Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-09 / 132. szám

IRODALMI-KULTURÁLIS MELLEKLET ff hátha elég messze jutunk, hogy legyen értelme visszanézni 2018. június 9. II. évfolyam 23. szám FF Juhász Kristóf Rónai-Balázs Zoltán zL Irodalmi Jelen-díjak ■vezérvers tárcája L novellája n Polgár Kristóf Homo insanus sapiens Bréda Ferenc emlékére A közös valóság valahova köré és mítoszok testébe költözött. Apró fonalakkal szőtt hálóinge mithril vért. Vérrel festve rajta ősi barlangrajzok rajzanak. Halandó barbárok intim serege, felvértezve reverendákkal. Verseny ez a túlélő hadjárat. Egy kopasz agg, talán egy bohém antik isten, túljutva ezen a félrefordított valóságshow-n, keresztül a kalózvilág Fehértengerén, lesújtva egy épeszű világképre, majd önmaga is lesújtva, úgy elsuhant mögöttünk, hogy aki kést mártott a rongyokba s ezzel ártott a szövetnek, kései eszmélésbe fordult és hamar felejtett. Apró csírákként fogant testén a múlandóság ujjlenyomata, és fullánkjukkal támadták az érrendszer fekete démonai. Felette univerzumok légiója gyűlt, hogy elrejtsen egy kagylónyi festett űrt. A modern világ kígyóvermét. Dacos horizont hullott válláról a sáros mécsbe, és felkarolta az elesettet. Beszélgetés Fekete Péterrel, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális államtitkárával „Gyerekeim születendő gyerekeinek jövője jut eszembe, amikor kultúrpolitikát építek" Fekete Péter olyan kulturális szakember, akinek egyaránt van vidéki, fővárosi, határon túli és európai tapasztalata. Szombathelyen született, Münchenben, Cardiffban, Kijevben és Veszp­rémben tanult, rendezett a Vajdaságban, igazgatott Békéscsabán, színházat alapított Szalmá­son, vezette Közép-Európa egyetlen kőcirkuszát és zsűrizett a világ legjelentősebb cirkuszi fesz­tiváljain. „Fáradhatatlan”, „innovátor”, „kiváló menedzser”, „szót ért mindenkivel” - írják róla gyakran. Ehhez pedig hozzátehetjük: Fekete Péter olyan „alulról jött népi hős”, akinek soha nem volt büdös a munka, kőkeményen megdolgozott a sikereiért, és még az igazgatói bársonyszé­kekben sem felejtette el, hogy igazi becsülete a szorgalomnak, a munkának és a kitartásnak van.- Hogyan lett egy szombathe­lyi fiúból müncheni bűvész?- Gyerekkoromtól kezdve für­késztem a csodákat, ezért minden energiámmal azt kerestem, ho­gyan tudok én újabb csodát létre­hozni. Ha az ember eldönti, hogy megvalósítja az álmát, akkor kör­benéz, hogy merre van az útja. Az én utam Münchenbe vezetett, ott találtam egy olyan iskolát, ahöl a csodacsinálást lehetett megtanul­ni. Nem volt könnyű ez az időszak, másfél évig kellett intéznem a pa­pírokat, aztán a képzés alatt végig dolgoznom kellett: úszómeden­cét takarítottam, egy bűvészkel­­lék-kereskedő bőröndjeit cipeltem vásárról vásárra, inaskodtam egy kellékkészítő mester mellett.- Pár év magyarországi ki­térő után egy másik fontos külföldi időszak következett: Cardiff, Wales fővárosa.- A német kultúrából rengeteget tanultam. Megtanultam a német precizitást, a német fegyelmet, de nagyon vágytam az angolszász kultúrára, hogy további tapaszta­latokat szerezzek a világról. Vé­remben volt a vándorló céhlegény tudásszerzési vágya. Kapóra jött, hogy a feleségem révén Cardiffba költözhettünk, ahol harmincéves koromban kellett visszaülnöm az iskolapadba. A német és a magyar nyelven kívül alig bírtam kom­munikálni, és a kommunikációs készségeknek pont a nonverbális része, a test mozgása, a szem csil­logása, a közönség figyelmének koncentrálása segített. folytatás a 3. oldalon |

Next

/
Oldalképek
Tartalom