Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-27 / 23. szám
12 TÖRTÉNELEM 2018. JANUAR 27., SZOMBAT Nem a hatalmat kereste, hanem a hírnév utáni vagy hajtotta Áruló vagy az egyik legnagyobb hadvezér? 5AÍA8Í? Kitilt «I«*«* Görgey Artúr a szabadságharc idején nimwtmmmmki Fotó: MW HÍREK Elhunyt Neagu Djuvara 0 MANIA Elhunyt 101 éves korában Neagu Djuvara román történész, a román történelemírás megújításának legnagyobb szorgalmazója. Az A románok rövid története című munkája 11 kiadást ért meg, 2012-ben magyarul is megjelent. Romániában nagy vihart kavart az a tézise, miszerint a Havasalföldi Fejedelemség alapítójának tartott I. Basarab kun származású, katolikus vallású volt. MW Elköltözött Ramszesz szobra KAIRÓ Az épülőfélben lévő Egyiptomi Nagymúzeum bejáratánál helyezték el a híres fáraó, II. Ramszesz monumentális szobrát, amely öt évtizeden át Kairó egyik központi terén magasodott, 2006 óta pedig felújításon esett át. A 12 méter magas és 83 tonnás, 3300 éves kőkolosszus egyfajta vasketrecbe zárva tette meg a 400 méteres utat a restaurálás helyszíne és az új múzeum között a gízai piramisok közelében. MW Mexikóból való házipulykaős X X0 Egy nemzetközi kutatócsoport szerint a házi pulykák az ősi Mexikóból származnak, az aztékok és a maják nemcsak étkezési céllal, hanem kulturális jelentőségük miatt tarthatták, különféle szertartásokhoz, áldozatok bemutatásához is használták. Az ősi madarak DNS-ét vizsgálva a kutatók megállapították, hogy az európai pulykák ezektől a mexikói elődöktől származnak. MW Tizenegyezer éves gyermeksír <(NA Egy tizenegyezer éves gyermeksírt tártak fel a régészek a délnyugat-kínai Kujcsou tartományban. A szakemberek jelenleg azt próbálják kideríteni, hogy a Jenkungfalu egyik barlangjában talált lelet a legrégebbi ismert sírhely-e a tartományban. A földi maradványok egy alig kétéves gyermektől származnak. MW A kétszáz éve, 1818. január 30-án született Görgey Artúr nem volt tökéletes ember - egyetlen történelmi hősünk sem az. Ma azt mondanánk róla: megosztó személyiség. Kortársai vagy gyűlölték, vagy imádták. De vajon hogyan értékeljük most? Nagy Miklós Mihály szerkesztoseg@mediaworks.hu EMLÉKEZET Ki tudja, mi lehet az oka, talán a közoktatásunk, a szépirodalom, vagy éppen a szabadságharc eseményeit bemutató filmek, de 1848-1849 Görgey tábornoka középkorú, szigorú tekintetű, a Kossuth Lajossal állandó ellentétben lévő katonaemberként él a legtöbb magyar emlékezetében. Görgeynek hosszú élet adatott - kilencvennyolc éves korában érte a halál -, és ebből csupántizennégy hónapot játszhatott aktív szerepet nemzetünk életében. Egy végtelen hosszúnak, tétlennek tűnő élet, amely a reformkorban kezdődött és az első világháború kellős közepén ért véget - benne az annál nagyobb hatású hadvezéri, katonapolitikusi időszakkal. Az utóbbi immár több mint másfél évszázada, az őt árulással vádoló Kossuth viddini levele óta állandó vitáink oka, pedig a történettudomány egyértelműen bizonyította a politikai rágalom alaptalanságát. Az árulás vitája az idő múltával a lánglelkű politikus és a hideg fejjel gondolkodó katonai szakember ellentétévé csendesült, más értelmet kapott. Görgey fellépésekor a magyar história színpadára válságban volt az ország. A márciusi forradalommal megnyílt a lehetőség a magyar társadalom régóta érlelődő modernizációjára. Ezzel együtt felvetődött annak kérdése is: a megújulás a Habsburg-birodalom keretein belül vagy azokon kívül valósul-e meg. Az európai forradalmak hatására a dunai birodalom krízisben volt, az itáliai tartományok is veszélybe kerültek, a szétesés fenyegette. Az udvar a politikai megoldást a Kárpát-medencében fegyveres úton kereste. 