Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-06 / 79. szám
fl MEGYEI KÖRKÉP 2018. ÁPRILIS 6., PÉNTEK Közös érdek, hogy szabadulásuk után visszailleszkedjenek a társadalomba A börtönben töltött évek után segítenek visszatérni az életbe Oktatással, felkészítéssel segítik a fogvatartottak szabadulás utáni beilleszkedését (a kép illusztráció) Fotó: M. W. Nem mindegy, várja-e valaki odakint a szabadulót Kell a jó példa A Belügyminisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága közösen indította el a „Fogvatartottak reintegrációja” című EFOP-programot. A csúnya idegen szó mögötti tartalom és egyben a program célja az, hogy a börtönben töltött évek után a fogvatartottak minél nagyobb eséllyel tudjanak viszszailleszkedni a társadalomba, azaz találjanak munkát, lakhatást, „normális” életvitelt, jövőt maguknak. Nem kell bizonygatni, hogy ez mennyire fontos mindanynyiunk számára. Munkatársunktól szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu SZEKSZARD Nagy József (a nevet megváltoztattuk) öt évet töltött rács mögött. Édesanyja korán meghalt, az apja pedig nem törődött vele, intézetben nevelkedett. Amikor nagykorú lett, család és gyökerek, barátok és ismerősök, munka és lakás nélkül nem tudott megkapaszkodni. Rossz társaság, lopások, piti rablások, drog - ő is könnyedén, szinte sorsszerűén belecsúszott a társadalom által elítélt és büntetett életmódba. Tizenkilenc évesen már börtönlakó lett. Milyen jövő várhat rá, amikor ötévi elzártság után, változatlanul család és gyökerek, barátok és ismerősök, munka és lakás nélkül, a megbélyegzettség és a kirekesztettség érzésével terhelve az utcára kerül? Költői a kérdés, nem nehéz válaszolni: nagy esélylyel megismétlődik a korábbi történet, és József kisvártatva ismét rács mögé kerül. Az ilyen emberekkel törődni kell, mert értékes tagjai lehetnek a társadalomnak, ha visszatalálnak a helyes útra. Ha visszatalálnak... Nos, erről szól ez a program. A Tolna Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, vagyis a szekszárdi börtönben két tanácsadó, Ár- A visszailleszkedés szempontjából nagyon nem mindegy, hogy várja-e kint valaki a szabadulót, vagy nem - fűzte hozzá Árki Inez. - Volt, akinek segítettünk kapcsolatot teremteni az édesanyjával, akivel tizenhét éve nem látták egymást, de a fogvatartott számára ez mégis nagyon erős köteléket, vágyódást jeki Inez és Túri Levente dolgozik azon, hogy minél nagyobb eséllyel visszataláljanak.- Azok a fogvatartottak vehetnek részt ebben a programban, akik a közeljövőben szabadulnak, és szembesülnek a visszailleszkedés nehézségeivel - mondja Árki Inez. - Minden ember, minden sors lentett. Eljött látogatófogadásra a fiához. Akármilyen rossz is egy-egy ilyen kapcsolat, mégis jobb, mint a semmi. A fogvatartottak motivációjának fenntartásában ennek különösen nagy szerepe van. Ezért minden lehetséges módon megpróbáljuk a korábban megromlott családi kapcsolatokat helyreállítani. más, természetesen egyénileg kell minden fogvatartott családi kapcsolatait, képességeit, habitusát, esetleges szaktudását feltárni, és ezeket lehetőség szerint fejleszteni. Felmérjük, hogy egy-egy adott embernek mire van szüksége a szabadulás utáni sikeres beilleszkedéshez, és erre egyé- Az, hogy személyesen beszélgethetünk családtagokkal a fogvatartottakról, családi kötődésekről, a kinti életéről, megkönnyíti a bent végzett munkánkat. Ha többet tudunk róla, célirányosan tudjuk irányítani a velük folytatott beszélgetéseket, a segítő tevékenységet - teszi hozzá a tanácsadó hölgy. ni fejlesztési tervet készítünk. A programban részt vevők így a számukra leginkább szükséges szolgáltatásokat vehetik igénybe az intézetben.- Ne felejtsük el, hogy ezek az emberek hosszú évekig el vannak zárva a külvilágtól - teszi hozzá Túri Levente. - Nem tudják, hol, hogyan kell Kell a jó példa A program másik fontos eleme a hozzátartozók támogatása humánszolgáltatásokkal, álláskeresési segítséggel. Ennek az a célja, hogy a szabadultat visszafogadó család stabilabb élethelyzetbe kerüljön. A rendszeresen dolgozó családtag a szabadult motivációját is erősíti, ha személyes példát láthat a boldogulásra. a hivatalos ügyeiket intézni, egyáltalán milyen hivatalok léteznek, hogyan lehet egy állásra jelentkezni, hogyan kell önéletrajzot készíteni, milyen segítő szervezetekhez, alapítványokhoz fordulhatnak szorult helyzetben. Mi egyéni és csoportos foglalkozásokon munkaerőpiaci ismereteket, álláskeresési technikákat tanítunk nekik. A fogvatartottak számára a segítő beszélgetések is nagyon fontosak, mert a lelkűket is ápolni kell. Bizony, sokak számára ijesztő a közelgő szabadulás gondolata. Erősíteni kell bennük a hitet, hogy van remény, hogy ők is meg tudják állni a helyüket, ha kikerülnek innét. Ennek a munkának fontos eleme, hogy lehetőséget teremtenek a szekszárdi intézetben is piacképes szakmák elsajátítására, amellyel a szabadulásuk után el tudnak helyezkedni. Nem csak az intézetben, a szabadulásuk előtt segítenek a fogvatartottaknak, hanem később is követik a sorsukat, ez az utógondozás, amelyet egy évig biztosít a program. Sikerélményként könyvelheti el az intézet két tanácsadója, hogy azon fogvatartottak, akik tanácsadáson vettek részt, szabadulásuk után két héten belül munkába álltak.- A munkánk gyakran nem merül ki abban, hogy beszélgetünk velük, tanítjuk, felkészítjük őket, hanem konkrét segítséget is próbálunk nyújtani, amikor már valóban a szabadulásra kerül a sor - mondta a tanácsadónő. - Nagy József itt az intézetben elméletileg felkészült a kinti életre, és néhány napja elhagyta a szekszárdi börtönt. Ezt megelőzően ezernyi telefon és levelezés árán egy másik dunántúli városban sikerült neki szállást és állást szerezni. Tehát úgy távozott innét, hogy már volt hova mennie, és volt előtte egy biztató jövőkép. Egy embernek segítettünk, esélyt adtunk neki, hogy talpra álljon. Remélem, megállja a helyét a való világban.- Számunkra ez egy sikersztori. A munkánk nem volt hiábavaló, és a történet egyben igazolása annak, hogy ilyen programokra nagy szükség van - mondta Árki Inez. A közfelfogás szerint a szülőknek illik hozzájárulniuk felnőtt gyermekeik lakhatásához Általában anyagi akadálya van a költözésnek TOLNA MEGYE-MAGYARORSZÁG A hazai lakosság nyolcvan százaléka szerint a saját tulajdonú lakás továbbra is az önálló élet alapjának számít, felnőtt korban ez adja meg az otthon biztonságát - derül ki az OTP Bank első alkalommal elkészített Hello Otthon kutatásának eredményeiből. A magyar társadalomban nagy elvárások fogalmazódnak meg a szülőkkel szemben, hiszen a többség (61 százalék) úgy gondolja, hogy a felnőtt gyermek lakhatásához a szülőknek is hozzá kell járulniuk. Jelenleg a magyar háztartások ötödében él felnőtt korú gyermek. Közülük minden negyedik, bár saját jövedelemmel rendelkezik, étkezéséről, a rezsiköltségek rá eső részéről nem gondoskodik és a háztartási munkából sem veszi ki a részét, élvezi a mamahotel gondoskodását. Ez az életforma elsősorban a férfiakra jellemző. A szülői ház elhagyása alapvetően pénz kérdése, és a legtöbb költözni vágyó fiatalt felkészületlenül éri az elmúlt években tapasztalható jelentős lakbér- és ingatlanár emelkedés. Az önálló élet egyik legnagyobb akadálya így a megfelelő anyagi háttér hiánya. Alátámasztja ezt a meg-A mamahotel lakói többségében férfiak Fotó: Shutterstock állapítást a felmérés egyik beszédes eredménye, miszerint a mamahotelesek fele el szeretne költözni otthonról. A huszonnyolc éves Dani két éve költözött el a szekszárdi szülői házból. A szüleivel jó a kapcsolata, és sokat jelentett, hogy nem kellett hozzájárulnia a rezsiköltségekhez, így szinte az egész fizetését félre tudta tenni. Nagyszülői örökségből sikerült végül lakást vennie a családnak, és Dani Pécsre költözött. Mint mondja, ha ez a segítség nem lett volna, valószínűleg még hosszú ideig a mamahotelben lakott volna. VM Hol lakjanak? A lakosság megosztott abban a kérdésben, hogy egy önállójövedelemmel rendelkező fiatalnak a szüleivel kell-e laknia. A felmérés szerint az együttlakással kapcsolatban a 18-24 évesek a legkevésbé elutasítóak - igaz, többségük egyelőre a szüleivel lakik. A 25 évnél idősebbek már másképp látják a helyzetet: a gyermek-szülő együttlakását jóval kevésbé fogadják el, és a családon belül egymásnak nyújtott segítség előnyeit is kevésbé értékelik.
