Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-04 / 102. szám
2018. MÁJUS 4., PÉNTEK SPORT 15 Jürgen Klopp megtanulta, Liverpoolban csak a trófea számít Ezért még nem jár köszönet A Liverpool játékosai ünnepük a továbbjutást Rómában. Hat éve nem nyertek trófeát Fotó: AFP Szerda éjjel a Roma-Liverpool BL-elődöntő lezárása után hirtelen Jürgen Klopp sem volt benne biztos, hogy csapata 7-6-os összesítéssel jutott a fináléba, és a vendégek szakvezetője elismerte, szerencse is kellett a sikerükhöz. Az olaszok pedig, akik a hajrában szerzett két góljukkal 4-2-re megnyerték a visszavágót, ugyanúgy fújhatnak a játékvezetőre, mint egy nappal korábban a Bayern München hívei. Május 26-án mindenesetre Kijevben Real Madrid-Liverpooldöntőt rendeznek. Mediaworks-összeállítás szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Emlékezetes, hogy a Liverpool az elődöntő első felvonásán már 5-0-ra is vezetett a Roma ellen, innen lett 5-2, és az olaszok előtt így olyan feladat állt, amit a negyeddöntőben már megoldottak: az Olimpiai stadionban három góllal, 3-0- ra verték a Barcelonát. S bár szerdán már a 9. percben hátrányba kerültek, és félidőben is 2- 1-re vezettek a vendégek, az 53. percben Dzeko egyenlített, tíz perc múlva pedig Alexander-Amold 16-oson belüli kezezése miatt 11-es járt volna nekik. S ha fél órával a vége előtt 3- 2-re vezetnek, bármi megtörténhetett volna. Az utolsó percekben az első vendéggól előtt hatalmasat hibázó Nainggolan két találata (86., 93. - 11-esből) a 4-2-es győzelmet és az emelt fős búcsút meghozta a Romának, de a továbbjutásra nem volt esélye. Megjegyzendő, hogy az olaszok még egy elmaradt 11-est kérhetnek számon a szlovén Skomina játékvezetőn, aki afölött is szemet hunyt, amikor Karius kapus elgázolta Dzekót. Az AS Roma elnöke, James Pállotta a lefújás után videobíróért kiáltott - amit a BL-ben nem alkalmaznak -, és a felvetés mindenképpen időszerű. Kedden a Real Madrid-Bayern München találkozón a török £akir sem adott meg egy 11-est a németeknek Marcelo kezezésért, ami a védő szerint is büntetőt ért volna... „Az első meccsen a Liverpoolnak volt egy szenzációs negyvenöt perce, most pedig nekünk, de két gólt ajándékoztunk az ellenfelünknek, és ez végül végzetesnek bizonyult. Sajnálom a szurkolóinkat, hogy nem tudtunk nekik még nagyobb csodát tenni. Kiestünk, de nagyon büszke vagyok a játékosaimra” - nyilatkozta Eusebio di Francesco, az AS Roma vezetőedzője. „Az idei BL-ben most először nem úgy alakultak a dolgok, ahogy elterveztük, lássuk be, szerencsénk volt, mert akár a Roma is továbbjuthatott volna - fogalmazott Jürgen Klopp. - Mennyivel is mentünk mi tovább, 7-6-os összesítéssel? Elképesztő! S bár most kikaptunk, száz százalékban megérdemeljük, hogy mi játsszuk a döntőt a Real Madriddal; és ne feledjük, a negyeddöntőben a Juventus elleni visszavágón nekik is elég nagy mázlijuk volt”- jegyezte meg a Liverpool szakvezetője, és már a BL-döntőre is előretekintett: „A Real keretének nyolcvan százaléka ott volt az összes fináléban, amelybe a madridiak az utóbbi időben bejutottak. Egyetlen csapat sem rutinosabb az övékénél” - utalt Klopp arra, hogy a spanyolok sorozatban harmadik, az elmúlt öt évet tekintve pedig a negyedik döntőjükre készülnek. - Liverpoolban azért nem állítanak meg az emberek az utcán, hogy megköszönjék, bejuttattam kedvenc csapatukat a döntőbe. Azért nem osztanak trófeát, az ezüstérmeket pedig nem rakják ki a vitrinbe” - tette hozzá Klopp arra célozva, hogy a Mersey-partiak hat éve nem nyertek egyetlen címet sem. Azóta - már a német tréner vezetésével - 2016-ban Ligakupa-döntőt és