Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-17 / 64. szám
2 smm helyőrség tarca OFELSEGEM l-SO PISZOK ALFRÉDNEK! Zsidó Ferenc Feleséges királyuram! felséged ide nékem hejtartóilag, a Hejtartóságom első évének soka- rumot ne felejtse!), a múltkor volt dik napján hű alávalóként levelet alkalmam kissé megkóstolni, azt is fabrikálok kirájuramnak erről a mondtam nékiek, hozzák ide a töbzűrzavaros helyzetű árdéi ország- bit is, s bánja a ménta, igyák ők az ról, mely gethes ugyan minden outonompiájukat tovább, népével együtt, de mégis a korona Na szóval, amióta én ide megegyik legékesebb köve. Csak fénye- érkeztem, vagyis ahogy felséged zésre szorul. De én azt megteszem, parancsolta, ide hejeztem a rezi mégpedig oly szaporán, hogy ej- lenciámat, erőssen naty az iszkaszen, a vér is kiserken utána. Vagy tottság, mindenféle heji elöljáranelőtte. Vagy ilyesmi. (Ellátását dóságok jönnek elébem, s hankérem, kirájuram, ha olyan kife- goztatják, hogy eddig ők mijen jól jeződéseket találnék használand, melyeket kelmed nem értend: ezek az erdélyi népségek itten egészen megfertőztek bűbájos nyelvikkel, vagy mifene. Ha pedig a levélírás csinálmányában találtatnak néminemű hiányosságaim, azért is bocsánatáért esküdözöm, és ígérem, belejövök majd, mint ama úrifiú a pofoztatásba. S mind így.) Nade, térjünk a trágyára: én itt jól tartom a héjét, nincs iten semmi galiba; a népek még is vannak elégedve velem mindahány, csupáncsak a székej nevezetet viselő fajbéliek méncsergetik bünagy szemüket. Azt mondják, nem elég kifejező a módom, s hogy nem értik, mettől meddig, s hogy hol ess bé. Mert hogy nem kell annyit beszélni, de azt nagyon. De kirájuram ne sokat izgassa magát miattuk, mert ellátom én mindnek a baját, hogy abból koldul! Mert itt ebben az árdéi tartományban még mindig a székely vóna a lekkissebb baj. De az éppen elegendő. Ők megelégülnek, ha van outonompiájuk, s azzal osztán elvannak (sokfélét ittam már, hisz kirájuram is tuggya, de ezt még nem kóstoltam: nem tetszik a neve; de ha nekik ez kell, ők tuggyák...). Különben finom pálinkájuk is van, szinte ojan jó, mint a mi rumunk (igaz is, ha valamit küldeni akarna tartották itten a hejem, s hogy ezért a kifejező beszédmód irányúitokét mindenféle jutalom illeti meg, ságában. Legutóbb sem értettem egyebekről már nem is beszélve. De pontosan, mire célzott az egyikük, én csak ülök az uniformis ruhám- valami olyasmit mondott, hogy kiban, amiben nagyon fess vagyok, s rájuramnak jó lenne nyilatkozatot szórakozottan tépdesem a gombja- adni, hogy immár széna-e vagy it, ahogyan felséged igen előrené- szalma. Ezek amolyan fedőnevek, zően tanított. Erre ők elsápadnak, kirájuram, ha tetszik érteni, hogy s már rohannak is ki, mint akinek mire célzok a mi kifinomult diplocsípős paprikával dörzsölik az üle- mátikusi nyelvünkön. No, de hogy pét. Gyenge idegzetű egy társaság! ezek ketten mi fölött küzsdölődnek, Mondandójuk egyébként kicsit azt nekem nem sikerült pontosan hablaty, még sokat kell fejlődjenek kiderítenem. Olyan nagyon nem is akartam, ne fárasszanak a piti dolgaikkal. Hogy parlimenty meg kormány. Nem tudom, mit akarnának kormányozni, a Radzeert biztos nem tudnák, de még egy gyengébbecske lékekvesztőt sem, amilyen tepentókok. Na, azt mondtam nékiek, üljenek le, ahol vannak, kirájuram se megy Parlimentybe (vajon milyen hely lehet, hogy úgy kívánkoznak oda?), mégis milyen jól megvan. Erre csak meresztgették a szemüket, de azzal már nem törődtem. Szóval, felséged nagyon jól szórakozna, ahogy ezek iten egymásnak veselkednek, natyon elragadó köznépek, na. Nélkülük