Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-20 / 91. szám
2018. ÁPRILIS 20., PÉNTEK SPORT 15 A magyar bajnok ma a Yakin Dogu ellen kezd a négyes döntőben Óriásölő lenne a Sopron Jelena Milovanovicnak már csak az arany hiányzik Fotó: MTI Senki sem hitte, hogy Sopron kapja meg a női kosarasok legrangosabb európai klubtornája, az Euroliga négyes döntőjének rendezési jogát, aztán mégis a zöld-sárgáké lett. Senki sem hiszi, hogy a Sopron Basket megelőzheti az alkalmasint tízszeres, tizenötszörös költségvetésű orosz és török mamutklubokat. De azzal az erővel, ahogy a miénk lett a rendezés, a trófea is bekerülhet a Novomatic Aréna vitrinjébe. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu KOSÁRLABDA A magyar csapatok számára nem ismeretlen terep a Final Four, a Pécs 2001- ben Messinában és 2004-ben hazai pályán harmadik lett, 2005-ben Szamarában pedig negyedik. A Sopron 2009-ben jutott el a legjobb négy közé, akkor Salamancában - ahol a Rátgéber László dirigálta Szpartak Moszkváé lett a trófea - szintén negyedikként végeztek a zöld-sárgák. A tegnapi, soproni sajtótájékoztatón Roberto íniguez, a magyar bajnok spanyol mestere felelevenítette, hogy ősszel, az első edzésén azt mondta a lányoknak, a cél a Final Four legyen. „Meglepődtek, de hittem benne, hogy kemény munkával nagy dolgokat érhetünk el, és természetesen pluszmotivációt akartam adni nekik a szezonra. Boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk, de őszintén szólva abban nem vagyok biztos, hogy fiatal csapatunk a többiekkel egy lapon említhető” - tette hozzá. Bodrogváry Iván, a FIBA Europe végrehajtó bizottsági tagja úgy tudja, a Jekatyerinburg költségvetése tizenötszöröse, a Kurszké tízszerese lehet a magyar bajnokénak, és a török bajnok is sokkal több pénzből gazdálkodik. A Sopron Basket legnevesebb, legjobb, s a maga 28 évével az egyik letapasztaltabb kosarasa Jelena Milovanovic, a 2015-ös Európabajnok szerb válogatott immár harmadik időszakát a leghűségesebb városban töltő magasbedobója. „Jeca” - ahogy klubtársai becézik - az utolsó hírmondó a 2009-es salamancai Euroliga négyes döntőben szerepelt, akkor még MKB Euroleasing Sopron nevű csapatból. „Egész más volt az a salamancai Final Four, szinte gyermekként éltem át azt a csodát, hoszszú évekre meghatározó élményem lett, már csak azért is, mert 18 évesen igazolt le a Sopron, itt lett belőlem kész kosaras - mondta lapunknak a kragujevaci születésű, 190 centis klasszis. - Igaz, csak negyedikek lettünk, de abban a mezőnyben eljutni Európa négy legjobb klubcsapata közé felért egy megvalósult álommal.” MUovanovic az első soproni időszaka (2007-2010) után bejárta fél Európát, a Szpartak Moszkvával második, a Dinamó Kurszkkal - a mostani négyes döntő egyik résztvevőjével - harmadik lett az Euroligában, de a csúcsra mind ez ideig nem tudott felkapaszkodni, miközben 2015-ben Szerbiával -Budapesten! - Eb-aranyérmet vehetett át. A 2012-2013-as idényt megint Sopronban töltötte, megfordult a WNBA-ben a Washington Mystics, aztán Törökországban az Orduspor és a Be§ikta§ együttesében, míg végül a spanyol Perfumerías Avenidától érkezett meg tavaly nyáron harmadszor is kedvenc városába, második otthonába. „Pénteki ellenfelünk, a török bajnok Yakin Dogu Üniversitesi erősebb annál a Fenerbahgénál, amelyet a négy közé jutásért három meccsen kiütöttünk. Legjobbjuk Courtney Vandersloot, aki az amerikai mellett magyar állampolgársággal is rendelkezik, s a 2017-es Eb-n a válogatottat erősítette. Negyedik helyezésem, bronz- és ezüstérmem már van, csak az arany hiányzik” - jegyezte meg sokat sejtetően a Sopron magyarul tökéletesen beszélő szerb vezéregyénisége. Kosárkavalkád Női kosárlabda Final Four, elődöntő, ma: Dinamo Kurszk-Jekatyerinburg (17.00 óra), Sopron Basket-Yakin Dogu Üniversitesi (20.00, tv.: NI4), vasárnap, bronzmérkőzés: 17.00, döntő: 20.00 (tv.: mindkettő M4) Erwin Koeman, válogatottunk korábbi szövetségi kapitánya most turista nálunk Készen áll az újabb nagy feladatra Erwin Koemant elvarázsolta a magyar főváros Fotó: MW LABDARÚGÁS Tűz a nap a Duna-korzóra, turisták tucatjai sétálnak fel és alá a Lánchíd pesti hídfőjénél. Van, aki komótosan forgatja és nézegeti a kezében tartott térképet, más futtában készít fényképeket a budai Várról. A Széchenyi tér egyik végében, egy elegáns szálloda teraszán pedig Erwin Koeman üldögél. A magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya is egy a sok turista közül. Az 56 éves szakember hat esztendő után tért vissza Budapestre. Miután Dzsudzsák Balázsékat irányította, megfordult hazájában az Utrecht és a Waalwijk kispadján, dolgozott a PSV Eindhoven utánpótlásában, Angliában pedig öccse, Ronald Koeman mellett volt a Southampton és az Everton pályaedzője. Testvérét februárban a holland válogatott szövetségi kapitányának nevezték ki, és hiába csábította bátyját a stábba, Erwin Koeman ismét a saját lábára akar állni. „A feleségemmel hosszú ideje tervezzük, hogy visszatérünk Budapestre, ám a munka miatt eddig nem jött össze - mondta az edző. - A mostani utat hónapok óta tervezzük, mióta eljöttem Angliából, több az időm. Decemberben jártunk Duhajban, a télen háromszor is voltunk Ausztriában síelni, most pedig Magyarország volt az úti cél.” A néhány napos vakáció során a legtöbb időt baráti körben tölti Erwin Koeman. Ittléte alatt hol baráti vacsorán, hol ebéden vesz részt, találkozott a Magyar Labdarúgószövetség korábbi elnökével, Kisteleki Istvánnal, a stáb akkori tagjaival, Szekeres Ta-Erwin Koeman 2008 és 2010 között irányította a magyar válogatottat. 2008. május 24-én, a görögök elleni felkészülési mérkőzésen mutatkozott be (3-2). Az első tétmeccsen, a dánok elleni hazai vb-selejtezőn 0-0-s döntetlenre futotta az együttes erejéből. Az erős csoportban tizenhat pontot gyűjtött válogatottunk, Dánia, Portugália és Svédország mögött, Albámással, tegnap pedig az FTC jelenlegi pályaedzőjével, barátjával, Máté Csabával vacsorázott. A rutinos tréner a hosszú évek pályaedzői munkáját köniát és Máltát megelőzve a negyedik helyen zárt. Az MLSZ és a kapitány útjai 2010 júliusában váltak el. Az 56 éves szakvezetőjátékosként 31-szer szerepelt a holland válogatottban, 1988-ban Európa-bajnoki címet szerzett. A PSV-vel kétszer holland bajnok volt, a belga Mechelennel pedig bajnoki címig és KEK-győzelemig jutott labdarúgóként. vetően újra vezetőedző lenne. Hazaköltözött Eindhovenbe, ugyanabban a házban él, mint tíz esztendővel ezelőtt, amikor kinevezték a magyar válogatott élére. Noha az egyik holland élvonalbeli klub néhány hete megkereste, szinte azonnal nemet mondott. Hogy miért? „Azért, mert külföldön szeretnék dolgozni. Készen állok az újabb feladatra. Hogy merre vezérel a sors, egyelőre nehéz megmondani. A holland érdeklődésre azért mondtam nemet, mert nem szeretnék semmit elkapkodni, van időm, hamarosan mindenhol vége a bajnokságnak. Ha olyan a munka, ha értelmesek a célok, a világ végére is elmegyek. Tényleg nyitott vagyok mindenre. Örömmel lennék újra szövetségi kapitány, de a klubedzői feladat legalább annyira érdekel.” Sok víz lefolyt a Dunán, amióta Erwin Koemant 2010- ben leváltották a válogatott éléről. Jelenleg a belga Georges