Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-11 / 83. szám

2018. ÁPRILIS 11., SZERDA 4 MEGYEI KÖRKÉP Sohonyai Attila erotikáról, életről, halálról, munkáról és ihletettségről A kút legmélye adja a friss, éltető vizet, vallja a költő Sohonyai Attila. A harmincéves szerző Szekszárdon született Beküldött kép A névadó, aki a magyar líra halhatatlan költője lett SZEKSZÁRD-BUDAPEST Má­sodik kiadásban jelent meg Sohonyai Attila ver­seskötete. A Tapintat nél­kül című kötet erotiká­val átitatott költeménye­ket tartalmaz. A Szekszár­don született, jelenleg Bu­dapesten élő fiatal az or­szág egyik legolvasottabb költője. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu- Korábbi énjéhez képest ke­vésbé lett tapintatosabb? A gyengébbik nemről mindig nagy tisztelettel írt. Ráadásul rengeteg hölgy rajongója van...- A Tapintat nélkül című könyvem az ihlettől kezdve a tervezésen át a megjelenésig eltérő akart lenni attól, amit ma erotikus tartalomnak ne­vezünk - válaszolta Sohonyai Attila. - A kiadvány teljesen fekete lapokat kapott, olyan eljárással, melyet az ország­ban elsőként itt használtak. A tizenegy erotikus illusztráció Fenyvesi Edit, kétszeres nem­zetközi díjas grafikus műve. A versek témájukat illetőleg ero­tikusak, azonban - az erotika mondhatni végtelen skáláját ismerve - a lehető legtöbb vál­faját szerettem volna bemu­tatni. Az eddigi tapasztalatok alapján a Tapintat nélkül című kötet a hölgyek számára is ta­pintatos, de markáns lett.- Erósz és Thanatosz - élet­iösztön) és halál(ösztön). A vi­lágot, így az elmúlást is költő­szemmel néző alkotó számá­ra a kettő miképpen kapcsoló­dik össze?- Ezen két életérzés nélkül nem lehetne ihlet, én ezt val­lom. Számomra élet és halál teljes körforgásban működik, mindkettőre szükség van ah­hoz, hogy az alkotó alkotni tudjon. Enélkül mindegy len­ne a létezés.- Rengeteg költő megküzdött a lét, létezés mindennapi, eg-József Attila 1905. április 11- én született Budapesten. 1964 óta ez a nap - azaz április 11-e - egyúttal a Költészet Napja Ma­gyarországon. Ebből az alkalom­ból minden évben irodalmi elő­adóestekkel, könyvbemutatók­kal és hasonló rendezvények­kel tisztelegnek a magyar líra előtt. Maga a névadó 1937. de­cember 3-án távozott az élők so­rából, halálának körülményei máig nem tisztázottak. így te­hát nem tudjuk, hogy Balaton­szárszón valójában mi is történt: baleset, avagy öngyilkosság. De nem is az a lényeg, hogy József Attila miképpen került a vonat kerekei alá. Ennél összemérhe­­tetlenebbül fontosabb az a tény, hogy a 32 éves korában bekö­vetkezett végzetig kész, máig ér­vényes életművet hagyott maga után. Ifjúkorában írt, közéleti töl­tettel bíró költeményei ugyanazt a zsenit mutatják, mint aki fel­nőttkorában vetette papírra gon­dolatait. Népszerűsége töretlen, a legkedveltebb hazai lírikusok közé tartozik. zisztenciális kérdéseivel. Van része ilyen küzdelemben is? Ha igen, akkor ez lehet-e elő­nyös - a küzdés, fájdalom úgy­mond nemesít - , avagy vi­szonylagos anyagi gondtalan­sággal alkothat?- Nagyon sok felolvasóeste­men kerül terítékre egy sze­mélyes gondolatom, melyen belül ezt a kérdést boncolga­tom. Az én mfegélésem olyan, mint egy kút. Ahhoz, hogy friss vizet tudjunk merni be­lőle, a legaljára kell dobni a vödröt. Ott rejtőznek azok az érzések, melyekből táplálkoz­ni lehet. Én nem szeretem, ha minden jó, ha minden retten­tően boldog, ahogyan a világ sulykolja belénk. Abban hi­szek, hogy éppen a rossznak hívott-ítélt állapotokon, illet­ve azokban kell elidőzni ki­csit. Mert rettentően sokat ké­pesek tanítani. Ezek azok az állapotok, melyektől többek leszünk később. Természete­sen ez küzdelem. De éppen az adja a savát-borsát az élet­nek, hogy kihívásokkal szem­besülünk. Ha mindig minden jó lenne, mi értelme lenne az életnek? Küzdelmek hiányá­ban nemcsak az alkotás ké­pessége csökken, de az élet is nélkülözi értelmét.- Egy darabig „kétkezi mun­kát” is végzett, egy trafikban. Itt megélt élményeiről humo­ros kötetben számolt be. A fi­zikai munka hozzájárul a köl­tői fejlődéshez, avagy ellenke­zőleg, energiát von el az önépí­téstől?- Nemcsak dohányboltban dolgoztam... Voltam kábel­gyártó cégnél, segédmunkán, tanácsadó, edényértékesítő és recepciós is. Mindig érdekelt, milyen abban a szférában dol­gozni, ahol az élet zajlik. Tud­ni azt, mi mennyibe kerül és azért mennyit kell dolgozni. Nem véletlen választások vol­tak ezek a munkák, hanem tudatos döntések. Egy alko­tó - vallom - az utca emberé­nek alkot, és anélkül semmi sem működik, ha nem közöt­tük él. Nemcsak megélésben, közegében is. Különben ho­gyan érthetné meg, hogy mi foglalkoztatja őket? Emellett én is közéjük sorolom maga­mat. S a kérdésre válaszolva: minden munka ihlettel tölt el, mert többet ismerek meg, úgy az emberekből, mint ma­gamból.- Tehetségét bizonyítja, hogy nemrég együtt dolgozott Gáti Oszkárral és Dés Lászlóval. Be lehet venni azokat a bizonyos művészi sáncokat egy vidék­ről induló fiatalembernek a fő­városban?- Gáti Oszkár szintén szek­szárdi születésű, akárcsak jó­magam. Sokak, akik kivívták az ország, esetleg a világ elis­merését, nem feltétlenül a fő­városban születtek. Nem gon­dolom, hogy bármilyen határ, vagy korlát létezik, ha egy ember el szeretne érni vala­mit. Ami bárkit visszafoghat, az nem más, mint az agyi kor­lát és az önmagunktól elvett hit. Ha nincs ilyen korlát és van hitünk is, a lehetetlen le­hetségessé válik. Örök éhség (részlet) Ha megjövök, csak szótlanul leülök, s nézlek; majd jólla­kok. Szemeimmel táplálko­zol s nézem, hogyan fogy el minden lényed. Mit nekem készítettél napközben, s ami­ért egész nap epedtem, ezért neveletlenül felzabálom. S nem kérek érte elnézést, se bocsánatot, s még vágyam se lesz csillapodott, de ha vé­geztem, kicsit megnyugszom. Remegő kezeimből a rángást elcsitítom, s leheverek meg­maradt szerelmed mellé. A gőzéből nagyot szívok, meg­­merítkezem benne, s ha újra enni kíván kedvem, megint harapok, bár tudom, ismét éhes maradok. Verssel lehet ma kávét fizetni Pécs után Szekszárdon is megtekinthető az ulmi múzeum vándorkiállítása Fotókon a Duna menti sváb kultúra SZEKSZARO Fizess verssel a kávédért! akcióval tiszteleg idén is a magyar líra előtt a Babits Mihály Kulturális Köz­pont a magyar költészet nap­ja alkalmából. Április 11-én, szerdán egy teljes napig min­den vers - legyen az ismert költő műve vagy saját alkotás - fizetőeszközzé válik az Agó­­ra Kávézóban, így a vendégek a kávéjukat egy verssel fizet­hetik ki. Ehhez elég leírniuk a ked­venc versüket, és fizetsé­gül azt átnyújtani. A koráb­bi évek gyakorlatához hűen, a verseket még aznap kiállít­ják a kávézóban. H. E. SZEKSZARD Az ulmi Donau­schwäbisches Zentralmuse­um szervezésében megvaló­suló vándorkiállítás nyílt meg tegnap a Wosinsky Mór Me­gyei Múzeum vármegyeházi kiállítótermében. A fotókiállí­tás a Mások között, Duna men­ti svábok a mai Délkelet-Euró­­pában címet viseli. A Magyar­­országon egységesen svábnak nevezett bevándorlók és a ke­let-európai, délkelet-európai népek közötti kapcsolatból új kultúra jött létre: a Duna men­ti svábok kultúrája. A vándorkiállítás korábban Pécsett is látható volt, a tol­nai megyeszékhely után való-Dr Gaál Zsuzsanna, Odor János és dr. Józan-Jilling Mihály a megnyitón Fotó: Makovics Kornél színűleg több múzeum is be­fogadja majd. Odor János mú­zeumigazgató köszöntötte a megjelenteket, majd az ulmi direktor, Christian Glass üd­vözlő szavait dr. Gaál Zsuzsan­na igazgatóhelyettes olvas­ta fel. A tárlatot dr. Józan-Jil­­ling Mihály, a Szekszárdi Né­met Nemzetiségi Önkormány­zat elnöke nyitotta meg. A kiállításon közreműkö­dött a Mondschein Német Nemzetiségi Kórus, amely idén ünnepli fennállásának 40 éves évfordulóját. A kiál­lítás május 10-ig látogatható hétfő kivételével naponta 10 és 17 óra között. B. L. < i

Next

/
Oldalképek
Tartalom