Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-19 / 90. szám

2018. ÁPRILIS 19., CSÜTÖRTÖK fi MEGYEI KÖRKÉP Érdekes, egyedi alkotói pálya a figurális képektől a 3D-s komputergrafikáig A mondandó a lényeg, nem az, hogy a képen festék legyen Kiállítása nyílt ifj. Kottán Ká­rolynál* Szekszárdon. Ennek kapcsán beszélgettünk a Du­­naföldváron élő alkotóval, akinek figurális munkái is ki­tűnőek, de az utóbbi időben térábrázolással, komputer­­grafikával foglalkozik. Nem csoda, hisz ábrázoló geomet­riát tanított, évtizedeken át. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu DUNAFÖLDVÁR Nem vádolhat­ja senki azzal ifj. Koffán Ká­rolyt, hogy protekcióval jutott be a Képzőművészeti Főisko­lára. Édesapja, az idősebb Kof­fán Károly ugyan ott tanított, de pont abban az évben, 1958-ban tanácsolták el - ’56-os szerep­­vállalása miatt, Aczél György utasítására - amikor a fia felvé­telizett.- A diplomaszerzést követő­en - mondja ifj. Koffán Károly -, 1963-tól a Budapesti Műsza­ki Egyetem Építészmérnöki Ka­rán kezdtem ábrázoló geomet­riát tanítani. Any­­nyira szerettem a geometriát, hogy már növendékként tanársegédi funk­ciókat láttam el a tanszéken. Felesé­gemet is a főiskolá­nak köszönhetem. Cyránszky Mária, a ma már jól ismert szobrász, egy évvel utánam végzett, s még di­ákkorunkban összeházasod­tunk. Két gyerekünk született, s már két unokánk is van. Éle­tünk nagyrészt Dunaújváros­hoz kötődik; 1965-ben kerül­tünk oda, s én 1967-től kezd­tem tanítani az ottani főisko­lán ábrázoló geometriát. Igaz, hogy 1986-ban Dunaföldvár­­ra költöztünk, de munkahelyet nem váltottam. Onnan mentem nyugdíjba 2006-ban.- Hogy fért meg egymás mel­lett a tanítás és az alkotás?- Szerencsére a felsőokta­tásban kevesebb az óraszám, mint máshol, s tudtam rajzol­ni, festeni, tűzzománcképeket égetni. Néha ipari zománcos feladatokat is vállaltam. Elké­szítettem a dunaújvárosi uszo­da dizájnos burkolatait, ami olyan jól sikerült, hogy meg­kapta a létesítmény az 1977. évi építészeti nívódíjat. Ezen felbuzdulva, a váci fedett uszodánál is megbíztak ha­sonló feladattal. De olyan idő­szakom is volt, amikor a fel­sőfokú tanítás mellett tanítot­tam általános iskolában, kö­zépiskolában, szabadiskolák­ban, vagy a TIT-nél. A művé­szetet soha nem hanyagoltam el, csak nem voltam rászorul­va arra, hogy termeljek, hogy kereskedelmi tevékenységet folytassak a képeimmel. Elad­tam néhányat, de megéltem az oktatásból.- Még most is tanít?- Szabadiskolákban igen. Ná­lam nincs alsó és felső korha­tár, mindenkivel foglalkozom, tehetségének megfelelően. A növendékeim közül sokan let­tek mérnökök, ta­nárok, de van köz­tük Munkácsy-dí­­jas képzőművész is. Sok mindenre meg­tanítottam őket, nemcsak a képalko­tásra. A zebegényi szabadiskolában például, ahol annak idején én vezettem az első tűz­­zománcos kurzust, még kemen­cét is építettünk a gyerekekkel.- Hogyan jutott el a komputer­­grafikáig? Úgy tudom, már ak­kor 3D-ben gondolkodott, ami­kor még nem is volt számító­gép...- Mindenki találkozott már zöld-piros szemüveggel nézhe­tő, térhatású rajzokkal. A du­naújvárosi főiskolán 1971-ben csináltunk egy iskolatörténe­ti kiállítást, ahol az én tanszé­kem ilyen ábrákkal mutatko­zott be. Nagyjából attól az idő­től kezdve foglalkozom az úgy­nevezett relief terekkel. A szín­páros szemüveg adta az ötletet Senki más nem csinál­ja a térnek térre való le­képzését ' Ifj. Koffán Károly térláttatós komputergrafikáit állította ki Szekszárdon A szerző felvételei Kompozíciók. Az ábrázoló geometriából született a modern, 3D-s művészet a geometriai felületek egymás­ba vetítésének ábrázolásához, a térláttatáshoz. Sokat lendített a dolgon, hogy közben, 1982-ben megkapta a főiskola az első szá­mítógépet, kemény 48 kilobyte­­os memóriával. Onnantól aztán a fejlődés ismert; az egyre kor­szerűbb eszközök, egyre több lehetőséget kínáltak nekem is a 3D-s grafikához.