Leekens irányítja Szalai Ádámékat, az egykori szövetségi kapitány természetesen tisztában van a csapat legutóbbi két eredményével (is), és egyáltalán nem irigyli belga kollégáját: „Nincs könnyű helyzetben. Két vereséggel kezdeni nagyon rossz lehet, elveszted a szurkolók szimpátiáját, és értelemszerűen a játékosok bizalma is meginog. Hollandiában az öcsém, Ronald is vereséggel kezdett, az angoloktól kaptak ki 1-0-ra, szerencsére a következő mérkőzést megnyerték, így azért könnyebb dolga van. Azt hiszem, Georges Leekens helyett talán jobb lett volna fiatalabb, erőtől duzzadó trénert választani, ő ugyanis a pályája végén jár.” A két Koeman testvér hetente többször beszél telefonon, Erwin szerint a szövetségi kapitányi megbízatás a lehető legjobb Rónáidnak. Öcscse mindig is erről álmodott, gyermekkora óta ez volt a vágya. Ahogy Georges Leekens, ő sincsen könnyű helyzetben, mert bár vannak tehetségek Hollandiában, a válogatotthoz egyelőre edződniük kell. Mondhatnánk, nekik legalább vannak tehetségeik... Borbola Bence/NS Tizenhat pont, negyedik hely JEGYZET Maraton életre-halálra Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu Sokan a világ legunalmasabb sportjának tartják a hosszútávfutást, de engem mindig lenyűgözött a maratonisták világa. Nemcsak egymással és a távval küzdenek ezek a kiváló sportemberek, hanem saját magukat is igyekeznek legyőzni. Különösen igaz lehet ez akkor, amikor egészen extrém körülmények között kell lefutniuk a távot. Izzasztó hőségben és fagyban egyformán lehet drámai teljesítményeket és eseményeket látni. A minap, Boston híres maratoniján például a versenyzők dideregve, többen esőkabátban igyekeztek a tócsák közt lavírozva célba érni a jéghideg szélben és esőben. Nem csoda, hogy mindkét nem versengésében szokatlan eredmények születtek, az afrikai hegemóniának nyoma sem volt. A férfiaknál a nagy favorit Kiriu ugyan ellépett a mezőnytől, a vége előtt hét kilométerrel behozhatatlannak tűnő előnye volt, de nem véletlenül tartja a mondás, hogy a maratoni verseny 35 kilométernél kezdődik. Az időjárás teljesen kikészítette a kenyait, így a japán Kavaucsi a vége előtt lazán elfutott mellette. Győzelme igazi szenzáció, mert hiába fut évente le tucatnyi maratont, mégiscsak amatőr, aki adminisztrátor napi nyolc órában. Azért sikerült nyernie, mert valami olyasmit tud, amit még a legnagyobb profik sem: teljesen hasonló időre képes bármilyen körülmények között. Szenzációt okozott a női mezőnyben Des Linden győzelme is, mégsem a győztesről szól a legtöbb cikk, hanem a másodikról: Sarah Sellers ugyanis teljesen amatőrként indult, s ez volt élete második maratonija. A civilben nővér Sellers hajnali négykor kel naponta, hogy futhasson. Mindenféle csapat és támogatás nélkül tette ezt Bostonban is. A világ másik felén, Ausztráliában rendezett Nemzetközösségi Játékok férfi maratoni futása egészen másféle drámát hozott. Az óriási előnnyel vezető Callum Hawkins két kilométerrel a cél előtt elájult a 30 fok feletti hőségtől, majd percekig nem kapott segítséget. A nézők fotózták, nagy riválisa pedig úgy kerülte ki, mintha csak egy bója volna. Megrázó és megdöbbentő percek voltak ezek, de a szabálykönyv szerint kizárják, aki külső segítséget fogad el. Más kérdés, miből gondolhatta bárki is, hogy az eszméletlenül heverő futó egyszer csak felpattan és bevágtat a célba. Ezek a maratoni versenyek is megmutatták, vannak pillanatok, amikor a hihetetlen sportemberek legyőzik magukat és a körülményeket, de adódhat úgy is, hogy alulmaradnak. Ahogy azt is, hogy fontos a győzelem, de nem mindenáron.
