Tolnai Népújság, 2018. május (29. évfolyam, 100-124. szám)
2018-05-02 / 100. szám
2018. MÁJUS 2., SZERDA SPORT 15 Komoly készültség várja a Liverpoolt az olasz fővárosban JEGYZET Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu az Az AS Roma a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében már végrehajtott egy bravúrt, amikor háromgólos különbséget ledolgozva kiejtette a Barcelonát. A feladat most ugyanez, hiszen a Liverpool 5-2-re nyert az elődöntő első összecsapásán. A liverpooli Szalah (középen) az első mérkőzésen két gólt szerzett és két gólpasszt adott előző klubja, a Roma ellen Fotó: AFP LABDARÚGÁS „Nagyon kell akarnunk a visszatérést a párharcba, nagyon kell mindent beleadnunk, és nagyon kell valami nagyszerűt tennünk. Muszáj hinnünk, és ezzel a mentalitással, ezzel a szurkolótáborral és ezzel a szenvedéllyel meg kell próbálnunk újra véghezvinni a csodát, ami gyönyörű lenne. Boldog vagyok, hogy idáig eljutottunk, de nem lehetünk elégedettek, a mi vágyunk eljutni Kijevbe!” Eusebio Di Francesco a jelek szerint lángoló lélek. Komolyan hisz abban, hogy a csodák megismételhetőek, az AS Roma vezetőedzője ehhez tüzeli fel a játékosait és csapata szurkolóit a ma esti Liverpool elleni visszavágóra. Pedig önmagában valahol már az is csoda, hogy van miről beszélnie, hiszen az első találkozón az Anfield Roadon együttese gyakorlatilag a KO közelébe került, az angolok 5-0-ra is vezettek, és okkal hihette mindenki, hogy a visszavágó nem lesz több merő formalitásnál. Ő sem gondolhatott akkor mást, de játékosai megrázták magukat, szereztek két gólt, 5-2-re „mentették” a mécsesét, ami első ránézésre még reménytelen helyzetet sejtetne, ha a Roma nem került volna ki győztesen ugyanilyen reménytelen szituációból. „Azon a találkozón csodálatos volt a hangulat, és ha lehetséges, a Liverpool ellen ez fokozódik majd" - mondta Patrik Schick, a rómaiak cseh csatára. A Barcelona elleni mérkőzésre célzott, amelyen 1-4-es hátránnyal kezdtek az olaszok, de hiheteüen jó teljesítményt nyújtva 3-0-ra legyőzték a lebénult katalánokat, amiben közrejátszott fanatikus szurkolótáboruk is. - Félelem nélkül, nagy elszántsággal és bátorsággal kell kimennünk a pályára, és akkor megvalósíthat-Bajnokok Ligája, elődöntők KEDD: Real Madrid-Bayern München (lapzártánk után ért véget) SZERDA: AS Roma-Liverpool 20.45 (M4 Sport, Sportl) juk az álmainkat. Szerintem tudunk szerezni három gólt, mert a Liverpool védelme nem annyira erős, mind a támadó szekciója, igaz, vigyáznunk kell, hogy mi ne kapjunk gólt, mert abban az esetben minden esélyünk elszállhat.” Bár a rómaiak a bajnokságban már hatszor kikaptak hazai pályán, a BL-ben még veretlenek odahaza. Nem jó előjel azonban számukra, hogy a legutóbbi hat oda-visszavágós párharcot elveszítették angol klubcsapatokkal szemben. A Liverpool a selejtezőt is beleszámítva még veretlen a Bajnokok Ligája mostani idényében, ráadásul a negyeddöntőben kettős győzelemmel búcsúztatta az angol bajnok Manchester Cityt A csapat észt hátvédje, Ragnar Klavan figyelmeztetett, hogy ugyanúgy támadó felfogásban játszanak majd, mint korábban, és a lehető legjobb teljesítményt kell nyújtaniuk, hogy biztosítsák helyüket a fináléban. „Ellenfelünk természetesen tisztában van azzal, milyen erőteljes és elsöprő a támadójátékunk. Jó csapat vagyunk, és nagyon jó a helyzetünk, úgyhogy, nem kell félnünk. Ha a saját stílusunkban játszunk, ahogy mindig szoktuk, ott lehetünk a döntőben. Már csak egy meccs választ el tőle” - magyarázta a tapasztalt védő. A mérkőzés kiemelt biztonsági intézkedéseket igényel a rendezők szerint. Az alkoholfogyasztást Róma egész városközpontjában, valamint a stadion környékén is megtiltják. Az Olimpiai Stadionba 63 ezer nézőt várnak, köztük ötezer Liverpool-szurkolóval, akik több csoportban érkeznek az olasz fővárosba. Olasz sajtóforrások szerint a hatóságok a Liverpool-szurkolók esetleges boszszújától tartanak, miután április 24-én az angliai városban a szurkolók közötti összecsapásokban két olasz drukker megtámadott és életveszélyesen bántalmazott egy angol férfit. A Liverpoolban természetesen pályára lép Mohamed Szalah, aki egy hete az angol profi labdarúgók szervezeténél lett az év játékosa, a hét elején pedig az angol Futballszakírók Szövetségétől is megkapta ugyanezt az elismerést. A rómaiak okkal tarthatnak tőle: az egyiptomi csatár az utolsó három BL-meccsén négyszer is a hálóba talált. Bíznak Harmadszor is bajnok a Sepsi-SIC női kosárlabdacsapata Romániában A nagy sikerek után jöhet az áldozat A Sepsi-SIC az idényben mérkőzései zömét több mint húszpontos különbséggel nyerte Fotó: MW KOSÁRLABDA Újabb kiemelkedő magyar identitású siker közös pályánkon, a Kárpát-medencében: a Sepsi-SIC női kosárlabdacsapata zsinórban harmadszor hódította el Románia bajnoki címét. A gyulafehérvári és kolozsvári sportcsarnok után a szatmárnémeti sportlíceum terme kosárgyűrűinek hálói sem menekültek a sepsiszentgyörgyiek „kapzsisága” elől. A Sepsi-SIC az utóbbi évek legunalmasabb bajnokságává változtatta a 2017-2018-as idényt, miután mérkőzései zömét több mint húszpontos különbséggel nyerte. Zoran Mikes csapata egyetlen vereséggel érkezett a Szatmárnémeti VSK elleni döntő küszöbére, a kolozsvári botlást pedig mindenekelőtt az magyarázza, hogy a játékosok gondolatban bizonyára már a karácsonyi vakációra induló járatokon ültek. A három győzelemig tartó döntő sorozat első két, Sepsiszentgyörgyön játszott mérkőzését a hazaiak harminc-, illetve húszpontos különbséggel nyerték meg, és mindenki arra számított, hogy három meccs alatt lerendezik a finálé sorsát. A szatmáriaknak azonban egy 68-60-as győzelemmel sikerült kozmetikázniuk egy keveset az összképen, így még annak lehetősége is felmerült, hogy a Sepsi-SIC hazaviszi a mindent eldöntő ötödik meccset. Ezt a kockázatot aztán mégsem vállalták fel, a negyedik meccsen 85-76- ra múlták felül a szatmáriakat, és a Szent György-napi városünnep kiemelt programpontjaként tízezrek előtt mutathatták be a trófeát a rendezvény főszínpadán. Másnap a Dinamo Bucure§ti elleni bajnoki meccs előtt a városi stadiont zsúfolásig megtöltő futballszurkolók előtt is felvonultak, erősítve az amúgy is remek hangulatot. A kupa és a bajnokság megnyerésével másodszor is duplázó kosárklubnál azonban máris a jövő a téma. A folytonosságot bizonyos mértékig garantálni látszik, hogy a csapat boszniai szerb mestere újabb négy évre elkötelezte magát, elképzelhető azonban, hogy új prioritások is előtérbe kerülnek. A négy román válogatottat, két amerikai, két svéd, egy-egy ausztrál, horvát és fehérorosz idegenlégióst felvonultató keret várhatóan jelentősen átalakul, amit az is befolyásolhat, hogy milyen mértékben megy végbe egyfajta „paradigmaváltás” a klubnál. Egyre több hang igényli ugyanis, hogy a bajnoki aranyak „kibányászásában” több helybeü játékos vállaljon szerepet. Az évek óta imponáló teljesítmény mellett folyamatosan felvetődik, vajon az évek során miért nem sikerült saját kosarasokat is felzárkóztatni a légiósok mellé. A kérdés elvi szintű: hajlandó lesz-e a klubvezetőség néhány évet és sikert feláldozni a bázisépítés oltárán? Ami óhatatlanul felveti azt is, hogy milyen türelemmel és empátiával fogadják a szurkolók, ha nem csak győzelmekből áll majd az élet A túlzásoktól mentes, de biztos anyagi alapokon nyugvó klub Székelyföld egyik ikonikus sportalakulatává nőtte ki magát az utóbbi években. A kiemelkedő sikerek mellett jelentős identitásképző és -fenntartó szerepet is betölt, az 1500 fős szurkolói átlag minden romániai példát messze felülmúl. A jövő kihívásai azonban immár nemcsak a sportról szólnak. Csinta Samu, Sepsiszentgyörgy Viszlát, András! K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu „Bárcsak örökké tartana, én szeretném ezt a legjobban, de mindennek megvan a kezdete és a vége” - fogalmazott a Barcelonától az idény végén távozó Andrés Iniesta. Újabb klasszis lép le a színről, s ilyenkor mi, sportszeretők ugyanúgy érzünk, ahogy ő: bárcsak örökké tartana. Bárcsak még évekig nézhetnénk őt a legmagasabb szinten, mert nem kopna a test, a sebesség. Az egyik kedvenc futballistám Iniesta. Amolyan szürke eminenciás a kinézete miatt, aki inkább lehetett volna az évfolyamtársam a töri szakon, mint profi futballista a Barcában, és simán el tudnám képzelni egy katalán középiskolában tanárként. De ő a pályán oktatott, s ott korántsem szürkén: játszott minden színen, színárnyalaton. Egy zseni. Tetkók nélkül, harsány nyilatkozatok nélkül, kirohanások, fülharapások, magánéleti botrányok nélkül. Nemcsak szeretik a szurkolók, hanem tisztelik is. Mint mondjuk Gigi Buffont. Persze az idő kereke Iniesta miatt sem áll meg. Nem állt meg akkor sem, amikor először beleszerettem úgy istenigazából egy csapatba. A Manchester United volt az a kilencvenes évek végén a Yorké, Cole csatársorral, a középpályán Giggs, Butt, Beckham, a védősorban többek között Stam. Imádtam őket. Ahogy az 1999-es Bajnokok Ligája-döntőt is a hihetetlen végjátékkal, a felejthetetlen Sheringham- és Solskjaer-találatokkal. Ma már természetesen egyikük sem játszik, hiszen jócskán túl vannak a negyvenen. A helyükre azonban újabb sztárok léptek, a futballszínpad mindig telis-tele van élettel, színes egyéniségekkel, meghatározó alakokkal. Az utóbbi években Lionel Messi és Cristiano Ronaldo emelkedett ki a többiek közül, s bizony az idő múlását nemcsak azon mérhetem le, hogy a fiam szép lassacskán utolér magasságban, szó szerint a fejemre nő, hanem hogy lassan az argentin és a portugál csillag is búcsút int - legalábbis azon a hihetetlenül magas szinten, ahol ők vannak. S bár az emberben ilyenkor óhatatlanul felmerül a kérdés, mi lesz majd nélkülük, kiket csodálunk majd az utánuk következő években, az élet (és a futballszakma) mindig megoldotta ezt a problémát, elvégre volt színház Maradona, Zidane, Scholes, Xavi után is. Egyvalamit viszont nagyon sajnálok: azt, hogy sosem láttam futballozni Puskást. Csak fényképeken és régi filmkockákon nézhettem a szenzációs magyart, a történelmi góljait, s ilyenkor mindig irigykedtem édesapámra, aki annak idején élőben is megcsodálhatta. Neki viszont, sajnos, Messiék maradtak ki.