- Egy klasszikus rajznál jön az ihlet, és a festő fest. Itt mitől függ, hogy ilyen vagy olyan kúp, kocka, gömb egymásba metszé­se kerül-e a lapra?- Rendkívül érdekes világ ez. A dolgok mögé engedem pil­lantani a szemlélőt. Olyan ve­­tületeket, áthatásokat is láthat­nak, ami egyébként nem látsza­na, mert takarásban van. Nincs tudomásom arról, hogy rajtam kívül bárki más csinálná ezt: a térnek térre való leképzését. Néha megkérdezik, hogy miért bízom a gépre a képkészítést, miért nem festem meg kézzel. Azért, mert rengeteg rabszolga­­munkát megúszok így, és sok­kal termékenyebb lehetek. Meg azért, mert a gépi ábrázolás tö­kéletes, és kár volna egy má­sik, kevésbé tökéletes eszköz­zel, az ecsettel kínlódni. Nekem a mondandó a lényeg, nem az, hogy a képen festék legyen.- Most Szekszárdon állít ki. Mi­lyenek a visszajelzések? Meny­nyire lehet változatos, mennyire elfogadott ez a „gépesített mű­vészet”?- Kedvezőek a visszajelzések, és sokfélék az alkotások. Volt már vagy ötven kiállításom, nincs panaszra okom a vissza­jelzéseket illetően. A most ide­hozott anyagon kívül van még vagy hatszáz kompozícióm az otthoni számítógépemen. Egy­részt tanító jellegűek, másrészt művészi értéket képviselnek a térláttatós rajzok. Sokszínű a modern művészet, ez is bőven belefér. Most még új, kicsit fur­csa, mert nem követ semmi­lyen irányzatot. De követők­re talál. Ha hidegre fordulna az időjárás, akkor a növénykéket védeni kell fóliával vagy üveggel Megjelentek az első palánták a piacokon SZEKSZÁRD Szerdán már palán­tákat is árultak a piacon; para­dicsomot, paprikát és uborkát. Az eladó szerint nyugodtan ki lehet ültetni ezeket a növénye­ket a szabadba is. Az egyik vá­sárló azért hozzátette, ő készí­tett a kertjében egy kis fóliasát­rat, és az alá teszi majd a pa­lántákat, így biztosan nem fáz­nak meg. Régebben úgy tar­tották, hogy a májusi fagyos­szenteket (az utolsó május 25- én van) illik megvárni a kiül­tetéssel. Ma már ennyire sen­ki sem óvatos, jóval hamarabb megkezdődik a munka. Nincs előírás, mindenki maga dön­ti el, melyik időpont a legide­álisabb. Nagyon fontos, hogy a palánták ültetéséhez gondosan készítsük elő a talajt. Az ősszel felásott ágyás talajára szórjuk ki a komplex műtrágyát, mert az a tavaszi hónapokban hasz­nosul a legjobban, majd pedig gereblyézzük el a földet simá­ra, apró morzsásra. Minden növénynek speciá­lis környezeti igényei vannak: egyesek az erős napsütést, má­sok a félárnyékot, vagy éppen az árnyékot kedvelik, ez utób­bira példa a spenót és a sóska. Vannak kifejezetten tápanyag­igényes növények (pl. a papri­ka, a paradicsom, a padlizsán) és vannak szerényebbek (gö-Paradicsompalánta 350, uborka 300 forint Fotó: Mártonfai D. rög- és sárgadinnye). A zöld­ségfélék többsége folyamato­san sok vizet igényel, és öntö­zés nélkül a termelésük nem is biztonságos, de például a fű­szernövények minőségét gyen­gíti a bőséges vízellátás. Egyes zöldségfélék a meszes talajok­ban érzik jól magukat, ilyen a borsó, a bab, míg mások csak a savanyú, mészmentes talajt kedvelik (paprika, káposzta). A növényeket egymástól olyan távolságra kell ültet­ni, hogy egymást a fejlődés­ben és termés kifejlesztésé­ben ne akadályozzák. A szo­rosan, egymás mellett álló növények ugyanis felnyur­gulnak, ledőlnek, keveset te­remnek. A ritka állomány pe­dig nem használja ki a rendel­kezésre álló helyet. A beszer­zett, vagy saját nevelésű pa­lántákat négy-öt napig a sza­badban, védett helyen edze­ni kell. A rostos tőzegbe ülte­tett palántákat minden nap meg kell öntözni. Ha az időjá­rás hidegre fordul és talajmen­ti fagy fenyeget, akkor a kiül­tetett palántákat lefelé fordí­tott agyagcseréppel védhet­­jük meg. Ezt nappal természe­tesen el kell távolítani. E célra a műanyag edény is megfelelő, de ezt több réteg újságpapírral ki kell „bélelni”. M. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom