz. Baktat az úton a vándor, s dalt dudorász: „Bim-bam-busz!” intenu Berg Judit: Fontos, hogy tudjunk beszélgetni olyan dolgokról, amik mindenkit érintenek A meseíró élete nem törvényszerűen mesebeli Farkas Ac Berg Judit minden bizonnyal az egyik legismertebb magyar meseíró. Ha egymásra pakolnánk a könyveit, talán olyan ma­gas tornyot tennének ki, mint ő maga. Nincs magyar gyerek, aki ne ismerné Ruminit, Pankát, Csiribít, Maszatot... Az volt a tervem, hogy a beszélgetésünk során szóba sem kerülnek a gyerekek. Nem sikerült, és ez így volt jó.- Nincs olyan érzése, mintha egy meseíró esetében nem is számítana, hogy ő nő, sőt na­gyon csinos és sikeres, nem csak anyaként?- Dehogynem! Amikor két évvel ezelőtt négy gyerekkel elváltam, rengeteg ember ezt vállalhatatlan és hozzám nem illő cselekedetnek gondolta, mintha az valami tör­vényszerűség volna, hogy aki mesé­ket ír, az mesebeli életet is él. Cuki, széplelkű, és minden tökéletes kö­rülötte. Amikor úgy döntöttem, hogy négygyerekes anya létemre kilépek egy nem működő házas­ságból, sokan megrökönyödtek, de szerencsére legalább ennyi ember­nek nőttem a szemében, akik azt mondták: ez egy igazi ember, nem pedig egy éteri lény!- Meg kellett volna írni a Nagy válási mesekönyvet.- Pont ez az! Miért mesekönyvet? Nagyon régóta tervezem, hogy írok felnőttkönyvet is, méghozzá re­gényt. Javarészt a válási dilemmá­imról szólna. Egy ember, aki nem boldog a házasságában, hozhat-e olyan döntést, hogy elválik, miköz­ben gyerekei vannak, és egy sereg érv szól a maradás mellett? Ha igen, akkor hogyan kell ezt normá­lisan végigcsinálni? Minden bugy­rát végigjártam, hitelesen tudnék írni róla. — Sok meseíró a gyerekeivel együtt nő fel felnőtt íróvá. Mi­kor már nincs kinek mesélni, felnőttkönyveket ír.- Itt vagyok én ellenpéldának. Sok vasat tartok a tűzben, több korosz­tálynak is írok. Vilmos fiam lassan n éves lesz, és a Maszat-sorozat, amit annak idején neki találtam ki, most éppen új életre kelt, megjelent a kilencedik rész, és még tervezek újabbakat is. Azt nem állítom, hogy én magam tudok kétéves fejjel gon­dolkodni, mint Maszat, de nagyon erősen képes vagyok felidézni ma­gamban, milyenek is voltak a gye­rekeim két-hároméves korunkban. Azt, hogy mi volt fontos, mi fájt ne­kik, és milyen is volt akkor az ő kis világuk. De az is igaz, hogy ahogyan nőnek a gyerekeim, kedvet kaptam ifjúsági sorozatot írni, mert látom, mi van egy 15-16 éves fejében, és ez is megmozgatja a fantáziámat. — Hogy születik a történet? Vegyük például Ruminit. Van egy váz a fejében arról, hogy mi fog történni, vagy írás közben Rumini életre kel, és maga írja a cselekményt?- Van köztünk egy megállapodás Ruminivel, és ehhez tartjuk ma­gunkat. Vannak dolgok, amiket elő­re kigondolok, nemcsak kalando­kat, hanem bizonyos konfliktustí­pusokat. Például amikor tervezek egy új Rumini-történetet, arra gon­dolok, hogy mi lenne, ha Rumini és a barátja, Balikó nagyon durván összevesznének valamin. Mond­juk lenne egy harmadik személy, aki beékelődne közéjük... Sokszor előfordult velem is meg a gyereke­immel is, hogy jött egy harmadik, és nem olyan volt többé a barátság, mint addig. Ehhez az alaphelyzet­hez igyekszem kitalálni izgalmas jeleneteket, amiktől kalandregény­­nyé válik az egész. Van, hogy ál­modom valamit, de előfordul az is, hogy elbambulok, és akkor jön egy ötlet. Van, hogy látok egy jó szót, és arról jut eszembe valami. — Például?- Legutóbb, amikor elhangzott az a szó itthon, hogy kuszkusz, Dalma lányom rám nézett, hogy anya, te is arra gondolsz, amire én? Egy sze­replőre a Ruminiben? - kérdeztem vissza. Rögtön ki is találtuk együtt, hogy ugróegér legyen egy egzotikus szigeten. folytatás a 3. oldalon |

Next

/
Oldalképek
Tartalom