Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-06 / 5. szám

3ÜÜHT. helyőrség 7 mienk ez a cirkusz RENDHAGYÓ ORAK A CIRKUSZBAN Az elmúlt két évben a Fővárosi Nagycirkusz munkatársai azon dolgoztak, hogy újraértelmezzék, korunk elvárásai­hoz igazítsák azt a csodát, amelyet cirkuszművészetnek nevezünk. Az elméleti megalapozás és a folyamatos kísér­letezés középpontjában azok a módszerek állnak, melyek segítségével eljuttathatók a nézőkhöz az olyan, cirkuszmű­vészet által képviselt értékek, mint amilyen a bizalom, a tolerancia, a kitartás, az alázat vagy a csapatmunka öröme. A Fővárosi Nagycirkusz ezzel - a világon úttörő módon - arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy a cirkusz oktatá­­si-nevelési-pedagógiai feladatokat is képes ellátni, és for­málni tudja a fiatalok világhoz és önmagukhoz való viszo­nyát. A cirkusz ilyen XXI. századi újradefiniálása példát mutat az emberi képességek határait feszegető teljesítmé­nyével, új szemléletmódot teremt sajátos szimbolikájával és üzeneteivel. Az elmúlt két év során kikísérletezett rendhagyó oktatá­si program kompetenciaalapú, projektmódszeres pedagógiai szemlélete szerint könnyebben elsajátíthatók bizonyos, a középiskolai tananyag részét képező ismeretek: például job­ban rögzülnek a cirkuszi eszközök segítségével is megidé­zett évszámok, fizikai szabályok vagy matematikai képle­tek. Hiszen ha egy tanuló minden érzékszervére egyszerre hatunk ugyanabban az időben, akkor könnyebben vissza­­idézhetővé válik számára a tananyag. A Fővárosi Nagycirkuszban tartott rendhagyó órák min­den iskolai csoport számára nyitottak, jelentkezni a www. fnc.hu/szolgaltatasaink/rendhagyo-orak oldalon lehet. 2017 októberétől a MÁV a nagy, országos múzeumok és az Országház mellett a Fővárosi Nagycirkusz rendhagyó óráira érkező csoportoknak is díjmentes utazást biztosít az általános iskolák, szakiskolák, szakmunkásképző iskolák, gimnáziumok és szakközépiskolák nappali tagozatos tanu­lói számára. A portugál Dias Family a XI. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztiválon, 2016-ban Fotó: Urbán Adóm GYŐZTESEK KARNEVÁLJA CIRKUSZI VARÁZSLAT ÉS CSALÁDI ÜNNEP « J Igazi magával ragadó karneváli hangulatot ígér a Fővárosi Nagy­cirkusz Győztesek karneválja című tavaszi műsora. A XII. Budapest Nemzetközi Cirkuszfesztivál leg­jobb és díjnyertes produkcióiból összeállított show története sze­rint egy szerelmespárt kísérhetünk majd el felfedezőútjukon, egy kar­neváli éjszakán keresztül. Amikor lenyugszik a nap, a fiú és a lány álarcot ölt, hogy végigka­landozzanak a megannyi csodát és varázslatot rejtő mesés cirkuszi for­gatagon. Együtt nézik meg a szem­kápráztató mutatványokat, szerel­mesen évődnek egymással, hogy mire eljön a pirkadat, és megszó­lalnak az új napra készülő énekes­­madarak, ők is levessék álarcukat, és egymás szemében gyönyörködve megtalálják azt, amit végig keres­tek: a csodát és varázslatot, amit szerelemnek hívunk. A Győztesek karneválja január második felétől kezdve hetente nyolc alkalommal lesz látható a Fővárosi Nagycirkusz porondján. Szekáry Zsuzsanna A román Duo Romance gurtniszáma (Cirkuszi szomszédolás, 2017) Fotó: Urbán Ádám Hároméves voltam, amikor édes­anyám először elvitt a Fővárosi Nagycirkuszba. Sok év távlatából is feldereng a piros kakasnyalóka édes íze, a pattogatott kukorica illa­ta, az állatok szaga, a jámbor póniló szőrének tapintása. Bár hatalmas­nak tűnt számomra a cirkusz néző­tere, mégsem éreztem elveszettnek magam. Nemcsak azért, mert édes­anyám ölében ültem, hanem mert a tér vibrált a közönség izgalmá­tól, már az előadás előtt mindenki nagyszerű hangulatban volt. A következő emlékem a szomorú­ság, hogy miért kell hazamennünk, szeretnék még vicces bohócokat, hajlékony akrobatákat és mókás állatokat látni. Édesanyám meg­nyugtatott, hogy jönni fogunk még. Rendszeres cirkuszlátogatók let­tünk, minden új előadást megnéz­tünk, volt, amit több alkalommal is. Abban a két órában magunk mögött hagytunk minden gondot, nehézsé­get és bánatot, csak mi voltunk és a varázslatos cirkuszi világ. Akkor még nem értettem, csak éreztem, hogy ez mindkettőnk számára egy menedék volt. Szinte családi ünnep volt nálunk a Monte-carlói Nemzetközi Cir­kuszfesztivál. Átmentünk a nagy­­szüleimhez, akik amint megvették a műsorújságot, vastagon bekari­kázták az aktuális adás időpontját. Mindannyian ámulva néztük a cir­kuszi világ legjobbjainak lélegzet­elállító produkcióit, egy emberként drukkoltunk nekik, és fogadásokat kötöttünk egymással, hogy vajon kik lesznek a díjazottak között. Ilyenkor anyukám és nagymamám sokszor felidézték, hogy milyen cir­kuszi számokat láttak együtt, lel­kesen meséltek Eötvös Gábor Van másik! című produkciójáról, Rodol­­fóról, a legendás bűvészről, a nagy tudású orosz állatidomárok kisku­­tyás, macskás és medvés számairól. Amikor pár évre Budapestről Kőszegre költöztünk, ott sem kel­lett nélkülöznünk a cirkusz világát, ugyanis évente két alkalommal el­látogatott a városba egy-egy ván­dorcirkuszi társulat. Az egész város és a környékbeli kisebb települések is felbolydultak, mindenki látni akarta a produkciókat. Rengeteg új barátot szereztem ilyenkor, mert mint minden gyerek, amikor csak tehettem, a cirkusz körül lézeng­tem. Kicsik és nagyok számára is igazi, közösséget összekovácsoló helyként működött a cirkusz. Idén nyáron utoljára mentünk együtt a Fővárosi Nagycirkuszba. Anyu akkor már parókát hordott, hosszú tincseit le kellett vágni a ke­moterápiás kezelés miatt. Nevetve viccelődött, hogy mekkora attrak­ció lenne, ha az előadás alatt lekap­ná a fejéről egy majom a parókát és elfutna vele. Örülök, hogy teljesít­hettem az egyik utolsó kívánságát, és még egyszer együtt átélhettük a cirkuszi varázslatot. 2018. január IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom