Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-11 / 83. szám

2018. ÁPRILIS 11., SZERDA fi MEGYEI KÖRKÉP Kitérők után ebben a tanévben került vissza az ESZI-be főállású tanárnak „Ha örömet okozok másoknak, abból nagy baj nem lehet...” Komáromi János az általa sajtó alá rendezett köteteket mutatja A szerző felvétele A Verselő antológiát már tíz éve jelenteti meg Tevékenységei közül első helyre a műszaki taná­ri munkát teszi Komáromi János, de sok más dolog­gal is figyelemre méltó mó­don foglalkozik. Verseket ír, könyveket ad ki, zenél, inter­netes portálokat működtet, tévés műsorvezető, továbbá a Paksi irodalmi és kulturá­lis kávéház egyik szervező­je. Elkészítette - többek kö­zött - a magyar labdarúgás digitális archívumát is. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu PAKS Zeneszerető, sportszere­tő, irodalomszerető. Három­­gyerekes apa, műszaki tanár, verseket író és kiadó költő. Sű­rű az élete Komáromi János­nak. Az ’59-ben született, 59 éves villamosmérnök 1983- ban került a paksi atomerő­műhöz. Hamarosan óraadó­ja, 1986-tól pedig főállású ta­nára lett az Energetikai Szak­képzési Intézetnek (ma Ener­getikai Szakgim­názium), ahol mű­szaki tárgyakat - elektrotechnikát, informatikát, mű­szaki rajzot - ok­tatott. Illetve oktat ma is, hiszen hosz­­szabb-rövidebb ki­térők, máshol ta­nítások, óraadások után, et­től a tanévtől újra a közép­iskola tantestületének tag­ja. Szerzett közben további két diplomát: mérnök-taná­rit és oktatásinformatikusit. S mint ahogy a jó orvos a pá­ciens egészét vizsgálja és gyó­gyítja, úgy ő is komplex mó­don foglalkozik a tanítványa­ival. Alapelve, hogy nem mér­nököket nevel, hanem embere­ket, akikből várhatóan mérnö­kök lesznek. A villamosmérnöki és az oktatói munkája mellett egyé­ni vállalkozást is működte­tett, hol főállásban, hol mel­lékállásban. Belekóstolt min­denbe az üzletkötői tevékeny­ségtől az MLM-rendszere­­kig (multi-level marketing), s 2009-ben elhatározta, hogy előrébb lép e téren: kft.-t ala­pít, elsősorban könyvkiadási céllal. Első önálló kötete már 2007-ben megjelent „... a ne­veddel alszom el” - címmel. Aztán még kettő, saját kiadás­ban, „A nomád” és az „... el­rejtett szavak”. Másoknak is publikálási lehetőséget bizto­sítva útjára indította a Verse­lő antológiát, melynek már tíz kötete napvilágot látott, álta­lában negyven körüli szerző műveivel. Évente egy temati­kus antológiát is szerkeszt, Ünnep, Idő, Te és én, Változás stb. gyűjtőcímekkel. A legfris­sebb kiadványa a Kézen-fogva antológia, melybe alkotótár­sak - párok, barátnők, bará­tok, szülő és gyermek, nagy­mama és unoka - együtt je­lenhettek meg műveikkel. Ő maga is szerepel benne lányá­val, aki fényképez és két fiá­val, akik írnak. Esetenként mások szólóköteteinek sajtó alá rendezését is vállalja. Mindezek mel­lett a közéleti ak­tivitás is jellemez­te - főként a rend­szerváltás haj­nalán - a mű­­vész-mérnök-ta­­nárt. Önkormány­zati képviselő volt 1990-94-ig. Mindig intenzíven foglalko­zott a számítástechnikai új­donságokkal, az elsők között kezdett digitalizálni, honla­pot szerkeszteni. Már 2005- ben létrehozott egy netes ver­ses oldalt. A paksi városi hon­lap tartalmi feltöltését 2007 óta végzi. Sok munka árán, 2003-ra összeállította a magyar lab­darúgás digitális archívumát, az 1800-as évek végétől nap­jainkig. Ma is feltölti a legfon­tosabb meccseket, saját kom­mentárjaival ellátva. Az anya­got azóta már többször felaján­lotta az MLSZ-nek, nagyon tet­szett nekik, de nem voltak rá A tizedik Verselő antológia elő­szavában többek között ezt írja Komáromi János, a kötet szerkesztője: „Már tizedik éve van ott karácsony előtt a szer­zők kezében a Verselő antoló­gia. Már tíz éve kerül be a ka­rácsonyfák alá, az ajándékcso­magokba, hogy örömet szerez­zen a megajándékozottnak, és ezáltal az ajándékozónak is. Már tíz éve, hogy a kötet fel­kerül ... a könyvtárak polcaira is... Sok minden történt tíz év alatt.... Ha csak az antológiára gondolunk, akkor elmondhat­juk, hogy több mint háromszáz alkotónak biztosítottunk szín­vonalas megjelenési lehetősé­get. Közöttük vannak olyanok, akik