Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-17 / 64. szám
helyőrség Szöcs Géza olvasónaplója SZERELEMRŐL ES HALÁLRÓL Két olyan könyv került mostanában a kezembe, melyek az ember és az emberiség legfontosabb kérdéseit tárgyalják. Egyik ilyen téma a halál, a másik a szerelem. 1. A halálról Nem sok olyan negatív hír létezik, amely traumatikus hatásában felérne azzal a tájékoztatással, hogy a laborvizsgálat pozitív eredményt hozott. Egy ilyen leleteredmény körülbelül annyira dobja fel az embert, mint ha befordulva saját utcájába vörös és kék fényekre, csődületre és szirénázásra figyelne fel lakóháza kapujánál. A történelem egyik legnagyobb sorozatgyilkosa, tömeggyilkosa, az életellenes bűncselekmények főkolomposa, legvérszomjasabb gonosztevője a rák. Ezért vettem kézbe különös érdeklődéssel Az onkológia alapjai című kiadványt (Egyetemi tankönyv, szerkesztette Kásler Miklós, második, javított és bővített kiadás, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2018.) Izgalmas krimi, több mint ezerháromszáz oldalon. Kásler felügyelő, dr. House esetmegoldásainak szerkezetét követve, nem akármilyen szakértői csapattal látott neki a tettes körbekerítésének. (Először körbe, hogy aztán majd kézre.) A szerzői gárda 148 detektívből áll, és kivétel nélkül mindenikük neve előtt olvasható a dr. rangjelzés, amely a képernyőinken tevékenykedő amerikai nyomozócsoportok esetében legalább egy főhadnagyi titulusnak felelne meg. Fejezetcímek és alcímek ebből a gigajegyzőkönyvből: A gégerák. (így, simán.) Aztán: Átfúródásos eredetű sürgősségi állapotok. Hasnyálmirigyrák. A vastag- és a végbél daganatai. A penis és az urethra daganatai. Csírasejt típusú heredaganatok. Üszögterhesség és terhességi trofoblaszt-neoplázia. Non-Hodgkin-lymphomák. Az emlőrákkezelés specialitásai BRCA V2 mutációt hordozóknál. És száz meg száz hasonló cím. Egy olyan betegséget volna jó találni végre - tűnődik az olvasó amely hasznára törekszik lenni a gazdaállatának, az anyaszervezetnek, amely életben tartja őt. Amelynek becsvágya nem a pusztítás, vagyis a tulaj, a főbérlő házának romhalmazzá változtatása, hanem amely hasznos szeretne lenni, legalább annyira, mint a krokodilmadár a krokodilusnak. De addig, ameddig nem találunk ilyen betegséget, érdemes az ellentettjével, az antagonistájával foglalkozni. Hiszen csak a rák tükörképét, fordított mechanizmusát kellene megtalálni, az örökké élő, örökké tovább-burjánzó sejtek már amúgyis elvezetnek a halhatatlanság küszöbéig. Ha elolvastam volna e kötet minden egyes oldalát, talán többet tudnék arról, miért világhírű a magyar onkológia. (Nyilván azért is, mert ilyen szakemberei vannak.) De életemben először most egy olyan kiadványról írok, amelyet csak átlapoztam, amelyre tehát csak fel szeretném hívni mindazok figyelmét, akiknek nálam több ideje jut erre a hajszára, amelynek végén - nem lehet kérdés - a tettesnek befellegzik majd. Talán a következő folytatásban, a legközelebbi 1300 oldalon, vagy a huszonhatodikban, de eljön majd a nagy pillanat. Addig is, élvezzük a fordulatokat, a körültekintést, s a meganynyi technikai leleményt, amelyek eredményeképp - Kásleréknek és társaiknak köszönhetően — szűkül a hurok a gonosztevő nyaka körül, aki ma még egyetlen másodperc alatt több áldozatra csap le a földön, mint Hasfelmetsző Jack egész életében. De van még egy dolog. A kötetet átlapozva nem találkoztam a cápákkal. A tárgymutatóban is, a canalis analis carcinomák radio-kemoterápiás kombinált kezelései után nem a cápa, hanem a carcinoembryonalis antigén következik. Laikus, onkológiában analfabéta olvasóként, itt a tudománynépszerűsítő tápiá éklánc végén, eszerint magamra maradtam naiv kérdésemmel: vajon igaz-e, hogy a cápákat nem támadja meg a rák? S ha ez igaz, vajcn nem onnan kellene-e kezdeni, hogy ez vajon miért van így? Miért kerüli a rák a cápát, mint ördög a tömjénfüstöt? 2. A szerelemről Ez — vagyis a szerelem - a másik legfontosabb dolog számunkra, ahogyan azt főn aebb megjegyezni bátorkodtam. Talán ezzel függ össze, hogy a rendszerváltás utáni magyar sajtó legsikeresebb periodikája a Csók és Könny című hetilap volt, heti közel félmillió példányban. Mostanában nem látom a lapot, talán másfelé fordult az érdeklődésünk? Véletlenül került kezembe Légrádi Ildikó könyve: Szerelemkonyha. Afrodiziákumok a konyhában, ízek és színek az életünkben. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2015. A kötet műfaja: párkapcsolati bölcsességek, életviteli tanácsok és - újabb slágertéma - gasztronómiai tárgyú ismeretek szintézise. Ital- és ételleírások, receptek, kiemelt figyelmet fordítva a fűszerekre; történetek, példázatok. A flört fejezeten belül a zellerről is szó van, a Féltékenység címemövénye a vanília. Mint innen megtudtam, ez az egyetlen ehető termésű orchidea. Fontos ismeret ez számomra: sokszor töprengtem azon, miért válnak szét legtöbbször a különleges képességek és minőségek, miért jelentéktelen külsejű a fülemüle s miért nem énekel megrázóan a sasmadár, miért nem olyan finom a légyölő galóca, mint amilyen kívánatosnak kinéz. Magyarul: miért nem olyan szépek a haszonnövények mint amennyire hasznosak, avagy miért nem oly gyönyörűek, mint a dísznövények. Miért nem ehetőek a rózsák. Kivételek persze vannak, de talán egyik sem annyira látványos, mint az ehető orchidea, amelynek illata éppolyan izgalmas, mint a kinézete. A fejezethez recept is jár: szarvasgombás-vaníliás panna cotta fenyőmézzel. Talán a csábítás című fejezethez jobban illett volna, miként a tenger gyümölcsei is - ha volna ilyen című fejezet. Ha nem is ilyen címmel, de ilyen tartalmakkal persze találkozunk a könyvben, mely az online ismerkedéstől a veszekedés és kibékülésig, sőt azon is túl kíséri végig a párkapcsolati forgatókönyveket, s velük párhuzamosan a gránátalmától a mézig, az avokádós gazpachótól a céklás-tormás csokis szeletig. A példázatok is elég széles merítésből származnak, a Talmudtól és Cato szenátusi beszédétől Dragomán Györgyig terjednek. Itt pedig el kell mondanunk: a kötetet számos remek fotó illusztrálja, például Krasznai János és Metzger Vanda felvételei. Ezek inkább magazinokból ismerős stílusúak, de van közöttük igazi, emlékezetes művészfotó is. Ami nincs, ami hiányzik a szövegtestből: a költészet. Még az ajánlott irodalomban - bár az Bagdy Emőkétől Szendi Gáborig terjed- sem találkozunk olyan szerzőkkel, mint Catullus, vagy Ovidius, vagy Walther von der Vogelweide, vagy Louise Lábé, vagy még körülbelül háromszáz további költő. Érthetetlen, hogy a kötet szerkesztői és kiadói- köztük Nyáry Krisztián - hogyhogy nem kérték arra a szerzőt, hogy egyegy olyan téma mellé, mint mondjuk a flört, vagy az érintés, vagy az intim pillanatok, vagy mint a szenvedély, vagy a féltékenység, vagy a csók ereje, válasszon egy-egy költeményt is vagy legalább egy-két klasszikus strófát. Az is elfért volna amellé, hogy nyári krémes kovászosuborka-főzelék fokhagymás házi tejföllel. Mindent összevéve, e kötet s a szemlélet, amelynek alapján megszületett, hiányt pótol, az érzékek kultúrájának fontos dokumentuma. Tőlünk délebbre, úgy a Mediterráneumban, vagy mondjuk Ceylonban erre az ismeretanyagra divatos kávéházat lehetett volna építeni, tőlünk nyugatabbra nézett tévéműsort. Körtánc (egyéni Vajon mire jutott ez a 148 nyomozó, ez a többtízezer IQ együttesen? Talán ők is megosztják velünk a jó hírt, amelyről bulvárlapok már annyiszor tudósítottak: Szenzáció! Megtalálták a rák ellenszerét?! Itt még nem tartunk. A csapat dolgát az is nehezíthette, hogy a klasszikus krimikben feltett, és jó nyomozati eredményhez vezető, a gyanút megfelelő irányba terelő kérdést, a cui prodest? - kinek használ? - kérdést ennél a tettesnél nincs értelme feltenni. A rák ugyanis paradoxálisan maga alatt vágja a fát: noha abban volna érdekelt, hogy az őt eltartó szervezet minél tovább húzza, ehelyett amilyen hamar csak tudja, kinyírja, padlóra küldi, végez vele. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. március
