Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-19 / 65. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. MÁRCIUS 19., HÉTFŐ Dr. András Ferenc a nemrég kitüntetett Part-Oldalak Kulturális Egylet vezetője A provokatív kérdések sem hozzák zavarba a filozófust A húszéves Part-Oldalak Kulturális Egylet tevékenységét idén a Dunaföldvár Kultúrájáért Alapítvány Dunaföldvár Kultúrájáért Díjjal ismerte el. Jó alkalom az évforduló a kitüntetésről filozofálni a civil szervezet vezetőjével, dr. András Ferenccel. Vida Tünde szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu DUNAFÖLDVÁR Tanítóként kezdte pályafutását dr. András Ferenc. Harminc esztendősen újra iskolapadba ült, filozófus diplomát szerzett. Immár hét éve tanít Veszprémben az egyetemen. Mivel ő a vezetője az alapításának huszadik évfordulójához érkezett Part-Oldalak Kulturális Egyletnek, személye, életének irányvonala összefonódott a szervezetével. Az, hogy a magyar kultúra napján Dunaföldvár Kultúrájáért Díjjal ismerték el a civil szervezetet, rögtön meg is adja a témát a beszélgetéshez. A kultúra kapcsán. az emberek kilencvenkilenc százaléka könyvekre, irodalomra, színházra gondol, de - mint dr. András Ferenc felveti - ennél jóval összetettebb a dolog. Az etimológia azt vizsgálja, mit jelent a „mű”. Az valami olyan, amit nem a természet hoz létre. Márpedig, ha az ember beavatkozásának nyomán születnek ezek a művek, abban benne van az a feltételezés, hogy az ember nem a természet része - fejtegeti. Mint hozzáteszi, a döntéseink által, vagyis a döntéseink és a szabadságunk okán kiszakadunk a természetből, a természetet emberiesítjük, a magunk képére szabjuk. Vajon a filozófusnak más dolga sincs, mint elmélkedni az élet nagy dolgain? A kérdés újabb érdekes gondolatfolyamatot indít el arról, hogy a filozófia egyáltalán tudomány-e. Nyilván nem lehet behatárolni a tárgyát úgy, mint például a fizikáét. Mint mondja, a filozófiai definíciók ellentmondást nem tűrnek. Míg a vallás megengedi akár a bizonyíthatóan téves állításokat is, addig a filozófia semmilyen tapasztalati ténnyel, tézissel, faktummal nem mehet szembe. Akár tudomány, akár nem, dr. András Ferenc a filozófiának a nyelvvel kapcsolatos ágával, a kommunikációval foglalkozik, és éppen egy új kommunikáció és média szak akkreditálásán fáradozik az egyetemen. És persze tanít, amit kifejezetten élvez. A tanítást a kicsik között is nagyon szerette. Nem tulajdonítja saját sikerének, de olyan eredményeket értek el a külvégi iskolában tanuló gyerekek, amilyet soha előtte: megyei atlétika versenyen szerepeltek, sakkversenyt nyertek Kalocsán, egyik diákját meghívták a Kossuth rádióba szinkronhangnak. Azt, hogy nagyon könnyen megtalálta velük a közös hangot, annak tulajdonítja, hogy jobban szeretett játszani, mint ők. A mostani eredményeket pedig annak, hogy „amikor az ember rátalál a saját helyére, akkor ott meglódul”. Az egyetemen - mint mondja - jó együtt lenni, agyalni, gondolkodni, közösen dolgozni valamilyen projektben. Az együttlét, a közös munka eredménye esetükben nem egy tárgy, mint akár az építészeknél vagy trófea, mint a sportolóknál, hanem az, ha egy-egy diákja az együtt töltött idő után jobban önmaga lesz, segíthet neki megtalálni a helyét. Mert persze az ember nem az, aki, hanem az, amivé válik, amit céljai is mutatnak. Az ember nem lezárt va-Egy jó regényt szívesen írna még világteremtő műfajban A szerző felvétele Dr. András Ferenc a filozófiának a nyelvvel kapcsolatos ágával foglalkozik laki, a lénye túl nyúlik a jelenen... Az Istenre, hitre, vallásra vonatkozó kissé provokatívnak szánt kérdés sem hozza zavarba, akkurátusán megfogalmazza a kérdést, fejtegeti a választ újabb és újabb gondolatlavináknak teret nyitva. Sok más, hasonlóan komplex és érdekes téma felvetése után tervei is szóba kerültek.- Egy jó regényt még írnék- hangzik a meglepő válasz. Dr. András Ferenc azt mondja, „bejönnek neki a világteremtő műfajok, mint például a Gyűrűk ura, amit egy nyelvész írt tudományos munkájára alapozva. Példaképe Umberto Echo, aki középkorkutató filozófus volt, s abbéli kutatásai eredményeként írta meg a Rózsa neve című világhírű regényt. Húszéves a Part-Oldalak 1998-ban egy lelkes, dunaföldvári fiatalokból álló társaság döntött úgy, hogy elindít egy közéleti havilapot, amely tájékoztatja a település lakóit és egyben dokumentálja a helyi eseményeket. A lap András Ferenc és Sziegl Erika ötletének köszönhetően a Dunaföldvári Part-Oldalak nevet kapta, kiadója pedig a Part-Oldalak Kulturális Egylet lett. A lap januártól háromezer példányban készül, minden háztartásba eljut, emellett 2002 óta a városi tévét is működtetik. 1998 óta egyetlen lapszám, 2002-től egyetlen műsor sem maradt ki. A megbízhatóság mellett a nyitottság, tárgyilagosság a vezérelv. Nincs kényes téma, mindenről beszámolnak, minden érintett véleményét azonos felületen megjelenítve. A lap és a televízió mellett hét szakmai, tudományos kötet írásában, szerkesztésében, kiadásában működtek közre magyar és angol nyelven. Ennek során szoros együttműködést alakítottak ki a Magyar Tudományos Akadémia egyes intézeteivel, több hazai egyetemmel. A köteteknek és a portréfilmeknek köszönhetően a kapcsolataik a tengeren túlra is elértek. Önálló rendezvényen mutatták be a New Yorki The New School for Social Research egyetemén az Ethics and Heritage című, a közreműködésükkel megjelent kötetet. Pályázati lehetőségeknek köszönhetően tíz ismeretterjesztő, portré- illetve dokumentumfilm-sorozatot készítettek. Ezek között természetesen felbukkantak olyan témájúak, amelyek az elnök, dr. András Ferenc szakmájába vágnak, úgy mint a Kommunikatív ember - a modern kommunikációs eszközök társadalmi hatásairól. A kutyák bátorságpróbából is vizsgáztak 60 ÉVE a megye téeszeiben egyre elterjedtebbé vált a baromfitenyésztés. „Az aparhanti Március 15-e Termelőszövetkezet halastaván mintegy 1200 kacsa tenyésztését kezdik meg a közeljövőben. A paksi Vörös Sugár Termelőszövetkezetben pedig még ebben az évben közel 1500 pulykát nevelnek fel.” 60 ÉVE „Nagyszabású divatbemutató volt vasárnap este Szekszárdon, a Városi Művelődési Házban. (..) Elsősorban a tavaszi és nyári divatújdonságok kerültek bemutatásra és nyugodtan hozzátehetjük, igen bő a választék.” 60 ÉVE „A magnak érett gyümölcsöt kell teremnie” címmel Szamos Rudolf közölt riportot a szekszárdi termelőszövetkezetről. „Soha nem tapasztalt méretű minőségi forradalom van kibontakozóban. Ezzel a csendes sodrású forradalommal találkoztam a minap szülővárosomban - Szekszárdon is” - írta a Kántor nyomozókutyát bemutató regénysorozat későbbi szerzője. 50 ÉVE „megnőtt Döbröközön a lakosság építési kedve. Míg az elmúlt időszakban évente 10- 12 új ház épült a községben, idén már több mint 30 házra kértek a tanácstól építési engedélyt.” 50 ÉVE „Pusztahencsén, Tolna megye egyetlen nyúltenyésztő telepén világra jöttek az idei első húsvéti nyuszik. A Nagydorog és Vidéke Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet mintegy két éve hozta létre nyúlfarmját abból a célból, hogy megfelelő nemes tenyészállatokkal lássa el a szakcsoportokat és a tsz-eket.” 50 ÉVE „Czencz János-emlékkiállítás nyílt a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban, a tárlatot dr. Mészáros Gyula, a megyei múzeum igazgatója nyitotta meg. (...) Czencz János „a második világháború végén, elhagyva az ostromlott fővárost, Báta községben telepedett le, családjával együtt.” 35 ÉVE a Szekszárdi Húsipari Vállalat amerikai megrendelésre dobozolt sonkát gyártott. „Az első konténerszállítmány tegnap hagyta el a szekszárdi húskombinátot. A mintegy ötvenezer dollár értékű rakományt a hűtőkonténeres kamion 16-18 óra alatt juttatja el Hamburgba, ahol konténerestül hajóra rakják és továbbindul az amerikai földrész felé.” 35 ÉVE Fischer Annie zongoraestje jelentett igazi kulturális szenzációt Szekszárdon, majd másnap Bonyhádon, rákövetkező napon pedig Pakson. „A hatás: a tomboló, újrázást kérő tapsvihar, a szünetben váltott röpke tekintetek mind arról vallottak, hogy itt nagy dolgok történnek” - írta tudósításában Dobai Tamás. 25 ÉVE helyezték örök nyugalomra Szekszárdon Esze Tamásné Mattioni Eszter festőművészt. „Szekszárd város díszpolgára életének kilencvenegyedik évében, 1993. március 17-én elhunyt. (...) Mattioni Esztert jSzekszárd város saját halottjaként gyászolja” - közölte az akkori gyászjelentés. 25 ÉVE rengetegen adtak egymásnak találkozót a szekszárdi ebszemlén. „Hoztak kutyákat az ország messzi vidékeiről, például Szegedről, Miskolcról, Keszthelyről is. A legtöbb kutyát a Dobermann, a Rottweiler és a Csau-csau fajtákból vezették fel.” Szeri Á.