1848 szeptemberében látszott, hogy Magyarországra honvédő háború vár. A függetlenedő magyar vezetésnek önálló hadseregre, ehhez katonákra, tisztekre volt szüksége. Megkezdődött a toborzás, s a birodalmi sereg soraiból sokan - közöttük Görgey is - az új honvédségben kereste boldogulását. Meg is találta; és ekkor alig harmincéves volt. Miután utásztiszti iskolát végzett, majd katonai tanulmányait a nemesi testőrségnél folytatta és szolgált a birodalmi seregben, Magyarországon megnyílt előtte a katonai karrier. A szabadságharcot megelőzően ugyan egy időre megvált a katonai pályától, hogy Prágában vegytant tanuljon, de hazájában így is tárt karokkal várták. Júniusban, még századosként lépett be a honvédségbe, de októberre tábornok, és novemberben már ő vezette a fő sereget - a szabadságharc legjelentősebb hadvezére. Katonai pályájának feldolgozói egységesek abban, hogy Görgey - fiatal kora ellenére - a magyar hadtörténelem legnagyobb katonai tehetségeinek egyike. Egy bravúros visszavonulást követően a Dembinszky fővezérletével Kápolnánál kudarccal indult tavaszi hadjáratot sikeresen vezeti. Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom csataterei jelzik a diadalutat. A császár erői a Kárpát-medence nyugati kapujához szorultak, és ekkor Görgey megoldhatatlan hadművészeti és katonapolitikai kérdés elé kerül. Erőltesse-e a már kimerült sereg útját Bécs felé, vagy Buda ostromához fogjon? A választás az ország fővárosára esett. Görgey megostromolta, bevette. Ezután a hanyatlás következett, mert az újjászervezett osztrák, továbbá az inváziós orosz seregekkel szemben nem volt lehetőség megnyerni a háborút. Emlékiratai szerint Görgey az orosz támadástól kezdve már csak egyetlen célt látott maga előtt: minél kedvezőbb feltételek mellett akarta befejezni a háborút. Ez az út Világoshoz vezetett. A szabadságharc kezdetén Görgey is lelkesedett a márciusi pontokért, de amikor 1849 áprilisában Kossuthék a forradalmi hevülettől vezérelve kimondták Magyarország elszakadását a Habsburg-birodalomtól, azzal már nem értett egyet. Az 1852-ben kiadott emlékirataiban Görgey már az elszakadás ellenzőjeként nyilatkozik. Ezzel szemben fennmaradt egy Kossuthhoz írott, el nem küldött levele 1849 júliusából. Itt még csak elhamarkodottnak tartja az elszakadást, mert az lehetetlenné teszi a kiegyezést Bécscsel, miközben a honvédsereg képtelen egyedül megvédeni a hazát. Görgey tisztábban lát, mint Kossuth. Kettejük kezdetben jó viszonya a függetlenségi nyilatkozat után romlik meg véglegesen. Erősen leegyszerűsítve, egy tisztán gondolkodó, az ország jövőjéért aggódó katona, valamint a forradalmi ideológia ködében elhamarkodottan intézkedő politikus vitájáról beszélhetünk. Mindkettejük meggyőződése volt: a nemzet sorsáért, boldogulásáért cselekszenek. Az 1867. évi kiegyezéssel a történelem döntötte el a vitát. Görgey nem volt tökéletes ember - egyetlen történelmi hősünk sem az. Ma azt mondanánk róla: megosztó személyiség. Kortársai vagy gyűlölték, vagy imádták. Ezt erősíti az Aradon vértanúhalált halt gróf Leiningen-Westerburg Károly naplója. Együtt szolgáltak, kedvelték egymást. Heves természetű, a katonai szakmához értő, szarkasztikus humorú hadvezérnek írta le Görgeyt. Amikor az aradi kivégzést követően - részben Kossuth vádaskodásából eredően - Görgeyt oly sokan vádolták a hataloméhséggel, a diktátorságra