egyhangúlagosabb volna itt az élet. Annyit előidéztek bennem okozatilag, hogy erősen vigyázok a házasállamtartásra. Nem adok ki egyetlen fityinget se, úgyhogy felséged, ha idejön, hiánytalanul héjét foglalhat ősei koronáján. Mi több, a klánok szabadságát is korlátoznám valamejesleg. Ezt rövidesen törvénybe is pikkejezem, ha felséged is úgy akarja. Meglátja, olyan rend lesz itt, mint a karikacsapás! S az alattvalók mind áldani fogják a sors kegyelméből felséged lépteit. Még a székej nevezetet viselő fajbéliek is meg lesznek elégedve, pedig azok olyanok, hogy nem szólnak, csak néznek, de az fáj. Kalapban II. (egyéni technika, vászon) Ez nem is csoda, mert olyan héjén laknak, hogy oda más halni se menne. Ők az egyetlenek, akik sose kérnek kihallgatózást, a többiek mind nyomulnak, még az osztájlakomba is bejönnének, de az orrukra verek, felséged engedelmével. (Még nem is mondtam, kirájuram, ezek itten úgy váltyák a misztereiket, mint én a gatyáimat. Egyik nap még miszter, másik nap már a börtönben. S persze, tudom én, hogy aki börtönben volt, rossz ember nem lehet, de hűje igen, mert mért akart miszter lenni...) Egyébként egyebekben is a kirájuram rendeltetése szerint cselekedem, köznép közé vegyülés nincs, egyszerű polgári asszonyokkal nem érintkezem, bár - bevallom - jólesne. Szigorú vagyok és feltartóztathatatlan, mint egy tavaszi lavina. Kioktatok mindenkit a tényállásra, s azzal hátat fordítok a seprüdéknek. Meglátja, felség, olyan propresitlyt csinálok itt árdéjnek ebben az országában, hogy mindenki csudájára megjárja. Csak hagyjanak nekem békiem az ilyen disznóságokkal, mint a válogatás meg hasonlovak. Most már lassan abba is hagyom, amit itt sajátkezünküleg felséged figyelmébe ajánlkoztam, ha itt-ott esetleg zavarodottságban fejeztem volna ki magam, az itteni hejzetre való tekintettel megértését kérem, kirájuram! Amint valami újdonság üti fel fejét, ígérem, esment levélírásra csavarodik a fejem. Őfelsége I-ső Piszok Alfréd hejes tartója, Mindhalálig Dzsó Utói irat: a csomagban, amit e levéllel együtt felséged figyelmébe ajánlkozom, pálinka is volt, de valakik kilopták. Ki fogom nyomozni a tetveseket! zene Holvasói tárca A NAGY DURRANÁS Stumpf András AZ AJANDEK KENYÉR Nógrády Andor „Menjünk ki!” Hétéves lehettem, már iskolás, mégis megijedtem a pisztolylövéstől. A patron kesernyés szagát is éreztem a Vígszínház zsúfolt nézőterén - ennyi maradt meg a darabból emlékként. Ha nem lenne Yoülübe, valószínűleg így is maradt volna ez életem végéig, így viszont, épp harminc év múltán, épp ennyi idővel a darah bemutatója után újra megnéztem Presser Gábor, Sztevanovity Dusán és Horváth Péter mesemusicaljét. Most meg már csak azt nem értem, A padlás hogyhogy nem világhírű, miért nem Oscar-díjas a belőle készült film, miért nem ezt hallgatja-nézi kicsi és nagy Los Angelestől Pekingig. No jó, értem: mert nem készült belőle ilyen film. Még magyar film sem, nemhogy nemzetközi babérokra törő. Ez a tény a 2010-es évek közepéig nem is volt különösebben furcsa, ám ma, amikor évről évre a nemzetközi élvonalba kerülnek magyar filmek, bűn nem kihasználni, hogy ilyen mű van a tarsolylemezünk alatt. Jó zenés darabunk persze van több is, csak hát az István, a király senkit nem fog érdekelni rajtunk kívül. Nem úgy A padlás. Az elfelejtett szellemek, kihagyott mesefigurák (Lámpás, a nyolcadik törpe, vagy Kölyök, aki kimondta, hogy meztelen a király) működnének az egész nyugati kultúrkörben, a rendmániás, feljelentős házmester New Yorkban más értelmet kapna ugyan, mint amit a kommunisták által uralt Budapesten nyert, de ott is felfognák. Igaz, a játéktér egy padlás „Kelet és Nyugat között”, de van lövöldözés, még helikopteres akciójelenet is, a főhős Rádiós (ma nyilván Informatikus lenne) hiperszámítógépe (Robinson) a kötelező scifi vonalat is behozza, még finom szerelmi szál és ellenállhatatlan humor is fűszerez... S mindez a legfontosabb üzenet érdekében: a jóság végül legyőzi az ármánykodást. Tökéletes. Ahogy Presser dalai is. Olyan ihletett slágerparádét tár elénk, amilyet régen nem tudnak már kiszenvedni magukból a tucatmusicalek szerzői. (És még úgy is Oscart tud nyerni egy-egy erősen közepes La La Land.) Szóval a feladat: újrahangszerelni, nagyzenekarral felvenni mindent a mára bizony poros szintihangok helyett, angolra fordítani a szöveget, akár amerikai énekes sztárokat megvenni a címszerepekre, majd leforgatni az egészet Wes Anderson vagy Tim Burton modorában. Vagy akár Disney módra. Mindegy. Lényeg, hogy ez a darab vásznon is igazán nagy durranás lenne - jóval nagyobb még annak a bizonyos pisztolynak a dördülésénél is. A PADLÁS című mesemusicalt először 1988. január 27-én mutatták be a Vígszínházban, amelynek azóta is a legsikeresebb és legtöbbet játszott darabja. Számos betétdala önálló sláger lett. Az asszony ránézett a féijére. Nem állhatta meg szó nélkül:- Úgy nézel ki, mint egy ágrólszakadt hajléktalan. Ülj be a volán mögé, most te vezetsz! A félj, amióta volt az a nevezetes balesete és eltört a bal lába, amit sikeresen összeforrasztottak, egyre inkább szeretett vezetni. A felesége eleinte rossz szemmel nézte, hogy beül a kormány mögé, aztán amikor látta, hogy nincs gond a vezetéssel, megnyugodott. Ezen a napon a Tesco volt a célállomás: karácsonyi bevásárlás. Ajándék a gyerekeknek, unokáknak. Az áruház parkolója csak félig volt tele, így a bejárathoz közel sikerült megállni az autóval. Ahogy kiszálltak, a feleség megint végignézett az urán:- Istenem, ha szegény anyád látna így, rossz dzsekiben, loboncos hajjal, borotválatlan arccal, biztos elsírná magát.- Biztosan lát - mondta a félj. - Éppen most mutatta Szent Péternek, hogy ez az én fiam, akiben a kedvem lelem. Az asszony rámordult a féijére:- Ne idézd profánul a Bibliát, mert megbüntet az Úristen! Nem büntette meg őket, mivel találtak két bevásárlókocsit. Ennek a félj örült a legjobban. Rátámaszkodhatott. Elindultak a bejárat felé. Elöl az asszony, mögötte a félj. Szép, ősi szokás ez. Ha lőnek, dobnak, az asszonyt találják el, ne a család fejét. A hatalmas bejárati ajtó közeledtükre megnyílt, pedig azt se mondták: „Szezám, tárulj!” (Szegény Ali Babának mit kellett gyakorolnia ezt a nevezetes kulcsszót!) A vásárlókat terelő kapuk előtt piros ruhás vöröskeresztes lányok álldogáltak. A szeretet nevében a rászorulóknak adományokat gyűjtöttek, illetve ha észrevették valakin, hogy rászoruló, azon megpróbáltak segíteni. A bevásárlókocsira támaszkodó féljen azonnal látták, hogy támaszra szorul. Odaléptek hozzá, és átadtak neki egy frissen sült kenyeret.- Fogadja tőlünk szeretettel - mondták. A férfi próbált tiltakozni, meg akarta mondani, hogy ő nincs rászorulva, de egy szégyenlős, kurta köszönömnél nem tudott többet kinyögni. iik . I anaaaaaaaM I 1 L aaaaaaaaaHl ■ ■ “ nnnanc^nmita KÁRPÁT-MEDENCEI TEHETSéOGONOOZÓ NONPROFIT KFT. ■■■■■■■■■■■ Főszerkesztő: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva, Farkas Wellmann Endre, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Pál Dániel Levente, Szente Anita, Zalán Tibor • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseg @kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. 2018. március
