Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-09 / 34. szám
2018. FEBRUAR 9., PENTEK SPORT 15 Liu Shaolin Sándor: A bizalom motivál, cseppet sem teher JEGYZET Phjongcshangban minden mentálisan dől majd el - véli Liu Shaolin Sándor Fotók: MW Világ- és Európa-bajnok, és az elmúlt hetekben, hónapokban mindent megtett azért, hogy a ma kezdődő téli olimpiáról se távozzon üres kézzel. Liu Shaolin Sándor úgy véli, sok múlik majd a mentális felkészültségen Phjongcshangban. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Knoch Viktor azt mondta: a 2015-ös világbajnokságon megszerzett váltós ezüst után mindannyiukban tudatosult, hogy csak az éremszerzés lehet a cél az olimpián is. Egyetért csapattársával, akkortól tényleg sok minden megváltozott?- Teljes mértékben - válaszolta Liu Shaolin Sándor. - Azóta mindent tudatosabban csinálunk, mindenki, az edzők is. Megfogalmazhatnám úgy is, hogy tudjuk, mit is csinálunk. Van egy álmunk azóta, amelyet szeretnénk elérni, remélem, el is érjük... Az elmúlt évek eredményei után eljutottunk oda, hogy öntől és kollégáitól sokszor kaptunk olimpiai éremszerzésre vonatkozó kérdést.- Idézek mást is a csapatból: Bánhidi Ákos edző azt mondta, tudatosan próbáltak készülni, de mert ez olimpia, valójában csak a verseny alatt derül ki, mennyire sikerült például a mentális felkészülésük. Emellett viszont említsük meg azt is, hogy a csapatból ön az egyetlen, aki mindig mosolyogva, kívülről legalábbis felszabadultnak tűnve csúszik oda a rajthoz a bemutatáskor.- Olyan kérdéseket is kaptam az elmúlt hetekben, hogy megmarad-e a lazaságom, egyáltalán igaz-e, hogy lazán kezelem az egészet, vagy a lazaságom csak a külvilágnak szól. Bevallom őszintén, ez elgondolkoztatott. Egy egészen furcsa és durva példát tudnék most mondani: sokszor előfordult, hogy olyan filmet néztem, ahol történt egy robbantás - ilyenkor azt gondolja az ember a vászon vagy a tévé előtt ülve, hogy ez nem is olyan durva, aztán belegondol, milyen lehet átélni... Mert teljesen más néz-Kihúzná a gyufát Liu Shaolin Sándor és párja, a háromszoros világbajnok brit short trackes, Elise Christie a világversenyek előtt gyakorta tesz közös fogadalmat. „Ezúttal nem volt ilyen, csak arra figyeltünk, hogy mindketten jól felkészüljünk. Szerencsére Elise őszi sérülése már a múlté, és bár annak jobban örültem volna, ha az elmúlt hónapokban többet edz velünk Budapesten, ő inkább a csapattársaival készült. Az első versenynapon a férfi ezerötszáz döntőjét is megrendezik, míg a nőknél csak elkezdődik az ötszáz, és Elise azt mondta, ha megismétlődik az, ami a világbajnokságon, vagyis ha az olimpián is előbb szerzek érmet, megöl. Persze csak viccelt, de azért szeretném kihúzni a gyufát nála” - mosolygott a magyar világbajnok. ni, és megint más ott lenni és megélni. Igyekeztem magam minden helyzetre felkészíteni, majd meglátjuk, hogyan sikerült. Van olyan versenyző, aki jól kezeli az ilyen szituációkat, és van, aki azt hiszi, hogy jól kezeli, közben meg nem.- Phjongcshangban megmarad a védjegy? Ott lesz a mosoly az arcán?- Vannak saját kis titkaim és módszereim, ezeket az olimpián is megpróbálom alkalmazni, szeretnék úgy odaállni a rajthoz, mint ahogy például a világkupaversenyeken szoktam.- Érezte az elmúlt hetekben és hónapokban a felfokozott várakozást? A január végi ünnepélyes eskütételen is mindenki önt akarta, mindenki Liu Shaolin Sándorral akart interjút készíteni. Hozzá lehet ehhez szokni?- Nekem ez erőt ad. És további motivációt a jövőre nézve, hogy végre ott tudtam lenni Az év sportolója-gálán a három legjobb között, remélem, idén meg is nyerem, de az biztos, hogy mindent megteszek azért, hogy a jövőben minél többször ott legyek a top háromban. Érzem, sokan bíznak bennünk, de ez motivál, ezt nem lehet teherként felfogni! Én például kifejezetten örültem, hogy a fogadalomtételen Áder János köztársasági elnök külön kiemelte a rövid pályás gyorskorcsolyázókat; mondjuk kicsit sajnáltam, hogy engem nem említett meg - csak vicceltem!- Az olimpiai program más, mint a többi világversenyé, és nemcsak azért, mert a versenynapok között három nap pihenő van, hanem azért is, mert a legvégén van a legrövidebb táv, az ötszáz méter. Ez mennyire jó önnek?- Ahhoz, hogy jó legyél ötszázon, hogy tudj „mélyen” korizni, ezáltal gyorsabb lenni, az kell, hogy a lábad erős legyen, és sokszor probléma, hogy a versenyek végére az ember lába elgyengül, és már nem tud olyan robbanékony lenni, nem tud olyan mélyre menni, vagy éppen a váltóban nem tudja olyan erősen meglökni a másikat, mint kellene. Emiatt a program hordoz magában némi veszélyt, de majd egy kicsit többet ugrálunk a pihenőnapokon, kicsit többet edzünk, hogy ne legyen gond. Egyébként nincs bennem semmiféle félsz amiatt, hogy más a program, mint a többi világversenyen. Ugyanúgy az ezerötszázzal kezdünk, remélem, a döntőben mosolyogva állhatok oda a rajthoz, ahogy szoktam, bár ez talán a leggyengébb távom.- Igen, határozottan gyenge - van már vk-ezüstje ezerötszázon is...- De ez az egyetlen táv, amelyen még nem sikerült aranyérmet szereznem! Közel jártam már hozzá, talán Phjongcshangban oda is érek.- Legyen így! De odaérhet a váltóval is. Hogyan látja, jó nekünk, hogy a másik elődöntőbe kerültünk, és Kanada, Hollandia, Japán helyett Dél-Koreával, az Egyesült Államokkal és Kínával küzdünk meg a fináléért?- Szakmai szemmel nézve a mi futamunk egy kicsit könynyebb. De nem lett volna gond a másik futammal sem, ha egy kicsit rutinosabb a csapat. Ha úgy állnánk oda a rajthoz, hogy nincs bennünk félelem.- Mert van?- A januári Eb-n nem éreztem azt az önbizalmat a srácokban, amely korábban jellemzett bennünket. Nyertünk már érmeket az elmúlt években, és úgy érzem, túlságosan figyelünk, figyelnek az elvárásokra ahelyett, hogy a korcsolyázásra figyelnének. Minden mentálisan dől el - így lesz Phjongcshangban is.- Kicsit megijesztett azért: nem jó a hangulat a csapatban?- Erről szó sincs! Mindenki szeretne jól és még jobban menni, csak néha nem tudjuk kezelni az egyes szituációkat.- És mi hozhat megoldást? Ott a lábakban a munka, hogy tudnak korcsolyázni, bizonyították már elégszer. A mezőnyben bárkit képesek megverni- mentálisan kell erősödni?- Igen. Segítünk a másiknak, de én akkor is őszintén elmondom a véleményemet, ha valaki hibázott, én nem vagyok az az ember, aki megveregeti a másik vállát egy rontás után - arra ott az ellenfél, ő a hibánkkal esélyt kap, persze, hogy a futam végén azt mondja majd, hogy „szép volt, fiúk!”. De nekünk egymás között nem ezt kell mondanunk. Sok-sok szakmai beszélgetés folyt köztünk, a beletett munkával tényleg nincs is gond, és ha a korcsolyázásra figyelünk, a futásokkal sem lesz.- Ön is csak annyit mond az álmaival kapcsolatban, hogy ha kiadott magából mindent, nem lesz elégedettlen?- Szomorúan biztosan nem jövök haza, én sosem vagyok szomorú. Akkor nem leszek boldog, ha azt érzem, többet is tudtam volna tenni a jégen a jobb eredményért. Van sok olyan sportoló, aki mindent megtesz a sikerért: elsőként érkezik az edzésekre és utolsóként távozik, dolgozik keményen, aztán az olimpiai álom mégsem valósul meg... Szerintem ezt nem úgy kell felfogni, hogy ez jár neked, hogy ez kötelező, és ha nem sikerül, összedől a világ - dolgozni kell érte, ez egyértelmű, és ha a sors neked szánja, úgyis a tiéd lesz. Jég veled! Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu A Jég veled! című film a jamaicai bobosokról szól, de lehetne egy phjongcshangi dokumentumfilm címe is. A téli olimpia mai megnyitóján ugyanis vastagon mínusz tíz fok alatti hőmérséklet várható. A fagyos dél-koreai hangulatra jellemző, hogy több ország szövetsége jelezte: nem minden sportolója vesz részt a ceremónián, mert nem akarják többórás fagyoskodásnak kitenni őket. így az első nagy teljesítmény a nézőké lesz, akik a nyitott stadionban tekinthetik meg a többórás gálát. Abban a létesítményben, ahonnan novemberben egy popkoncertről hat nézőt szállítottak kórházba kihűlés veszélye miatt. Persze azért biztosan látványos lesz a megnyitó, ahol remélhetően a galambröptetés ezúttal elmarad. A szíveket az is melengetheti, hogy a két Korea együtt vonul majd fel, olvasztva a meglehetősen fagyos viszonyt. Úgy tudni, hogy a nézők vastag takaróra és meleg italokra számíthatnak, így hát talán nem lesz semmi baj. Ugyanez viszont nem biztos, hogy igaz a versenyekre. Az a legfőbb baj az extrém hideggel, hogy nagyban megváltoztatja a havas és a jeges pályák minőségét. A síelők például arra panaszkodnak, hogy a kemény hókristályok használhatatlanná teszik a léceiket, amelyek eldeformálódnak. Az is megeshet, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudják megrendezni vasárnap az olimpia első alpesi versenyét, a férfi lesiklást. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a mi éremesélyeseinknek, a rövid pályás gyorskorcsolyázóknak a szereplését vélhetően nem befolyásolják majd a külső körülmények, hacsak nem lesznek a szakág nagy lökdösődőinek áldozatai, de ennek még a gondolatát is kerülném. Még az is megtörténhet, hogy megszületik az első magyar aranyérem a téli olimpiák történetében, mert erre főként a Liu testvéreknek valós esélyük van. A sikereik talán közelebb hozhatják azokhoz is a téli sportok szépségeit, akiknek az igazi olimpiai élményt eddig csak a nyári játékok jelentették. Hatalmas egyéniségekből most nem lesz hiány, hiszen élmény lesz nézni a női síelők mezőnyében a legendás Lindsey Vonnt csakúgy, mint a trónkövetelő Mikaela Shiffrint, vagy, mondjuk, a síugróknál Kamii Stoch és Richard Freitag csatáját. De az ászokon kívül mindig vannak meglepetésemberek és csodabogarak is a jamaicai bobosok, illetve Eddie, a sas nyomdokain. Az idén lesz tongai taekwondósból sífutásra váltó versenyző, és színre lépnek a nigériai bobosok és az egységes koreai női hokicsapat is. Csak hogy ne a phjongcshangi időjárásról beszélgessünk a következő két hétben. Ismerős terepen A magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott egy hete készül az olimpia helyszínén, többször kipróbálhatták a versenyjeget is, a csarnokkal, a pályával már tavaly megismerkedhettek. „A tavalyi szezonban volt itt egy világkupa-forduló, szép emlékeink vannak, a váltóval aranyérmet szereztünk itt - mondta Liu Shaolin. - Dél-Koreában szeretik a short tracket, ez a jegyeladásokon is látszik, a sportág nagyhatalmának számít az ország, biztos, hogy sokan lesznek a lelátókon. Meglátjuk, a hazaiak hogyan kezelik majd ezt a szituációt, a csapatuk meglehetősen fiatal, nem annyira rutinos, így mi abban reménykedünk, nem tudják majd elviselni a nagy nyomást, és mi is jól kijöhetünk belőle...” Szomorúan biztosan nem jön haza, mivel sosem az
