Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-17 / 41. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP 2018. FEBRUAR 17., SZOMBAT Kallós Zoltán több napon át kalauzolta Zsikó Zoltánt erdélyi gyűjtőútján Elvárom! Ezt üzente a Mester ifjú szekszárdi tanítványának Kallós Zoltán és Zsikó Zoltán reggeltől estig együtt gyűjtöttek Erdélyben Beküldött kép Kallós Zoltán halálával egy élő legenda mondott búcsút a földi létnek. A 92. évében elhunyt, Kossuth-nagydíjjal, Corvin-lánccal és Europa Nostra-díjjal kitüntetett erdélyi néprajzkutató, a nemzet művésze, egymaga több népdalt, balladát és keserves éneket gyűjtött össze, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán és Vikár Béla együttesen. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD-VÁLASZÚT A Mester élete egy különleges, mondhatni mesébe illő szállal Tolna megyéhez is kapcsolódott. Zsikó Zoltán, a szekszárdi születésű, alsónyéki gyökerekkel rendelkező, Junior Prima Díjas népdalénekes, a Babits Mihály Kulturális Központ igazgatója megkeresésünkre osztotta meg lapunkkal történetét.- Már javában a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója voltam - kezdte Zsikó Zoltán -, amikor is 2012-ben Agócs Gergely tanárom közölte velem: az rendben is lenne, hogy itt Budapesten a szakirodalomból és a rendelkezésre álló hanganyagokból tájékozódom az erdélyi, azon belül mezőségi zene iránt, de a helyszíni tapasztalatokat semmi sem pótolhatja. No, Zolikám - szólított fel Agócs Gergely -, ülj be a kocsiba, és meg sem állj Erdélyig! Válaszút faluban kopogtass be Kallós Zoli bácsihoz, majd ő eligazít abban, hogy kit, hol keress meg. Ne feledjük, én ekkor 23 éves voltam és - jóllehet korábban már volt szerencsém találkozni Kallós Zoltánnal - azért nem igazán volt magától értetődő számomra, hogy csak úgy beállítsak egy élő legendához. A kiküldetésről beszéltem Németh Istvánnal, a Zenetudományi Intézet - azóta már nyugalmazott - munkatársával is. Róla azt érdemes tudni, hogy legalább negyven éve Kallós Zoltán jó barátja, a közösen gyűjtött felvételek digitalizálásában van elévülhetetlen érdeme. Türelmesen meghallgatott, majd óriási, de annál kellemesebb meglepetésemre azt javasolta: tudod mit, menjünk együtt! így történt, hogy Zsikó Zoltán nyitott ajtóra talált Válaszúton. Kallós Zoltán nemcsak, hogy vendégszeretettel, barátsággal fogadta a kettőst, de a gyűjtőútra szánt néhány nap minden egyes napján, kora reggeltől késő estig segített a munkában. Tette ezt annak ellenére, hogy 86. életévét taposta, s ezen időszakában már igen ritkán mozdult ki otthonról. Ám mintha megfiatalodott volna, derül ki Zsikó Zoltán visszaemlékezéséből: a Mezőség számos települését, valamint Kalotaszeget és környékét egyaránt bebarangolták hármasban.- Kallós Zoltánt valamennyi faluban ismerték és tisztelték, egy szavába került, és kitárultak előtte a házak kapui - mondta Zsikó Zoltán. - Olyan, már idős emberekhez juthattunk be, akiket nélküle esélyünk sem lett volna megtalálni és megközelíteni. Ennek is köszönhető, hogy sikerült gyűjteni, valószínűleg az utolsó pillanatban, néhány olyan egyházi népéneket, mely Németh István szerint is kuriózum a javából. Nem győzöm ismét hangsúlyozni: engem, az ifjú egyetemistát a műfaj két meghatározó személyisége, két legendája kalauzolt, együtt térhettem be velük erdélyi emberek otthonaiba, és velük együtt hallgathattam a csodálatos énekeket. Életem legnagyobb élményében volt részem, és így visszatekintve mindig nagy erőt meríthetek belőle. Nem is beszélve arról: tudomásom szerint én voltam egyetemistaként az utolsók egyike, aki több napon át reggeltől estig együtt gyűjthetett Kallós Zoltánnal. Az már csak ráadás, hogy gyönyörű, napsütéses tavaszi idő volt, máig előttem van az áprilisi rügyfakadás, a színpompás virágerdő képe... Utánam más egyetemistának a sors ezen páratlan ajándéka valószínűleg már nem adatott meg. A történet itt le is zárulhatna, ha nem lett volna még egy - ugyancsak mesébe illő - utórezgése. Eltelt négy esztendő, és Kallós Zoltán Székesfehérváron is megünnepelt 90. születésnapján Zsikó Zoltán is énekelt az idős Mesternek. Újabb két év pergett le, elérkeztünk napjainkhoz, amikor is február 8-án Zsikó Zoltán sajtótájékoztatón jelentette be: újraindul a Tolna megyei Cinegemadár népzenei verseny.- A sajtótájékoztatón Vakler Anna ült mellettem, a Zeneakadémai népzene tanszékének alapító tanára, Németh István felesége. Vakler Anna tájékoztatott arról, hogy Kallós Zoli bácsi megkérdezte tőle: hogy megy Zsikó Zoltán sora? Köszönjük szépen az érdeklődést, Zsikó Zolival minden rendben van - válaszolt Vakler Anna. Kallós Zoltán ennyit üzent nekem: mondd meg neki, Anna, hogy elvárom! Talányos üzenet ez a javából: azt már sajnos nem várhatja el, hogy elmenjek hozzá, mert a hét közepén elhunyt. Nem kell részleteznem, hogy milyen nagy veszteség ez számomra. De azt elvárhatja, hogy olyan, az értékek iránt érdeklődő, azokhoz ragaszkodó ember legyek, amilyennek egyetemistaként megismert, és nagy örömömre a szívébe zárt. A Mester a moldvai magyarokat is tanította egykoron Kallós Zoltán (Válaszút 1926. március 26. - Válaszút, 2018. február 14.) erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő. Az internetes Wikipedia szerint gyűjtőmunkájának eredményeként mintegy 15 ezer dallamot jegyzett le, valamint 26 kazettát és számos CD-t jelentetett meg. Nagy szerepet játszott az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom létrejöttében és elterjedésében. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron és Sepsiszentgyörgyön folytatta, Kolozsváron 1946-ban tanítói oklevelet szerzett. Tanítóként dolgozott a kalotaszegi Magyarvistán és a moldvai Lészpeden, közben elvégezte a kolozsvári zeneakadémiát. 1958-ban rövid időre bebörtönözték politikai nézetei miatt. Újra tanítói állást vállalt, majd faipari alkalmazottként dolgozott Gyimesben. Szabad művészi pályára lépve a kolozsvári ifjúsági táncház mozgalom egyik tanácsadója lett. Balladák könyve című gyűjteménye Budapesten három új kiadást ért meg. Életre szóié élményt jelentett együtt dolgozni egy legendával Miniatűr képeivel kétszer is nemzetközi fődíjat nyert Máig lenyűgözi a természet Húsvétra gyűlik Pakson az adomány SZEKSZÁRD Czvitkovics Márta festő képeiből nyílt kiállítás a Csapó Dániel mezőgazdasági szakközépiskola könyvtárában. A tárlatot dr. Grósz Gergely főigazgató nyitotta meg. A festő 1948-ban született Körmenden, 1970 tavaszán került Tolna megyébe, 1982- ben Szekszárdra. Festészettel komolyan 1996 óta foglalkozik. Mint maga írta, lenyűgözi a természet szépsége, ezt a csodát szeretné láttatni festményeivel. A táj, a csendélet, az állatvilág és hangulatok ihletik alkotásra. Cseh Gábor biztatására folytatta a festést, majd Újvári Lajos, manapság pedig Sáska Tibor festőművész instruálása mellett dolgozik. Tagja a Bárka Művészeti Szalonnak és az ART-999 Tolna Megyei Képző és Iparművészek Egyesületnek. Képeit az ország több pontján, valamint Olaszországban, Kanadában, Németországban, Ausztriában, Romániában, Lengyelországban, Horvátországban is kiállították. Miniatűr képeket is készít, legkisebb alkotása 20x30 milliméteres. A Kaposvári nemzetközi kiállításon kétszer is, 2007-ben és 2016-ban elnyerte a fődíjat. 1.1. Az alkotó az egyik festménye előtt Fotó: Makovics Kornél PAKS A karácsonyi sikerén felbuzdulva, húsvéti adományakciót kezdeményez Kovács Sándor alpolgármester. Tervét a képviselő-testülettel annak legutóbbi ülésén ismertette. Tervének ismertetését követően arra buzdította a városvezetés tagjait, a vállalkozások vezetőit is, hogy csatlakozzanak az adománygyűjtő akcióhoz.. A felajánlások sorát ő maga nyitotta, aki februári alpolgármesteri javadalmazását ajánlotta fel a rászorulók megsegítésére. Az adomány célba juttatásában fele-fele arányban a Segítők háza és a Katolikus Karitász közreműködik, ahogy tették ezt a legutóbbi alkalommal. Az alpolgármester azt mondta, hogy mostanáig jellemzően határon túlra terjed a figyelem a hasonló kezdeményezések esetében, de - habár módos település - Pakson is sokan élnek nehéz körülmények között. Kovács Sándor emlékeztetett rá, hogy karácsonykor azon túl, hogy sok száz gyerek kapott csomagot, élménynyel is gazdagodtak, mert a város és az atomerőmű közösen moziba hívta a nélkülöző családokat. Vida T.
