Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-20 / 66. szám

2018. MÁRCIUS 20., KEDD SPORT 15 Válogatottunk a héten kétszer is megmérkőzik a hollandokkal Uj korszak kezdődik Az első, illetve az első két tétmérkőzés vár a magyar női kézilabda-válogatottra a 2018-as idényben, és az első kettő egy új korszak kezdetén. Immár a Görbicz Anita utáni érában. Bálint Mátyás/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu KÉZILABDA Az, hogy a csütörtö­ki, Hollandia elleni Eb-selejte­ző előtt Győrben búcsúünnep­séget tartanak az elmúlt 15 év­ben egészségesen mindig keret­tag, alanyi jogon legenda Gör­bicz Anitának, szimbolikus je­lentőséggel is bír: a nemzeti csa­patnak ezentúl nélküle kell mű­ködnie. Nélküle, valamint Szu­­csánszki Zita nélkül, aki 2007 óta ott volt minden világverse­nyen legalább tartalékként, és általában kulcsemberként, de nyártól már tényleg nem tervez a kézüabdával. Továbbá Szeke­res Klára nélkül, aki 2009 óta egy nagy tornát leszámítva min­dig a védelem oszlopa volt, ám most anyaszerepre készül. így aztán már egyiküknek sem volt jelenése az Audi Aré­nában vasárnap délután, ami­korra Kim Rasmussen szövet­ségi kapitány összetrombitál­ta aktuálisan legerősebb csapa­tát, amellyel nekifeszül a hol­landok elleni két Európa-bajno­­ki selejtezőnek. Márpedig amel­lett, hogy a csapat gerincét ad­ták, hármójukkal összesen 457 válogatottság rutinja tűnik el az együttesből - másképpen né­hány híján annyi, amennyit a mostani bő keret tagjai össze­sen, tizennyolcán fel tudnak mutatni, ha kivesszük Tömöri Zsuzsannát és Bódi Bernadettet. Szóval az, amelyikkel Kim Rasmussen nekifut az e heti két mérkőzésnek, majd a decem­beri, franciaországi kontinens­­tornának is, már egy másik, megújult együttes. Egy olyan, amelyben kevesebb a 27 éves­nél idősebb kézüabdázó, mint a 21 évesnél fiatalabb, és egy Kim Rasmussen szövetségi kapitány Európa-bajnoki selejtezőkre készülő keretében sok a fiatal és az abszolút újonc Fotó: Török Attila olyan, amelyben több az ab­szolút újonc, mint ahányan leg­alább 80 válogatott mérkőzést már maguk mögött tudhatnak. Sőt, legalább 33 válogatottságot is csak hatan tudnak felmutatni a húszas keretből, pedig a sport­ág hazai történetében már 147 játékos is átlépte ezt a mérföld­követ - a mezőnyjátékosok kö­zül azonban most csak Tömöri, Bódi, Kovacsics Anikó és Szöl­­lősi-Zácsik Szandra mondhatja magát ennyire rutinosnak. És még csak azt sem lehet mondani, hogy a kapitány ne hí­vott volna be mindenkit, aki szm ba jöhet, és rutinos klasszisok porosodnának ponyvával leta­karva valami raktárban, amely­hez Rasmussen elhagyta a kul­csot; a sérült balátlövőt, Klivi­­nyi Kingát leszámítva nem na­gyon van olyan, kicsit is tapasz­talt játékos, akinek a hiánya tá­tongó űrt hagyna a válogatott­névsorban. Úgyhogy érdekes bő másfél év elé nézünk, amely­ben a csütörtöki és vasárnapi két Eb-selejtező jelenti az első állomást. Sőt inkább csak felté­teles megállóhelyet: a hollandok elleni két találkozó nem befolyá­solja érdemben az Eb-kvalifiká­­ciót (ahhoz a Fehéroroszország elleni, júniusi kötelező hazai si­ker kell). A két meccsnek in­kább abban lehet szerepe, hogy a szükségszerűségből, de most már tényleg elrajtoló generáció­­váltás után a mostani, mérsé­kelten rutinos csapat tagjai a le­hető legtöbb tapasztalattal vér­tezzék fel magukat, és a 2019-es olimpiai kvalifikációs vüágbaj­­nokságra már a lehető legjobb esélyekkel utazzanak el. A 2020-as tokiói játékokra ugyanis már Görbiczék