Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-02 / 52. szám
2018. MÁRCIUS 2.. PÉNTEK SPORT 15 Andrij Sevcsenkót már nem vonzza a politika világa „Leszek még klubedző” Andrij Sevcsenkónak új céljai, új álmai vannak, lassan már két éve az ukrán válogatott szövetségi kapitánya Fotó: AFP A Laureus World Sports Awards díjátadó gála délutánján ültünk le beszélgetni az ukrán futball történetének talán legnagyobb alakjával, a BL-győztes és aranylabdás Andrij Sevcsenkóval, az egyik Laureus-nagykövettel és idei díjátadóval a Monte-Carlo Hermitage hotelben. Szöllősi György (Monaco)/NS szerkesztoseg@mediaworks.hu- Amikor legutóbb interjút készíthettem önnel, 2004-ben a Képes Sportnak, Milanellóban, az AC Milan világhírű edzőközpontjában, nemrég lett apuka és éppen zajlott az Aranylabda-választás a France Footballnál, amelyet aztán megnyert. Akkor ez a kettő tűnt a legfontosabbnak az életében. Kezdjük a családdal: már négy gyereknél tartanak, ha nem tévedek...- így igaz, négy fiam van - kezdi a Milan-Inter-rangadók történetének legeredményesebb góllövője, az immár 41 éves Andrij Sevcsenko. - Rendkívüli boldogság, de elképesztő mennyiségű energiát és időt követelnek az embertől. Most minden körülöttük forog, ők a legfontosabbak, igyekszünk nekik mindent megadni.- Ezért élnek az angol fővárosban?- Igen, ez a legfontosabb szempont Londonban minden adva van ahhoz, hogy teljes gyerekkoruk legyen, s szövetségi kapitányként én is gond nélkül tudom végezni a munkám Angliából.- Ha négy srác örökölte a legjobb ukrán góllövő génjeit, nyilván mindenki azt firtatja, futballoznak-e.- A második, a most 11 éves fiam, Christian focizik, igen, de ne írja le, hogy melyik klub akadémiájára jár, nem akarom nyomásnak kitenni.- A felesége amerikai. Nem gondoltak arra, hogy az Egyesült Államokban éljenek? Jó oka lett volna rá, hogy az MLS-ben vezessen le, mint oly sok európai sztár.- Nem, régi és fontos vágyam volt, hogy pályafutásom végén visszatérjek a nevelőegyesületemhez, a Dinamo Kijevhez, ráadásul a válogatottban is szerettem volna játszani, ameddig csak lehet. Ez pedig Amerikából nem ment volna, túl nagy a távolság.- Játékosként nem maradtak beteljesületlen álmai? A Barcelonának egy, a Reálnak két meccsen rúgott három gólt. Sosem szeretett volna a két spanyol óriás valamelyikében játszani?- Nem, bár lehetőségem lett volna rá. Teljes a pályafutásom, boldogsággal tölt el, ha visszagondolok arra, amit a pályán elértem, nincs hiányérzetem.- Rendben, de futballrajongóként, ha úgy tetszik, szurkolóként melyik áll közelebb a szívéhez: a Real Madrid vagy a Barcelona?- Futballrajongóként három klubnak szurkolok: a Dinamo Kijevnek, a Milánnak és a Chelsea-nek.- Világos beszéd, de arra még rákérdezek: Messi vagy Cristiano Ronaldo? Esetleg melyikük stílusa hasonlít inkább az egykori Andrij Sevcsenkóéra?- Szerintem mindhárman különböző karakterek vagyunk, nem mondanám, hogy az én játékom jobban hasonlított volna Ronaldóéra, mint Messiére, vagy fordítva. Nagyszerű labdarúgók mindketten, és tán nem túlzás, ha azt állítom, Messi minden idők talán legnagyobb futballistája. Tudom, ez szubjektív, ott volt Pelé vagy Maradona, akit már én is láttam focizni, de Messi az Messi. Egyedülálló.- Rendben, beszéljünk kedvenc klubjairól. A Dinamóban van egy magyar, minket ő érdekel a leginkább.- Kádár Tamás? Remek védő, alapember, igazi profi. És úgy látom, jól érzi magái Kijevben, szeret a Dinamóban játszani.- Az ügynökét, Varga Sándort is jól ismeri, igaz?- Hogyne, Sándor régi barát, több válogatott csapattársamat is menedzselte, manapság is segít nekünk a kapcsolataival.- És még mindig a magyarok. Az egyik szövetségi kapitány elődjéről, a volt szovjet válogatott Szabó Józsefről mondjon valamit: hogy van, amióta nyugdíjba vonult?- Edzőként visszavonult, de szakkommentátorként még dolgozik. Kíváncsi vagyok a véleményére, ért a futballhoz, és sokat köszönhetek neki, ő tett be először a felnőttcsapatba annak idején. Nagyon tisztelem Józsi bácsit.- Folytassuk a Milánnál!- Szurkolok nekik, figyelemmel követem a szereplését, és jó barátom az edző, Gattuso.- És Berlusconi szereplését is figyeli? Elvégre az ön egyik fiának, Jordannek a keresztapja...- Régóta nem találkoztunk, de telefonon beszélünk.- Megint miniszterelnök akar lenni.- Ő tudja, az ő dolga... Ha még mindig vannak ilyen ambíciói, miért ne lenne újra miniszterelnök?!- Önnek nincsenek ilyen gondolatai? Egy időben ön is kacérkodott a politikával, pártot alapított, de nem jutottak be a parlamentbe.- Jó lecke volt, kiderült, hogy a politika nem az én világom, nem az én utam.- Soha többé?- Soha ne mondd, hogy soha, de utólag úgy tűnik, nem volt jó ötlet, hogy, ha rövid ideig is, de belefolytam a politikába.- Világhírű honfitársa, Vitalij Klicsko ma is Kijev polgármestere.- Neki fekszik ez a munka, örülök, ha jól boldogul, jóban vagyunk.- De Ukrajna helyzete talán minden korábbinál aggasztóbb. Ön szerint milyen jövő vár az országra?- Hiszek benne, hogy a fiatalok, az új nemzedékek tagjainak lendülete és energiája segít felülkerekedni a gazdasági, korrupciós és egyéb problémákon, amelyek tényleg nehézzé teszik az életet odahaza.- A válogatott kilátásairól mit gondol szövetségi kapitányként?- Alakul, fejlődik a csapat, lassan két éve dolgozunk együtt.- Feltűnik egy új Sevcsenko a láthatáron? Vagy örökre megdönthetetlenek maradnak a rekordjai? Mondjuk, a válogatottban szerzett 48 gólja...- Éppenséggel jól jönne egy gólerős középcsatár, de nehéz manapság hasonló karakterű, sőt hasonló szerepkörben futballozó játékost találni.- Nem csupán a góljai számával írt történelmet, de elsőként szerepelt Ukrajnával Eb-n és vb-n is, sőt az ország máig egyetlen BL-győztese. Mi a legnagyobb futballélménye?- Ha a válogatottról kérdez, azt mondom, a világbajnokság. A vb hangulata. Ott a hazádért futballozni, egészen különleges. Persze rögtön utána a hazai közönség előtt játszott Európa-bajnoki meccseket és gólokat is meg kell említenem, amelyekben 36 évesen még részem lehetett, és a klubjaimmal is számos fantasztikus élménnyel gazdagodtam, mindegyiknek megvolt a maga szerepe, szépsége a pályafutásomban.- Rúgott mindent eldöntő, győztes tizenegyest a Juve elleni BL-döntőn 2003-ban, és végig a pályán volt a Liverpool elleni, történelmi, de a milánóiak által rémálomként megélt 3-0-ról 3-3-ra alakuló fináléban is két évvel később Isztambulban, ahol aztán ön is elhibázta a tizenegyesét a végén. Szokott még álmodni ezekkel a pillanatokkal?- Nem, lezártam a pályafutásomat, most már előre tekintek. Új céljaim, új álmaim vannak.- Úgy értsük, hogy edzőként?- Igen, természetesen.- A kényelmes londoni családi életet és az abba beleilleszthető szövetségi kapitánykodást felcserélné arra, hogy klubedzőként dolgozzon?- Persze, elképzelhetőnek tartom, hogy később ilyen fordulatot vesz az életem.- Valerij Lobanovszkij az edzői példaképe? A BL-aranyéremmel elzarándokolt a sírjához, hogy köszönetét mondjon neki.- Nagyon sokat köszönhetek neki, és edzőként számos olyan újítás fűződik a nevéhez, amely hozzájárult a futball fejlődéséhez. A fizikai felkészítésben, az edzésmódszerekben ő vette először igénybe nagymértékben a különféle méréseket, tudományos, orvosi módszereket, elemzéseket.- A klubjai közül a Chelsea-ről még nem beszéltünk. Kint volt a Barcelona elleni BL-meccsen?