Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-14 / 86. szám
ebüt 5 "iMTjini'helyőrség vers Falusi Márton Miénk az ég, a föld Kifeszíti a lengőajtót két igaz tanúnk, s mint ujjún keresztül kabát, emléken át a múlt, kiszippan szellős templom. Künn oltáron fenség hódol, locsolt virágcserép. Benn gyom fölverte rét az oltárteriték, mit böjt és fagy meg-megbont. Becsapódnak bélletes, fehér cseresznyefáink. Kapuörvényt nem lehet mély lebegésre zárni, égi uszadékfákra. Dűlőúton napoztat Máriát kehes erdő, szentképek alá boltból vett csokrot a teremtő. Hajunkat szél tépázza. Fönn buszba tömött násznép, lenn urnába szórt ősök. Légydöngés neonja cikázik látómezőkön, kiég a keskeny szemsík. Tavasz, szétpergő hamu, tisztáson elvirágzik. Áldozótálra hamvad, nyelvem nem jut a szádig, szavakká old, el-elhint. Összeszedtük magunkat: testünk igévé váljék. Isten többségbe kerül, tengődjek én szórványként vérképben, esküvésben. Uram, te Dávid-házi, mondd, hány ízig köszönjek ivadékaidnak, rokoni csillagköröknek? Vérem nemes cuvée-e? Meddig házam a házad, új otthonom az otthon? Honnantól szomszéd, kibe váratlan belébotlom, s illenék ráköszönnöm? Ki él s mozog, fogadjuk fennkölt kívánságait. Bővítjük szemhatárunkat esthajnalcsillagig, hazánkat itt, e földön. Összebújunk: környező országok határsávja, egymásba költözünk kisebbségi sorsra szánva. Sztrikt határrezsim zsibbad. Te vasalsz, én a meccset nézem s vívom helyetted. Legyen, min megszólaljon, ha még akar, a Gyermek, s hogy nagyra nőjön, kispad. Magyar szó gólt nem érhet. Rúgná Európára, határontúli csatár passzomért iszkol hátra: más nyelv futtatja lesre. Csűröm-csavarom, minden szó leshelyzetből indul, labdánk pattan a pálya határvonalain túl. Meddig jut el szerelme? Hangját gáncsolja nyelvem, szó szót nem követ, fogad, szabálytalanul szereli a gondolatokat. Betűhernyótalpvetés. Gólemvilág áll közénk, nyelvet fejt, nyelvet ölt ránk. Lakásunk cirkójából a kékszakállú őrláng bádogdobszívünkbe ég. Blank vers hónapos szobájára kölcsönt ki vesz föl? Arany árfolyamán nyújtott jelzáloghiteiből lakható be a porta. Ha kert, a füredi kert. Ha ablak, Táltos utca. Ki nem lakoltat onnan új ábránd jogosultja, habár tégláig bontsa. Álmom a Táltos utca kádjában fürdet téged, vevőink testnedvét ingerli szeretkezéshez, átüt zárcserélt ajtón. Tudom, hol, hogyan s miért recseg a rossz parketta. Találat érte falát, be-beázik miatta, károsult maradandón. Dédanyám szobájában csókoltalak pirulva, éjente visszajárok belédszeretni újra - közelebb s egyre följebb. Szavamat ég beitta, voltam hát ismerős itt. Kupéból dohányfüstöt, Kárpátokból Petőfit huzat ki nem szellőztet. Miénk az ég, a föld is, jussunk, az új: legősibb. Utolsó rönkig, görcsig oltárrá rendeződik rétünk, törött idősík. Benyhe István Hermész Hérának A bika erős teste fehér habot kavart, s lányos szeszélyű dalból emelkedett a part. Fehér szikrázó Észak a kék tenger felé terít le lágy fövenyre szerelmet és reményt. De lélek húsba fojtva, isten foglya a vad, s mélyen a vágy fölött száll az elképzelt igaz. Törvény hull lapra írva, éghető csóva csak, a szív csapóajtaja, port szív és vért fakaszt. Városa égig érhet, mégse kelt rá Napot. Házai holtidéző felfűzött gyöngysorok. A rendezett nyüzsgésben nem sokkol majd a sok; a fehér szín olvadó, csak hófoltnyi halott. A tenger moszatáija barna uszadékkal borít be fehér fövenyt. Felszárad és meghal. Síró csillagraj oszlik a barna lé színén, , fehér habot álmodik egy rég halott szirén. Gl Ily és Krisztinka Töredékek, variációk és fúga KÖRNYEZET-VÉDELEM Csúnyán mondani szeretlek: hangszennyezés. Takaríts össze. KÖVETKEZŐ Emlékezz vissza Te hogyan emlékeztél mellettem Őrá. LIDÉRC Belefáradok mozdulatlanságodba. Kezd hajnalodni. TEREMTÉS Megszülettem én a megszólításodban. Mesélj tovább. BIRTOKLÁS Hajamban te vagy a kóc és minden reggel veled ébredek. HAJNAL kora reggel is az jár a fejemben, hogy nem vagyok ott a tükörképed mögött EGY EGÉSZ ÉN És darabonként rakom össze magam. Nézd, onnan te hiányzol. TÁLCÁN KÉSZÍTESZ ELŐ: befűszerezel a hiányoddal, emlékeddel körítesz. Mondd, mikor fogyasztasz teljesen el? FORRÓ VÍZKÉNT CSÖPÖGSZ LE A BŐRÖMÖN, PÁRÁS A LEVEGŐ Végig simítod érintetlen testem, belekapaszkodsz magányomba: Mezítelen ártatlanságom ajándék, vidd és vigyázz rá. CSILLAGKÉP Szemed fényével ragyog a Nagy Göncöl mind a hét pontja. ILYÉS KRISZTINKA 1999-ben született Keszthelyen, jelenleg Székelyudvarhelyen, a Benedek Elek Pedagógiai Líceumban tanul. Több irodalmi pályázat nyertese, eddigi írásait többnyire az Irodalmi Jelen közölte. 2018. április IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
