Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-20 / 66. szám
12 MEGYEI KÖRKÉP 2018. MÁRCIUS 20., KEDD Erős felindulásra akart hivatkozni, fokosról hazudott a baltás gyilkos Nem sikerült bebizonyítani az özvegy bűnrészességét- aki egyébként már a harmadik hitvese volt az áldozatnak hogy állandóan rossz viszonyban éltek. Kétszer már szétváltak, és ismét kibékültek. A gyilkosságot megelőző időkben a felesége ismét sokat panaszkodott férje tűrhetetlen magaviseleté miatt. A négy letartóztatott mindegyike konokul tagadott mindent, de Nagy Sándor végül töredelmesen bevallotta a gyilkosságot dr. Szabó Gyula vizsgálóbíró előtt. Vallomásában csak annyit változtatott a történeten, hogy egy fokossal gyilkolta meg Mártont, s ezt a Sió-csatornába dobta. A vizsgálóbíró erre kivitette a gyilkost a helyszínére, ahol újra elmondatta, hogyan gyilkolta meg az áldozatot. A fokost azonban a vízben nem találták. A vizsgálóbíró az addig feltárt információk alapján meg volt győződve arról, hogy nem az állítólagos fokossal, hanem csakugyan Márkusék baltájával követte el a gyilkosságot, ezt azonban azért tagadja, hogy az előre megfontolt szándék gyanúját eloszlassa. Ezért vallotta azt is, hogy nem volt szándéka Mártont agyonütni, csak megijeszteni. Nagy Sándor a kihallgatások alatt nem sok megbánást mutatott, sőt mondhatni, cinikusan felelgetett a feltett kérdésekre. Elismerte, hogy ő ölte meg Mártont, de azt, hogy gyilkolni indult, vagy előre megfontolta volna, tagadta. Tagadta azt is, hogy Mártonnéval szerelmi viszonya lett volna. Landauer Géza zokogva mondta el a tett elkövetésének körülményeit, csak abban cáfolva a vádlott előadását, hogy lesben állt, és hogy rövid nyelű baltája volt. Márkus Lajos és neje csak azt tudták, hogy náluk a szálláson volt a vádlottnak ugyan egy kisebb baltája, de annak nyele nem volt, azt pedig, hogy nyelet faragott volna bele, nem látták. A Tolna megyei, annak idején nagy port kavart bűnügyek sorozatában egy több mint száz éves baltás gyilkosság története következik. Munkatársunktól szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu SZEKSZÁRD 1902. július 6-án, vasárnap éjjel a szekszárdi vámhíd és vámház közti országúton meggyilkolták Márton Kálmán helybéli vaskereskedőt. Az áldozat a hajósi vásárról ment haza saját kocsiján. A lovakat ő maga hajtotta, mellette ült Landauer Géza szekszárdi esernyőkészítő, hátul pedig Szőnyi János nevű 14 éves kocsisa. A hosszú út és a vásári izgalom miatt elnyomta őket az álom, és mindhárman szundikáltak. A gyilkos az országút mentén leste a vásárról hazatérő kocsit, és amint közelebb ért, Mártont egy szekerceszerű baltával hátulról fejbe vágta, majd elölről homlokára mért rá egy erős vágást, úgy hogy Márton élettelenül hátrahanyatlott. A tettes a gyilkosság után azonnal elmenekült, a Márton jajszavára fölébredt Landauer a sötétben már csak hátulról láthatta. A kocsit Landauer hajtotta be a városba, és az áldozatot azonnal a kórházba szállította, ahol az orvosok is konstatálták, hogy Márton már elhunyt. A meggyilkolt fején két halálos vágás volt látható. Az egyik 14 centiméter a koponya-repedéssel együtt, maga a vágás helye 10 centis volt. A gyilkosságról azonnal értesítették .az áldozat nejét, a csendőrség pedig a szekszárdi rendőrök segédlete mellett azonnal megkezdte a nyomozást, és Nagy Sándort Márton Kálmán elbocsátott kocsisát keresték, mert rögtön rá irányult a gyanú. Landauer vallomása szerint is hozzá hasonló volt az, aki a vakmerő gyilkosság után a kocsi mellől az árok felé futott. Nagy Sándort ugyanis Márton Kálmán egy héttel korábban arcon vágta, és elkergette szolgálatából, mert gyanította, hogy feleségével szerelmi viszonyt folytat, és emiatt sok összetűzés is volt köztük. Az elbocsátott kocsis ezután a rovott előéletű Márkus Lajos és a neje, Prantner Róza felső Mérey utcai lakásán tartózkodott, és ide gyakran ellátogatott Márton Kálmánná, sőt vasárnap délután is ott volt egészen estig. A csendőrök hétfőn délelőtt kézrekerítették Nagy Sándort, és szállásadóikkal, Márkus Lajossal és nejével együtt letartóztatták. Márkusék lakásán házkutatást tartottak, és ott megtalálták a baltát is, melyen vérnek látszó nyomokat fedeztek fel. Noha a baltával kora reggel fát vágtak, valószínűleg azért, hogy eltüntessék róla a vérnyomokat. Véres volt Nagy Sándor kabátjának ujja is, amire elfogadható magyarázatot nem tudott adni a gyilkossággal gyanúsított kocsis, aki a csendőrség előtt végig tagadott. Alibivel azonban nem tudott előállni, mert Márkus Lajos és neje eleinte azt vallották, hogy otthon volt az éjjel, de később ellentmondásba keveredtek, és első vallomásukat megváltoztatták. Hétfőn és kedden a csendőrök Márton Kálmán feleségét is több ízben ki akarták hallgatni, de nem jutottak eredményre, mert az özvegy ágyban feküdt, és a csendőrök megjelenésékor mindig elájult. Szerdán délelőtt aztán a csendőrök végre letartóztatták Márton feleségét, mert gyanították, neki is tudnia kellett a gyilkosságról. Az is alátámasztani látszott a feleség bűnrészességét Nem látszott megbánás a vádlotton az ügy tárgyalása alatt Megszületett a bizonyos szempontból meglepő ítélet A vádlott továbbra sem mutatott megbánást, sőt, gyakran el-elmosolyodott a tárgyalás alatt. Az orvosszakértők az elhaltra mért két csapás mindegyikét feltétlenül halálosnak, magát a vádlottat teljesen épelméjű, sőt igen értelmes embernek nyilvánították. Végül az esküdtek a megfontoltságra valló rengeteg bizonyíték ellenére is csak a szándékos emberölés bűntettében mondták ki a vádlottat bűnösnek. A törvényszék e határozat alapján 14 évi fegyházra ítélte Nagy Sándort, minden enyhítő körülmény híján súlyosbítónak véve azt, hogy a vádlott csak néhány hónappal korábban volt büntetve más sértettnek ugyancsak fejére irányzott súlyos testi sértésért. Nagy Sándor, aki addig igen egykedvűen viselkedett, a szigorú ítélet hallatára egy csapásra összetört. Fotó: Shutterstock Vakmerő módon, az országúton támadott a baltás gyilkos Mindenki a boldogságra törekszik, bár nem mindenkinek ugyanaz jelenti a boldogságot A kiegyensúlyozott élet tesz igazán boldoggá Március 2D a az ENSZ közgyűlés határozata alapján a boldogság világnapja. Mint egy reprezentatív kutatásból kiderült, a magánéletben keressük a boldogságot a szakmai sikerekkel szemben. A Cib Bank által készített felmérés eredményei a hungarikumnak tartott pesszimizmusról alkotott képet is árnyalják. A felmérésben résztvevők háromnegyede tartotta meghatározóbbnak a kiegyensúlyozott családi életet a karriernél. Ennél is többen, az érintettek 86 százaléka vállalna akár szerényebb anyagi körülményeket is a magánéleti boldogságért cserébe. Utóbbit főleg a családalapítással és a minőségi lakókörnyezet kialakításával, megszerzésével azonosítják az emberek, míg szakmai oldalon elsősorban az anyagi biztonság megteremtése és fenntartása a fontos, valamint az előrelépés a meglévő munkahelyen. Bár a magyarok alapvetően pesszimistának tartják magukat, a kutatás eredményei némileg rácáfoltak erre. A megkérdezettek 73 százaléka hisz abban, hogy a kemény és kitartó munkának mindig meglesz a gyümölcse, 62 százalékuknak pedig meggyőződése, A szerető társ és a gyerekek garantálják a boldogságot Fotó: Shutterstock hogy érdemes valamivel nagyobb célokat kitűzni annál, mint amit reálisnak gondolunk. A felmérés nem csupán ezen a ponton okozott meglepetést. A válaszadók 82 százaléka ítélte tévútnak a döntések elodázását, kifejezettem kártékonynak bélyegezve a hagyományosan magyar beidegződésnek tekintett halogatást. A kutatásból az is kiderült, hogy a magánéleti és a szakmai célok részben a stabil anyagi helyzet megteremtése köré rendeződnek, és az anyagi biztonságban komoly szerep hárul a megtakarítások növelésére. TN
