Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-02 / 126. szám

2018. JÚNIUS 2., SZOMBAT 4 MEGYEI KÖRKÉP Emléktábla idézi a központban a tragikus eseményt és az áldozatok személyét Hat ember életét követelte a robbanás a végzetes napon Fülsiketítő dörej rázta meg Szekszárd központját 1949 augusztus 2-án, délelőtt fél tizenegykor. Mint a későbbi vizsgálat kiderítette, a me­gyeszékhelyre szállított há­borús lőszerrakomány rob­bant fel. A szerencsétlen­ségben hatan vesztették életüket. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Még aznap elkez­dődött a vizsgálat, kideríten­dő, hogy mi is történt. A 16 órakor felvett jegyzőkönyv­ben többek között ez olvas­ható. „A Garai téri rendőrsé­gi épület bejárata előtti úttes­ten a járdától kb. másfél mé­terre közvetlenül a csatorna­­akna mellett az úttest köveze­te lavórszerűen benyomódott. A robbanás helye körül 20-30 m-es körzetben vakolat, üveg­törmelék, kocsialkatrészek, vérfoltok, húscafatok, kopo­nyacsont részek és fel nem robbant 22 mm-es német pct. pu löve­dékek találhatók.” A vizsgálatot végző bizottság ez­után tanúvallomá­sok alapján igye­kezett magyaráza­tot találni a rob­banás okára. Bár egyértelmű kiváltó okot a bi­zottság nem talált, a lőszerek rakodásába bevont Farkas Jó­zsef honvéd közlése önmagá­ért beszél. Egy páncélökölnek mondott lőszert „a hátsó sa­­roglyára tettem, László törm. bajtárs felnyitotta és levette a tetejét. Figyelmeztette Sza­bó honv. bajtársat, hogy ezt óvatosan kezeljék, mert köny­­nyen robban, kocsin nem le­het szállítani, jobb lesz, ha kézben visszük. Közben fel­emelte az oldalt lévő kapcso­lót, a biztosító lemezeket fél­retolta, kiemelte 10-15 cm-re az aknát és alánézett, majd visszaengedte és rátolta a le­mezt. Majd lecsukta a tetőt és azt mondta, hogy nem lesz így jó, mert ütődést fog kapni és felrobban.” Mint a fentiekből kiderül, majdhogynem az lett volna a csoda, ha ilyen előjelek után nem következik be a tragé­dia. Egy nappal később, au­gusztus 3-án rendkívüli ülést tartott Szekszárd közgyűlé­se. Bárd Flórián polgármester mély megrendüléssel adott szót Prantner József képvise­lőnek, aki - 1949-et írunk - aktuálpolitikai felhangokkal átszőtt beszédet tartott. „A múlt átkos maradványa a sok fel nem robbant bom­ba is. Demokratikus rendőr­ségünk, mely azonos dolgo­zó népünkkel, élete kockáz­tatásával kutatta fel a várme­gyénk területén fel nem rob­bant bombákat és azt a me­gye székhelyére, városunk­ba szállította. A szállítás alatt nem történt szerencsétlenség. Tegnap délelőtt a város köz­pontjában legforgalmasabb helyen egy ilyen bomba fel­robbant.” A korabeli lapok közül a Dunántú­li Napló augusz­tus 6-i lapszáma beszámolt a köz­gyűlés határozatá­ról - „A város a két polgári áldozatot a maga halottjának tekintette és tanácsülésén ar­ról határozott, hogy az áldo­zatokat saját költségén temet­ted el, hozzátartozóikról pe­dig gondoskodni fog” - majd a szekszárdi temetés részlete­it is közreadta. „Hatalmas, mintegy öt-hat­ezres tömeg kísérte utolsó út­jára a szerencsétlenség két ál­dozatát.” Az újság megemlítette, hogy „az Államrendőrség szekszár­di kapitányságának két ha­lottját, Csapó József szakasz­vezetőt Faddra, Vastag Gábor őrmestert pedig Foktőre szál­lították.” Á lap a két honvéd személyéről valami rejtélyes oknál fogva nem ejtett szót. A város köz­pontjában legforgalma­sabb helyen egy ilyen bom­ba felrobbant Tiszteletadás az emléktáblánál, jobbra Kovács János, jobbról a harmadik Máté István Fotó: Makovics K, ■ÍG A-.y Györkő Ferencné, született Csapó Anna kilenc évesen vesztette el édesapját Fotó: Máté István Emléktábla az egykori tragédia színhelyén A múlt hét vége óta emléktáb­la idézi Szekszárdon, a Széche­nyi utcában, az Augusz-ház sar­kánál azok személyét, akik ál­dozatai lettek a közel hetven évvel ezelőtti szerencsétlen­ségnek. A kezdeményezés és a megvalósítás Kovács János nyá.alezredes, nör. vezérőrnagy nevéhez fűződik. A Honvéd Ha­gyományőrző Egyesület szek­szárdi szervezetének elnöke azt vallja, hogy miután ez a tra­gikus esemény is része a me­gyeszékhely történetének, ér­demes tudni róla. Irányítása mellett a szekszárdi tagozat, karöltve az önálló ifjúsági tago­zattal, komoly kutatómunkát végzett. Ennek a munkának kö­szönhető a fentebb olvasható összeállítás is. A Forrai Lajos kőfaragó mes­ter által felvésett emléktáb­la Hősök Napi felavatásakor dr. Máté István önkormányza­ti képviselő mondott alkalom­hoz illő beszédet. A városatya a helyszínen találkozott és be­szélgetett Györkő Ferencnével, aki meghatottan olvasta néhai édesapja nevét a többi elhunyt között. íme, az elhunytak névsora: Ábrahám Albert napszámos, 62 éves, Bajusz Géza pénz­beszedő, 26 éves, Csapó Jó­zsef rendőr szakaszvezető, 29 éves, László János ht. törzsőr­mester, 34 éves, Szabó László honvéd, 20 éves, Vastag Gábor rendőr őrmester, 26 éves. A jegyzőkönyvet készítő bi­zottság tagjai végezetül meg­állapítják: „a legnagyobb fe­lelősség az állomásparancs­nokot terheli, aki elrendelte a zászlóaljnak a lőszer és robba­nóanyag elszállítását. Ugyan­akkor elmulasztotta a kerüle­ti parancsnokságnak jelente­ni és tűzszerész kirendelését kérni. (...) Másodsorban feltét­lenül felelősség terheli a rend­őrséget, aki az udvarán, bok­rok aljában, kerítés mellett tárolta a robbanóanyagot, oly helyen, ahol több alkalommal is rendeztek táncmulatságot. Harmadsorban a zászlóalj pa­rancsnokságot terheli felelős­ség, a nem pontos és hanyag ügyviteli kezelésért.” A közel hetven éve történt szerencsétlenség halálos ál­dozatainak több leszárma­zottja köztünk él. Györkő Fe­rencné, született Csapó Anna kilenc éves volt, amikor édes­apja a robbanás egyik áldoza­ta lett.- Homályos emlékképe­im vannak néhai édesapám­ról, csak egy-két mozzanat - mondta el lapunknak. - Édes­anyám a tragédia miatt magá­ra maradt két leánygyermek­kel, húgom ekkor még csak fél éves volt. Nem volt könnyű az életünk, édesanyámnak dol­goznia kellett, hogy felnevel­jen bennünket. Húgom gya­korta volt a nagyszülőknél, én meg kislányként otthon maradtam egyedül. Akkor lett könnyebb, amikor férjhez mentem. Édesapám személye társaságban vagy munkahe­lyen nem került szóba. Nem is baj, mert így legalább nem kellett beszélnem erről, az egész életemre árnyékot vető tragédiáról. Zelei József túrája során egyúttal a sportot és az egészséges életmódot is népszerűsíti Békenagykövettel tekert együtt a polgármester SZEKSZÁRD Ács Rezső polgár­­mesterrel és szekszárdi isko­lásokkal tekert Zelei József. A kerékpáros békenagykövet tizenötödik éve kerekezik a békéért, 2004-től bejárta Eu­rópa minden országát, lete­kert nyolcvanezer kilométert, érintve száz államot és öt kon­tinenst. 2014-től a magyar hő­sök és az I. világháború cente­náriumának emlékére bicikli­zik, 2016-ban Ferenc pápa fo­gadta, 2017-ben a halálmars útvonalát is végigjárta. 2018- ban országjáró béketúrára in­dult, felkeres minden megye­­székhelyet, az Egy a célunk: béke programmal. Egyúttal a Békefát ültettek a Baka Iskola udvarán Fotó: Makovics Kornél Gurul a csapat a Bezerédj utcán. Elöl Zelei József és Ács Rezső sportot és az egészséges élet­módot is népszerűsíti. Pénteken reggel a polgár­­mesteri hivatal előtt találko­zott Ács Rezsővel, aki ellát­ta kézjegyével, a város- és a polgármesteri pecséttel A ma­gyarok békekönyvét. A szek­szárdi csapat a hivataltól a Ba­ka István Általános Iskoláig tekert, itt egy juharfát ültet­tek el. A nagy háború hősei­vel országszerte így, azaz bé­kefa avatással, valamint az I. világháborús emlékművek koszorúzásával és Soha többé háborút estekkel emlékeznek azok, akik Zelei Józseffel tar­tanak. B. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom