Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-09 / 132. szám

2018. JÚNIUS 9., SZOMBAT SPORT 15 Korcsmár Zsolt örül, hogy a vb-résztvevő Dániába igazolt JEGYZET Idén BL-meccsen játszhat Korcsmár Zsolt (balra) a válogatottban Georges Leekenstől is lehetőséget kaphat Fotó: MTI Norvégiában ismerte meg a barátnőjét, Martin gyerme­kének édesanyját, Korcsmár Zsolt mégis sokkal jobban kötődik Dániához. A 26-szo­­ros magyar válogatott labda­rúgó idén bajnok lett a csa­patával, de klubjából egyik játékos sem került be a vb-re utazó keretbe. Korcsmár úgy látja, az írek elleni pótselej­tezőn elért 5-1-es győzelem óta a dán közvélemény re­mek szereplésben bízik a vi­lágbajnokság előtt. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu- Eddig az Újpesttel szerzett két ezüstérem volt a csúcs a klubjaival, idén - pályafutá­sa során először - bajnokcsa­pat tagja lett. Megérte Dániá­ba igazolnia? Természetesen! Már elegem volt a második és a harmadik helyekből, a Midtjyllanddel végre telje­sült az álmom: bajnokcsapat tagja lehettem. Ennél jobb do­log nem is történhetett volna velem. Nagyon izgalmasan alakult a bajnokság hajrája. A záróforduló előtt két héttel még öt pont volt a hátrányunk, de remekül hajráztunk, töb­bek közt a Bröndbyt is legyőz­tük, így miénk lett az arany­érem. Sokáig mi voltunk az ül­dözők, a vége előtt egy fordu­lóval botlott a Bröndby, így ne­künk „csak” nyernünk kellett hazai pályán. Sikerült, aztán elkezdődtek az ünneplések.- Miért használ többes szá­mot?- A Midtjylland csapatnév a régiót jelöli, valójában két vá­ros, Herning és Ikast tartozik ide. Herningben van a stadi­onunk, ott csak a meccseket játszottuk, az ikasti edzőköz­pontban tréningeztünk. Húsz kilométerre van a két város egymástól, a tisztesség úgy kívánta, hogy mindkét város főterén együtt ünnepeljünk a szurkolókkal. Nem kellett kétszer mondani. Nagy bulit csaptunk.- Tavaly még itthon játszott a Vasasban, előtte pedig Norvé­giában. Hol érezte magát a leg­jobban?- Egyértelműen Dániában, pedig Norvégiában ismertem meg a barátnőmet, Martin fiam édesanyját, és a Vasassal sem ment rosszul, bronzérme­sek lettünk, de Dánia a csúcs. Az emberek kedvesek, érdek­lődőek, közvetlenek. Szeretek itt élni.- Mit várnak a dánok a vébé­­től? Nem mondhatni, hogy könnyű csoportba kerültek: Franciaország, Peru és Auszt­rália lesz az ellenfelük. Van hi­vatalos elvárás?- Én úgy láttam, hogy a dá­nok nagyon magabiztosak, az írek elleni idegenbeli 5-1-es győzelem a pótselejtezőn jót tett a hangulatuknak. Elég magasan van a léc, és én azt gondolom, hogy a csoportju­kat elnézve reális esélyük van a továbbjutásra. Bár a dél­amerikai csapat mindig sötét ló, Peru ellen senki sem mehet biztosra. A csoportban a fran­ciák a favoritok, de valami azt súgja, hogy a dánok is tovább­jutnak.- Érdekes módon a dán csa­pattársai nem kerültek be a szűkített keretbe. Hogy fogad­ták?- Nyilván nem örültek ne­ki, de tudni kell, hogy a dán keretben hemzsegnek az ide­genlégiósok, a saját bajnok­ságukból csak a Kobenhavn adott játékost az utazókeret­be. A többiek külföldön játsza­nak, szerintem a védelmük ki­fejezetten erős, a legnagyobb sztár a Tottenham irányítója, Christian Eriksen. Nagy nép­szerűségnek örvend Nicklas Bendtner, de ő nem szerepel a vb-re utazók névsorában.