nélkül kell kijutni. Miközben az ilyes­mi az utóbbi időben még velük együtt sem sikerült. A magyar női kézilabda-válogatott kerete |Név Kor Klub Poszt Válogatottság Gól I Bíró Blanka 23 FTC kapus 45 1 Janurík Kinga 26 Érd kapus 22 9MH X Kiss Éva 30 Győr kapus 78 1 Bódi Bernadett 31 Győr jobbszélső 140 260 Faluvégi Dorottya 19 FTC jobbszélső­­Lukács Viktória 22 FTC jobbszólső 25 42 Hornyák Dóra 26 FTC irányító, átlövő 19 27 Kamik Szabina 27 MTK jobbátlövő . ~ Á­Kovács Anna 26 Dunaújváros jobbátlövő 29 86 Tömöri Zsuzsanna Győr átlövő 151 422 Kovacsics Anikó 26 FTC irányító 100 201 Tóth Gabriella 21 Érd irányító, átlövő 22 . 43 Kisfaludy Anett 27 Érd beálló 28 33 Sirián Szederke 23 DVSC beálló 3 3 Szabó Laura 20 Érd beálló-Háfra Noémi 19 FTC balátlövő ' 11 21 Szöllősi-Zácsik Szandra 7 Budaörs balátlövő 56 177 Márton Gréta 18 FTC balszélső-■ Puhalák Szidónia 21 Győr balszélső-Schatzl Nadine 24 FTC balszélső 32 78 Liu Shaolin Sándor bravúrjának a short track nagy sztorijai között a helye Sokkoló világbajnoki ezüstérem SHORT TRACK Bár a rövid pályás gyorskorcsolyázók montreali vi­lágbajnokságán vasárnap este a programot záró versenyszám, a férfiváltók B döntője azzal ért véget, hogy Liu Shaolin Sán­dor nekicsapódott a palánknak, mégis úgy summázhattunk: minden jó, ha jó a vége. S ezt ép­pen a névnapját ünneplő, előző­leg az összetettben ezüstérmet szerző versenyzőnknek köszön­hetően állapíthattuk meg, aki­nek még a kicsúszását is a javá­ra írhatjuk. Olimpiai bajnok váltónk, miu­tán az elődöntőben Knoch Vik­tor elesett, a zárónapon csak a B döntőben volt érdekelt, ahol a befejező ember szerepében Liu Shaolin nem érte be a második, összesítésben a hatodik hellyel. Utol akarta érni a kínaiakat, eb­ből lett a bukás, s így négyes fo­gatunk a nyolcadik helyen zár­ta a vüágbajnokságot. Azt a vb-t, amelyen úgy nézett ki, hogy érem nélkül maradunk, ami legutóbb 2014-ben esett meg velünk, ugyancsak a montreali Maurice Richard Arénában. Ám Liu Shaolin Sándor va­sárnap megnyerte a 3000 mé­teres szuperdöntőt, s az 500, 1000 és 1500 méteres táv ered­ményei alapján a legjobb nyolc versenyzőt csatasorba állító fu­tam olyan végeredményt ho­zott, hogy olimpiai bajnokunk az összesített pontversenyben a hetedik helyről a másodikra kapaszkodott fel. Ehhez azért az is kellett, hogy a hajrához közeledve az aranyra hajtó két dél-koreai versenyző, Hvang Te Hjon és Lim Hjo Dzsun össze­ütközött; előbbi elesett, így utol­só lett, míg utóbbi hiába ért cél­ba harmadikként, kizárták. Liu Shaolin a bronzot „önerőből” is megszerezte volna, de a dobogó második fokára állhatott fel, és nem csak a névnapja okán fo­gadhatta a gratulációkat. „Nem gondoltam volna, hogy összejöhet ez az érem, nagyon nagy dolognak tartom” - árul­ta el a Nemzetközi Korcsolyázó­szövetség honlapján. - Csak egy számban, 1500 méteren jutot­tam döntőbe, de érmet ott sem szereztem (negyedik lett - a szerk.), a 3000 méter pedig nem igazán az én távom. A futam után először amúgy azt lát­tam a kivetítőn, hogy bronz­érmes vagyok, aztán azt, hogy ezüstérmes, ami szülte már sokkolt - tette hozzá ver­senyzőnk, aki az Origó helyszí­ni tudósítójának hosszabban is nyilatkozott. Elmondta, hogy az olimpi­ai arany birtokában a vb-t af­féle „bonusz” versenyként fog­ta fel. „Elég jó formában voltam, még ma is egyéni rekordot tud­tam korizni 1000 méteren, s ha nem rontom el, akkor ott lehet­tem volna a döntőben. De az­tán 3000 méteren odatettem magam” - mondta Liu Shaolin, aki a kínai Hszü Hung-cséval Újra a dobogón Fotó: MTI együtt a szuperdöntőben lekö­rözte a mezőnyt (!) - miközben a többiek taktikai versenyt vív­tak egymással -, a hajrában pe­dig 33 ezredmásodperccel meg­előzte ázsiai ellenfelét. „Látszott, hogy nem nagyon mennek a többiek, s amikor már csak hat kör volt hátra, éreztem, hogy meglehet a győ­zelem. Szerencsére úgy jött ki a lépés, hogy az egyik koreai elesett, a másikat kizárták, így a végén én lettem az ezüstér­mes” - kommentálta a történ­teket. Szabó Krisztián, a válo­gatott másodedzője pedig el­árulta, a szuperdöntő előtt az öltözőben nagy számolga­tás folyt, hogy milyen forgató­­könyvre lenne szükség a ma­gyar éremhez. S az a végül va­lóra váló parányi esély, hogy a világbajnokságon a hetedik helyről a másodikra is fel lehet jönni a földkerekség legjobb nyolc versenyzője között, két­ségkívül a sportág nagy sztori­jainak egyike. Fábik Tibor JEGYZET Lélekből jön Ballai Attila jegyzet@mediaworks.hu Ha felmerül, miben szűköl­ködik leginkább a magyar labdarúgás, adódik a vá­lasz: eredményekben. Ám ha csupán ez számítana, a sikeres csapatoknak min­dig jóval több hívük len­ne, mint a sikerteleneknek. Csakhogy ez nem ilyen egy­szerű. Egy válogatott, egy klub, egy játékos vonzereje nem írható le kizárólag számokkal, ha például en­gem kérdeznek, nekem mi hiányzik a futballunkból, kapásból mondom: a lé­lek. Szerencsére azért nem mindig és nem mindenhon­nan. Ha egy-egy gólöröm­ben, esendőségben, gesz­tusban, félmondatban, akár csak tekintetben nyomát le­lem, hajlamos vagyok évek, évtizedek számos keservét feledni. Most éppen azért, mert múlt szombaton a Ferenc­városnak a Puskás Akadé­mia elleni hazai meccsére a Dél-Alföldről felzarándo­kolt szurkolók egy csoport­ja útközben megállt Akasz­tón, a Stadler FC egykori málladozó stadionjánál, és tisztelgett az építő-névadó emléke előtt. A szakadó esőben ötvenen mereved­tek vigyázzba, így üzenték „Józsi bácsinak”, hogy nyu­godjon békében. Tették ezt mindenféle ér­dek és haszonnal kecsegtető cél nélkül. Ahogy an egyszer csak Stadler József is feltűnt a futballban. A tavaly ősszel elhunyt üzletember, vállal­kozó kétes megítélésű sze­mélyisége közelmúltunk­nak, egész alakos szobrát soha ne keressük majd a Hő­sök terén. De nemcsak sze­rezni, felhalmozni, •megka­parintani volt kész, hanem adni is. Szülőfalujának jele­sül egy komplett stadiont, a mező közepén, ami a kiak­­názhatatlan állótőke prototí­pusa, és egy csapatot, ame­lyet saját pénzéből - nem az államéból, nem egy nemzet­közi cégcsoportéból - felvitt az NB J-be. Üzleti, szakmai megfontolás nem vezethet­te, csak emberi. A környék­beli gazdák szombat délben letették a traktort - amit esetleg ugyancsak Stadler hozott be, keleti importból -, és indultak meccsre, a Fra­dit, az Újpestet látni. Akasz­tón. Ez csak mifelénk szokat­lan. A világ számos országá­ban „egyéb tevékenységük­ből” milliárdossá vált zűrös figurák tartják életben a lab­darúgást, és azért működte­tik jól, mert ez létük legtisz­tább, legbecsületesebb szeg­mense. Amire méltán büsz­kék, amit szeretnek. Önzet­lenül, mérlegelés nélkül. Ahogyan Stadler szeret­te a focit. Meg azok, akik ítéletidőben buszoztak szombaton egy átlagosnak ígérkező, a televízióban is nézhető mérkőzésért jó há­romszáz kilométert, és még meg is álltak útközben, hogy egy elhunyt öregember em­lékéért csontig ázzanak. A szurkoló egyik alapjel­zője ezért a lelkes. Mert az is a lélekből jön. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom