Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-10 / 59. szám

IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET ff csikorogd széjjel a szívünk havát ff 2018. március 10. Az Előretolt Helyőrség Szőcs Géza /l Juhász Kristóf Szemelvények Ivezérvers íróakadémia pályázati kiírása rovata prózája ( J az ünnepléshez -Makkai Ádám T\ /T „ __ ~ ' Dzsidások rohama Szolnoknál 1849. március 5-én 0993 - tojástempera, vászon) résziét Petőfi Sándor naoloiabo Pest, március 17.1848. nevere Neved Arkangyali Rendek ragyogóra aranyozzák - neved édes, neved áldott, gyönyörű szép Magyarország! Ki nem ért meg, ne dicsérjen! Ki nem áld meg, ne is értsen! Aki hangod sose hallja, ne kívánd, hogy elítéljem. Neved emberkezű szívek az erőre alapozzák - neved édes, neved áldott, gyönyörű szép Magyarország! Ne dicsérjen, ki nem áld meg. Ki nem ért meg, ne is áldjon. Hatalommal ha le is dúlt, neki rosszabb e világon. Ha ki olvas: neved könyvét az igazságra lapozzák! Neved édes, neved áldott, gyönyörű szép Magyarország! Ki nem ért meg: belehaljon! Szava semmis, szava ósdi. Lepörögjön - takarodjék, aki nem... idevalósi! Nem az osztály, nem a vallás, nem a faj kell e vidéknek - az az ember, s az a testvér, akiben magyar - a lélek! ...vártam e pillanatot, nemcsak re­méltem, de bizton hittem, hogy el fog jőni. Tanúbizonyságom erre a költemények, melyeket több mint egy év óta írtam. Nem okoskodás után, de azon prófétai ihletből - vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek - mely a költőben van, világosan láttam, hogy Európa na­ponként közeledik egy nagyszerű erőszakos megrázkódáshoz. Ezt többször leírtam, még többeknek elmondtam. Senki nem hitte jöven­dölésemet, sokan kinevettek érte, általában ábrándos golyhónak ne­veztek, de azért folyvást él bennem ama hit, s úgy voltam, mint az álla­tok a földindulás vagy napfogyatko­zás előtt. (...) Magamba zárkóztam, mint el­zárkózik tornyába a csillagász, s a földről az égbe vetettem szemeimet, a jövőbe. Egyszerre leszakadt az ég a földre, jelenné lett a jövendő ... a forradalom kitört Olaszországban! (...) A forradalom lángja becsapott Németországba, egyre tovább ha­­rapózott, végre Bécset is fölgyúj­totta, Bécset! ... és mi folyvást lelkesedtünk ugyan, de nem moz­' dúltunk. Az országgyűlés igen szé­peket beszélt, de a beszéd bármi­lyen szép, csak beszéd és nem tett. Pesten március 14-én az ellenzéki kör gyűlést tartott, mely ősi szo­kás szerint eredménytelenül oszlott szét. E gyűlésben indítványoztatott, hogy a tizenkét pont petitiókép­­pen fölnyújtassák a királynak, még pedig rögtön, de az akkor virágzott táblabírói szellem Pontiustól Pilá­tushoz akarta vinni a dolgot, úgy hogy valamikor a huszadik század­ban lett volna vége. (...) Én nem voltam jelen az ellen­zéki kör gyűlésén. Akkor este Jó­kai mondta el eredményét vagyis eredménytelenségét nagy keserű­séggel és teljes levertséggel. Hall­­tára magam is elkeseredtem, de el nem csüggedtem. Az éj nagy részét ébren töltöttem, feleségemmel együtt, bátor, lelkesí­tő, imádott kis feleségemmel együtt, ki mindig buzdítólag áll gondolata­im, terveim előtt, mint a hadsereg előtt a magasra emelt zászló. Azon tanácskoztunk, mit kell tenni? mert az határozottan állt előttünk, hogy tenni kell és mingyárt holnap ... hátha holnapután már késő lesz! Logikailag a forradalom legelső lépése és egyszersmind főköteles­sége szabaddá tenni a sajtót ... azt fogjuk tenni! a többit istenre bízom és azokra, kik rendelve vannak, hogy a kezdetteket folytassák; én csak arra vagyok hivatva, hogy az első lökést tegyem. Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot! és ha lelövöldöznek? isten neki, ki várhat ennél szebb halált? (...) (A Nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-kán írtam, azon lakomára, melyet az ifjúság márci­us 19-kén akart adni, mely azon­ban az eddigi események követ­keztében szükségtelenné válván, elmarad. Míg én az egyik asztalnál a nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.) (...) A szakadó eső dacára mint­egy 10.000 ember gyűlt a múzeum elé, honnan a közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magokénak vall­ják a polgárok is, és velünk egye­süljenek. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel, először. Rövid tanácskozás után a polgárság ne­vében aláírta a polgármester a tizenkét pontot, s az alant álló so­kaságnak az ablakból lemutatta. Óriási kitörése a lelkesedésnek! ... Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön ... körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyet­len egy ijedt arcot sem láttam ... minden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert! (...) A választmány legalább 20.000 ember kíséretében fölment Budára a helytartótanácshoz és előadta kí­­vánatait. A nagyméltóságú helytar­tótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, és öt percnyi tanács­kozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlen­ség iránt a rendelet, a censura el­töröltetett, Stancsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre. Ez volt március 15-ike. Eredmé­nyei olyanok, melyek e napot örök­re emlékezetessé teszik a magyar történetben. Események folytatá­sának ez közönséges volna, kétség­kívül, de tekintve annak, a mi volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehe­zebb a gyermekeknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gya­logolni a meglett embernek. Neved elszánt, neved érces, neved Isten maga írta - tizenötször millió szív veri - nem sárga papírra. Neved édes, neved áldott, neved elszánt Bibliája: nem erős az, aki adja - a legény az, aki állja! Hatalommal te ne társulj. Ne vakítson soha méreg. Te kibírtad, te legyűrted: neked dolgoztak az évek. Ha kivénült ez a század, de a poklot te kibírtad: szabadítsd fel te a foglárt - szeretetre te tanítsad! Neved elszáll csuda szárnyon, fiait meglepi sorra: kiragyogsz a nagyvilágban a határt is letiporva! Neved Arkangyali Rendek ragyogóra aranyozzák - neved édes, neved áldott, gyönyörű szép Magyarország! Lake Bluff - Chicago, 1972 I « > T 1 V I »

Next

/
Oldalképek
Tartalom