Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)

2018-02-16 / 40. szám

2018. FEBRUÁR 16., PÉNTEK Szociális és gazdasági előnyök a szövetkezetben A nyugdíjas dönthet, hány órát dolgozik Dr. Réti Mária és dr. Bak Klára válaszolt az érdeklődők kérdéseire Fotó: Mártonfai Dénes Képben lenni MEGYEI KÖRKÉP Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu Azt írja az egyik netes lap, hogy „Papi végzettséget sze­rez A Dal zsűritagja”. A cikk pedig arról szól, hogy el­végzi a teológiát. A vélhetően ifjú szerző nyilván nincs képben, nem tudja, hogy nem minden teológus pap. Pedig tudhatná, ha elolvasná a saját cikkét, mert abban az áll, hogy a mi Misink nem akar se tanítani, se prédikálni, csak önszor­galomból teológuskodik. Képben lenni. Fiatalkorban még nem, időskorban már nem alkalmas erre az ember. Meg a kutya. Magyar kutatók öreg kutyáknak fejlesztettek ki egy érintőképernyős eszközt, mely segíti őket a szellemi képességük szinten tartásában. A jó koncentrálóképesség nagy kincs. A konyhában is. Számos főzőműsorból ez de­rül ki. Nemrég láttam egy adást, mely arról szólt, ho­gyan lehet valaki űrétel-be­­szállító. Észen kell lenni, mert rengeteg a szabály. Az űrétel­lel szembeni követelmények: álljon el 18 hónapig, legyen sű­rű, ne tartalmazzon alkoholt és ne morzsálódjon! Háromféle kiszerelésben szállíthatják a gyártók: tasakos, konzerv vagy dehidratált (utólagos vízhozzáadással készítendő) formában. Az űrhajósnak mindet meg kell enni, amit megkezd, hogy ne romoljon, ne bűzölögjön a cucc a zárt térben. Az elektromos felmelegítéssel kapcsolatos előírásokat is pontosan be kell tartani, mert ha odakozmál a kaja, nincs lehetőség leugrani a Közértbe egy kis pótlásért. Legföljebb imádkozni lehet. An­nak is, akinek nincs papi végzettsége. Nem egyszerű do­log manapság űr­­étel-beszállítónak lenni, az biztos Szerepet vállaltak a tél elűzésében Kedvező adózású, rugalmas munkalehetőséget biztosí­tanak tagjaiknak a közérde­kű nyugdíjas szövetkezetek. Ihárosi Ibolya ibolya.iharosi@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Alapos tájékozta­tást kaphattak a tegnapi fóru­mon a nyugdíjas szervezetek és munkáltatók képviselői, va­lamint a nyugdíjasok a Közér­dekű Nyugdíjas Szövetkeze­tekről. Az országgyűlés dönté­sének eredményeképpen má­ra minden megyében megala­kultak a szövetkezetek. A vá­rosházán tartott rendezvényen Ács Rezső polgármester kö­szöntötte a megjelenteket, és egyebek közt kiemelte a szek­szárdi nyugdíjas szervezetek tagjainak aktivitását, részvé­telét a város közéletében. A 2017 decemberében meg­alakult Közérdekű Nyugdí­jas Szövetkezetek Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KÖZÉSZ), valamint a Vállal­kozók és munkáltatók Orszá­gos Szövetsége (VOSZ) közös rendezvénysorozaton ismerte­ti minden megyében a szerve­ződésben rejlő lehetőségeket a megalakításukhoz szükséges szakmai és gyakorlati infor­mációk megosztásával. A szak­mai napok szekszárdi fóru­mán részt vett és előadást tar­tott a saját területét érintő tud­nivalókról dr. Réti Mária, ha­bilitált egyetemi docens és dr. Bak Klára, a Szövetkezeti Ku­tatóintézet Nonprofit Kft. szak­értői, Túri Dénes, a KÖZÉSZ el­nöke, Kovács Miklós, a szövet­ség alapító tagja és Vida Péter, a VOSZ szolgáltatási tagozatá­nak elnöke. Az előadásokból az derült ki, hogy a szövetkezeti forma mind a még dolgozni akaró nyugdíjasoknak, mind pedig a munkáltatóknak előnyös. A vállalkozásoknak azért, mert megbízási szerződést kötnek a szövetkezettel, ezért nem kell szociális hozzájárulá­si adót, szakképzési, egészség­­ügyi hozzájárulást és társasá­gi adót fizetni. A foglalkozta­tott nyugdíjas pedig kizárólag 15 százalék személyi jövede­lemadót fizet. A főbb előnyök közé tartozik továbbá a rugal­mas időbeosztás és az is, hogy a nyugdíjas döntheti el, me­lyik napon hány órát tud, vagy akar dolgozni. A szövetkezeti fizetés mellett megkapja a tel­jes nyugdíját. A javadalmazás lehet akár természetbeni jutta­tás, élelmiszer-utalvány is. A konkrét előnyök mellett vannak érzelmi, szociális elő­nyei is a nyugdíjas szövetkeze­teknek. Az idős ember megőriz­heti testi, szellemi, lelki akti­vitását, továbbra is egy közös­ség tagjaként tevékenykedhet. Emellett erősíti a generációk közötti együttműködést általá­ban, konkrétan például a men­torprogram keretében. A szö­vetkezet tagjai számára okta­tási, képzési, kulturális lehető­ségeket biztosít. Az aktívan élő nyugdíjasok akár új dolgokat is tanulhatnak, elvégre a jó pap is holtig tanul. A másik oldalról pedig a munkáltató hasznosít­hatja az idősek tapasztalatait. Hiszen jobban megéri a bevált régi szakemberek visszafoglal­­koztatása, mint újak betanítása. SZEKSZÁRD-MOHÁCS A Szek­szárdi Garay Általános Isko­lából több mint százan - di­ákok, szülők, tanítók és ta­nárok - vettek részt kedden a tél elűzésében Mohácson. Kezdésként megtekintették a Kossuth Moziban látható idő­szakos kiállítást, és Csizma­­zia Ferencné pedagógus veze­tésével a hagyományokról és a népszokásokról tudhattak meg többet. Innen Englert An­tal népi iparművész maszkfa­ragó műhelyébe vezetett az út­juk, ahol a fafaragással ismer­kedtek. Egy kis vásári nézelődésre is jutott idő, majd a főtéren elé­gették a tél koporsóját. A mág­lyát a busókkal és a többi ér­deklődővel együtt körbetán­colták. De a busók tréfái sem kerülték el a szekszárdi diá­kokat, mert a, zsákjukból nem­csak cukorka, hanem toll és korom is előkerült. A Garay általános isko­la tanulói számára visszaté­rő program ez, hiszen már nyolcadik alkalommal vettek részt a mohácsi busójáráson. A programhoz idén is támoga­tást nyújtott a „Csizmazia Ala­pítvány a jövő ígéretes gyer­mekeiért”, amelynek egyik célja, hogy minél több fiatal ismerje és ápolja a hagyomá­nyokat. H. E. Ketten a rettenthetetlen télűzők közül Beküldött kép Hogy lehet szövetkezetét alapítani? A közérdekű nyugdíjas szövet­kezet olyan vállalkozási forma, amely segíti tagjait az idősko­ri munkavállalásban. A szövet­kezeti tagság önkéntes. Alapítá­sához legalább hét tag szüksé­ges, akik közösen döntenek az alapszabály tartalmáról és tag­nyilvántartást vezetnek. Tag le­het minden öregségi nyugdíjas és az, aki átmeneti bányászjára­dékban részesül. Minden részt­vevőnek egy szavazata van. Van kötelező vagyoni hozzájáru­lás is, de ez általában alacsony, szinte jelképes összeg. Dr. Banizs Károly hétezer egyedet számláló gyűjteményébe enged betekintést a tárlat Sierra Leonéból postán küldték a lepkéket DOMBÓVÁR Dr. Banizs Ká­roly gazdag lepkegyűjtemé­nyébe nyújt betekintést a Ti­nódi Könyvtár és Helytörté­neti Gyűjtemény legújabb tár­lata. A több mint hétezer pél­dányt számláló gyűjtemény­ben nemcsak Magyarorszá­gon fellelhető fajok kaptak he­lyet, hiszen dr. Banizs Károly az utazásairól is rendre lep­kékkel tért haza. Európa több országában megfordult már, de járt az Amerikai Egyesült Álla­mokban, Brazíliában és Equa­­dorban is. Az 1970-es évek vé­gén postán küldték neki a nyu­gat-afrikai pillangókat Sierra Leonéból ott dolgozó barátai. A legidősebb lepkéje egy olasz­­országi sávos szender 1923- ból. A megnyitón megosztot­ta a közönséggel, miként lett a lepkegyűjtés a szenvedélye. A gyermekéveit Kurdon töltöt­te, és diákkorában érkezett az iskolába egy új biológia-test­nevelés szakos pedagógus, aki kivitte őket a természet­be, és arra biztatta a gyereke­ket, hogy ismerjék meg a pil­langókat. Banizs Károly az el­ső lepkéjét egy sapkával fogta, de később volt, hogy az édes­anyja rossz harisnyáit vetette be a cél érdekében. A gyűjtő arról is beszélt, hogy már háromszáznál is Dr. Banizs Károly és Müller Ádám múzeumpedagógus a megnyitón több egyed pihent a dobozok­ban, amiket a házuk tiszta­szobájában tárolt, amikor egy disznóvágás után a sonkákat pont a dobozok fölé akasztot­ták, de az egyik tartórúd eltö­rött, és a sonkák összezúzták a lepkéket. Az akkor még gye­rek Banizs Károly a történtek után felhagyott a lepkegyűj­téssel, és csak felnőttfejjel kez­dett ismét foglalkozni vele.- Furcsa neszre lettem fi­gyelmes egyik éjszaka, még 1971-ben. Negyedik emele­ti lakásom ablakának üve­gén kopogtatott egy éjjeli pá­vaszem, és ezt jelnek tekintet­tem - idézte fel dr. Banizs Ká­roly. Kutatómunkája fáradal­mait pihente ki azzal, hogy is­mét elkezdett lepkéket gyűj­teni. Mint mondta, azóta sem tudja eldönteni, hogy azért jár-e a természetbe, hogy lep­kéket gyűjtsön, vagy azért gyűjti őket, hogy a természet­ben lehessen. A Rovartani Társaságot 1972-ben kereste meg, és így került kapcsolatba Párniczky Józseffel, a neves lepkegyűjtő­vel. Ő nyújtott szakmai segít­séget dr. Banizs Károlynak, akinek időközben a természet­fotózás is a hobbijává vált. Lep­kegyűjteménye mellett képei is láthatók a kiállításon. H. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom