Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-20 / 66. szám

12 MEGYEI KÖRKÉP 2018. MÁRCIUS 20., KEDD Erős felindulásra akart hivatkozni, fokosról hazudott a baltás gyilkos Nem sikerült bebizonyítani az özvegy bűnrészességét- aki egyébként már a harma­dik hitvese volt az áldozatnak hogy állandóan rossz vi­szonyban éltek. Kétszer már szétváltak, és ismét kibékül­tek. A gyilkosságot megelő­ző időkben a felesége ismét sokat panaszkodott férje tűr­hetetlen magaviseleté miatt. A négy letartóztatott mind­egyike konokul tagadott min­dent, de Nagy Sándor végül töredelmesen bevallotta a gyilkosságot dr. Szabó Gyu­la vizsgálóbíró előtt. Vallomá­sában csak annyit változta­tott a történeten, hogy egy fo­kossal gyilkolta meg Mártont, s ezt a Sió-csatornába dobta. A vizsgálóbíró erre kivitet­te a gyilkost a helyszínére, ahol újra elmondatta, hogyan gyilkolta meg az áldozatot. A fokost azonban a vízben nem találták. A vizsgálóbí­ró az addig feltárt informáci­ók alapján meg volt győződve arról, hogy nem az állítólagos fokossal, hanem csakugyan Márkusék baltájával követ­te el a gyilkosságot, ezt azon­ban azért tagadja, hogy az elő­re megfontolt szándék gyanú­ját eloszlassa. Ezért vallotta azt is, hogy nem volt szándé­ka Mártont agyonütni, csak megijeszteni. Nagy Sándor a kihallgatá­sok alatt nem sok megbánást mutatott, sőt mondhatni, cini­kusan felelgetett a feltett kér­désekre. Elismerte, hogy ő öl­te meg Mártont, de azt, hogy gyilkolni indult, vagy előre megfontolta volna, tagadta. Tagadta azt is, hogy Márton­­néval szerelmi viszonya lett volna. Landauer Géza zokog­va mondta el a tett elköveté­sének körülményeit, csak ab­ban cáfolva a vádlott előadá­sát, hogy lesben állt, és hogy rövid nyelű baltája volt. Már­kus Lajos és neje csak azt tud­ták, hogy náluk a szálláson volt a vádlottnak ugyan egy kisebb baltája, de annak nye­le nem volt, azt pedig, hogy nyelet faragott volna bele, nem látták. A Tolna megyei, annak ide­jén nagy port kavart bűn­ügyek sorozatában egy több mint száz éves baltás gyil­kosság története következik. Munkatársunktól szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu SZEKSZÁRD 1902. július 6-án, vasárnap éjjel a szekszárdi vámhíd és vámház közti or­szágúton meggyilkolták Már­ton Kálmán helybéli vaskeres­kedőt. Az áldozat a hajósi vásárról ment haza saját kocsiján. A lo­vakat ő maga hajtotta, mel­lette ült Landauer Géza szek­szárdi esernyőkészítő, hátul pedig Szőnyi János nevű 14 éves kocsisa. A hosszú út és a vásári izgalom miatt elnyomta őket az álom, és mindhárman szundikáltak. A gyilkos az or­szágút mentén leste a vásár­ról hazatérő kocsit, és amint közelebb ért, Mártont egy sze­­kerceszerű baltával hátulról fejbe vágta, majd elölről hom­lokára mért rá egy erős vágást, úgy hogy Márton élet­telenül hátraha­­nyatlott. A tettes a gyilkosság után azonnal elmene­kült, a Márton jaj­szavára fölébredt Landauer a sötét­ben már csak hátulról láthat­ta. A kocsit Landauer hajtot­ta be a városba, és az áldoza­tot azonnal a kórházba szállí­totta, ahol az orvosok is kons­tatálták, hogy Márton már el­hunyt. A meggyilkolt fején két halálos vágás volt látható. Az egyik 14 centiméter a kopo­nya-repedéssel együtt, maga a vágás helye 10 centis volt. A gyilkosságról azonnal ér­tesítették .az áldozat nejét, a csendőrség pedig a szekszár­di rendőrök segédlete mellett azonnal megkezdte a nyomo­zást, és Nagy Sándort Márton Kálmán elbocsátott kocsisát ke­resték, mert rögtön rá irányult a gyanú. Landauer vallomása szerint is hozzá hasonló volt az, aki a vakmerő gyilkos­ság után a kocsi mellől az árok felé futott. Nagy Sán­dort ugyanis Márton Kálmán egy héttel korábban arcon vág­ta, és elkergette szolgálatából, mert gyanította, hogy felesé­gével szerelmi viszonyt folytat, és emiatt sok összetűzés is volt köztük. Az elbocsátott kocsis ezután a rovott előéletű Már­kus Lajos és a neje, Prantner Róza felső Mérey utcai lakásán tartózkodott, és ide gyakran el­látogatott Márton Kálmánná, sőt vasárnap délután is ott volt egészen estig. A csendőrök hétfőn délelőtt kézrekerítették Nagy Sándort, és szállásadóikkal, Márkus Lajossal és nejével együtt le­tartóztatták. Márkusék laká­sán házkutatást tartottak, és ott megtalálták a baltát is, me­lyen vérnek látszó nyomokat fedeztek fel. Noha a baltával kora reggel fát vágtak, való­színűleg azért, hogy eltüntes­sék róla a vérnyomokat. Véres volt Nagy Sándor kabátjának ujja is, amire elfogadható magyarázatot nem tudott adni a gyil­kossággal gyanú­sított kocsis, aki a csendőrség előtt végig tagadott. Ali­bivel azonban nem tudott előállni, mert Márkus Lajos és neje eleinte azt val­lották, hogy otthon volt az éj­jel, de később ellentmondásba keveredtek, és első vallomásu­kat megváltoztatták. Hétfőn és kedden a csend­őrök Márton Kálmán fele­ségét is több ízben ki akar­ták hallgatni, de nem jutot­tak eredményre, mert az öz­vegy ágyban feküdt, és a csendőrök megjelenésékor mindig elájult. Szerdán dél­előtt aztán a csendőrök vég­re letartóztatták Márton fele­ségét, mert gyanították, neki is tudnia kellett a gyilkosság­ról. Az is alátámasztani lát­szott a feleség bűnrészességét Nem látszott megbánás a vádlotton az ügy tárgyalá­sa alatt Megszületett a bizonyos szempontból meglepő ítélet A vádlott továbbra sem muta­tott megbánást, sőt, gyakran el-elmosolyodott a tárgyalás alatt. Az orvosszakértők az el­haltra mért két csapás mind­egyikét feltétlenül halálosnak, magát a vádlottat teljesen ép­elméjű, sőt igen értelmes em­bernek nyilvánították. Végül az esküdtek a megfontoltságra valló rengeteg bizonyíték elle­nére is csak a szándékos em­berölés bűntettében mondták ki a vádlottat bűnösnek. A tör­vényszék e határozat alapján 14 évi fegyházra ítélte Nagy Sándort, minden enyhítő körül­mény híján súlyosbítónak véve azt, hogy a vádlott csak néhány hónappal korábban volt büntet­ve más sértettnek ugyancsak fejére irányzott súlyos testi sér­tésért. Nagy Sándor, aki addig igen egykedvűen viselkedett, a szi­gorú ítélet hallatára egy csa­pásra összetört. Fotó: Shutterstock Vakmerő módon, az országúton támadott a baltás gyilkos Mindenki a boldogságra törekszik, bár nem mindenkinek ugyanaz jelenti a boldogságot A kiegyensúlyozott élet tesz igazán boldoggá Március 2D a az ENSZ közgyűlés határozata alapján a boldogság világnap­ja. Mint egy reprezentatív ku­tatásból kiderült, a magánélet­ben keressük a boldogságot a szakmai sikerekkel szemben. A Cib Bank által készített fel­mérés eredményei a hunga­­rikumnak tartott pesszimiz­musról alkotott képet is ár­nyalják. A felmérésben részt­vevők háromnegyede tartot­ta meghatározóbbnak a ki­egyensúlyozott családi életet a karriernél. Ennél is többen, az érintettek 86 százaléka vál­lalna akár szerényebb anyagi körülményeket is a magánéle­ti boldogságért cserébe. Utób­bit főleg a családalapítással és a minőségi lakókörnyezet ki­alakításával, megszerzésével azonosítják az emberek, míg szakmai oldalon elsősorban az anyagi biztonság megte­remtése és fenntartása a fon­tos, valamint az előrelépés a meglévő munkahelyen. Bár a magyarok alapvetően pesszimistának tartják magu­kat, a kutatás eredményei né­mileg rácáfoltak erre. A meg­kérdezettek 73 százaléka hisz abban, hogy a kemény és ki­tartó munkának mindig meg­lesz a gyümölcse, 62 százalé­kuknak pedig meggyőződése, A szerető társ és a gyerekek garantálják a boldogságot Fotó: Shutterstock hogy érdemes valamivel na­gyobb célokat kitűzni annál, mint amit reálisnak gondo­lunk. A felmérés nem csupán ezen a ponton okozott megle­petést. A válaszadók 82 szá­zaléka ítélte tévútnak a dön­tések elodázását, kifejezet­tem kártékonynak bélyegez­ve a hagyományosan magyar beidegződésnek tekintett ha­logatást. A kutatásból az is ki­derült, hogy a magánéleti és a szakmai célok részben a sta­bil anyagi helyzet megterem­tése köré rendeződnek, és az anyagi biztonságban komoly szerep hárul a megtakarítá­sok növelésére. TN

Next

/
Oldalképek
Tartalom