töréssel, kevesen tudták, amit a vértanú személyes élményei alapján leírt. A szabadságharc legnagyobb hadvezére nem a hatalmat kereste, hanem a hírnév utáni vágy hajtotta. Ma már tudjuk: Görgey a végletekig menően szigorú, következetes parancsnok volt. Az Isten átlagon felüli elmével és katonai képességekkel áldotta meg. Ez talán már tragikus is lehetett. A nemzet sorsának egészét eldöntő küzdelem idején feltűnnek a törpék, a percemberkék is. 1848-1849 nem úgy volt nagyszerű, hogy makulátlan hősöket győzött le a túlerő. A mi szabadságharcunk a nagy tehetségű kiválóságok és a szürke középszerűek küzdelme is volt. Ebben Görgey fölényesen győzött; ez is katonai diadal. Leiningen azt írta róla, hogy gondolatokat mondott, nem szavakat. Ahogyan megfogalmazta: „mély gondolkodó volt”. Lassan elolvad Sztálin jégpalotája SZIBÉRIA Az 50-es években a Szibéria északi részén fekvő Novij Portban az oda száműzött német mérnökök éveken át építették a világ legnagyobb földalatti labirintusát, Sztálin jégpalotáját, ami most műemlékként üzemel amíg össze nem omlik. Az építmény méreteit tekintve nagyobb, mint a Fehér Ház, folyosói ugyanis hétezer négyzetmétert tesznek ki - írja a Globoport.hu. Eredetileg természetes fagyasztóként üzemelt, az Oroszországból exportra szánt halakat tárolták benne ideiglenesen, egész évben, -14 Celsius-fokon. Az emberi kéz által valaha emelt legnagyobb, jégből készült építmény fennmaradása azonban veszélyben van és a Siberian Times szerint a helyi hatóságoknak nincs elegendő forrásuk Sztálin jégpalotájának megmentésére. A sarkköri vizek melegedésével ugyanis olvadni kezdett a folyosórendszer - több átjáró állapota már veszélyes bejáratait is elöntheti a víz, ami maholnap megközelíthetetlenné teheti. MW A bejáratot hamarosan elönti a víz A legismertebb szifiliszes múmia Boris Johnson egyik őse Brit külügyminiszteri felmenő Anna Catharina Bischoff múmiája Bázelben Fotó: MW EGYENES ÁGON Boris Johnson brit külügyminiszter egyik távoli ősének bizonyult a legismertebb svájci múmia. A 17. században élő, jómódú svájci nő földi maradványait egy bázeli templomban találták meg. A test az 1709-ben Strasbourgban született és 1787-ben Bázelben elhunyt Anna Catharina Bischoffé. Szakértők 2015 óta vizsgálják a múmiát, és csütörtökön ismertetett eredményeik szerint a 67 éves korában meghalt nő Johnson ük-ük-ük-ük-ük-ük-nagyanyja volt. A múmiát Isaak Bischoff, a 17. századi Bázel kórházigazgatójának családi sírboltjában temették el, a Sarutlanok templomában. A nő kiléte évtizedek óta foglalkoztatta a kutatókat, a sírt ugyanis nem jelezte sírkő. A mumifikálódott tetemet 1975-ben, a templom restaurálásakor fedezték fel. Ötzi, az alpesi gleccsermúmia szakértője, Albert Zink foglalkozott Anna Catharina Bischoff múmiájával is. A nemzetközi kutatócsoportot a bázeli Természettudományi Múzeum vezette. DNS-mintát véve Anna Bischofftól a kutatók megalkották családfáját. Felfedezték, hogy a nő Johann Froben, egy 16. századi bázeli nyomdász leszármazottja. Bischoff hét gyermeket szült, egyikük egy báró, Christian Hubert Pfeffel von Kriegelstein felesége lett. Ez a báró pedig Alexander Boris de Pfeffel Johnson jelenlegi brit külügyminiszter egyik egyenes ági felmenője. Anna Bischoff vélhetően ólommérgezésben halt meg. „Úgy gondoljuk, betegek ápolása során szennyeződött meg” - közölte a múzeum. A szifiliszt akkoriban higanygőzzel kezelték. A testet a benne felhalmozódott nagy ólomkoncentráció őrizte meg annyira, hogy exhumálhatták és megvizsgálhatták a tudósok. MW
