Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-16 / 63. szám

2018. MÁRCIUS 16., PÉNTEK SPORT 15 Lionel Messi megszerezte a századik gólját a sorozatban Spanyol fölény a BL-ben Nemhiába imádja a közönség Barcelonában Messit Fotó: AFP A héten kialakult a labdarú­gó Bajnokok Ligája negyed­döntőinek a mezőnye, amely enyhe spanyol fölényt mu­tat. Lionel Messi elérte a századik gólját a sorozat­ban, a spanyol lapok szerint egymagában ő viszi előre a Barcelonát. Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Három spanyol, két-két olasz és angol meg egy német csapat - így fest a Baj­nokok Ligája negyeddöntőjé­nek a mezőnye a nemzeteket tekintve. Ez azt jelenti, hogy a nyolcaddöntőkből mind a há­rom spanyol csapat - Barcelo­na, Real Madrid, Sevilla - to­vábbjutott, miközben az öt an­golból három is elvérzett, csak a Manchester City és a Liver­pool maradt talpon, a Totten­ham, a Manchester United és a Chelsea már csak külső szemlélői a sorozatnak. Utóbbi kettőt ráadásul spanyol együt­tes búcsúztatta, így nem vélet­len, hogy a hispán sajtó daga­dó mellel kommentálja a tör­ténteket, természetesen a sa­ját bajnokságuk fölényét hir­detve a Premier League felett. A briteknél pedig nem ta­pasztalható a világvége-han­­gulat, egyedül a Manchester United menedzserére, Jose Mourinhóra zúdult össztűz, amiért szebb napokat is meg­ért csapata a közvélemény sze­rint színtelen-szagtalan, sőt, talán gyáva futballt nyújtva kapott ki az Old Traffordon a Sevillától. A portugál mene­dzser szerint viszont nincs semmi baj, előfordul az ilyen, menni kell tovább - esetük­ben az FA-kupa felé, más tró­feát az MU ugyanis már nem nyerhet ebben az idényben. A Barcelona és a Chelsea párharcának pedig ki más is lehetett volna a főszereplő­je, mint Lionel Messi... Az el­ső összecsapáson ő egyenlí­tett, és csikarta ki az 1-1-es végeredményt a visszavágóra, amelyen aztán két gólt is szer­zett, a BL-ben a kilencvenki­­lencediket, majd a századikat. Szegény Thibaut Cuortois, az angolok amúgy klasszis ka­pusa mindkettőt a lába között kapta, és a találkozót követően így kesergett:- Játszottam már Messi el­len, és lőtt már gólt a lábam között. Egy Uyen magas ka­pusnak, mint én, ez a gyenge pontja. Bosszantó, de túl kell lépnem rajta, férfiként kell viselnünk a hibáinkat. Messi góljainál nem vártam lövést, egyszerűen túl későn zártam össze a lábamat. Természete­sen vállalom a hibák rám eső részét. Antonio Conte, a Chelsea menedzsere a két meccset ösz­­szegezve könnyen megtalálta a kiesés okát: a négy kapufa miatt a balszerencsét, három gólja okán pedig Lionel Mes­sit, szerinte az argentin jelen­tette a két csapat között azt a különbséget, ami a katalánok továbbjutását eredményezte. A Barcelona boldogságát ár­nyalja, hogy Sergio Busquets ötödik lábujja eltörött, és köny­­nyen lehet, nem játszhat az április első hetében követke­ző negyeddöntők első mérkő­zésén. És még egy hír a klub háza tájáról: André Iniesta, a klub ikonja elárulta, április végéig eldönti, marad-e, vagy Kínába szerződik. Messi századik góljával egyébként a második a BL tör­ténetében a 117 gólos Cristiano Ronaldo mögött, ha kettőjükre csapatként tekintünk, csak ki­lenc klub talált többször az el­lenfelek kapujába, a Manches­ter City például ugyanúgy száz­szor volt eredményes a sorozat­ban, mint Messi egymagában... BL-nyolcaddöntők, visszavágók Kedd: AS Roma-Sahtar Do­­nyeck 1-0 (továbbjutó: AS Roma összesítésben 2-2, idegenben lőtt több góllal); Manchester Uni­­ted-Sevilla 1-2 (Sevilla 2-1). Szerda: Be?ikta§-Bayern Mün­chen 1-3 (továbbjutó: Bayern München 8-1); Barcelona- Chelsea 3-0 (Barcelona 4-1) A negyeddöntők mezőnye: Barcelona, Real Madrid, Sevil­la (Spanyolország), AS Roma, Juventus (Olaszország), Man­chester City, Liverpool (Ang­lia) Bayern München (Német­ország). A párosítást ma délben sor­solják. A Sopron Basket csodát művelve ott lesz a Final Fourban az Euroligában Megtörtént az elképzelhetetlen Hatalmas a boldogság! A Sopron Európa egyik legjobbját, a Fenerbahgét győzte le Fotó: Koncz György KOSÁRLABDA Varázslatos tel­jesítményt nyújtva a Sopron Basket női kosárlabdacsapa­ta 67-46-ra legyőzte az euró­pai elithez tartozó török Fe­nerbahgét, és óriási meglepe­tésre 2009 után ismét bejutott az Euroliga négyes döntőjébe. Tizenöt másodperc volt hát­ra, és Yvonne Turner, a me­zőny legjobbja pattogtatta a labdát. Látszott, már csak az időt akarja lepergetni, ezért Giorgia Sottana, a Fenerbahge olasz sztárja nem is védeke­zett: odalépett hozzá, és a ke­zét nyújtotta, a példáját pe­dig követték a többiek is. Ám a török csapat játékosai nem ekkor adták fel, az ő hitük már percekkel korábban elfo­gyott, az akaratuk eddigre ré­gen megtört - egészen ponto­san megtörte a magyar baj­nok Sopron Basket. Egészen hihetetlen események zajlot­tak a pályán a női kosárlabdá­zók legrangosabb sorozata, az Euroliga még nyitott negyed­döntőjének a harmadik mér­kőzésén: a negyedik negyed­ben nem volt miért izgulni. Két hete a magyar szem­mel horribilis költségvetésű Fenerbahge győzött Sopron­ban, és így előnnyel fogad­ta egy héttel később a ma­gyar csapatot; elég lett vol­na Isztambulban nyernie ah­hoz, hogy az egymást követő nyolcadik évben is bejusson az Euroliga négyes döntőjé­be, a Final Fourba. Csakhogy a Sopron megtréfálta, ezért a törökök újra útra kelhettek a mindent eldöntő harmadik összecsapásra, és el sem tud­ták képzelni, hogy elveszít­hetik ezt a párharcot. Aligha­nem ezért roppantak meg ak­kor a negyedik negyed elején, amikor rádöbbentek: ez az el­képzelhetetlen nagyon is el­képzelhető. Pedig szó szerint szörnyen kezdődött a szerda a csapat számára. Alaine Coates, a soproniak egy hónapja szer­ződtetett centere, az isztam­buli mérkőzés egyik hőse megtudta, hogy az édesap­ja közlekedési balesetben el­hunyt, az édesanyját kórház­ban ápolják, és érthető mó­don összeomlott, csak az ve­zérelte, hogy a lehető leg­hamarabb hazautazhasson. A közösséget mindenesetre ez a tragédia még inkább ösz­­szekovácsolta, mintsem hogy megingatta volna, Roberto Iníguez vezetőedző, majd Yvonne Turner is kiemel­te a meccset követően, hogy Alaine-ért is harcoltak. És tényleg harcoltak. Napja­ink sportjában állandó téma a légiósok és a honi játékosok szerepe, előbbieket gyakran nevezik egyszerű zsoldosok­nak, és ezt a vitát aligha itt és most döntjük el, de egy tény: a Sopronban gyakorlatilag csak egy magyar, Fegyverneky Zsófia jutott szóhoz - Dubei Debóra az utolsó húsz másod­percre állt be -, gyakran öt külföldi volt egyszerre a pá­lyán, de ezek a szerb, ameri­kai, bosnyák és spanyol höl­gyek a szívüket maradéktala­nul beleadva tettek meg min­dent a klubjukért és a szurko­lóikért, azaz a győzelemért. A Fenerbahge sokkal nagyobb és drágább sztárjai erre nem voltak képesek, amikor szük­ségük lett volna a szívükre, az igazi lelkierőre, mentáli­san összeroppantak, és felad­ták a meccset. Egyetlen adat elég ennek az illusztrálásá­ra: a Sopron 15 labdát vett el az ellenfelétől, az viszont csu­pán négyet tőle. Tanítani le­hetne a magyar bajnok véde­kezését, nem véletlen, hogy a negyedik negyedben Euró­pa egyik csúcscsapata mind­össze három pontig jutott, és ebből kettőt fél perccel a lefú­jás előtt szerzett egy duplával. Ez azért is félelmetes, mert Roberto Iníguez gyakorlatilag csupán hét játékost forgatott a mérkőzés során, kollégája, Firat Okul viszont tizenegyet, azaz ehhez a sikerre nemcsak a lélek, hanem a test tökéletes erejére is szükség volt. A harmadik tényező pedig a sokat és valljuk be, olykor mél­tán szapult soproni közönség volt. Ezúttal meglett a telt ház, a közönség felejthetetlen hangu­latot varázsolt, nehéz eldönte­ni, hogy a szurkolók vitték elő­re a csapatot vagy az lelkesítet­te be őket, végül is mindegy - a játékosok a lefújás után okkal kiáltották kórusban azt, hogy „nélkületek nem ment volna!” A televíziós sportcsatornák bű­ne, hogy egyik sem közvetítet­te ezt a mérkőzést, a sportág hí­vei páratlan élményről marad­tak le miattuk. Az Euroliga orosz és tö­rök hegemóniáját - a Final Fourban ott lesz még a Kurszk, a Jekatyeringburg és a Yakin Dogu - most megtör­te egy magyar csapat, amely kilenc év után újra készül­het az idén április 20-22-én következő négyes döntőre. Pajor-Gyulai László/Sopron JEGYZET Hol vannak a jó bírók? Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Átlagos sportrajongóként nem tudjuk, tiszteljük-e azo­kat, akik játékvezetésre ad­ják a fejüket vagy értetlen­kedjünk rajtuk. Akik felvál­lalják, akár sorsdöntő hely­zetekben is, a hibás ítélke­zés, a tévedés ódiumát, ki­vívva a köz haragját. Sport­barátként még csak-csak megbocsátunk a bakikért, de drukkerként már eget­­verően más a helyzet. Nincs kérdés. Főleg, ha a kedven­ceinkről van szó, vagy ha a kedvencek ellen ítél a bíró. Ilyenkor már a nyomdafes­téket nem tűrő felháboro­dás a lépték. És ennek har­sányan hangot is adunk a le­látón, az uszodában, a sport­­csarnokban. Ilyenkor legfel­jebb már csak a meccs lefú­jása után, a tévében látott is­métlések hatására finomít­juk véleményünket a koráb­ban agyonpocskondiázott ítészről. Éppen ezért vehe­tő szinte biztosra: egyfajta mazochizmus mindenkép­pen szükségeltetik ahhoz, hogy valaki hivatásszerűen elvállaljon egy Uyen szerep­kört. Mert egyébként kinek hiányzik, hogy százak vagy adott esetben ezrek szidják tele torokból a „jó” édesany­ját?... Persze azért vannak jó és jobb bírók. Ám az is igaz, a szurkolók számára játék­vezetőből, bíráskodásból felső fok, úgymint a leg­jobb, nem létezik. A rossz jelzőből viszont többnyi­re egyből a felső fok hasz­nálatához nyúlunk. Min­denesetre azon érdemes elgondolkodni, hogy az egyes sportágak világver­senyeinek levezényléséhez kis hazánk szinte alig já­rul hozzá játékvezetőkkel. És most ne egy súlyemelő-, asztalitenisz-, teke-, síugró­vagy sakkversenyre gon­doljuk, ahol majdhogynem pályatartozéknak számít a bíró. Hanem jóval inkább azt kell konstatálnunk, hogy sem kézi-, sem kosár-, sem vízilabdában évek óta nincs egy jó, nemzetközi­leg elismert bíró párosunk. Utóbbi esetben ez különö­sen fájó lehet, hiszen vízi­pólóból igazi nagyhatalom­nak számít nemzetünk. A legmeglepőbb, hogy a kellemes, akár büszke­séggel eltöltő ellenpéldát történetesen a leginkább agyonszapult labdarúgá­sunkból hozhatjuk. Hiszen nyugodtan állíthatjuk, év­tizedekig adtunk és évtize­dek óta adunk játékvezető­ket és partjelzőket (pardon, asszisztenseket) - Émsber­­gertől Puhlon át Kassaiig - a világelitbe anélkül, hogy maga a magyar futball oda tartozna. Ez pedig azt bizo­nyítja, nem egy adott sport­ág dönti el, ki jó és ki gyen­gébb képességű bíró. Sok­kal inkább az a közhelysze­rű megállapítás, miszerint a jó bíró észrevétlen marad. Mert ezt, ha itthon nem is mindig, de a nemzetközi porondon szinte azonnal észreveszik. i»

Next

/
Oldalképek
Tartalom