Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-08 / 131. szám

2018. JÚNIUS 8., PÉNTEK SPORT 15 Risztov Éva most nem szeretne beugrani a Balatonba Nincs szükség a seprűre Risztov Éva már a civil életben szeretné megvalósítani az álmait Fotó: Tumbász Hédi Egyre többet és egyre haté­konyabban dolgozik Risztov Éva: London olimpiai bajno­ka úgy véli, a kommuniká­ció az egyik leghatékonyabb eszköz a fejlődéshez, és ez korábban hiányzott a sport­ágból. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Márciusban alakult meg az olimpiai bajnokok testületé, amelynek ön az elnöke - Eger­­szegi Krisztina és Hosszú Ka­tinka viszont továbbra sem tag. Nemrég úgy fogalmazott, nem lesz ez mindig így.- A magyar úszósport min­dig is szükségét érezte an­nak, hogy az olimpiai bajno­kok jelen legyenek a sport­ágban. Ezúttal még inkább így van - válaszolta Risztov Éva, a 2012-ben 10 kilométe­ren ötkarikás-elsőséget szer­ző úszó. - Formálódunk, ala­kulunk, olyan testületté kell válnunk, hogy Krisztina és Katinka is azt érezzék, jönni­ük kell.- Legendás történet: Egersze­­gi Krisztina hódmezővásárhelyi látogatása után fogadta meg, hogy olimpiai bajnok akar len­ni. Hosszú Katinkával pedig kü­lönösen jó viszonyt ápolt, gyak­ran voltak szobatársak, ami­kor pedig elkezdtek viccelőd­ni... Személyes célja, vágya, hogy ők ketten az OBT tagjai legyenek?- Igen, ők mindketten meg­határozó személyiségei az éle­temnek. Őszintén bízom ben­ne, hogy képesek leszünk va­lami olyat alkotni, tenni, ami vonzóvá teszi számukra a tag­ságot. Azonban nem szeret­nénk a hátukon felkapaszkod­ni, a kilenc olimpiai arany is kellően erőssé teszi ezt a csa­patot. Egyébként bármelyik taggal beszélgetek, előfordul, hogy még magamtól is meg­kérdezem: úristen, hogy ke­rültem én ide?!- Emlékezetesre sikerült győ­zelemmel.- Valóban, emlékeznek az emberek a londoni elsősé­gemre, és a mai napig sokan megköszönik nekem azt az él­ményt, amelyet akkor nyújtot­tam nekik.- Ezúttal viszont a másik olda­lon áll. Mégsem tud elszakadni az úszósporttól?- Nagyon tetszik az, ami most van. A szövetség vezető­je egy korábbi sportoló, olim­piai bajnok úszó Wladár Sán­dor személyében, sokkal in­kább sportolóközpontú a veze­tés. Látva, ami most van, már tudom, mennyi mindent lehe­tett volna korábban is orvo­solni - kommunikációval. Ez volt az elmúlt évtizedek legna­gyobb hiányossága.- És ezen a téren képes segí­teni?- Egyre többen felismerik, észreveszik segítő szándéko­mat. Sok sportolóval beszélget­tem, mindegyiküknek elmond­tam, hogy nyugodtan keressen meg, ha problémája van, talán tudok segíteni. Vallom, hogy mindent meg lehet oldani, min­dent elő lehet teremteni. Egyet azonban nem szabad: a sző­nyeg alá seperni bármit.- Szeretne most, ebben a kö­zegben sportoló lenni?- Ha ugyanitt állnék, mint ahol most, és emellett én len­nék a medencében is, akkor igen. Egyre jobban átlátom a szövetség, a rendszer műkö­dését, egyre jobban megér­tem, hogyan és miért nem tud­tam sok mindent megoldani a pályafutásom során. Most vi­szont nem rossz sportolónak lenni.- A jövő hétvégén Balatonfü­­red ad otthont a nyílt vízi úszók világkupa-viadalának. Érez va­lamiféle bizsergést e tekintet­ben?- Hogy szívesen úsznék-e? Határozottan nem. Nem sze­retnék beugrani a Balatonba. Öten Füreden Az olimpiai bajnokok testüle­tének öt tagja, Wladár Sán­dor, Szabó József, Gyúrta Dá­niel, Kovács Ágnes és Risztov Éva ott lesznek jövő szomba­ton Balatonfüreden a nyílt vízi úszók világkupaversenyén, il­letve a magyar úszás napján. „Mindannyiunknak elég sok elfoglaltsága van, így Füreden nem tudunk teljes ülést tar­tani, de öten azért átbeszél­jük a ránk váró feladatokat - mondta el Risztov. - Nehéz mindenkit egyszerre össze­hozni, de jó látni, hogy Gyúrta Dániel a nemzetközi színtéren is helyt áll, valamint hogy Cze­­ne Attila, Rózsa Norbert, Sza­bó József és Kovács Ágnes mennyi ötletet hoz, akárcsak Wladár Sándor. Mivel még új a szervezetünk, fontos felada­tunk az, hogy formáljuk, ala­kítsuk magunkat. Egy biztos: a sportolók segítése, támoga­tása, felkészülése áll a tevé­kenységünk középpontjában.” Az ember folyamatosan tovább­lép, újabb és újabb célokat tűz maga elé, és azokért dolgozik. Akkor úszni akartam és olim­piai bajnok lenni, most már a civil életemben szeretném megvalósítani az álmaimat.- Mik azok?- Bár vannak céljaim, egy­előre még tanulok, figyelek és beszélgetek. Szeretek olyan emberekkel diskurálni, akik már elértek valamit: az oda ve­zető út nagyon érdekel. »- Mit hozott magával a sport­ból ahhoz, hogy valóra váltsa álmait a civil életben is?- A kitartást, a soha nem adom fel érzését - és a nagy szívemet. A brit pilóta tovább javíthatja parádés, 60 százalékos kanadai statisztikáját Montreal már Lewis Hamilton földje FORMULA-l Tíz verseny, hat di­adal. Lewis Hamilton az eddigi statisztikák és a Mercedes ak­tuális formája miatt is favorit­ként utazott Montrealba. Ha a Formula-l-ben létezik tökéle­tes pálya-versenyző párosítás, akkor Montreal és Hamilton kapcsolata ezek közé tartozik. A brit pilóta itt aratta pálya­futása első győzelmét 2007- ben, tíz futam alatt szerzett hat elsőséget Kanadában. Ennél több győzelemmel egyazon pá­lyán csak Michael Schumacher büszkélkedhet, aki szintén Ka­nadában hétszer, Franciaor­szágban nyolcszor nyert. Ará­nyaiban Hamilton nála is haté­konyabb, ő a montreali futamai hatvan százalékát megnyerte, és a hétvégén tovább javíthat­ja parádés statisztikáját. Noha a Mercedes teljesítmé­nye a szezonnyitó után kissé visszaesett, Barcelonában már önerőből szerzett kettős győ­zelmet, és az extrém kialakítá­sú monacói pálya után a hosz­­szú egyenesekkel és kemény féktávokkal tűzdelt montrea­li aszfaltcsíkon visszatérhet az élre. Noha a Red Bull végig uralta a monacói hétvégét, az utcai pálya minden szempont­ból az RB14-nek kedvezett, ami a kanadai helyszínről már nem mondható el - elég csupán a végeláthatatlan hátsó egye­nesre gondolnunk, ahol a Re­nault erőforrásai miatt Daniel Ricciardóék óriási hátrányban lesznek. Az ausztrált motorja megbízhatósági problémái is hátráltatják, és a fő komponen­sek cseréi miatt a rajtbüntetés tudatában volt kénytelen Ka­nada felé venni az irányt. Az egyetlen ismeretlen té­nyezőt a Ferrari jelenti, amely az első négy versenyhétvégén meggyőző teljesítményt nyúj­tott, de Barcelonában nagyon visszaesett. Sebastian Vettel Monacóban a második helyen végzett, egyelőre mégsem tud­ni, hogy a vörösök Montreal­ban melyik arcukat mutatják. Az biztos, hogy Hamilton ellen vért kell izzadnia annak, aki a győzelemre pályázik, ezen a pályán az ő klasszisa tizedmá­­sodpercekben mérhető. Az idő­mérőkön eddig egyetlenegy­szer, 2014-ben maradt alul ak­tuális csapattársával szemben, amikor Nico Rosberg 0,079 má­sodperccel legyőzte. A brit át­lagosan fél másodperccel gyor­sabb az azonos autót vezető tár­sainál. Hamilton azokon a pályákon nyújt domináns teljesítményt, amelyeken a kemény féktávo­­kon megvillanthatja kivéte­les precizitását - ezt erősítette meg Rosberg is, aki négy éven át volt a csapattársa: „Egysze­rűen fenomenális a féktávo­­kon. Hihetetlen, mennyire ké­sőn fékez, de mindig eltalálja a tökéletes pontot újra meg újra, körről körre. A kerékvetőket mindig a lehető legpontosab­ban érinti és nagyon gyorsan száguld át rajtuk. A kanadai pályán nagyon nehéz jó kört futni, és itt az ő mérnöki pon­tossága igazán kidomborodik.” De vajon ez elég lesz a hete­dik montreali győzelemhez? Zsoldos Barna/Nemzeti Sport Hamilton eddig hat futamgyőzelmet szerzett Kanadában Fotó: AFP Hamilton montreali statisztikája EV CSAPAT IDŐMÉRŐ VERSENY 2007 McLaren 1. 1. 2008 McLaren 1. kiesett 2009 Nem rendezték meg a Kanadai GP-t 2010 McLaren 1. 1. 2011 McLaren 5. kiesett 2012 McLaren 2. 1. 2013 Mercedes 2. 3. 2014 Mercedes 2. kiesett 2015 Mercedes 1. 1. 2016 Mercedes 1. 1. 2017 Mercedes 1. 1. Bezzeg a mi időnkben... Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Ugye ismerős fordulat? Ami­kor én kissrác voltam (60-as évek), ugyanezt hajtogatták a felnőttek. Sopánkodtak, hü­­ledeztek, jaj-jaj, mi lesz a vi­lággal, az országgal, a sport­tal, a futballal, ha majd az én korosztályom felnő. Hiszen minket csak a szórakozás ér­dekel, képtelenek vagyunk normálisan élni, tanulni, sportolni, linkek vagyunk, mint a „kettes kolbász”, csak a hülyeségen, ökörködésen jár az eszünk. Bezzeg ők, meg a szüleik, nagyszüleik, ők igen, ők még tudták, mi az a kemény munka, a tisz­tesség, a becsület, a küzdés, a tenni akarás, az alázat... Amikor életemben elő­ször, 1964-ben egyedül ki­mehettem a Tatabányai Bá­nyász meccsére - akkori­ban még igen magasan ra­gyogott a magyar labdarú­gás csillaga. Mást sem hal­lottam az idősebb, tapasz­taltabb szurkolóktól a lelá­tón, mint hogy ezek a mai­ak (az akkoriak) - Géléi, He­­tényi, Juhos, Laczkó, Men­­czel, Szepesi, Bíró, Csernai, Szekeres, Deli - még a cipő­jüket sem köthetnék meg a régi játékosoknak. Hogy kik voltak ők? Grosics, Farsang, Guba, Peller, Szovják, Lahos, Dombai... A maiak már csak lézengenek, nagyképűsköd­­nek, alibiznek, tologatnak, húzogatnak, nyesegetnek, „erős” lövéseikre rászállnak a legyek, azt hiszik, elegen­dő a mezüket kiküldeni a pá­lyára, úgyis nyernek. A szív, a lelkesedés, az elkötelezett­ség ismeretlen fogalom ná­luk. Van viszont jampitem­­pó, brillantin, belőtt séró, ködvágó cipő, csőnaci, tviszt­­pulóver. Tudás, alázat, ered­mény - nincs. (Pedig volt.) Évek múlva újra hallottam: bezzeg a mi időnkben! Aki­ket tíz évvel korábban sza­­pultak, már abba a korba ér­tek, hogy ők lettek a régi me­nők, a nagyszerű, megsüve­­gelt spüerek, akik istenek voltak a Ságvári Endre úti katlanban. Ez a világ rendje. De tényleg az? És milyen lesz akkor, ami­kor a jelenlegi válogatott fo­cisták lesznek majd a régiek? Mit mondanak akkor a szur­kolók? Nem tudom, csak sej­tem. Szeretnénk azt hinni, hogy az Andorra és Luxem­burg ellen elszenvedett csú­fos „buktánál” nincs lejjebb. A fájó vereségeket, a meg­alázó méretes pofonokat nem akarjuk megszokni. Lé­teznek persze olyan sport­ágak, amelyekben a fasor­ban sem vagyunk, megszok­tuk az eredménytelenséget, a reménytelenséget, de a fut­ball más, ott erre még mindig képtelenek vagyunk. Mert az nem lehet, hogy szinte min­denhol rohamléptekkel fejlő­dik a sportág, új futballnem­zetek nőnek ki a földből, csak mi, magyarok toporgunk, forgolódunk egyhelyben. Vajon mi hiányzik a ma­gyar futballistákból, a mi já­tékosainkból, ami más or­szágok fiaiban megvan, vagy meglett?

Next

/
Oldalképek
Tartalom