Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-05 / 78. szám
2018. ÁPRILIS 5., CSÜTÖRTÖK SPORT 13 Amióta Tolnára került, valósággal szárnyal a maratoni világbajnok versenyző Mindig a maximumra törekszik a tolnai kajakos, Boros Adrián KAJAK-KENU Nemrég érkezett haza féléves nemzetközi verseny- és kilométergyűjtő-kőrútjáról Boros Adrián, a Tolnai Kajak-Kenu SE világbajnok maratoni kajakosa, aki idén a 2. helyet szerezte meg a dél-afrikai Dusi-maratonon. A 26 éves sportolót nem csak a versenyekről kérdeztük. Steinbach Zsolt szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu- Ötödik éve gyűjti a kilométereket ősztől kora tavaszig „melegebb éghajlaton". A kemény felkészülés és versenyek mellett ezt valamiféle egzotikus kalandként is fel lehet fogni?- Nyilván a pihenésre is nagy szükség van. Szombat déltől hétfő reggelig általában szabadok vagyunk, el tudunk menni várost nézni, túrázni, hegyet mászni. Mondjuk én a hajóban érzem magam igazán jól, úgyhogy ha tengerpartra megyünk, lapát mindig van nálam.- Az egzotikus versenyeken a testi épségüket, akár az életüket is kockára teszik a versenyzők. Ezt hogy lehet feldolgozni?- Sokan kérdezik, hogy mi lesz, ha beborulsz, összetöröd magad a sziklákon, vagy esetleg megmar egy mérges kígyó? A verseny előtt még szoktam ilyenre gondolni, de amikor beülök a hajóba, már teljesen biztos vagyok benne, hogy semmilyen probléma nem lesz. Kisebb zúzódásaim ugyan voltak, előfordult, hogy lejött a bőr a kezemről, de komolyabb sérülés nem történt. Tudom, hogyan kell bánni a vízzel.- Nyert már maratoni VB-t, a téli versenyeken is egyre jobb helyezéseket ér el. Melyik a fontosabb?- Mindegyik fontos. Az a jó, hogy időben nem ütik egymást, mivel fél év van a kettő között, és fel lehet készülni mindegyikre. De ha pontosan egyező időpontban lenne, akkor a világbajnokságot választanám a Dusi-maraton helyett.- Korábban Vácon kajakozott. 2013 októberében jött Tolnára. Úgy tűnik, jó döntés volt. De a világ egyik legjobb kajakosaként meddig maradhat egy kis vidéki klub versenyzője?- Nagyon remélem, hogy amíg kajakozok, addig ez így marad. És utána sem tervezek innen elmozdulni. Sok helyen jártam a világban, de Tolna megnyugtat, nem szeretnék innen távol lenni. Itt lakom, itt vannak a barátaim. Ha nagyon kedvező ajánlatot kapnék mondjuk Pestről, akkor se mennék. Az én nyugalmam sokkal többet ér, jobban tudok itt készülni.- A baráti körben Szúnyog a beceneve. Tényleg elég vékony Dél-afrikai párjával, Carl Folscherrel (balról fent) veszélyes vizeken is megállta a helyét. Egy állami tévétársaságnak nyitatkozik (jobbra fent). A paksi Kiszli Vandával (balra lent) és egy sikeres verseny díjátadója után egy csodás hölgykoszorúval Beküldött fotók az alkata. Úgy tudom, nagyon odafigyel az étkezésre is, ami talán meglepő lehet egy ilyen energiafaló sportágban.- Él egy kép az emberekben, hogy a kajakos egy óriási ember, hatalmas háttal. Ez régen tényleg így volt, de időközben a hajók keskenyebbek lettek, nem kell hozzájuk olyan brutális erő, mint egykor. Amellett pedig: attól, hogy valaki vékony, még nem biztos, hogy gyenge is. Ami a kaját illeti, ha két éve azt mondja nekem valaki, hogy egyszer ennyire oda fogok figyelni arra, hogy mit és mennyit eszem, bolondnak néztem volna. De a világ változik. Ahhoz, hogy előrébb tudjak lépni, szükséges, hogy minél kevesebb felesleges súlyt cipeljek, ehhez pedig optimális testzsír százalék kell. Van dietetikusom is, nagyon odafigyelek a kajára. Nyilván a hosszú repülőutakon, vagy egy más gasztronómiai kultúrában, vagy amikor másokhoz is kell alkalmazkodnom, akkor ezt nehezebb megoldani. De egészséges, minőségi ételeket eszem. Akkor is az előírt mennyiséget fogyasztom, ha nagyon éhes vagyok, és akkor is, ha egyáltalán nem vagyok éhes. Ez csak egy kis kellemetlenség, viszont legalább 30 százalék pluszt ad a teljesítményemhez.- Az év jelentős részét tölti utazással, külföldi versenyeken, edzőtáborokban. Ez az életmód elvileg a hosszú távú párkapcsolatnak és a tanulásnak sem kedvez.- Szeretem a kajakozást, és az az ember még nem született meg, aki megtiltja nekem, hogy ezt ne csináljam. Én úgy tudok belemenni egy kapcsolatba, ha 100 százalék támogatást érzek magam mögött. Ha valamit elkezdek, akkor azt vagy a maximumon csinálom, vagy sehogy. A tanulás? Igen, van egy „fél” egyetemem, 90 kreditem. De a mostani életvitelem mellett ezt nem tudom folytatni. Ha én azt mondanám egy-két versenymeghívásra, hogy bocsánat, de vizsgázom, vagy tanulnom kell, akkor előbb-utóbb nem hívnának meg többé. Behatárolt az az életkor, ameddig élsportoló lehetsz, amikor a legjobb lehetsz a világon. A tanulás viszont nincs időben korlátozva. Ha 50 évesen döntök úgy, hogy tanulni akarok, hát akkor ötven évesen fogok nekiállni.- Profi versenyző, a kajakozásból él. De tud félretenni is?- Ahhoz, hogy pénzt tudj kivenni valahonnan, először be kell fektetned. Amikor először kimentem Dél-Afrikába, Eseménydús fél éven van túl, de már szorgosan készül a következő kihívásokra Rendkívül eseménydús fél éve volt Boros Adriánnak. A tavaly szeptemberi maratoni világbajnokságon párosban ezüst, egyesben bronzérmet nyert sportoló október közepén utazott Kínába, ahol két Világkupa és két World Series versenyen vett részt, két-két ezüst-, illetve bronzérmet nyerve. Kína után nagyjából egy hónapos edzőtábor következett Szingapúrban, november végén pedig Hongkongban a tengeri surfski VB-n indult. Egy napra Makaóba is ellátogatott, majd ismét Szingapúrban versenyzett, ahol 1. helyet szerzett a tengeren rendezett nemzetközi regattán. Az év végéig ott edzett, közben Balin pihent néhány napot. Január elején repült haza tíz napra, majd következett Dél-Afrika. Ott egyből egy kétnapos verseny várt rá, amelyen 11. lett, értékes Világkupa pontokat szerezve. (Adrián tavaly megnyerte a tíz nemzetközi verseny összesítése alapján értékelt Világkupa pontversenyt.) Dél-Afrikában rendkívül kemény, négy hetes felkészülés következett a világ egyik legveszélyesebb versenyére, a Dusi-maratonra. Közben dél-afrikai párjával, Carl Folscherrel a 6. helyet szerezték meg egy ottani felkészülési versenyen. A három napos, 127 kilométeres Dusi-maratonon az elejétől kezdve az első négyben haladt a magyar-dél-afrikai duó, és végül szoros versenyben a 2. helyet szerezték meg. Boros Adrián ezzel a viadal történetében a legsikeresebb nem dél-afrikai versenyző lett. Két héttel a 3 napos Dusi után a 100 kilométeres non-stop Dusi-maratonon is hajóba ültek, ahol szintén másodikok lettek. A dél-afrikai versenysorozat utolsó állomása március közepén az Umkomaas folyón rendezett maratoni viadal volt, amelynek mindkét előversenyét megnyerték párosban. A fő versenyen viszont borultak, a hajójuk és ők is megsérültek, de így is megszerezték a 4. helyet. Adrián március 21-én érkezett haza, másnap már a Tolnai-holtágon folytatta a felkészülést az idei szezonra, amelynek fő versenye a szeptemberben Portugáliában rendezendő maratoni világbajnokság lesz. mindent mi fizettünk. De már tavalyelőtt és tavaly is tudtam a kajakozásból pénzt kivenni, ha nem is sokat. A Dusi-maratonon az idei 2. hely pedig már elég szép összeget jelentett. Persze a megkeresett pénzekből is kell viszszaforgatni a versenyzésbe, de most, öt év után azt tudom mondani, hogy megérte a befektetés.- Korábban nyilatkozta, hogy az örökös bajnoki címre, azaz legalább ötszörös világbajnokságra hajt. És a Dusi-maratonon is szeretne egyszer nyerni. Meddig tervez a kajakban és utána mit szeretne csinálni?- Elvileg legfeljebb 40-42 éves korig lehet valaki élsportoló, nekem addig van még közel tizenöt évem, persze nem tudom, az én korlátáim hol lesznek. Egyelőre viszont nagyon jól érzem magam, szó sincs arról, hogy fáradt, vagy fásult lennék. Amíg jól megy, addig van értelme csinálni. Amikor viszont az ember már csak szenved, akkor abba kell hagyni. Hogy mi lesz utána? Szeretnék edző lenni, vagy sporttal kapcsolatos dologgal foglalkozni. Az iskolában sok mindent meg lehet tanulni a sportról, bárkinek. De azt például nekem senki sem mondta meg előre, - mert senki nem tudta -, hogy hogyan kell felkészülni mondjuk a Dusi-maratonra. Én viszont már tudom, mert rengeteg tapasztalatot szereztem, és még fogok is szerezni. Edzőként az ilyen tapasztalataimat is át tudnám adni a gyerekeknek.- Tizenhárom évesen kezdett kajakozni, gondolta volna, hogy egyszer ilyen eredményeket ér majd el?- Kezdetben, Vácon, úszó voltam. Négy fal közé beszorítva, a klóros vízben, nagyon nem szerettem. Aztán kb. öt másodperc alatt sikerült meggyőznöm a társaimat, hogy ők se akarjanak úszni. Utána elkezdtem kajakozni, főleg azért, mert oda jártak osztálytársaim, barátnőm, és azt is élveztem, hogy vízközeiben lehetek. Nem voltam jó kajakos. Egy idő után viszont kezdett zavarni, hogy az erősebb testalkatú társaim mellett nem tudok érvényesülni. Akkor elkezdtem keményen edzeni, és jöttek is az eredmények. Eljutottam EB-re, VB-re, Világkupára. 2011-13 között aztán megálltam egy bizonyos szinten. Szerencsére jött az egyesületváltás, Tolnára kerültem, és onnan kezdve szárnyalok, minden évben új dolgokat tanulok. Ha így folytatódik, ennek nagyon jó vége lesz. Mindezt Jóska bának (Barina József mesteredző - a szerző) is köszönhetem. Ha Jóska bá nem lenne, akkor valószínűleg én se tartanék itt.
