Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-26 / 120. szám
mtisiEEFiEig AZ EMLÉKEK HÁZA Kántor Mihály Az elmúlt négy-öt évben egy új műfaj ütötte fel a fejét a piacon, melyet a szaksajtó, illetve a keményvonalas játékosok nem túl hízelgő módon „sétaszimulátor” névre kereszteltek. A mindenféle veszélyt, a mellékszereplőkkel való interaktív érintkezést, sőt gyakran még a fejtörőket is margóra állító játékmenetük miatt a gúnynév talán még találónak is lenne mondható. Csakhogy a műfaji meghatározást kiprovokáló 2013-as Gone Home óta eltelt öt évben a zsáner csillaga elkezdett meredeken felfelé ívelni. A stílusra fogékony közönség és a szériákba belefásult kritika egyszerre kezdte el felfedezni magának a szinte kivétel nélkül független stúdiók által készített műveket, melyek a szerény költségvetés állította korlátokat szívvel és lélekkel elmesélt történetekkel ellenpontozták. Az utóbbi néhány évben már a legrangosabb díjak jelöltjeinek listáján is feltűntek, és nem telt el úgy év, hogy egy-két speciális kategóriában ne nyertek volna. Az április 12-én kiosztott BAFTA Game Awards azonban olyan váratlan fordulatot hozott, mely nemcsak egyszer és mindenkorra igazolta, hanem egyenesen megünnepelte az újszülött műfajt. A Giant Sparrow nevű fejlesztőcsapat What Remains of Edith Finch című játéka a verseny legmagasabb kategóriájának a díját nyerte el, maga mögé utasítva olyan hatalmas költségvetésből készült kasszasikereket, mint az Assassin’s Creed Origins, a Horizon Zero Dawn vagy a The Legend of Zelda: Breath of the Wild. A címben szereplő Edith az elátkozottnak mondott Finch család utolsó saija. Az átoknak köszönhetően a família legutóbbi öt generációjából mindig csak egyetlen gyermek maradt életben, a többi gyermek mind egy szálig különös körülmények között vesztette életét. Edith anyja halálát követően tér vissza a Washington állam partján álló, immár elhagyott családi otthonba, hogy felderítse a famíliájukat sújtó átok mibenlétét. A külsőre is eklektikus, toronyszerű épület gyakorlatilag egymáshoz épített szobák labirintusa, lévén minden egyes Finch halála után az illető hálószobáját lezárták, és soha többé nem használták. A ház és szűkebben vett környezete képezi a játék központi helyszínét, és egyben vizuális metaforája is a kaotikus Finch-családfának. Az expozíció során Edith vezet be bennünket a család múltjába, ám amint elkezdjük vele felderíteni a lezárt szobákat, és sorra megismerjük azok néhai kis lakóinak a történetét, úgy váltakoznak a narrátoraink és korszakok is, amiket megidézünk. Mindegyik szoba tulajdonképpen egy-egy szelete a generációkon átívelő családi drámának, az azt kiszínező gyermeki képzeletnek, és az azzal párosuló játékosságnak. Mesekönyveken, rajzokon és gyerekjátékokon keresztül tárulnak fel a szobák rejtélyei, melyeken nekünk, játékosoknak kell végigvezetnünk épp aktuális mesélőnket. A játékstílus minden szobával változik, ekképp rajzolva meg az egykori lakó személyiségét: hol képregény-panelekben szökdécsel a történet, hol kisbabaként a fürdőkád vizében úszkáló játékokat terelgetve íródik, 8 -------------------------------------------’TFTTTTiJT helyőrség remier A KIVARRT ÍRTA: MATZ / FORDÍTOTTA: KOPtCZKY CSt&k / RAJZ ♦ SZÍNEK: FUTAKI ATTILA / BEÍRÓ: LANCZINGER MÁTYÁS HAJNALI HÁROM. SEHOL ECY TAXI A LATHATÁRON. NEM AKARTjAM E6YALTALAN FELHÍVNI LÁSZLÓT, SEMMI KEDVEM SEM VOLT AZ AGYMENÉSEIT HALLGATNI... — ŐRÜLÖK, HOGY ÚJRA LÁTOM/ VAN JÓCSKÁN MESÉLNIVALÓM/ FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK RENDBEN. HOLNAPUTÁN ESTE TALÁLKOZUNK, UGYANEBBEN AZ IDŐBEN? JO. AKKOR VISSZAJÖVÖK HOLNAPUTÁN 23 ÓRAKOR. hol pedig sasként szárnyal vagy cápaként úszik az egyszerre megrázó és megindító végkifejlet felé. A What Remains of Edith Finch mesteri módon ötvözi Gabriel García Márquez műveinek mágikus realizmusát, az Óz vagy az Alice Csodaországban csodákkal teli szürrealizmusát, felidézve azt az élményt, ahogy gyermekként beszippantotta a képzeletünket egy-egy olvasmány. (What Remains of Edith Finch; Platformok: PC, Xbox One, Playstation 4) Kedves Olvasónk! Mindannyiunknak vannak kiemelkedő olvasmányélményei, amelyekhez időről időre visszatérünk, és amelyek iránytűként működhetnek életünk során; gyakorta idézzük őket, hivatkozási pontként tekintünk rájuk, jószívvel ajánljuk barátainknak. Ha szeretné megosztani velünk az irodalommal és kultúrával kapcsolatos gondolatait, vagy beszámolna a legmeghatározóbb olvasmányélményeiről, emlékezetes színházi előadásokról vagy kiállításokról, írjon a szerkesztoseg@kmtg.hu vagy az 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. címre. A közérdeklődésre leginkább számot tartó, továbbgondolásra késztető írásokat közzétesszük a hamarosan induló, OLVASÓINK AJÁNLJÁK című rovatunkban. IRODALMI -KULTURÁLIS MELLÉKLET DE MÉG KEVÉSBE ORAKAT VÁRNI EGY TAXIRA, VAGY GYALOG HAZACAPLATNI... MICSODA SZERENCSE, HOGY NEM VOLTAM TÚL MESSZE, IGAZ?