- Naná! Jól játszott a Chelsea, de egyetlen Itiba elég volt Messinek althoz, hogy egyenlítsen. Ettől függetlenül még továbbjuthatunk.- Ki nyeri meg az idén a Bajnokok Ligáját?- Sok jó csapat van. A most említett Barca vagy a Chelsea, a Juve, a Totthenham, a Real Madrid, a PSG. A döntőre mindenképpen kimegyek, hiszen Kijevben lesz! A legjobb az lenne, ha a Sahtar Doneck lenne a finálé egyik résztvevője... NÉVJEGY ANDRIJ SEVCSENKO SZÜLETETT: 1976. szeptember 29., Dvirkivscsina (Szovjetunió). NEMZETISÉGE: ukrán. SPORTÁGA: labdarúgás. POSZTJA: csatár. VÁLOGATOTTSÁG/GÓL (1995- 2012): 111/48. CSAPATAI PROFI JÁTÉKOSKÉNT: Dinamo Kijev (1994-1999; 2009-2012), Milan (1996- 2006; 2008-2009 - kölcsönben), Chelsea (2006-2009). CSAPATA EDZŐKÉNT: az ukrán válogatott szövetségi kapitánya (2016—). KIEMELKEDŐ EREDMÉNYEI JÁTÉKOSKÉNT: aranylabdás (2004), Bajnokok Ligája-győztes (2003), európai Szuperkupa-győztes (2003), 5x ukrán bajnok (1995,1996,1997, 1998,1999), olasz bajnok (2004), 3x Ukrán Kupa-győztes (1996,1998,1999), Olasz Kupa-győztes (2003), angol FA-kupa-győztes (2007), angol Ligakupa-győztes (2007), olasz Szuperkupa-győztes (2004), ukrán Szuperkupa-győztes (2011). JEGYZET Dorkó és mackófölső Petri k József jegyzet@mediaworks.hu A hetvenes évek elején jóformán csak az élsportolóknak vagy a kivételezetteknek volt márkás tornacipőjük, melegítőjük, de még pólójuk is. Legtöbbünk legfeljebb álmodozott róla. Sőt, a gimiben még azokra is irigykedtünk, akik Csehszlovákiából átcsempészett Botas csukát hordtak. A sportfelszerelések frontján a nagy változást az hozta el, amikor már legalább évente egyszer eljuthattunk a Lajtán túlra. Aztán a bécsi Mariahilfer Strassén, bódultán a világmárkák kínálatától, az utolsó schillingjeinknek is a fenekére vertünk. Persze itthon senkinek sem árultuk el, hogy egy évig készültünk, hónapokig spóroltunk arra, hogy felhúzhassuk végre a sógoroknál vett Adidast... Ez idő tájt történt, hogy a harmadik D-ből Salamon Laci 670 centit ugrott távolba a negyvenforintos dorkójában. Még a tornatanárunk kezében is megállt, a toll, amikor kifeszítettük a mérőszalagot, és bemondtuk az eredményt. Sági tanár úr először nem hitt nekünk, a „mérőknek”, majd a szemének, amikor ellenőrzött bennünket... Aztán hirtelen nagyot fordult a világ. Sokan úgy gondolták, elég a klassz szerelés a sikerhez. A tehetség és a szorgalom - szerencsére csak rövid időre - háttérbe szorult. Ennek lett az „áldozata” a szomszéd Marci gyerek, aki egyébként bunyózott. Csillogó-villogó selyem Adidasban lépett a kötelek közé. Úgy néztünk rá, mintegy félistenre. Igaz, előtte soha nem láttuk bokszolni, de kétségünk sem volt afelől, hogy ő a favorit, hogy egyszerűen földbe döngöli az ellenfelét. Aztán megszólalt a gong, a mi Mártonunk sasszézott egyet-kettőt, majd a riválisa úgy vágta nyakon, hogy az az ominózus „büdösbogár” sem bukhatott volna fel különbül. A minap a győri sportlövő-Európa-bajnokságon ismét eszembe jutott Salamon Laci... A légpisztolyos döntőben sildes sapkában, fülvédőben, szemellenzőkkel és egyéb látásjavítókkal felszerelve ácsorogtak a résztvevők. Makulátlan melegítőjük az utolsó divat szerint készült. Ahogy a kamera végigpásztázott a mezőnyön, a sor végén egy török versenyző ácsorgott szerényen. Rajta egy talán még a Magyar Néphadseregtől „örökölt” mackófölsőben. Se szemüveg, se ellenző, se fülvédő. Sőt, célzásnál még a szemét sem hunyta le. Yusuf Dike?, mert így hívják, csak tette a dolgát, lőtt és nyert. Az új kontinensbajnokot csak az eredményhirdetésre sikerült úgy-ahogy átöltöztetni. Akkor ráerőltettek egy nemzetiszínű melegítőt, amelynek az árcéduláját csak a dobogó tetején tépte le a cipzár húzókájáról...
