Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-29 / 122. szám
12 TÖRTÉNELEM__________________________________________________________________________________________________________________________2018. MÁJUS 29., KEDD A rabszolgapiacról lett angol arisztokrata az Afrika-kutató nagyasszony A székely Kleopátra tomot öntözi, népét táplálja, arra a nagy forrásra, amely annyi ideig elrejtőzött milliók szeme elől... A nagyszerű látvány magával ragadott. Feleségem, aki olyan nagy odaadással kísért, az oldalamon állt, halványan, kimerültén, összetörtén. Első európai utazókként álltunk itt. Birtokába jutottunk a nagy titoknak, amelynek felderítésére Julius Caesar is hiába vágyakozott. Megtaláltuk a Nílus nagy víztartó medencéjét.” A boldog pár abban a tudatban utazott Londonba, hogy megtalálták a Nílus forrását. Baker szülőföldjén nagy tisztelettel fogadták a házaspárt a Királyi Földrajzi Társaság tudósai. Ismerve a nők akkori helyzetét a korabeli Angliában, ritkaságnak számított, hogy a néhai rabszolgalányt legalább akkora ünneplés vette körül a tudósok körében, mint férjét, aki tagja volt a nagyhírű tudóstársaságnak. A boldog Bakert Viktória királynő lovaggá ütötte. A ceremóniára Flórát - aki egyenrangú félként vett részt az expedícióban - nem hívták meg. Távoltartásának oka feltehetőleg az volt, hogy a pár - a rossz nyelvek szerint - pap nélkül házasodott össze. A méltánytalanságot enyhítette a walesi herceg pártfogása, aki Ba-Baker beszélget társaival csak felesége bátorsága mentette meg. Az út utolsó szakaszát betegen vánszorogva tették meg. 1864. március 14-én érték el azt az addig ismeretlen, óriási tavat, melyben Baker a Nílus második forrását feltételezte. A tavat Viktória brit királynő férje után Albert névre keresztelték. Baker így írta le a felfedezés élményét naplójában: „500 méter magasan álltam a tó tükre fölött, és a meredek gránitszirtről boldogan tekintettem le a vágyva vágyott tüneményre - arra az óriási tartályra, amelynek vize Egyip-Sass Flóra egy korabeli fotón Korabeli rézkarc kerékét patronálva kijárta a királynőnél, hogy - helyismeretük miatt - legyenek vezetői annak az angol delegációnak, amely a Szuezi-csatorna megnyitására utazott. Küzdelem a rabszolga-kereskedelem felszámolásáért A csatorna megnyitásával Angliának érdekében állt befolyását a Nílus forrásvidékétől délre fekvő területekre kiterjeszteni. Bakerékre újabb feladat várt, amelynek céljaként az arab kézben lévő rabszolga-kereskedelem felszámolását nevezték meg. Az expedíciót Iszmail egyiptomi alkirály nevében szervezték, elfedve ezzel a valódi angol szándékokat. Bakerék, 1871-ben indultak el útjukra kétezer fegyveres élén. Az expedíció útját kezdettől fogva balszerencse kísérte. A Nílus által emelt gáton való áttörés teljes kudarccal járt. A gőzhajók csavarjai tönkrementek. Meg kellett várni az esős évszak beköszöntél. A várakozás közben malária tizedelte soraikat és az élelmezést biztosító állatállomány is vészesen fogyott. Az éhezés réme miatt a környékbeli törzsektől próbáltak marhákat szerezni, akik védték a létfenntartásukat jelentő állatokat. A lassan vonuló megAz angliai Grimleyben, egy Worcester környéki apró falucska templomkertjében található egy sír, ahol együtt nyugszik a híres angol Afrika-kutató Samuel Baker és felesége: Lady Florence Baker, azaz Sass Flóra. Szüleit 1848-ban a románok legyilkolják, később a fiatal lány egy bolgár város rabszolgapiacán tűnik fel, ahol minden jóra fordul és megfilmesítésre váró kalandos élet vár rá. Kökény Ferenc kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu Sass Flóra székely kisbirtokos család sarjaként született Erdélyben, feltételezések szerint 1841-ben. Hét éves korában, a szabadságharc idején veszítette el családját, a Bécs által felbujtott kaszás, baltás őrjöngő románok keze által. Az esztelen mészárlásból kimenekített árvát egy Finnián nevű örmény család fogadta be. A családfő Bem tábornok tisztjeként harcolt, így a szabadságharc bukása után menekülniük kellett, a Török Birodalomhoz tartozó bolgár városba, Vidinbe. Flóra a város forgatagában elveszett, egyes vélemények szerint elrabolták. Életének következő tíz esztendejéről nem tudni. EGYIPTOM Samuel White Baker, egy angol mérnök a vidini rabszolgapiacon járva pillantott meg egy gyönyörű tizenhét éves lányt, és rögtön szerelmes lett belé. Sass Flóra volt. Öt fontért vásárolta meg Flóra szabadságát, ezzel megszegve az angol törvényeket, melyek szerint angol állampolgár nem vehetett részt - még vevőként sem - a rabszolga-kereskedelemben. Baker négy évvel azelőtt veszítette el Ceylonban feleségét, aki sárgalázban halt meg. A fiatalon megözvegyült férfi