Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-15 / 111. szám
2018. MÁJUS 15., KEDD SPORT 15 Ambros Martin méltó módon mondott köszönetét a hat évért A kisfia megmondta „Elképesztő volt!” - mondja Ambros Martin a Győr negyedik BL-győzelméről Fotó: Török Attila Hat év, öt BL-döntő és a negyedik aranyérem - Ambros Martin, a Győri Audi ETO távozó vezetőedzője azonban azt mondja, a játékosoknak és a csapatszellemnek köszönheti a mostani sikert. Bálint Mátyás/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Volt, amikor megingott a hite a győzelemben?- Hát... Amikor egymás után kimaradtak a helyzeteink, megfordult a fejemben, hogy baj lehet, és figyelmeztetnem kellett saját magamat: „Ambros, mit csinálsz? Mosolyogj, jön a következő akció, nem lesz semmi baj, megoldjuk!” És a legfontosabb pillanatokban megoldottuk.- De azért úgy látom, még nem hiszi el, hogy megvan a trófea.- Nem is az a hihetetlen, hogy megnyertük, hanem az, ahogyan. Ahogy a végén sorra kaptuk a kiállításokat... Ahogy átvészeltük a kimaradt ziccereket és elveszített labdákat... Ahogy aztán már hárommal vezettünk a hosszabbításban, és az utolsó pillanatban mégis ziccert lőhetett a Vardar az egyenlítésért... És a végén ahogy Kiss Éva megfogta... Elképesztő volt!- Tényleg, milyen sugallat szállta meg, hogy őt küldte a hosszabbítás második félidejére Kari Aalvik Grimsbo helyett?- Engem semmi. Láttam a héten, hogy Éva milyen formában van, és mondtam is neki, hogy álljon készenlétben, mert bármikor szükség lehet rá. A hosszabbítás szünetében pedig Kari megkérdezte, mit csináljunk. Azt válaszoltam, kettejükön múlik: döntsék el, ki álljon be. Ők pedig mindenben támogatják egymást, nincs bennük féltékenység, számukra mindegy, épp melyikük áll a kapuban, csak a csapat érdeke számít. És most abban maradtak, hogy jöjjön Éva.- És Eduarda Amorimból hogyan hozta ki a hosszabbításban nyújtott mesés teljesítményt?- Annyira jó taktikai utasításokat adtam neki. Valójában arról van szó, hogy részben a kiállításai miatt, részben hogy pihenhessen, sokat ült a pádon, és mivel nagyon okos játékos, megfigyelte, mi az, ami működhet a Vardar védelme ellen. És aztán a hosszabbításban azt csinálta, méghozzá tökéletesen.- Miközben a szkopjeiek idegesen ültek a pádon, az ön játékosai szélesen mosolyogtak a hosszabbítás előtt. Honnan merítették a lelkierőt?- Ez egy ennyire erős csapat. Persze beszéltünk róla a héten, hogy mindegy, hogyan szerepelünk, vagy hogy egyes pillanatokban egyáltalán hogy megy a játék, ne törődjünk vele, csak figyeljünk a következő támadásra vagy védekezésre, és élvezzük, hogy itt vagyunk, mert nincs, ami miatt félnünk kellene. És ha egy-egy rossz lövés utáni viszszafutáskor láttam is ideges arcokat, akinek bármi gondja volt, azt a mellette álló azonnal megnyugtatta egy pacsival, hátbaveregetéssel, biztató szóval. És onnantól megint minden rendben volt.- A nyilvánvaló fáradtság sem zavarta a csapatot?- Nem engedtük meg ma-, gunknak azt a luxust, hogy fáradtak legyünk. Ha végül el is veszítettük volna a döntőt, az csak azért történhetett volna, mert a Vardar jobban játszott, mint mi. A hitünk, az elszántságunk, a csapatszellemünk legyőzött minden fáradtságot.- Ez volt a kulcs?- Igen, a csapatszellem. Minap a gyerekeimmel beszélgettem róla, mi vár ránk a hétvégén, és a kisfiam mondta ki: „Papa, a csapatmunka az, ami mindig meghozza az eredményt.” Teljesen igaza volt. Semmi sem tudott megingatni bennünket.- Hat év után ezt hagyja örökül a csapatának?- Nem, pont fordítva. Ezt ők tanították meg nekem.