Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-08 / 6. szám

2018. JANUÁR 8., HÉTFŐ Az önrendelkezés és szabadság iránti vágy vezérli őket A kismányoki Magyarok Nagyasszonya templomban tartottak emlékmisét Fotó: Makovics K. A bukovinai székelységet 1941 után Magyarországra te­lepítették, újabb vándorlásra, fájdalmas elszakadásra és is­mételt újrakezdésére kénysze­rítve őket. „Ennek már több, mint 70 éve. Ahogy itt körbenézek, azt mondhatom, másodjára is otthonra leltünk. Megvetet­tük a lábunkat és fennmarad­tunk” - fogalmazott az állam­titkár. A koszorúzást szentmise követte a madéfalvi áldozato­kért a kismányoki Magyarok Nagyasszonya templomban. Ezt követően felavatták a Lő­ricz Imre fafaragóról elneve­zett dísztermet a szövetség székházában. A fafaragó mes­ter és író a bukovinai Istense­­gítsről érkezett Tolna megyé­be, faragásaival és írásaival a bukovinai székelyek hagyo­mányait ápolta. Kora délután közgyűlést tartott a szövetség. A madéfalvi veszedelem története dióhéjban A madéfalvi veszedelem 254. évfordulójára emlékez­tek vasárnap Bonyhádon a Bukovinai Székelyek Szövet­sége szervezésében. Ihárosi Ibolya ibolya.iharosi@mediaworks.hu BONYHÁD A madéfalvi vesze­delemre emlékeztek vasár­nap a Völgység fővárosában a Bukovinai Székelyek Or­szágos Szövetsége szervezé­sében a helyi és környékbe­li, valamint a vajdasági és er­délyi székelyek képviselői. A bonyhádi emlékezők az em­lékparkban 2015-ben, a bu­kovinai székelyek letelepe­désének 70. évfordulóján ál­lított kopjafánál helyezték el koszorúikat a hősök és áldo­zatok tiszteletére. Az emlék­napon Potápi Árpád János or­szággyűlési képviselő, nem­zetpolitikáért felelős államtit­kár mondott beszédet. Kiemelte, hogy emlékez­ni, fejet hajtani jöttek az őse­ik előtt, akik „254 éve a mai nap hajnalán haltak hősi ha­lált Madéfalván. Azon a haj­nalon odaveszett magyarsá­gunk egy darabja. Az értel­metlen halált halt mártírok- köztük nők és gyermekek- emléke azonban tovább él bennünk, utódaikban.” Majd a székelységről szólva így fo­galmazott: „...a történelem vi­harai bárhogy tépázhatnak bennünket, bármilyen elnyo­mó hatalom próbál eltiporni, mi szilárdan helytállunk, s képesek vagyunk megőrizni, amit felmenőink örökül hagy­tak ránk. Ha lehet így fogal­mazni, ez a konokság, szívós­ság, a szabadság és önrendel­kezés iránti olthatatlan vágy a székelység titka. Ez kovácsolt minket egységbe évszázadok­kal ezelőtt, és ennek köszön­hetően tudtunk oly sok meg­próbáltatás után fennmaradni a mai napig is.” A székelység számára az ál­landó katonai szolgálat ellá­tása hosszú ideig kiváltságos helyzetet biztosított. 1763-ban a bécsi kormány előbb önkén­tes, majd kényszerű adózás alá vetette őket, és a határőri intézmény bevezetését tervez­te. Az ínség, nyomor és elkese­redettség nyomán lázadás tört ki, amely végül 1764. január elején az osztrák katonai igaz­gatás elleni tüntetéssel zárult. A január hetedikére virradó éj­jelen több száz embert mészá­roltak le a császári csapatok. Orbán Balázs szerint három, más egyéb források szerint két ágyúval tüzeltek a fegy­vertelen alvók táborára. A fa­lut minden oldalról felgyújtot­ták. Ezért és az erőszakos ka­tonasorozás következtében kezdődött meg a székelyek ki­vándorlása Moldvába, onnan Bukovinába, ahol öt falut ala­pítva telepedtek le. Ezek a te­lepülések: Hadikfalva, András­­falva, Józseffalva, Istensegíts, Fogadjisten. A Völgység! járásból közel kétezer embert vittek el Az elhurcoltakra emlékeztek KISMÁNYOK Koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak szombaton a tele­pülés művelődési házában a „malenkij