Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

2018-02-07 / 32. szám

X MEGYEI KÖRKÉP 2018. FEBRUÁR 7., SZERDA Nyolcvan év fölött sem hagyott fel az aktív mozgással a senior asztaliteniszező Gyermekkora óta meghatározó a sport Sáringer József életében Sáringer József életét vé­gigkíséri a sport. Asztalite­niszezett, focizott, lovagolt. A pingponggal máig nem hagyott fel. A 83 éves spor­tolót lánya, Sáringer Márta kérte fel a múltidézésre. írá­sát szerkesztve közöljük. Hanoi Erzsébet erzsebet.hanol@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Sáringer József fi­nom ebéddel vár. Levesére kü­lönösen büszke, tizenkét zöld­séget számolunk össze, me­lyek együttesen adják a feled­hetetlen ízt. Viccesen megemlí­ti, hogy már régen meg kellett volna írnia az özvegyemberek szakácskönyvét. Büszkén mu­tatja az éléskamrát. A polcokon katonás rendben, precízen fel­iratozva sorakoznak a befőttes­­üvegekben konyhakertjének ízei. A hazalátogató gyerekek­nek mindig jut a finomságok­ból az útipoggyász mellé, úgy, ahogyan az régen is volt. , Nagybajomban gyerekeskedett A finom ebéd után a sportról beszélgetünk. A 83 éves Sárin­ger József a helyi és az országos senior asztalitenisz versenye­ken korát meghazudtoló rugal­massággal és lelkesedéssel, ki­emelkedő sikerekkel szerepel.- A sport végigkísérte az éle­temet - mesélte. - Nyolc-tíz éves lehettem, amikor otthon a kihúzható konyhaasztalon ütöttük a kaucsuklabdát. Ha eltörött a játék hevében, ace­­tonnal összeragasztottuk. Az ütőn smirglipapír volt, ilyet le­hetett kapni. Nagybajomban gyerekeskedtem, később lett egy pingpongasztal a faluban. Emlékszem, az iparosok kár­tyáztak a parkban, mi meg nagy csatákat vívtunk az asz­tal mellett. Micsoda hangula­ta volt azoknak a vasárnap dél­utánoknak! A sok gyakorlás meghoz­ta az eredményt. Sáringer Jó­zsef játéktudására a kaposvári gimnázium csapatának edző­je is felfigyelt. A Vörös Mete­or NB III-as csapatában ját­szott. Ekkor már rendes gu­mis ütője volt, és megnyerték a megyei középiskolai bajnok­ságot. Érettségi után, 1953 és 1958 között a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem asztalitenisz csapatát erősítette. 1955-ben megyei bajnokságot nyertek. Kitartás és akarat nélkül nem megy- Az egész életemet végigkí­sérte a kis kaucsuklabda szere­­tete. Mindenhol megtaláltam a megfelelő egyesületet a ver­senyzéshez, a társakat a rend­szeres mozgáshoz. Az asztali­­tenisz népszerű sportág, szinte nincsen olyan fiatal, aki ne állt volna már az asztal mellett. Az­tán van, aki ott is marad, mert felfedezi a játékban rejlő lehető­ségeket, képes rendszeres gya­korlással fejleszteni a játéktu­dását, ami aztán sok sikerél­ményhez vezethet. A pingpong egyik nagy előnye, hogy nem kell hozzá bonyolult felszere­lés, csak egy ütő és egy labda. A másik, hogy egyéni játékosként nagyon könnyen szép eredmé­nyeket érhetünk el. Persze itt is nagyon fontos a kitartás és az akarat. Számít még a gyor­saság, a taktika, a dinamika, akinek ezekből sok jutott, ab­ból gyorsan remek pingpong­játékos lehet - mondta a senior sportoló, hozzátéve, hogy mint minden mozgás, a pingpong is segít levezetni az indulatokat, oldja a stresszt. Javítja a test ko­ordinációját, erősíti a csontoza­tot. Kiveszi az emberből a fölös energiákat. Több sportágban kipróbálta magát Sáringer József más sport­ágakkal is szerelembe esett. - Talán minden fiú rúgja a bőrlabdát gyerekként. A hábo­rú után rongylabdával játszot­tunk, aztán kilőtt páncélosok kerekeiből gumilabdát farag­tunk. Ez a kis játékszer nagyon nehéz volt, és kemény. Mindig fájt valamink. Szerelemből fo­A lovaglás is végigkísérte az életét ciztunk, nem volt pénzdíj, a nagybajomi cukrászmester 50 literes söröshordót gurított nekünk. Ponyvás teherautón mentünk a meccsekre. Gyako­ri volt a 600-800-as nézőszám, ami ma sem lenne kevés. Hosz­­szú fapadokon utaztunk együtt a drukkerekkel. Az egyik nagy focirajongónknak volt lovasko­csija, ő is vitt bennünket. Abból a megyei első osztályú csapat­ból már csak én élek. A gimnáziumban Morvái Guszti bácsi edzett bennün­ket, akkoriban budapesti válo­gatott játékos volt - folytatta a múltidézést Sáringer József. - Évekig rúgtam a labdát az if­júsági csapatban. Egy alkalom­mal, talán a Budapest Bajnok­ság után, az udvaron odalépett hozzám valaki, és azt mondta: „Maga rengeteget fut, jól átlátja a pályát, jó a rúgótechnikája, jól fejel, szeretném megmutatni a Beküldött fotók I! w Edzésen a senior sportoló Honvéd csapatában.” Erre azon­ban nem került sor, mert jöttek az egyetemi évek. A tanulás na­gyon fontos volt számomra. Egy másik alkalommal a Bu­dapesti Honvéd NB I-es csapa­tába hívtak kosarazni, mert jó csuklóm volt, de sajnos a szü­leim nem engedtek el. A bará­tom elment, sok meccsét meg­néztem. Akkoriban Léc volt a becenevem, magas voltam és vékony. Versenyszerűen lovagolni az egyetem csapatában kezdtem, az intézmény válogatottjának tagja voltam. Az edzőnk, Bodó Imre az aacheni lovasakadémi­án végzett huszártiszt volt. A kettesfogathajtást is megtanítot­ták, az egyetemi évek alatt ren­geteg versenyen indulhattam. Egymást érik a versenyidőpontok 1958-ban végeztem Gödöl­lőn, majd a termelőszövetke­zetekben kezdtem dolgozni, és a mezőgazdaság egész embert kívánt. A sportolás egy időre abbamaradt, de ahogy nőtt a rutinom és a tapasztalatom a hivatásom terén, fokozatosan visszatért az életembe az aktív mozgás. A lovaglás, a fogathaj­tás és az asztalitenisz végigkí­sért egész életemben. A sport kitartásra, pontos­ságra, lelkiismeretességre ne­vel - vallja Sáringer József. - Örökre szóló barátságokat kö­töttem a sportnak köszönhe­tően. A mai fiatalok többsége nem mozog aktívan, nincsen kondíciójuk. Úgy látom, hogy többnyire a tehetősebb embe­rek gyerekei sportolnak, nem olcsó a felszerelés, és a verse­nyekre hordásnak is komoly költségei vannak. A versenyidőpontok máig egymást érik Sáringer József naptárában. - Igyekszem mi­nél több versenyre eljutni, bár néha csalódás ér. Például az idei balatonfüredi nemzetközi versenyen nincsen 80 év feletti kategória a résztvevők csekély száma miatt. Jelenleg két aszta­litenisz csapatban játszom, „Pa­pa” a becenevem. A szekszárdi városi bajnokság mellett a me­gyei bajnokságban is részt ve­szek a Fáklya SE csapatában. A versenyszerű sport mellett azért mindig volt másféle moz­gás is az életemben. Kertész­kedés, szőlészet-borászat. Min­den napomat reggeli tornával kezdem. Hála a jó Istennek, egészséges vagyok, nem sze­dek gyógyszert - tette hozzá a senior sportoló. Mindig jelentős esemény a székelybál Bonyhádon Ez már a negyvenegyedik volt Emléklapot kapott a bűntényt bejelentő BONYHAD Már a negyvenegye­dik székelybált tartották az el­múlt hét végén. A szombaton a művelődési központban meg­rendezett esten elsőként Illés Tibor, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnö­ke fejezte ki örömét, amiért minden évben szép számmal jönnek össze, és nemcsak szé­kelyek, de felvidékiek és svá­bok is együtt ünnepelnek. Potápi Árpád János nemzet­politikáért felelős államtitkár köszöntőjében elmondta: már az a tény, hogy negyvenegyed­szer hálóznak Bonyhádon, jel­zi, hogy milyen nagy az igény erre a rendezvényre. Az est ráadásul nemcsak az anyaország lakóit vonzza, hi­szen Borszékről és Madéfal­­váról is érkeztek vendégek. Filóné Ferencz Ibolya, Bony­­hád polgármestere szerint a székelybál minden év elején az egyik legjobban várt ese­mény a településen. Felhívta a figyelmet a Minority Safe- Pack-re, az őshonos kisebbsé­gek és nyelvi közösségek eu­rópai polgári kezdeményezé­sére, amelyet a mulatság hely­színén is alá lehetett írni. A jó hangulatú bálon a Dy­namic zenekar és a Delfin együttes húzta a talpalávalót. B. K. A székelybálon most is remek volt a hangulat Fotó: Makovics K. 0 Emléklapot adott át egy bejelentőnek dr. Marcsek Sándor ezredes, a Bonyhádi Rendőrkapitányság vezetője, és megköszönte a hatékony együttműködést, amelynek köszönhetően elfogták a tol­vajokat. Mint megírtuk, a Bonyhá­di Rendőrkapitányság nyo­mozást rendelt el lopás bűn­tett elkövetésének megalapo­zott gyanúja miatt két váral­jai férfi ellen. Ezt megelőzően egy állampolgár tett bejelen­tést arról, hogy január 19-én 22 óra 40 perckor látta, amint egy bonyhádi telepről éppen elmegy két férfi, akiknél kü­lönféle csomagok voltak. A be­jelentő követte a két gyanús férfit, majd a kiérkező egyen­ruhásoknak segített az azono­sításukban. A 24 és a 17 éves váraljai fiatalember bevallotta, hogy valóban különféle tárgyakat hoztak el a felújítás alatt ál­ló telepről. Az elkövetők el­mondták azt is, hogy azokat a helyszín közelében elrejtet­ték. Meg is mutatták a rend­őröknek, hogy hova tették a lopott holmit, amit az egyen­ruhások lefoglaltak. A gyanú­sítottakat előállították - kö­zölte a megyei rendőr-főkapi­tányság sajtóirodája. 1.1. Az egyetemi évek algtt a kettes fogathajtást is megtanulta Sáringer József

Next

/
Oldalképek
Tartalom