- Mikor kezdődik a felkészülé­se a következő szezonra?- A többiek június 14-én már elkezdik, én a váloga­tott mérkőzések miatt kaptam három szabadnapot. Itthon igyekszem feltöltődni a követ­kező szezonra. Kíváncsian vá­rom, még soha nem játszottam mérkőzést a Bajnokok Ligájá­ban. Idén biztosan fogok! A hetedik szövetségi kapitányra várva Korcsmár Zsoltnak vegyes ér­zései lehetnek a válogatott fel­lépésekkel kapcsolatban. Sor­rendben Egervári Sándor, Csábi József, Pintér Attila, Dárdai Pái, Bernd Storck és Szélesi Zoltán is számított a játékára, de leszá­mítva Dárdai bemutatkozó mér­kőzését a románok elleni 1-1- et, valamint a svédek és a törö­kök legyőzését az Egervári-érá­ban, sok sikerélménye nem volt címeres mezben. Korcsmárnak kijutott a jóból, az elmúlt öt év megrázó kudarcait a pályán élte meg. Az Egervári-korszak leg­gyengébben sikerült meccsein (0-3 a románok, 1-8 a hollan­dok ellen) is szerepelt. Szélesi Zoltán premierjén is pályára lé­pett, bár utólag könnyen lemon­dott volna a Luxemburg elleni le­­bőgésről. Szombaton kiderül, va­jon Georges Leekens is megad­ja-e neki a lehetőséget. Ameny­­nyiben Korcsmár pályára lép Ausztrália ellen, úgy elmondhat­ja, hogy már hét szövetségi ka­pitánynál játszott a magyar válo­gatottban. Sok a kérdőjel egy ghánai orvosi jelentés körül, amely szerint már 30 éves Mennyi idős lehet Joseph Paintsil? LABDARÚGÁS Nagy felhördü­lést keltett a PestiSracok.hu ál­tal közölt cikk. A portál szerint ugyanis Joseph Paintsil, a Fe­rencváros ghánai szélsője nem 20, hanem 30 éves. A lap a birtokába jutott or­vosi papírok alapján írja, hogy az előző szezonban tíz gó­lig jutó légiós tíz esztendővel idősebb a korábban közöltnél. A futballista januárban ké­sőbb csatlakozott a téli fel­készülést végző együtteshez Portugáliában, a játékos el­mondása szerint azért, mert maláriát diagnosztizáltak ná­la (az orvosi lelet szerint va­lóban megbetegedett). Az más kérdés, hogy a hírek arról is szóltak, hogy a labdarúgó azért utazott késve az edző­táborba, mert a belga élvonal­beli Genk csábította, így nem is szeretett volna visszatérni Budapestre. De Joseph Paintsil visszatért, az ügy elült, a tavasszal jó for­mában játszott. A Pesti Srácok birtokába jutott papírok alap­ján azonban Paintsil 30 eszten­dős - az más kérdés, hogy akár el is üthették az életkorát. Szü­letési dátum nem szerepel az orvosi papíron, „csak" az élet­kor, ez pedig nem számít hiva­talos adatnak. A kórházi papí­ron így egyetlen, a páciens azo­nosítására alkalmas személyi adat sincs. Arról nem beszél­ve, hogy elírták a nevét, a ja­nuár 8-án keltezett orvosi lele­ten ugyanis ez szerepel: Joseph Painstil. Az is érdekes kérdés, hogy ha az afrikai játékos valóban 30 esztendős, akkor: hol volt, hol futballozott az elmúlt tíz évben? Fontos, hogy a játékos köl­csönszerződése június 30-án le­jár. A hírek szerint a Genk újra szeretné megszerezni a villám­gyors játékost, csakúgy, mint másik két belga együttes, az Anderlecht és a Club Brugge, de a svájci Basel és a német Köln hívásáról is hallani. Ha a hír igaz, s a Fradi játé­kosa valóban 30 éves, nyilván nem kapkodnak érte a klu­bok, de mint jeleztük, fenntar­tásokkal kell kezelni a ghánai Kumasi városában lévő Micro Medical Center orvosi lele­tén szereplő harmincas szá­mot. Sok a kérdőjel. A Nemze­ti Sport megkereste a Ferenc­várost, lapzártánkig nem érték el a klub sajtófőnökét Kérdés, hogy az orvosi lelet mikor ke­rült a zöld-fehér klubhoz - már ha egyáltalán oda került -, s müyen intézkedéseket tett an­nak érdekében, hogy kiderül­jön a játékos életkora. Az is ér­dekes kérdés, hogy mi a hely­zet akkor, ha Paintsil valóban 1988-ban látta meg a napvilá­got 1998 helyett. Abban az eset­ben is foglalkoztatná a légióst? Mondjuk a játékára - életko­rától függetlenül - nem lehetett panasz. Cserháti András/NS Hajtottak? Még szép! Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu A magyar labdarúgó-válo­gatott szemszögéből nézve még enyhén szólva is gyen­gécskére sikeredett a Fehér­oroszország elleni tesztmér­kőzés. (Manapság így neve­zik a barátságos meccseket.) Ahogyan a két korábbi, már Georges Leekens szövetsé­gi kapitány által jegyzett ka­­zahok, illetve a skótok elleni találkozókon, úgy a szerdai megmérettetésen sem lehe­tett látni, hogy a mieink va­lójában milyen taktikával, milyen elképzelésekkel lép­tek pályára. Persze nem tud­hatom, hogy a belga mester milyen utasításokkal küld­te harcba Dzsudzsákékat, csak remélni merem, hogy nem azzal, amit a mieink vé­gül bemutattak az üde zöld breszti gyepen, mert az bi­zony édeskevés. Belegondol­ni is rossz, hogy ilyen tesze­­tosza játékkal hova jutunk, juthatunk majd a komoly téttel bíró mérkőzéseken... Bántóan lassú, körülmé­nyes és ötiettelen volt a mieink „játéka”. Tudatosan felépített akciót még véletle­nül sem vezettünk, az ellen­fél, bár egyetlen kiemelkedő képességgel megáldott játé­kost sem tudott a soraiban, minden tekintetben (kivéve a kapusteljesítményt) felül­múlta válogatottunkat, szer­vezetten, célratörően, ügye­sen futballoztak, fizikailag is abszolút főlénk nőttek, ki­zárólag a Bundesligában is remeklő Gulácsi Péter szen­zációs védéseinek tudható be, hogy nem mértek ránk megsemmisítő vereséget! A mérkőzést követően Georges Leekens azt nyilat­kozta a Nemzeti Sportnak, hogy a játékosok „odatették magukat, küzdöttek, hajtot­tak...” Azt hittem, rosszul lá­tok, vagy valamit félreolvas­tam, ezért kétszer is neki­futottam az interjúnak, hát­ha... De nem. Odatették magukat? Küz­döttek? Hajtottak? Még szép! Ne legyen ez már erény, a kutyafáját neki! A magyar válogatott címeres mezében nincs más választás, min­den meccsen meg kell dög­leni a pályán! Ez olyan ter­mészetes, mint az, hogy fel­kel a nap. Időnként olyan érzésem van, hogy a mindig jókedvű, derűsen optimista, folyama­tosan a jövőt építő kapitány úr butuskának nézi a ma­gyar szurkolókat, vagy leg­alábbis nem vesz minket ko­molyan... Na, de! Legjobb esés a túl­­esés, ami megtörtént, azon már nem tudunk változ­tatni, viszont a tanulságo­kat kötelező (lenne) levon­ni. Régi, de nagyon igaz fut­­ballmondás: sohasem meccs után, hanem mindig meccs előtt vagyunk! Nem fogadkozni kell, ha­nem bátran, okosan, taktiku­san, s ami talán a legfonto­sabb, kellő alázattal kell fut­ballozni! Például ma kora es­te az ausztrálok ellen a Grou­pama Arénában. Hajrá, magyarok!

Next

/
Oldalképek
Tartalom