bánatában a munkába menekült, expedíciót tervezett a Nílus vidékére. Támogatás hiányában nem tudta megvalósítani terveit, ezért a Balkánra utazott, ahol mérnöki tudását hasznosította a dobrudzsai vasút építésénél. Jó szerencséje Vidinbe vetette, és attól kezdve, hogy a szépséges Flórát feleségül vette, erőre kapott, és elhatározta: támogatás nélkül is megvalósítja régi álmát, hogy Baker egyiptomi expedíciója a Nílus forrásvidékére utazzon. Már csak azért is ildomos volt Angliától távoli vidékre menniük, mert a férj szülőhazájában nehézségeik támadhattak volna megismerkedésük körülményei miatt. Bíztak abban, hogy afrikai expedíciójuk sikere esetén a hírnév miatt a hagyománytisztelő angol társadalom megbocsátaná Bakernek, hogy a rabszolgapiacról nősült. Kalandos utazás a Nílus forrásvidékére 1861 tavaszán elindultak, hogy felkutassák a Nílus forrását, amely az európai kutatók számára fehér folt volt, és addig is többen veszítették életüket a veszélyes terepen. Baker és felesége leutaztak a Kék- és Fehér-Nílus forrásvidékéig, s mielőtt nekivágtak volna az ismeretlennek, hoszszabb ideig időztek Kartúmban és környékén. Baker arabul tanult, közben kutatta a Nílus több mellékágát, s bebizonyította, hogy a folyó éltető iszapja a Kék-Nílus hordaléka. Flóra a kezdetektől fogva segítette férjét, ahogyan csak tudta. Utazásuk bizony nem egyszerű turistaút volt, a szenvedés minden feltételezettet felülmúlt. Felfogadott kísérőik kétszer is fellázadtak, Bakert majdnem megölték, életét Egyiptom ötszáz éve Egyiptomot 1517-ben az arab hódítóktól foglalták el az oszmán törökök. Az ország élére pasát neveztek ki. A19. században a francia és az angol tőke egyre nagyobb szerepet játszott az egyiptomi gazdasági életben. A Szuezi-csatorna építési költségei miatt az egyiptomi alkirályság anyagi helyzete romokban hevert: az alkirály, Iszmail 1876-ban államcsődöt jelentett. Nagy-Britannia és Franciaország pénzügyi ellenőrzése alá vonta az országot. Az 1880-as években az idegen hatalmak kiűzésére az egyiptomi hadsereg tisztjeinek vezetésével nemzeti felszabadító mozgalom kezdődött Egyiptomban. A hazafiak sikereket értek el. Nagy-Britannia elérkezettnek látta az időt a nyílt beavatkozásra: 1882-ben legyőzte az egyiptomi hadsereget, és bevonult Kairóba. Egyiptom névlegesen az Oszmán Birodalom autonóm tartománya maradt, valójában azonban brit protektorátus lett. A hadsereg, a rendőrség, az állami hivatalok élére briteket helyeztek. Az ország csak 1936-ban nyerte el függetlenségét. Sir Samuel Baker (1821-1893) fogyatkozott sereget naponta több támadás érte, az állatállományukat védő bennszülöttek részéről. Baker így ír feleségéről: „130 mértföldet gyalogolt. Ebből 78 mértföldet, néha 16-ot egy iramban, óriási fű és bozótos erdőn keresztül, mindig közvetlenül mögöttem, fegyvertöltényeket hordva, állandó harcok közepette, s néha a lándzsák majdnem érték... Fatikóba megérkezve golyózáporban volt... Mindig miniszterelnököm volt, a nehézségek és veszélyek pillanataiban jó tanácsot adva.” Noha a harcok állandósultak, mégis sikerült néhány törzset maguk mellé állítaniuk, azonban ezek az „új barátságok” meglehetősen ingatagok voltak. A bátor és még mindig páratlan szépségű asszony meghódította a szövetségessé tett bennszülöttek szívét, akik szőke, hosszú hajú európai nőt még sosem láttak. Eleinte ruhája miatt sokszor fiúnak nézték. Amikor rájöttek, hogy aszszony, minden reggel körültolongták kunyhóját, hogy megbámulják, amint hosszú haját fésüli. Szőke haja és a jósága miatt a Myadue, azaz Hajnalcsillag nevet adták neki. Egy nagyhatalmú törzsi vezetővel való találkozás mulatságosra sikerült: „»Önnek itt kell hagynia nálam feleségét« - mondá egy nagyfőnök, és nagyon csodálkozott, mikor lady Baker dühös méltatlankodással fölugrott, Baker pedig haragosan fejének szegezte pisztolyát. Kimagyarázás következett: »nem akart sértés lenni«. »Micsoda hűhó egy asszony miatt« - mondá a sötét hatalmasság. »Akik meglátogatnak, mindig örülnek itthagyni feleségeiket, és én nekik frisseket adok! Ők a régieket többnyire megunták...«” Feladatukat csak úgy sikerült végrehajtaniuk, hogy a mai Uganda területén, egy korábbi lázadó törzsfőnököt tett meg Baker uralkodónak, szerezvén egy új területet a királynőnek. Magát a Nílus-menti rabszolga-kereskedelmet, amelyet továbbra is arab kereskedők tartottak kézben, nem sikerült felszámolnia. Amint elhagyták a megszerzett területeket, -az újraindult. A házaspár 1873- ban hazautazott Angliába. Baker 1893-ban elhunyt szívinfarktusban, Flóra huszonhárom évvel túlélte. Naplóját és levelezését 1972-ben jelentették meg átdolgozva, regény formájában, melynek címe: Hajnalcsillag. r
