Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-27 / 72. szám
ß MEGYEI KÖRKÉP 2018. MÁRCIUS 27.. KEDD Trieber Attila kemény életiskola után révbe ért az alpesi meseországban Egykor éjjel robotolt, ma Svájc legfinomabb sajtjait kóstolja Kemény iskolát járt ki Nyugat-Európa több városában is. Nehéz fizikai munka, éjjeli műszak, csekély fizetés. Manapság európa csúcsminőségű sajtjait fogyasztja Svájcban. Trieber Attila története azt példázza, hogy kellő elszántság, kitartás és némi szerencse esetén van út a mélyből a magasba. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD-ALTSTÁTTEN HÚSZ éve végezte el Szekszárdon a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolát. A sikertelen főiskolai felvételi után egy neves tolnai cégnél kezdett el dolgozni, mint anyagbeszerző. Később munka mellett végezte el a Gábor Dénes Főiskolát. Meghatározó szerepet játszott életében a német néptánc: az Ifjú Szív csapatának gyermekként oszlopos tagja, majd a Sonnenschein együttesnek felnőttként oktatója volt. Mindennek azért van önmagán túlmutató jelentősége, mert nemcsak a német kultúrában, hanem a német nyelvben is hasznos tudásra tett szert. Három év elteltével, amikor is előmeneteli lehetőségei nemhogy bővültek, de egyenesen szűkültek, döntött. Barátjával együtt külföldön próbál szerencsét.- Hollandia legészakibb pontjára utaztunk, Hoorn kisváros közelében kaptunk munkát - idézte fel a kezdeteket Trieber Attila. - A németalföldi, ipari méretű paradicsomtermesztés kiteljesítéséhez járultam hozzá segédmunkásként. Karrierem egészen addig tartott, míg egyszer a munkavezető észre nem vette, hogy két sor paradicsom között éppen telefonálok... Frissen elbocsátott állástalanként hazafelé utazva megálltam Frankfurt-Svájcban sikerült, nem csekély küzdelem árán, megkapaszkodnia ban, ahol váratlanul magyar beszédet hallottam az utcán, így akadtam a véletlen folytán honfitársamra, aki postásként dolgozott. Segítségével lettem csomagpostás a német nagyvárosban. Közel egy évet húztam le Frankfurtban, ez az időszak legalábbis arra alkalmas volt, hogy német nyelvtudásomat magas szintre fejlesszem. Attila ezután hazatért, de ahogyan az lenni szokott, az amúgy sem fejedelmi megtakarítás hamar elenyészett. Az újabb németországi portya első állomása Duisburg, egy élelmiszerraktár központja volt. A következő megálló Hamburgban várta a szekszárdi fiatalt, aki Roman Abramovics szélerőműlapát-gyártó cégénél nyert felvételt. Szerződés szerint fél évig tartott a meglehetősen nehéz fizikai munka. Az újbóli rövid hazai - szekszárdi - jelenlét után Attila harmadik külföldi útja Passau városába, egy elektronikai cég raktárába vezetett.- Az idő telt-múlt és azt vettem észre, hogy bár németül jól beszélek, ha így folytatom, egész életemben legfeljebb betanított munkás leszek félpénzen valamelyik nyugati nagyvárosban: ez pedig nekem nem tűnt csábító kilátásnak - folytatta Trieber Attila. - Éppen ezért elhatároztam, ha a következő utam sem hozza el az áttörést, befejezem. Visszaköltözöm Szekszárdra és ha máshol nem, édesapám bortermelő vállalkozásában igyekszem kiteljesíteni magam. Egy újabb ismerős révén hat évvel ezelőtt Svájcban sikerült, nem csekély küzdelem árán, megkapaszkodnia. Már szinte minden reményt feladott, amikor jött egy ajánlat: Sankt Gallen, műanyageszköz-készítő üzem, éjszakai műszak, a minimálbér minimáljáért. Elfogadta, abban a reményben, Trieber Attila Altstätten határában, mögötte az Alpok havas ormai Beküldött fotók Attila lakhelye: Altstätten, „mézeskalács” házakkal, tisztasággal és sziklafalról aláomló vízeséssel Szépség, nyugalom, létbiztonság Ha kilép az utcára, nemcsak friss alpesi levegő fogadja, hanem tiszta utcák, karbantartott épületek, hegyek lábaihoz simuló mesevárosok látványa is. Nem győzi hangsúlyozni, hogy Svájcban átlagos színvonalon él, semmi extra. Mégis, képes kifizetni minden költségét, a boltban azt veheti meg, amit éppen szeretne, hó végére is marad elegendő tartaléka - svájci frankban! -, és menyasszonyával együtt szabadidejében már beutazgatta Európa szinte valamennyi országát. No, jó, Norvégia egyelőre kimaradt. És még valami: Európa legfinomabb sajtjait fogyasztja Európa egyik legfinomabb borával, ami történetesen édesapja kiváló szekszárdija. A történet folytatódik A sikertörténet, úgy tűnik, folytatódik. Egyik szomszéd kantonban dolgozik barátja, aki történetesen egy sajt nagykereskedelmi cég vezetője. Trieber Attila nemrég értesítést kapott tőle: szüksége lenne egy rátermett területi képviselőre... hogy ezzel biztosíthatja a megmaradást svájci földön. Egy évig tartott a kínszenvedés, melynek végén jött a hidegzuhany: tisztességes munkája ellenére is azonnali távozási kötelezettség Svájc területéről.- Ezt az eljárást vendégmunkás kollégáim is felháborítónak találták. Az egyik asszony közölte velem, hogy testvére éppen a szomszéd város ékszerkészítő cégénél dolgozik, ott most éppen egy munkást keresnek. Megmenekültem... Sőt, a java csak ezután jött. Trieber Attila nemcsak, hogy megkapta az ötéves tartózkodásra és munkavállalásra jogosító okmányt, de miután újabb esztendő elteltével egy privát csomagkézbesítő cégnél helyezkedett el, anyagi szempontból is kezdett helyrerázódni az élete. Majd ismét lépett felfelé, egyszerre több fokot is a létrán.- Három éve Svájc egyik neves, a minőségi sajtot kézműves módszerekkel készítő vállalkozásánál kaptam állást. Immár nem közvetlen fizikai munkát végzek, hanem mint Schichtführer, azaz mint műszakvezető a sajtkészítő berendezést irányítom és ellenőrzőm a dolgozók munkáját. A sajt a hegyvidék kétezer méter fölötti területén legelő tehenek tejéből készül. Ez az Alpkäse, magyarul alpesi sajt, csúcsterméknek számít kategóriájában. A nulláról indult Trieber Attila ma már, magyar párjával együtt, munkahelye szomszédságában, Altstätten kisvárosban él, tíz kilométerre az osztrák határtól. Otthona egy 100 négyzetméteres, tökéletesen berendezett, minden kényelemmel ellátott lakás, munkába egy márkás kombi személygépkocsival jár. Zárójelben: miután Svájc a kamerák országa is, senki sem kísérti sorsát közlekedési szabálytalansággal, a büntetés kemény svájci frankban fizetendő, ez a takarékos emberek hazájában rosszabb egy foghúzásnál. Diák, tanár alkotott LENGYEL Az Apponyi Sándor mezőgazdasági szakgimnázium és szakközépiskola tanulóinak munkáiból, illetve Fazekasné Sipos Erika pedagógus rajzaiból, festményeiből nyílt kiállítás nemrégiben a kastélyépületben. Az ügyes kezű diákok többek között hímzésekkel, csipkékkel, szappanfaragásokkal és gyöngyfűzésekkel mutatkoztak be - mondta el Bujdosó Lászlóné igazgató. H. E. Fotó: Makovics K. Percek alatt megtalálták az ötszáz tojást a gyerekek Idén először nyitott ki a Spájz PAKS Huszonkét termelő és rengeteg vásárló, érdeklődő, játszani vágyó járt az év első termelői piacán. A hideg idő ellenére rengetegen látogatták meg a Spájzot, válogattak a termékek közül, de legnagyobb sikere a nagy családi tojáskeresésnek volt. Délelőtt tíz óra előtt már kisebb tömeg gyülekezett az Erzsébet Nagy Szálloda belső udvarának kapuja előtt, ahol közel 500 tojás várta a kicsiket. A programot rendező Agricum vezetője, Matus Dóra elárulta, hogy a tojások előzetes elhelyezése közel egy órát vett igénybe, ehhez képest a gyerekek mindössze 10 perc leforgása alatt bezsebelték az öszszeset. Több mint 50 család vett részt a programban. Kisebbek-nagyobbak egyszerre futottak be, sikítoztak, óriási volt a hangulat. Az előzetes regisztrációhoz kötött családi fotózás is népszerű volt, a rendezvény előtt már egy héttel betelt a regisztráció. A játszóházban egy gombostűt nem lehetett ledobni. A nyereményjátékon két nyulat és egy sonkát sorsoltak ki. A Spájzon majd’ két tucat termelő kínálta portékáit, köztük első ízben a csilitermékeket készítő Jancsili Bátaszékről. Vida T. A hideg idő ellenére sokan nézelődtek a Spájzban A szerző felvétele *
