Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-10 / 59. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET ff csikorogd széjjel a szívünk havát ff 2018. március 10. Az Előretolt Helyőrség Szőcs Géza /l Juhász Kristóf Szemelvények Ivezérvers íróakadémia pályázati kiírása rovata prózája ( J az ünnepléshez -Makkai Ádám T\ /T „ __ ~ ' Dzsidások rohama Szolnoknál 1849. március 5-én 0993 - tojástempera, vászon) résziét Petőfi Sándor naoloiabo Pest, március 17.1848. nevere Neved Arkangyali Rendek ragyogóra aranyozzák - neved édes, neved áldott, gyönyörű szép Magyarország! Ki nem ért meg, ne dicsérjen! Ki nem áld meg, ne is értsen! Aki hangod sose hallja, ne kívánd, hogy elítéljem. Neved emberkezű szívek az erőre alapozzák - neved édes, neved áldott, gyönyörű szép Magyarország! Ne dicsérjen, ki nem áld meg. Ki nem ért meg, ne is áldjon. Hatalommal ha le is dúlt, neki rosszabb e világon. Ha ki olvas: neved könyvét az igazságra lapozzák! Neved édes, neved áldott, gyönyörű szép Magyarország! Ki nem ért meg: belehaljon! Szava semmis, szava ósdi. Lepörögjön - takarodjék, aki nem... idevalósi! Nem az osztály, nem a vallás, nem a faj kell e vidéknek - az az ember, s az a testvér, akiben magyar - a lélek! ...vártam e pillanatot, nemcsak reméltem, de bizton hittem, hogy el fog jőni. Tanúbizonyságom erre a költemények, melyeket több mint egy év óta írtam. Nem okoskodás után, de azon prófétai ihletből - vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek - mely a költőben van, világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű erőszakos megrázkódáshoz. Ezt többször leírtam, még többeknek elmondtam. Senki nem hitte jövendölésemet, sokan kinevettek érte, általában ábrándos golyhónak neveztek, de azért folyvást él bennem ama hit, s úgy voltam, mint az állatok a földindulás vagy napfogyatkozás előtt. (...) Magamba zárkóztam, mint elzárkózik tornyába a csillagász, s a földről az égbe vetettem szemeimet, a jövőbe. Egyszerre leszakadt az ég a földre, jelenné lett a jövendő ... a forradalom kitört Olaszországban! (...) A forradalom lángja becsapott Németországba, egyre tovább harapózott, végre Bécset is fölgyújtotta, Bécset! ... és mi folyvást lelkesedtünk ugyan, de nem moz' dúltunk. Az országgyűlés igen szépeket beszélt, de a beszéd bármilyen szép, csak beszéd és nem tett. Pesten március 14-én az ellenzéki kör gyűlést tartott, mely ősi szokás szerint eredménytelenül oszlott szét. E gyűlésben indítványoztatott, hogy a tizenkét pont petitióképpen fölnyújtassák a királynak, még pedig rögtön, de az akkor virágzott táblabírói szellem Pontiustól Pilátushoz akarta vinni a dolgot, úgy hogy valamikor a huszadik században lett volna vége. (...) Én nem voltam jelen az ellenzéki kör gyűlésén. Akkor este Jókai mondta el eredményét vagyis eredménytelenségét nagy keserűséggel és teljes levertséggel. Halltára magam is elkeseredtem, de el nem csüggedtem. Az éj nagy részét ébren töltöttem, feleségemmel együtt, bátor, lelkesítő, imádott kis feleségemmel együtt, ki mindig buzdítólag áll gondolataim, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni? mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mingyárt holnap ... hátha holnapután már késő lesz! Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind főkötelessége szabaddá tenni a sajtót ... azt fogjuk tenni! a többit istenre bízom és azokra, kik rendelve vannak, hogy a kezdetteket folytassák; én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem. Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! és ha lelövöldöznek? isten neki, ki várhat ennél szebb halált? (...) (A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.) (...) A szakadó eső dacára mintegy 10.000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vallják a polgárok is, és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság nevében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló sokaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek! ... Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön ... körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyetlen egy ijedt arcot sem láttam ... minden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert! (...) A választmány legalább 20.000 ember kíséretében fölment Budára a helytartótanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenség iránt a rendelet, a censura eltöröltetett, Stancsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre. Ez volt március 15-ike. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre emlékezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatásának ez közönséges volna, kétségkívül, de tekintve annak, a mi volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyermekeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek. Neved elszánt, neved érces, neved Isten maga írta - tizenötször millió szív veri - nem sárga papírra. Neved édes, neved áldott, neved elszánt Bibliája: nem erős az, aki adja - a legény az, aki állja! Hatalommal te ne társulj. Ne vakítson soha méreg. Te kibírtad, te legyűrted: neked dolgoztak az évek. Ha kivénült ez a század, de a poklot te kibírtad: szabadítsd fel te a foglárt - szeretetre te tanítsad! Neved elszáll csuda szárnyon, fiait meglepi sorra: kiragyogsz a nagyvilágban a határt is letiporva! Neved Arkangyali Rendek ragyogóra aranyozzák - neved édes, neved áldott, gyönyörű szép Magyarország! Lake Bluff - Chicago, 1972 I « > T 1 V I »