- Akkor mitől különleges ez a BL-trófea?- Rengeteget kaptam Magyarországtól, Győrtől, az itteni emberektől, a klubtól, a csapatomtól. Ha volt, amiért úgy éreztem, mindenképp meg akarom nyerni ezt a negyedik trófeát is, az az volt, hogy ezzel méltóképpen vehessek búcsút és mondhassak köszönetét mindenkinek ezért a hat évért. A győri hősök szerint nehezebb volt címet védeni, mint tavaly legyőzni a Vardart Mosolyterápia és levezetés rózsával Megérdemelte a sikert! A döntő utolsó másodperceiben Kiss Éva földöntúli bravúrral védett Fotó: MTI KÉZILABDA Volt olyan ETO-játékos, aki virággal a kezében, mosolyogva érkezett, más hullafáradtan vonszolta magát, agyonkarmolt nyakán viselte a női kézilabda Bajnokok Ligája-döntő nyomait. Kiss Éva külön kasztot képvisel: nála szerényebben senki sem vette tudomásul a győriek címvédését. Anne Mette Hansen és Stine Oftedal bevallottan azért igazolt Győrbe, hogy megnyerje a Bajnokok Ligáját. Teljesült az álom, az egyik norvég fülig érő szájjal, rózsával a kezében indult az öltözőbe, honfitársa elgyötörtén araszolt a vegyes zónában. „Azért jöttem Győrbe, hogy BL-t nyerjek. És most itt állok a nyakamban az aranyéremmel... Erre nincsenek szavak! Borzasztó szezonunk volt, tele sérülésekkel, szinte állandóan megsérült valaki. De soha nem adtuk fel, ezt láthatta a közönség is. A semleges szurkolók biztosan jól szórakoztak. Mi is élveztük volna a meccset, ha a tévében nézzük, de belülről persze teljesen más volt. Eszembe sem jutott, hogy milyen 'fáradt vagyok, mégiscsak BL-döntőről volt szó. A legkeményebb csata közepén is mosolyogtunk. Szerintem ez sem tetszett a Vardar játékosainak...” - mondta a tavaly Koppenhágából szerződtetett Anne Mette Hansen. Sokkal rejtélyesebben viselkedett Stine Oftedal, aki Párizsból tette át a székhelyét Győrbe. Egy vörös rózsát szorongatott a kezében, némi unszolásra sem volt hajlandó elárulni, hogy kitől kapta a virágot. Majd nagy nehezen kibökte, hogy semmi komoly, csak egy rajongó lepte meg. „Duda (Eduarda Amorim beceneve - a szerk.) azt mondta az időkérésnél 21 másodperccel a vége előtt, hogy adjátok nekem a labdát, én belövöm. Belőtte, igazat mondott. A következő szezonban ugyanaz a dolgunk, mint idén: mindent meg kell nyernünk, de ezt nálam is sokkal jobban tudja a leendő edzőnk, Danyi Gábor, aki tökéletesen ismeri a csapatot.” A norvég különítmény harmadik tagja, Kari Aalvik Grimsbo kapus is Amorimról áradozott. „Végig nyugodtak maradtunk, nem kapkodtunk és volt egy Dudánk.” Grimsbo hozzátette, az idei megnyert döntő sokkal nehezebb volt, mint a tavalyi, nem mintha érdemes lenne összehasonlítani a kettőt. Igazi hullámvasút volt az idei év, szerencsétlen sérülésekkel, de az ETO mindig fel tudott állni. Patetikusan fogalmazott Nycke Groot, a holland irányító a szeretet jelentőségéről beszélt. „Az idei év nehezebb volt, de az egymás iránti szeretetünk átlendített minket a holtponton” - mondta a tavalyi BL-döntő MVP-jének választott játékos. Majd engedélyt kért a távozásra. „Kegyetlenül fáradt vagyok...!” Ezzel nem mondott újat, elég volt csak ránézni összekarmolt nyakára és belilult karjára. Bódi Bernadett is a szeretetet emelte ki. „Megint megmutattuk, hogy mekkora csapat vagyunk és mennyire szeretjük egymást. A lelkem mélyén az motoszkált, hogy ez most valamiért nem fog sikerülni, de aztán a többiek előhúztak magukból extra energiát, valamelyikünk lőtt egy gólt vagy volt egy sorsdöntő védés. Nem számít, hogyan, a lényeg az, hogy megint megcsináltuk!” Bódi dicsérte Kiss Évát, aki a döntő helyzetben védett. „Örülök, hogy Évike döntötte el a mécsesét. Ő nagyon jó ember, már megérdemelte ezt a sikert” - méltatta a hőst a győri szélső, aki alig emlékezett valamire, pedig karrierje eddigi legnagyobb védése egy életre beleégett a nézők memóriájába. „Eladtuk a labdát. Hirtelen nem tudtam, ki jön a kapu felé. Csak arra emlékszem, hogy a jobb kezemhez ment a labda, lefelé. Sikerült védenem. Végre fontos meccsen is tudtam segíteni a csapatnak! Lehet, hogy nem látszott rajtam, de nagyon izgultam. Ambros Martin arra kért minket, hogy mi döntsük el, kié legyen a hosszabbítás első és második félideje. Ez így is történt, a meccs végén kellett beállnom, mert sok volt a szemből, elölről érkező lövés, és azokat általában jobban védem.” Kiss Éva búcsúzóul arra is reagált, hogy az idei Final Four MVP-je, a Vardar kapusa, Amantine Leynoud a következő szezont már Győrben kezdi el. „Világklasszis kapus, biztosan erősödünk vele. De ne szaladjunk annyira előre, még hátravan két meccsünk az NB I-ben, amit meg akarunk nyerni. Pedig most szívesen pihennék.” Szilágyi László JEGYZET Folyó ügyek Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Infarktusos végjátékkal zárult a női kézilabda Bajnokok Ligája vasárnapi, budapesti döntője, még annak is fennállt a veszélye, hogy a győriek csapatorvosához, Balogh Péterhez kell mentőt hívni, olyan heveny kedélyhullámzásokkal követte a meccs fordulatait. Kiss Éva azonban a hosszabbítás utolsó másodperceiben roppant hatásos, preventív gyógymódot alkalmazott: 27-26-os vezetésnél kivédte a Vardar Szkopje, jelesül Andrea Őanadija ajtó-ablak ziccerét. A Győri Audi ETO KC így sérülésektől tizedelt keretével is megvédte büszke címét, az ötödik BL Final Fourban harmadik diadalát aratta. A szívek és a lelkek érthetően túlcsordultak a döntőt követően, csakúgy, mint a budapesti, győri kocsmák söröskriglijei, ezért egy nap múltával inkább vegyük elő a józan eszünket. Érdemes néhány gondolatot szentelni ugyanis annak, hogy az öt legutóbbi BL-kiírásban háromszor a Győr, egyszer-egyszer a montenegrói Buducnost Podgorica és a román CSM Bucuresti vitte haza a trófeát, ami így mindannyiszor az egykori vasfüggöny keleti oldalán maradt. Még aszimmetrikusabb a kép, ha lajstromozzuk az öt négyes torna eddigi húsz résztvevőjét: 5 Vardar Szkopje, 4-4 Győr és Buducnost, 3 CSM Bucuresti, 1-1 Rosztov-Don, Volgograd, Midtjylland, Larvik. Azaz Közép- és Kelet-Európa 18 kvótát vitt el, kettőt hagyva északnak, egyet sem nyugatnak. Természetesen nem azért, mert Skándináviában, Franciaországban vagy Hollandiában a hölgyek elfelejtettek kézilabdázni, hanem mert ott nincs pénz ilyen szintű egyletek fenntartására. Illetve az még lenne, a szándék hiányzik. Nem úgy, mint mifelénk. A négy idei BL-finalista puszta neve is beszédes: a Győri Audi ETO azt mutatja, a megyeszékhely és az autóipar óriása áll a csapat mögött, a bukarestieknél a CSM rövidítés annyit tesz, a település sportklubja, tehát - Budapest, figyelem! - a román főváros a gazda. E két konstrukcióban van ráció, ha nem is kizárólag piaci alapú. A Vardar és a Don ellenben Szkopje és Rosztov folyójának a neve, ám az eurómilliók nem innen erednek; a pénz olyanynyira nem gazdasági megfontolásból ömlik, hogy a tulajdonos még névszponzori jogával sem kíván élni. Sőt, a Szkopje orosz milliárdosa már semmivel sem, nyáron továbbáll, „kiapasztva” a Vardar egyetlen forrását. Arra intve a hasonló típusú sportvállalkozásokat, hogy ami könynyen jött, bizony könnyen megy. Ebből adódóan,, amit ma megnyerhetsz, ne halaszd holnapra.