az első kötet óta minden évben megörvendeztettek ben­nünket munkáikkal.... Nem könnyű megjelentetni egy ilyen kiadványt. Nem könnyű megta­lálni a határt, ami megmutatja: melyek a megjelenésre alkal­mas művek. Nem könnyű úgy összeállítani, megszerkeszte­ni, tördelni és kivitelezni, hogy a szerzők is elégedettek legye­nek az eredménnyel.... tíz éven keresztül.” vevők. Csak tárhelyet kínál­tak, amin az oktatásinforma­tikus mosolyog, mert azt ma­ga is megoldja. Az elmúlt két évben a he­lyi tévének is dolgozott. Húsz­részes informatikai ismeret­­terjesztő sorozatot készített 2016- ban, melyben a számí­tástechnikai alapismeretektől az internetes vásárlásig sok mindenről szó volt. (Egyéb­ként azt vallja, hogy a tech­nika rosszul használásáról és rosszra való használásáról nem a technika tehet.) Aztán 2017- ben ötrészes tévéműsor­ban mutatta be a városi arcu­latváltást. Jelenleg a Gastro­­blues magazin társ-műsorve­zetője. Merthogy zeneismerő, zeneszerető ember. Alaphang­szere a klarinét, de szintetizá­toron is játszik. Kedveli a ré­gi hanghordozókról szóló régi számokat; van körülbelül két­ezer bakelitlemeze. Megzené­sített - túlnyomó részt mások által megzenésített -, mint­egy 120 verse alkotja majd a negyedik kötetének anyagát, kottákkal együtt. Mindebből kitűnik, hogy nem sok a szabadideje Komá­romi Jánosnak. Mégis bevál­lalta, hogy költőtársával, Ho­­rányi Györggyel együtt elin­dítja a Paksi irodalmi és kul­turális kávéház sorozatot. En­nek az eddig tízszer megren­dezett programnak 2016-ban és 2017-ben az Erzsébet Szál­ló adott otthont, az idén pedig a KVINT Stúdióban folytatják. Arra a kérdésre, hogy le­het-e ennyi mindent jól csi­nálni, azt válaszolja:- Az ilyen emberre, mint én, faluhelyen azt mondják, hogy mindenhez ért, de semmit se tud. Nem tartom magam se írónak, se zenésznek, se mű­sorvezetőnek. Igazság szerint csak a tanítást művelem pro­fi szinten. A többivel meg úgy vagyok, hogy ha örömet oko­zok másoknak a verssel, a dal­lal, a könyvkiadással, az inter­neten közreadott dolgokkal, abból nagy baj nem lehet... Faluhelyen azt monda­nák rá, hogy mindenhez ért, de sem­mit se tud Kiemelt minősítés a Kalárisnak TAMÁSI A tavaszi időszak min­dig várakozással telve zajlik a Würtz Ádám Általános Is­kolában. A diákok ugyanis ekkor mérhetik össze tudásu­kat és rátermettségüket kor­osztályaik tanulóival. A Kalá­ris Énekegyüttes Gulyás Ildi­kó vezetésével minden évben rangos rendezvényeken káp­ráztatja el a közönséget és a zsűri tagjait. A közelmúltban a Tolna megyei Cinegemadár Népdaléneklési Versenyen értek el kiemelt arany minő­sítést. Az énekegyüttes tag­jai Bodony Lara, Büttl Zsófia, Tóth Zsóka, Vati Gabriella és Csiszár Csenge. B. L. A kezdetben rossz idő végül megkegyelmezett a szervezőknek, résztvevőknek Tavasznyitogató Családi Napot tartottak PAKS Az utolsó percig kitar­tottak a gyerekek és a szülők azon a Tavasznyitogató Családi Napon, amit másodszor szerve­zett meg a Csengey Dénes Kul­turális Központ és az Együtt a Parlagfű Ellen Alapítvány. A reggeli órákban még kétséges volt, hogy a szabadba tervezett programokból lesz-e valami, így amit lehetett, beköltöztet­tek a kulturális központba. Ennek ellenére nagy volt az érdeklődés a program iránt, amelyen népi játékok ugyan­úgy várták a gyerekeket, mint gokartozás is slime-készítés. Utóbbit - mint Kiss-Fodor Me­linda, a központ munkatársa Végül a nap is kisütött, és a bábelőadást is nagyon élvezték a gyerekek A szerző felvétele mondta - két paksi kötődésű, de Angliában élő kislány: Far­­kas-Haholt Vivien és testvére, Zoé segítségével ismerhették meg a gyerekek. A lányok szín­padra is álltak egy közös tán­cos, dalos produkcióval a Csen­gey melletti parkban, mert az időjárás végül megkegyelme­zett a szervezőknek és a részt­vevőknek. A twirling-, illet­ve bábelőadásokkal ellentét­ben ezt már az eredetileg ter­vezett helyszínen rendezhet­ték meg. Nagy volt a tolongás a Vitéz László bábautomata kö­rül és a Dunakömlődön élő Nei­­dert család jóvoltából felállított állatsimogatóban is. Vida T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom