Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-07 / 56. szám
12. MEGYEI KÖRKÉP 2018. MÁRCIUS 7., SZERDA Ordas Iván Szekszárdról is írt egy könyvet, melynek kézirata sajnos eltűnt Lazán vette az életet, hivatása felé viszont alázattal fordult Koszorúzás annál a szekszárdi háznál, amelyen emléktábla hirdeti, hogy ott élt Ordas Iván Kilencven éve született és húsz éve halt meg lapunk egykori munkatársa, Ordas Iván. A legjobb tollú publicisták közé tartozott, országos lapok is közölték írásait, könyvei is jelentek meg. Pályatársai emlékeznek rá az alábbiakban, a kettős évforduló kapcsán. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu TOLNA MEGYE Aki érdekes, izgalmas egyéniség, az tud érdekesen, izgalmasan írni másokról. Ordas Iván a XX. század legvagányabb Tolna megyei újságírója volt. Fordulatokban gazdag magánélete szolgáltatta az alapot fordulatokban gazdag közéleti írásaihoz. Kettős évfordulója van az idén: kilencven éve, 1928-ban született, és húsz éve, 1998- ban halt meg. Nézzük, hogyan emlékeznek rá pályatársai! Szepesi László: - Majd fél évszázaddal ezelőtt, 72 elején tulajdonképpen hozzá jöttem Veszprémből, a Naplótól. Némi összetűzésem támadt az ottani lapkiadó egyik emberével, s Sztankay Jóska, a későbbi Juventus Rádió alapítója azt tanácsolta: „Menj Szekszárdra, Ivánhoz, morcosnak látszik, de arany szíve van, s kiváló újságíró. Egyébként ő is innen került Szekszárdra.” A bő tíz év, amelyet a Népújságnál töltöttem igazolta arany szívét, meg azt is, hogy az írástudók között is a legjobbak közé tartozik. Hatalmas tárgyi tudása, olvasottsága, emberismerete, igazságérzete mindig lenyűgözött. A hetvenes évek vége felé volt egy sorozat a Népújságban, minden héten bemutattuk a megye egy-egy települését. Hétfőnként végigjártuk a soron következő falut, s megírtuk, hogy élnek ott az emberek. A száz egynéhány ilyen riportút felén ott lehettem, legtöbbször Ivánnal. Néha - pedig már én sem voltam kezdő - megdöbbentett témaérzékenysége, ahogy meglátta, megtalálta az igazán érdekeset, fontpsat. Nem véletlen, hogy az Élet és Irodalom akkoriban oly’ híres riportoldalán, ahol csak a legeslegjobbak írásai voltak, Ivánéit többször olvashattuk. Több mint tíz ifjúsági, történelmi regénye jelent meg, bizonyítva azt is, hogy az újságíróban tudós író is rejtezik. Mindegyik könyve nagyszerű, nekem mégis az tetszett legjobban, ami nem jelent meg. írt egy könyvet Szekszárdról, bemutatta a város múltját az ősidőktől kezdve. De írt a jelenről, a város akkori potentátjairól is, őszintén, tehát nem csak dicsérve, s talán ezért ez a regény nem jelent meg. Én a kéziratot olvastam. Később, sok évvel utána kérdeztem Ivánt, hogy megvan-e még az a kézirat. Mondta, hogy a város megvette, s azóta nincs sehol. Kereste, kutatta, de nem akadt a nyomára. S nemcsak jó újságíró, író, hanem kiváló riportalany is volt. Erről akkor győződhettem meg, amikor a tollat mikrofonra cserélve, rádiósként többször is faggattam. Jó pár közös alkotásunk között volt az, amelyet a Bartók Rádiónak készítettem. Őseiről kérdeztem, szépen és bölcsen beszélt. S hogy az a riport nemcsak nekem tetszett, arra biFotó: TN-Archívum/Bakó Jenő zonyíték, hogy a rádió többször megismételte. Gyuricza Mihály: - Garay obsitosára hajazva talán úgy is kezdhetném, hogy hárman valának együtt 1971. augusztus 3-án Szekszárdon, a megyei pártbizottságnak és a Tolna Megyei Népújság szerkesz-Irány Szibéria! Bakó Jenő fotóriporter hoszszú időn át dolgozott együtt Ordas Ivánnal. Egy alkalommal még Szibériába is kiruccantak, s az útról képekkel gazdagon illusztrált cikksorozat jelent meg a Népújságban 1983-ban. A kéthetes utazás, teljes ellátással - ma már hihetetlenül hangzik - 13 ezer forintba került fejenként. Moszkváig repülővel mentek, onnan Irkutszkig vonattal, majd leugrottak buszszal a Bajkál-tóhoz, s vissza, ugyanígy. Ordas Iván egy könyvéért kapott honoráriumból fedezte kettőjük költségeit. tőségének is helyet adó épület büféjében: egy kismacskakarmait meresztgető gyakornokleány, Ihárosi Ibolya, egy komoly újságíróhölgy, László Ibolya és egy első ránézésre is jó kedélyű, bajuszos, középkorú férfi, Ordas Iván. Utóbbi akkor egy kis ideig a belpolitikai rovatot vezette. Engem, a felvételi papírmunkák elintézése után hozzá irányított a boldog emlékű Petrits Ferenc főszerkesztő. Még azt is megmondta, valószínűleg hol találom. (Ha most nem újságba, hanem a Facebookra írnék, akkor ide egy mosolygós szmájlit biggyesztenék.) Újdonsült főnököm, Iván a két hölgyhöz fordulva, nevetve jegyezte meg: „Nézzétek, egészen normális fiatalembernek látszik, mégis újságíró akar lenni”. „Majd jól bokán rúglak, ha ijesztgeted ezt a szegény fiút!” - vett a szárnyai alá jelképesen az idősebb Ibolya. Ordas Ivánnal akkor kezdődött az ismeretségem. Haláláig jó nexusban voltunk, pedig az újságírómunka, a szerkesztőségi miliő bővelkedett konfliktushelyzetekben. Termékeny kolléga volt, neki nem okozott gondot a norma teljesítése, legyen szó akár mínuszos hírekről, akár nagy, elemző riportokról. Rendszeresen írt olyan országos lapokba is, amelyekben sokan, különösen vidéken élő újságírók csak szerettek volna megjelenni. Látszólag lazán vette az életet, de a szakma, az újságíró hivatás felé mindig alázattal fordult. Nemcsak a regényeiben - a Wikipédia tizenhárom történelmi, ifjúsági regényét említi -, de a cikkeiben is alapos, lelkiismeretes volt. Egyszer valamelyik Tolna megyei faluban egy idős bácsi mondta neki, hogy csak az igazat írja ám, mert az újságíró jön, megy, azt ír, amit akar, de a riportalany ott marad! Ordas Iván mindvégig ehhez tartotta magát. Nemcsak jó újságíró, író, hanem kiváló riportalany is volt Nyitott szombat délelőttel várták a leendő elsősöket Az iskolával ismerkedtek Nevet változtatott a cikói szervezet TAMÁSI Tavaszi rendezvénysorozatának programjaként szombaton nyílt napot tartott az óvodások és szüleik számára a Würtz Ádám Általános Iskola. Gasparics László igazgató elmondta, a leendő első osztályosok szülei tájékoztatót hallgathattak meg, bemutatták a pedagógusokat, végül az iskolabejáráson megtekinthették a tantermeket. Különböző bemutatók is várták az érdeklődőket, felléptek az iskola ugrókötelesei, német néptáncosai, valamint az énekkar. Lehetőség volt arra is, hogy testnevelő tanár felügyelete mellett a gyerekek az intézmény impozáns tornacsarnokában akadálypályát teljesítsenek. Az óvodások zárásként kézművesfoglalkozáson vettek részt, amelyet leendő pedagógusaik tartottak. Gasparics László hozzátette: jelenleg hatszáztizenhat gyerek jár a 2010-ben átadott összevont iskolába. Reményeik szerint ősztől német nemzetiségi és angol irányultságú osztályt - amelyben heti egy órában játékos formában ismerkednének a nyelvvel a tanulók -, valamint általános tantervű csoportot is indítanának. B. L. Nyílt napon vehettek részt a leendő elsősök Fotó: Beküldött fotó CIKÓ Cikói Hagyományőrző Egyesület az új neve a múlt hét vége óta a Cikói Székely-Német Hagyományőrző Egyesületnek. A változtatás azon a választással egybekötött évzáró közgyűlésen történt, melyen Bogos Jeromosné elnök köszöntötte a résztvevőket, köztük Haures Csaba polgármestert. Az elnök a tavalyi munkát értékelve az egyesület határokon túli - németországi, erdélyi - sikereivel kezdte összegzését. A csapat itthon is öregbítette jó hírét: fellépett Bonyhádon, Dombóváron, Dusnokon, Kismányokon, Pörbölyön és természetesen a cikói rendezvényeken. A további eredményeket kórustalálkozó és karácsonyi koncert szervezése is fémjelzi. Szabóné Gáncs Tünde művészeti vezető értékes tevékenységét virággal köszönték meg. Miután a múlt hét végén a négy évet felölelő ciklus is zárult, Bogos Jeromosné - a vezetőségi tagokkal együtt - lemondott tisztéről. A kisvártatva lebonyolított választáson az elnökségbe Bátorfiné Dulf Anetta, Bíróné Lovász Erika, Domokos Lajosné és Nagy Lászlóné került. Az elnöki feladatokat újabb négy évre Bogos Jeromosné látja el. Sz. Á.