Európa-liga-finálét játszhattak, de mindkettőben alulmaradtak. S Klopp a Dortmunddal már elbukott egy BL-döntőt is, 2013-ban a Bayern München ellen. A Liverpool és a Real Madrid eddigi egyetlen ütközetét a legrangosabb európai kupáért, az 1981-es BEK-döntőt viszont az angolok nyerték meg 1-0-ra. BL-elődöntő VISSZAVÁGÓ: AS ROMAUVERPOOL 4-2 Továbbjutó 7-6-tal a Liverpool Holman Dávid már az első évét kupagyőzelemmel zárja a Slovan Bratislavában Pozsonyban végre a helyére került LABDARÚGÁS Nincs egy éve, hogy 2017 nyarán Holman Dávid a Slovan Bratislavához igazolt. A Debrecen támadó középpályásaként augusztus 12-én még bajnoki mérkőzést játszott a Videoton ellen, egy héttel később már Szlovákiában futballozó légiósként Nagyszombatban lépett pályára a Spartak Trnava ellen. Új csapatában nem sok időt hagytak neki az alkalmazkodásra, azonnal a kezdőcsapatba jelölték, és utána is mindig ott kapott hélyet. A 25 éves magyar futballista pedig nem tett mást, mint élt a lehetőséggel. Legutóbb kedd este, a szlovák kupa döntőjében, amelyben egy-egy góllal, illetve gólpasszal vette ki részét a Slovan 3-1-es győzelméből a Ruzomberok ellen. „Korábban nyertem már lengyel bajnokságot, de ezt sokkal jobban a magaménak érzem - értékelte a sikert Holman Dávid. - Lengyelországban kevés játéklehetőséget kaptam, itt viszont szinte minden mérkőzésen kezdő vagyok. Nagy ünneplést azért nem csaptunk, hiszen hétvégén bajnoki mérkőzés vár ránk. Összeültünk egy vacsorára, majd mindenki ment haza. Szép estét zártunk, jó érzés már az első évemet kupagyőzelemmel zárni.” A végeredmény alapján a Slovan könnyed győzelmet aratott, de ez nem teljesen felel meg a valóságnak. A pozsonyiak az első félidőben vezetést szereztek, és az előnyüket a második játékrész elején, Holman szöglete után egy szép fejessel megduplázták, ám a rózsahegyiek az 58. percben szépítettek, újból nyílttá téve az összecsapást. Ám ismét a magyar középpályás pillanatai következtek, egy ellentámadás végén az alapvonaltól visszagurított labdát nyolc méterről bombázta a léc alá. „Úgy éreztem, a kapott gólunkra adott gyors válaszommal sikerült lecsillapítani a kedélyeket. Egyáltalán nem volt olyan könnyű mérkőzés, mint ahogyan az eredmény sugallja. Aki eljut a kupadöntőig, eleve nem lehet rossz csapat. A Ruzomberok végig agresszívan támadott, jól védekezett, roppantul koncentrált, folyamatosan figyelnünk kellett. De összességében mi is remekül játszottunk, és megérdemelten nyertünk.” Habár a bajnoki szezon még nem zárult le, a Slovannak arra már csak matematikai esélye maradt, hogy a kupagyőzelem mellett bajnoki címet is ünnepelhessen. Az első helyet a kupa elődöntőjében nagy küzdelemben elbúcsúztatott Spartak Trnava foglalja el, hét ponttal a Dunaszerdahely és nyolccal a Slovan előtt. S már csak három forduló van hátra. „Bár kicsi rá az esély, még a bajnoki elsőségről sem mondtunk le. Ameddig nem zárul le a versenyfutás, hiszek benne, hogy meglehet. A lehető Holman Dávid biztos pont a Slovan kezdő tizenegyében Fotó: NS Beteljesülésre váró álom Holman Dávid jól érzi magát Pozsonyban, de azért benne is van hiányérzet, méghozzá a válogatott miatt. „Szerintem minden játékosnak az a vágya, hogy válogatott legyen, ez alól én sem vagyok kivétel”- mondta a témával kapcsolatban a középpályás, aki ugyan az U19-es és az U21-es válogatottban már magára húzhatta a címeres mezt, az A válogatottnál még csak a kispadig jutott Bernd Storcknál. S Georges Leekens érkeztével továbbra is a bemutatkozására vár. legjobb helyen szeretnénk végezni a bajnokságban, még ha reálisan ez valóban a dobogó második foka is. A Dunaszerdahely mögött állunk egy ponttal, ám hamarosan ismét találkozunk vele.” Ha figyelmen kívül hagyjuk az első hely eléréséhez szükséges csodafaktort, a bajnoki második helyről döntő rangadóra május 12-én, Dunaszerdahelyen kerül sor. A Slovan minden bizonnyal ismét Holman Dáviddal a kezdőben lép pályára, aki tovább igazolhatja remek formáját. De vajon mitől fut most ennyire a szekér? „Úgy érzem, a Slovannál a helyemen vagyok. A csatárok mögött, támadó középpályásként számítanak rám, éppen ott, ahol a legjobban szeretek játszani. A támadókkal háromszöget alkotunk, rengeteg helyzetet dolgozunk ki, én is gyakran a kapu elé kerülök.” Holman hatékonyságát a statisztikák is bizonyítják. Huszonnégy szlovák bajnoki mérkőzésen négy gólt és hét gólpasszt jegyez, a kupában pedig a döntőbeli teljesítménye mellett a korábbi körökben további két gólpasszt adott. Szerződése hosszú időre, további három évre köti a pozsonyi klubhoz, amelynek tagjaként a következő szezontól várhatóan nemzetközi színtéren is bizonyíthat, és előbb-utóbb talán eléri következő célját, a válogatott szereplést is. Nagy Zsolt/NS JEGYZET Igazi szurkolók Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Ahogy a rock and roll nem csak egy tánc, úgy a futball sem csak egy játék. A labdarúgás egy vallás, egy modern kori háború. S mindeközben a szórakoztatóipar része. Egy percig ne felejtsük, hogy a világ legnépszerűbb játéka a szurkolóktól lett azzá, ami. Ezért is fordulhat elő, hogy amikor egy csapat bukdácsol, akkor a fanatikusok levetetik a mezt a játékosokkal, mondván, „a klub mi vagyunk, mert mi itt voltunk tíz éve és itt leszünk húsz év múlva is”. Tehát Minarik Ede alapvetése, miszerint „kell egy csapat”, csak a kezdő gondolat. Kellenek a szurkolók is. S itt jön az örökzöld kérdés, hogy kik is az igazi szurkolók, és mit tehetnek a felelős sportvezetők azért, hogy minél többen biztathassák kedvenc csapatukat? Nem véletlenül jutott eszembe ez a szinte megválaszolhatatlan kérdés éppen most. Angliában ugyanis arról egyeztetnek, hogy a 96 áldozatot követelő, csaknem harminc évvel ezelőtti Hillsborough-tragédia óta most újra lehessen állva szurkolni a felső két osztályban. Nálunk a pirotechnika használatáért küzdenek az ultrák. A sportvezetők pedig többnyire engedményeket tesznek. Megértem azokat, akik nem színházi előadásként tekintenek egy focimeccsre, hanem ugrálva, füstölve teremtenének felejthetetlen hangulatot. Ugyanakkor azokat is, akik netalán gyerekekkel az oldalukon, kényelmesen üldögélve és nem sűrű füstfelhő takarásában, petárdarobbanásokra összerezzenve szeretnék élvezni a játék szépségeit. Még az is lehet, hogy a szalonszurkolóknak és az ultráknak van egy közös, jól működő halmaza. Ám azt bizton állíthatom, hogy ha egyik vagy másik szurkolói attitűd kerül erőfölénybe, akkor a klub a másik csoport nagy részétől búcsút vehet. Néha elég egy rossz élmény. Egy barátom egy szektor első sorában ülve nem ugrott fel kellő lendülettel egy gólnál pár drukker szerint, akik hátulról pénzérmékkel kezdték dobálni. Többé a közelébe nem ment a stadionnak, tévében nézi kedvenc csapata meccseit. Akárhogy is, de sosem tartottam igazi szurkolónak azt, aki saját táborában ülőkre támad. Ennél még súlyosabb eset, amikor a kedvenc klub játékosait fenyítik az úgynevezett fanatikusok. Ezt legutóbb a Hajdúk Split tavalyi gólkirálya, Futács Márkó tapasztalhatta meg, akit saját csapata ultrái rúgtak fejbe. Tény, hogy a labdarúgás egy vallás, egy modern kori háború. De azért mégis csak egy játék. Jó lenne, ha olyanokkal lennének teli a stadionok, akiknek ez az alap. Mert ők az igazi szurkolók.