robot”-ra a Szovjet­unióba elhurcolt honfitársa­ink tiszteletére. A „kis munka” aztán sokak számára hosszú éveket jelen­tett, illetve voltak, akik meg­haltak távol a hazától. Az Or­szággyűlés 2012-ben nyilvá­nította november 25-ét az ő emléknapjukká. Megemlékező beszédében Zsalakóné Studer Krisztina, a Bonyhádi Járási Hivatal veze­tője elmondta, hogy 1944 őszé­től csaknem 800 ezer embert Koszorúzás az emlékműnél Fotó: Makovics Kornél hurcoltak el. Tolna megyé­ből 4445 embert vittek mun­kaszolgálatra. Az akkori ada­tok alapján a Völgységi já­rásban 1971 fő után kutattak a hatóságok. A havi hadirok­kantjáradék 1994 óta rendsze­res pénzellátást biztosít a túl­élőknek és leszármazottaik­­nak, alanyi közgyógyellátás­sal együtt. A Bonyhádi Járási Hivatal­ban ez idáig 17 hadirokkant, 16 hadiözvegy, 195 volt hadi­árva és 93 hadigyámolt kérel­mét fogadták el, mondta a szó­nok. Az ünnepségen alkalom­hoz illő műsort adott a Bony­hádi Német Kórus. 1.1. Saját ünnepek Ihárosi Ibolya ibolya.iharosi@mediaworks.hu _______________________MEGYEI KÖRKÉP 3 Minden településnek megvan a maga hangulata, lég­köre, amely történelmi múltjában gyökerezik. Az épített környezeten is látszik, hogy döntően sváb, vagy magyar lakta településről van-e szó. Az ősök által megélt történelmi emlékeknek megfelelően rendezik a tele­pülés ünnepeit, megemlékezéseit a hősi múltra, vagy éppen vereségekre. A dicsőséges pillanatok éppúgy, mint a tragi­kus események abban erősítik meg az utódokat, hogy van mire büszkének lenni, van mire emlékezni, mert a múlt fáj­dalmai, tragédiái ellenére: „Él nemzet e hazán.” Az egyházi ünnepekhez kötődik a búcsú, aminek szintén megvan a maga tör­ténete. A falunapok is he­lyi eseményekhez kötődnek, sok helyütt egybemosódnak a hajdani búcsúval, megtart­va annak hagyományait, ki­egészítve a falunap szokásos programjával. Ezek műsora az ott élő nemzetiségek és népcsoportok kultúráját mutatja be. Példát adva az emberek és kultúrák békés együttélésé­re. A fellépők helybéliek, többnyire asszonykórusok, zene­karok, s ha más nincs, hát szerepelnek az óvodások. Haza­térnek az elszármazottak, a másutt tanuló fiatalok, és jól ér­zik magukat együtt. Ha máshol nem, hát a hagyományos, jó kis falusi bálban. Érdekes módon bármennyire szegények is a kis önkormányzatok, ezekre az ünnepekre, ha kell a szó szoros értelmében összeadják a pénzt és a szervezés, lebo­nyolítás tennivalóit. Az évfordulók és a helyi rendezvé­nyek saját múltunk mai lenyomatai Elhajtotta a járó motorral álló autót DOMBÓVÁR Elkötötte az ak­kor még ismeretlen tettes 2017. december 30-án hajnal­ban egy dombóvári büfé elől az áruszállító autót, amely já­ró motorral parkolt, miköz­ben az árut pakolták. A rend­őrök azonosították, majd elő­állították a bűncselekmény gyanúsítottját, egy 29 éves német állampolgárságú fér­fit, aki elmondta, hogy az au­tót otthagyta egy másik dom­bóvári utcában. Tettének oka­iról nem mondott semmit. Az egyenruhások a mondott he­lyen meg is találták a jármű­vet. A Dombóvári Rendőrkapi­tányság a férfi ellen jármű ön­kényes elvétele bűntett elköve­tésének gyanúja miatt indított eljárást. A rendőrség felhívja a figyelmet, hogy a járműveket még arra az időre sem érde­mes nyitva, illetve járó motor­ral hagyni, amíg beszaladnak a házba, vagy a ki- és bepako­­lást végzik. Ha másképp nem megoldható, célszerű erre az időre megkérni valakit, hogy maradjon a gépkocsi mellett. Bűncselekmény esetén hívják a 112-es számot, és ne változ­tassák meg a helyszínt. 1.1. HIRDETÉS ^^hüvelyesekkel MEGJELENT A FANNY KONYHA

Next

/
Oldalképek
Tartalom