Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-16 / 63. szám
2018. MÁRCIUS 16., PÉNTEK SPORT 15 Lionel Messi megszerezte a századik gólját a sorozatban Spanyol fölény a BL-ben Nemhiába imádja a közönség Barcelonában Messit Fotó: AFP A héten kialakult a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőinek a mezőnye, amely enyhe spanyol fölényt mutat. Lionel Messi elérte a századik gólját a sorozatban, a spanyol lapok szerint egymagában ő viszi előre a Barcelonát. Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Három spanyol, két-két olasz és angol meg egy német csapat - így fest a Bajnokok Ligája negyeddöntőjének a mezőnye a nemzeteket tekintve. Ez azt jelenti, hogy a nyolcaddöntőkből mind a három spanyol csapat - Barcelona, Real Madrid, Sevilla - továbbjutott, miközben az öt angolból három is elvérzett, csak a Manchester City és a Liverpool maradt talpon, a Tottenham, a Manchester United és a Chelsea már csak külső szemlélői a sorozatnak. Utóbbi kettőt ráadásul spanyol együttes búcsúztatta, így nem véletlen, hogy a hispán sajtó dagadó mellel kommentálja a történteket, természetesen a saját bajnokságuk fölényét hirdetve a Premier League felett. A briteknél pedig nem tapasztalható a világvége-hangulat, egyedül a Manchester United menedzserére, Jose Mourinhóra zúdult össztűz, amiért szebb napokat is megért csapata a közvélemény szerint színtelen-szagtalan, sőt, talán gyáva futballt nyújtva kapott ki az Old Traffordon a Sevillától. A portugál menedzser szerint viszont nincs semmi baj, előfordul az ilyen, menni kell tovább - esetükben az FA-kupa felé, más trófeát az MU ugyanis már nem nyerhet ebben az idényben. A Barcelona és a Chelsea párharcának pedig ki más is lehetett volna a főszereplője, mint Lionel Messi... Az első összecsapáson ő egyenlített, és csikarta ki az 1-1-es végeredményt a visszavágóra, amelyen aztán két gólt is szerzett, a BL-ben a kilencvenkilencediket, majd a századikat. Szegény Thibaut Cuortois, az angolok amúgy klasszis kapusa mindkettőt a lába között kapta, és a találkozót követően így kesergett:- Játszottam már Messi ellen, és lőtt már gólt a lábam között. Egy Uyen magas kapusnak, mint én, ez a gyenge pontja. Bosszantó, de túl kell lépnem rajta, férfiként kell viselnünk a hibáinkat. Messi góljainál nem vártam lövést, egyszerűen túl későn zártam össze a lábamat. Természetesen vállalom a hibák rám eső részét. Antonio Conte, a Chelsea menedzsere a két meccset öszszegezve könnyen megtalálta a kiesés okát: a négy kapufa miatt a balszerencsét, három gólja okán pedig Lionel Messit, szerinte az argentin jelentette a két csapat között azt a különbséget, ami a katalánok továbbjutását eredményezte. A Barcelona boldogságát árnyalja, hogy Sergio Busquets ötödik lábujja eltörött, és könynyen lehet, nem játszhat az április első hetében következő negyeddöntők első mérkőzésén. És még egy hír a klub háza tájáról: André Iniesta, a klub ikonja elárulta, április végéig eldönti, marad-e, vagy Kínába szerződik. Messi századik góljával egyébként a második a BL történetében a 117 gólos Cristiano Ronaldo mögött, ha kettőjükre csapatként tekintünk, csak kilenc klub talált többször az ellenfelek kapujába, a Manchester City például ugyanúgy százszor volt eredményes a sorozatban, mint Messi egymagában... BL-nyolcaddöntők, visszavágók Kedd: AS Roma-Sahtar Donyeck 1-0 (továbbjutó: AS Roma összesítésben 2-2, idegenben lőtt több góllal); Manchester United-Sevilla 1-2 (Sevilla 2-1). Szerda: Be?ikta§-Bayern München 1-3 (továbbjutó: Bayern München 8-1); Barcelona- Chelsea 3-0 (Barcelona 4-1) A negyeddöntők mezőnye: Barcelona, Real Madrid, Sevilla (Spanyolország), AS Roma, Juventus (Olaszország), Manchester City, Liverpool (Anglia) Bayern München (Németország). A párosítást ma délben sorsolják. A Sopron Basket csodát művelve ott lesz a Final Fourban az Euroligában Megtörtént az elképzelhetetlen Hatalmas a boldogság! A Sopron Európa egyik legjobbját, a Fenerbahgét győzte le Fotó: Koncz György KOSÁRLABDA Varázslatos teljesítményt nyújtva a Sopron Basket női kosárlabdacsapata 67-46-ra legyőzte az európai elithez tartozó török Fenerbahgét, és óriási meglepetésre 2009 után ismét bejutott az Euroliga négyes döntőjébe. Tizenöt másodperc volt hátra, és Yvonne Turner, a mezőny legjobbja pattogtatta a labdát. Látszott, már csak az időt akarja lepergetni, ezért Giorgia Sottana, a Fenerbahge olasz sztárja nem is védekezett: odalépett hozzá, és a kezét nyújtotta, a példáját pedig követték a többiek is. Ám a török csapat játékosai nem ekkor adták fel, az ő hitük már percekkel korábban elfogyott, az akaratuk eddigre régen megtört - egészen pontosan megtörte a magyar bajnok Sopron Basket. Egészen hihetetlen események zajlottak a pályán a női kosárlabdázók legrangosabb sorozata, az Euroliga még nyitott negyeddöntőjének a harmadik mérkőzésén: a negyedik negyedben nem volt miért izgulni. Két hete a magyar szemmel horribilis költségvetésű Fenerbahge győzött Sopronban, és így előnnyel fogadta egy héttel később a magyar csapatot; elég lett volna Isztambulban nyernie ahhoz, hogy az egymást követő nyolcadik évben is bejusson az Euroliga négyes döntőjébe, a Final Fourba. Csakhogy a Sopron megtréfálta, ezért a törökök újra útra kelhettek a mindent eldöntő harmadik összecsapásra, és el sem tudták képzelni, hogy elveszíthetik ezt a párharcot. Alighanem ezért roppantak meg akkor a negyedik negyed elején, amikor rádöbbentek: ez az elképzelhetetlen nagyon is elképzelhető. Pedig szó szerint szörnyen kezdődött a szerda a csapat számára. Alaine Coates, a soproniak egy hónapja szerződtetett centere, az isztambuli mérkőzés egyik hőse megtudta, hogy az édesapja közlekedési balesetben elhunyt, az édesanyját kórházban ápolják, és érthető módon összeomlott, csak az vezérelte, hogy a lehető leghamarabb hazautazhasson. A közösséget mindenesetre ez a tragédia még inkább öszszekovácsolta, mintsem hogy megingatta volna, Roberto Iníguez vezetőedző, majd Yvonne Turner is kiemelte a meccset követően, hogy Alaine-ért is harcoltak. És tényleg harcoltak. Napjaink sportjában állandó téma a légiósok és a honi játékosok szerepe, előbbieket gyakran nevezik egyszerű zsoldosoknak, és ezt a vitát aligha itt és most döntjük el, de egy tény: a Sopronban gyakorlatilag csak egy magyar, Fegyverneky Zsófia jutott szóhoz - Dubei Debóra az utolsó húsz másodpercre állt be -, gyakran öt külföldi volt egyszerre a pályán, de ezek a szerb, amerikai, bosnyák és spanyol hölgyek a szívüket maradéktalanul beleadva tettek meg mindent a klubjukért és a szurkolóikért, azaz a győzelemért. A Fenerbahge sokkal nagyobb és drágább sztárjai erre nem voltak képesek, amikor szükségük lett volna a szívükre, az igazi lelkierőre, mentálisan összeroppantak, és feladták a meccset. Egyetlen adat elég ennek az illusztrálására: a Sopron 15 labdát vett el az ellenfelétől, az viszont csupán négyet tőle. Tanítani lehetne a magyar bajnok védekezését, nem véletlen, hogy a negyedik negyedben Európa egyik csúcscsapata mindössze három pontig jutott, és ebből kettőt fél perccel a lefújás előtt szerzett egy duplával. Ez azért is félelmetes, mert Roberto Iníguez gyakorlatilag csupán hét játékost forgatott a mérkőzés során, kollégája, Firat Okul viszont tizenegyet, azaz ehhez a sikerre nemcsak a lélek, hanem a test tökéletes erejére is szükség volt. A harmadik tényező pedig a sokat és valljuk be, olykor méltán szapult soproni közönség volt. Ezúttal meglett a telt ház, a közönség felejthetetlen hangulatot varázsolt, nehéz eldönteni, hogy a szurkolók vitték előre a csapatot vagy az lelkesítette be őket, végül is mindegy - a játékosok a lefújás után okkal kiáltották kórusban azt, hogy „nélkületek nem ment volna!” A televíziós sportcsatornák bűne, hogy egyik sem közvetítette ezt a mérkőzést, a sportág hívei páratlan élményről maradtak le miattuk. Az Euroliga orosz és török hegemóniáját - a Final Fourban ott lesz még a Kurszk, a Jekatyeringburg és a Yakin Dogu - most megtörte egy magyar csapat, amely kilenc év után újra készülhet az idén április 20-22-én következő négyes döntőre. Pajor-Gyulai László/Sopron JEGYZET Hol vannak a jó bírók? Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Átlagos sportrajongóként nem tudjuk, tiszteljük-e azokat, akik játékvezetésre adják a fejüket vagy értetlenkedjünk rajtuk. Akik felvállalják, akár sorsdöntő helyzetekben is, a hibás ítélkezés, a tévedés ódiumát, kivívva a köz haragját. Sportbarátként még csak-csak megbocsátunk a bakikért, de drukkerként már egetverően más a helyzet. Nincs kérdés. Főleg, ha a kedvenceinkről van szó, vagy ha a kedvencek ellen ítél a bíró. Ilyenkor már a nyomdafestéket nem tűrő felháborodás a lépték. És ennek harsányan hangot is adunk a lelátón, az uszodában, a sportcsarnokban. Ilyenkor legfeljebb már csak a meccs lefújása után, a tévében látott ismétlések hatására finomítjuk véleményünket a korábban agyonpocskondiázott ítészről. Éppen ezért vehető szinte biztosra: egyfajta mazochizmus mindenképpen szükségeltetik ahhoz, hogy valaki hivatásszerűen elvállaljon egy Uyen szerepkört. Mert egyébként kinek hiányzik, hogy százak vagy adott esetben ezrek szidják tele torokból a „jó” édesanyját?... Persze azért vannak jó és jobb bírók. Ám az is igaz, a szurkolók számára játékvezetőből, bíráskodásból felső fok, úgymint a legjobb, nem létezik. A rossz jelzőből viszont többnyire egyből a felső fok használatához nyúlunk. Mindenesetre azon érdemes elgondolkodni, hogy az egyes sportágak világversenyeinek levezényléséhez kis hazánk szinte alig járul hozzá játékvezetőkkel. És most ne egy súlyemelő-, asztalitenisz-, teke-, síugróvagy sakkversenyre gondoljuk, ahol majdhogynem pályatartozéknak számít a bíró. Hanem jóval inkább azt kell konstatálnunk, hogy sem kézi-, sem kosár-, sem vízilabdában évek óta nincs egy jó, nemzetközileg elismert bíró párosunk. Utóbbi esetben ez különösen fájó lehet, hiszen vízipólóból igazi nagyhatalomnak számít nemzetünk. A legmeglepőbb, hogy a kellemes, akár büszkeséggel eltöltő ellenpéldát történetesen a leginkább agyonszapult labdarúgásunkból hozhatjuk. Hiszen nyugodtan állíthatjuk, évtizedekig adtunk és évtizedek óta adunk játékvezetőket és partjelzőket (pardon, asszisztenseket) - Émsbergertől Puhlon át Kassaiig - a világelitbe anélkül, hogy maga a magyar futball oda tartozna. Ez pedig azt bizonyítja, nem egy adott sportág dönti el, ki jó és ki gyengébb képességű bíró. Sokkal inkább az a közhelyszerű megállapítás, miszerint a jó bíró észrevétlen marad. Mert ezt, ha itthon nem is mindig, de a nemzetközi porondon szinte azonnal észreveszik. i»
