Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-16 / 138. szám
{ 12 TÖRTÉNELEM________________________________________________________________________________________________________ 2018. JÚNIUS 16., SZOMBAT Százötven éve született Horthy Miklós, Magyarország kormányzója Kemény kézzel, méltósággal Horthy Miklós Magyarország kormányzójaként egy ifjú leventével beszél 1943 környékén Fotók: MW A mai Magyarországon a százötven éve született Horthy Miklósról alkotott kép főleg emóciókon nyugszik, és mögötte aktuálpolitikai huzakodás lapul. Minden idők egyik legnagyobb magyar államférfijának személye megkerülhetetlen. Nagy Miklós Mihály szerkesztoseg@mediaworks.hu ÉVFORDULÓ Horthy Miklós egyidős volt az Osztrák-Magyar Monarchiával és hosszú életet élt. A kiegyezést követő évben (1868. június 18.) született. Ifjúkora a dunai birodalom fénykorában telt, meglett férfiként került az ország élére, az emigrációban pedig még hallhatta az 1956. évi forradalom és szabadságharc híreit. Ma már nagyon távolinak tűnő korban született, a boldog békeidők gyermeke, amikor még kiszámíthatónak, örökkévalónak tűnt a világ rendje. Nemzedékének meghatározó élménye és tudatalatti érzése a biztonság. A kor emberére jellemző: a kimondott szó betartása maga a becsület. Életének nagyobbik fele a Monarchia évtizedeire esett, és éppen ötvenéves volt, amikor 1918 októberében kifordult sarkaiból a világ. A biztonságérzete egyetlen pillanat alatt szertefoszlott; a világban egy új kor, a véres ideológiák és hitek, a zavaros fejű, a harsányan üvöltöző diktátorok és néptribunok évtizedei következtek. A korábbi világrendben oly biztosan mozgó európai ember elbizonytalanodott, az addig szilárd erkölcsi rendje erodálódott. Kevesen voltak, akik tudatosan akarták és képesek is voltak megőrizni örökölt értékrendjüket. Bizonyára még kevesebben lehettek, akik a józan ész alapján megértették: az európai kultúrkör egyre kaotikusabb szellemiségében csak a régi erkölcsi normák mutatnak utat. Horthy közéjük tartozott. Viselkedésében, megjelenésében még nagyon idős korában is látható a határozott egyéniségű, nemes gondolkodású, a társadalmi konvenciókhoz ragaszkodó férfi vonása. Ezt a kifelé sugárzott képet az emigrációs évekig hordott tengerészzubbony is kelthette, de leginkább személyiségének testbeszédéből érzékelhető alapvonása: az egyenes ember tartása. Becsmérlői, vádlói - még ha nem is tudatosan - egyebek mellett ezt nem képesek megbocsátani, míg rajongói és tisztelői éppen e jellemvonásából indulnak ki. A mai Magyarországon a Horthy Miklósról alkotott kép főleg emóciókon nyugszik, és mögötte aktuálpolitikai huzakodás lapul. Hajlamosak vagyunk arra, hogy történelmünk híres és hírhedt személyeiről érzelmi alapon alkossunk véleményt. Amikor ezeket az érzelmeket a politikai élet valóságos indulatokká, gyűlölködéssé fokozza, akkor szinte lehetetlen a korrekt ítéletalkotás. Horthy személyével kapcsolatban pedig nagyon káros, hogy a tudományos életbe is beszivárgó, ideológia vezérelte gondolkodásmóddal közelítenek hozzá. Ebből ered, hogy életrajzi feldolgozásai, életművének értékelései szinte kizárólag az 1918- 1919 utáni életszakaszával - az államfői évtizedeivel - foglalkoznak. Mintha élete csak ötvenéves korában kezdődött volna. A valóságban nyilván nem így történt. Valamikori kormányzónk szakképzett haditengerésztiszt, majd tengernagy volt, és a haditengerészeti akadémián töltött éveket is beszámítva több mint három és fél évtizedet szolgált a flottánál. Ennyi szolgálati év mélyen hatott személyiségére. Kormányzóként és száműzött államfőkéjit élete utolsó percéig haditengerész maradt, politikusként az ország keménykezű kormányosa. A magyarországi baloldal ezt sem tudta, tudja megbocsátani neki. A kommün bukását követően bécsi emigrációba menekült szélsőbaloldali szépírónk, Gábor Andor kezdi a gúnyolódást Horthy haditengerész múltján: „lovas tengerésznek” titulálva. Ez a hatásosan kitalált szállóige azóta is állandó eleme a kormányzó lejáratásának. Ám aki ezzel a primitív fordulattal él, saját tudatlanságát árulja el. Nem is sejti, hogy a Monarchia haditengerészete minőségét és méreteit tekintve a világ élvonalába tartozott. Már pusztán létével önálló külpolitikai tényező volt, és Horthy tiszti pályafutásának végén a főparancsnoka lett. A gúnyolódás másik eleme a kérdésben járatlanok számára furcsa, szélsőséges képzettársításokra csábító első admirálisi rendfokozatának elnevezése: ellentengernagy. Érdemes tudni, ez egy katonai rangot jelent, és nem azt, hogy az ellentengernagy valaki vagy valami ellen lenne. Az pedig ismét csúsztatás, amikor Horthyt ellentengernagynak nevezik, mert a háború utolsó napjaiban az uralkodó előléptette altengernaggyá. Ide kívánkozik, hogy Horthy Miklós a magyar hadtörténelem legsikeresebb admirálisa, aki a Nagy Háborúban áttörte az otrantói tengerzárat. Ezzel bevonult az egyetemes hadtörténelembe is: a legfontosabb nyugati összefoglaló művekben szerepel. Leszámolandó a gúnyolódás harmadik elemével, akkoriban a magyar Szent Korona országainak hosszú tengerpartja volt. Horthy életének haditengerészi időszaka felfogható az államfői felkészülésének is, jóllehet ennek akkoriban még saját maga sem lehetett tudatában. Szolgálati beosztásaiból eredően világlátott ember lett, és alaposan megismerte mind a bel-, mind pedig a külpolitika folyamatait. Fiatal tisztként két évig tartó világ körüli utat tett, a Monarchia hadihajójával eljutott Indiába és Óceániába is. Bejárta egész Európát. Az utazást kormányzóként is kedvelte, erről hosszasan, élvezettel számol be emlékirataiban. A leginkább világlátott államfőnk lehetett. Haditengerészeti pályafutásának kiemelkedő állomása volt a Ferenc József császár és király mellett teljesített, mintegy fél évtizedes szárnysegéd! szolgálata, a nagypolitikába való betekintés időszaka és egyben az államfői minta eltanulása. Horthy Miklós élete végéig nagy tisztelettel beszélt az uralkodóról, akinek viselkedése, felelősségtudata, kötelességtudása, a környezetéhez, valamint az emberekhez való viszonya tükröződött a kormányzói méltóság betöltésében. Horthy az ideális uralkodót látta benne: Ferenc József lett a példaképe. Horthy országlásának negyed évszázada válságok sora, amelyeken olykor csak autoritárius vezetéssel lehetett úrrá lenni. Ennek ellenére államfői időszakában törvényesség és törvényes rend jellemezte Magyarországot. Amikor 1919 nyarán feltűnik a belpolitikai életben, az ország katasztrofális, polgárháborús állapotban van. Egy elveszített világháború, majd az azt követő kommunista diktatúra, egy kudarccal végződő honvédő háború és a román, a szerb megszállás következményeit kellett felszámolnia. Hamarosan következett a trianoni béke is. A néhány hónappal korábbi vörösterrort most fehérterror követi. Horthy egy ideig kénytelen eltűrni a megfékezhetetlen indulatokból, gyűlöletből és bosszúvágyból fakadó fehérterrort, de amikor már elég ereje van hozzá, akkor határozottan lép. A terrorcsapatokat felszámolja és eljárást indíttat a bűncselekményeket elkövető különítményesek ellen. Ezzel egy időben megszületett azúj államrend, 1920 elejétől a király nélküli Magyar Királyság államfője - kormányzóként - Horthy Miklós lett. Az ország első közjogi méltóságaként igyekezett olyan államot teremteni, amely megőrzi a történelmi értékeket és hagyományokat. Az államhatalomnak és intézményeinek szellemisége keresztény konzervatív maradt: nem volt helye sem a szélsőbaloldali, sem a szélsőjobboldali kilengéseknek. Rákosi Mátyás éppúgy börtönbe került, mint Szálasi Ferenc. Válsághelyzet volt a királyság kérdése is. A Habsburg-ház restaurációja újabb háborúval, sőt a magyar államtér teljes felszámolásával fenyegetett. A trónfosztás élet-halál kérdéssé vált. Mindez Horthy kormányzóvá válását erősítette. Részben a ragaszkodás a magyar történelmi hagyományokhoz, részben a trianoni trauma ugyanakkor politikai kényszerpályát jelölt ki. A magyar társadalom egészét áthatotta a revíziós gondolat. Horthy és környezete a békés területi revíziót képviselte, és amikor ez a harmincas-negyvenes évek fordulóján megvalósult, akkor a magyarok zöme a trianoni sérelmek orvoslóját látta a már éltes korú kormányzóban. A következő külpolitikai krízis a Harmadik Birodalom terjeszkedése és a világháborús helyzet. A játéktér a kényszerpályán tovább szűkült. A Monarchia felbomlásával és Oroszország visszahúzódásával újból erőre kapott Németország, majd az általa meghódított területek egésze a szövetségeseivel együtt teljesen körbe vette Magyarországot. Ezzel a birodalmi potenciállal hazánk nem vehette fel a küzdelmet, és ezt Horthy is tudta. Egészen 1944-ig, a német megszállásig, sőt még azt követően is igyekszik manőverezni, de a hadba lépést nem lehetett elkerülni. Horthy ekkor már a hetvenes éveiben járó, életkorát meghazudtolóan aktív ember. A magyarországi antiszemitizmus a kor egyik fő problémája, amely elől Horthy államfőként sem térhetett ki, jóllehet az antiszemitizmus távol állt tőle. Csökkenő függetlenségét a német érdekszférában Magyarország őrizte meg legtovább. Ennek elérése nagy államférfira vall. S ha azt mondjuk, határozott egyéniségű és erkölcsű férfi volt, akkor közelebb kerülhetünk Horthy Miklós tragikus sorsának megfejtéséhez. Politikai bukását nem pusztán a német fegyverek okozták; ez már csak a vég volt. Pályafutását az pecsételte meg, hogy mindvégig ragaszkodott a boldog békeidők katonai és uralkodói ideáljához, miközben felnőtt két olyan nemzedék, amely a szilárd erkölcs útmutatóját vesztve tévelygett a hamis eszmék világában. Horthy Miklós budapesti bevonulása 1919. november 16-án Ragaszkodott a történelmi értékekhez, tradíciókhoz ► w
