Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)

2018-01-20 / 17. szám

6

^nTOTlJT

helyőrség

ezt írtak a maavar költő

KISGYEREKEIK HALÁLÁRÓL

Szőcs Géza rovata

Falusi iskolások, 1973

1. Rimay

Rimay János 1629-ben veszítette el ötéves kisfiát, Jancsikát (s talán nem ő volt az egyetlen, korán meghalt fia).

Rimay János: Az Úr engem sanyaríta... Ut et rosa spinis, et lilia premuntur urticis Amor et amatőr sic iuncta spinetaferunt. Nil tarn dulce extat, quod non austeritas tangat:

Nulli unquam homini, mel sine felle datur. [Valamint a rózsát a tövisek és liliomot a csalán elnyomja,

Úgy a szerelem és a szerető összefonódott töviseket hord.

Nincs semmi olyan édes, amit a ridegség ne érintene,

Egyetlen embernek sem adatik meg a méz epe nélkül.]

Az Úr engem sanyaríta,

Nyavalyák közé szoríta,

Szívemen nagy sebet nyita,

Kivel magához voníta.

Oltoványkámot kivevé,

Szép jó voltát megkedvellé,

El nem tőré s meg sem szegé,

Maga kertébe viteté.

Amely kertet sem dér, ragya,

Zápor s kőeső sem járja,

Veteményét nem fogyatja,

Hasznát csak az Úrnak adja.

Teljék kedve s akaratja,

Övét vette s övét tartja,

Minthogy jó szemmel is látja,

Legyen szerelmes magzatja.

Segélj engemet, Istenem,

Engedd is búmban pihennem,

Ne hagyj megkedvetlenednem.

Adj veled örökké élnem.

2. Zrínyi

Zrínyi Miklós Izsák fia halálát sirató verse véletlenül maradt meg és került elő több mint két évszázad elteltével (1891-ben) a Zrínyi-könyvtár megvásárlásakor átnézett könyvek egyikének lapjai közül. Az Elégia utólagos címadás, eredetileg nem volt címe. Felmerült a kérdés: volt-e ilyen nevű fia a költőnek, avagy csak a versbeszéd ószövetségi regisztere miatt nevezi így a fiát (a költők nem csak a kedveseiknek adnak új nevet költeményeikben), egy kiskorában meghalt, eredetileg más névre keresztelt gyermek halálát siratva benne. Ma már azonban tudjuk, hogy Zrínyi Miklós elsőszülött fiát, Izsákot 1655. április 28-án keresztelték meg, és harminc évvel Rimay Jancsika halála után, 1659-ben már elveszítette őt anyja-apja, meg persze a nemzet. Bécsben halt meg. (Rossz poénként fűzzük hozzá: nem ismerünk olyan verset, amelynek kezdősora kb. így hangzana: Bécs utcáin vadkan oson végig...)

Talán másként alakul a magyar történelem, ha ez a fiú életben marad.

Zrínyi Miklós: [ELÉGIA]

1.

Elég volt Istennél Ábrahám jó kedve,

Fiának halála mert meg volt engedve: Másképpen vagyok én Istentől büntetve, Avagy talán inkább Istentől szeretve.

2.

Meglátá kis Izsákot és megszereté, Karangyalok köziben el is viteté,

Ezt az áldozatot menyben helyhezteté, Paradicsom kertiben űtet teteté.

3-Tudom, miért köllött most szintén az Urnák Paradicsom kertiben kis virág Izsák,

Tavasszal ugyanis virágot plántálják, Ütet is most ültetik kisded angyalkák.

4-Virágjában megmarad mindenkor ottan, Itt penig az földön lett volna hervadtan, Ottan örök öröme neki az Urban,

Itt búbánat űtet verné világban.

5-Ebben csak egy ok van,

Az kit én szüvem bán,

Hogy nem élem gyümölcsét;

Urának,hazának És nagy Jehovának Had talált volna kedvét.

Mint pálmafa termett,

Úgy ő neki köllött Elröndölni menését.

6.

De heában sírok,

Utánna óhajtók,

Fatum irigy énnekem;

Hogy ha ember korban Ő gyuthatott volna,

Azt bizonnyal elhittem,

Ő Zriny jó névvel,

Vitéz magyar kézzel Kedvet tett volna nékem.

7-így akarta Isten,

Az ember mit tegyen?

Vele nem pörölhetni.

Az mi dolgunk nem más,

Csak mint pironkodás,

Mindent el kell szenvedni;

Mind jóért, körösztért,

És bal szöröncséjért Az Istent köll áldani.

8.

lm mast ifiadik megvénűlt esztendő, Tavaszra fordula téli kemény üdő,

Újul föld, frissül víz, vigadik az erdő,

Teli szép madarakkal magas levegő.

9-Az szép fülemile sírással úgy tetszik, Régi bánatjáért hogy panaszolkodik,

De nem, hanem még inkább ű vigadozik, Hálát Istennek ad, néz fel, imádkozik.

10.

Ah, az én tavaszomat irigy elrontá Szerencse, sőt még inkább télre forditá; Derűit szemeimet essőnek bocsátá,

Jéggel én szüvemet s búval beburitá.

11.

Gyönyörű madárkám, kicsin fülemilém,

Ah, igen hirtelen elröpüle tülem,

Az énnékem vala minden reménségem;

De mint könnyű árnyék, elkele előlem.

12.

így számlálom vala az én jövendőmet,

Hogy sok üdő múlván ez megvált engemet, Hogy követi, meg is haladja versemet,

És szegény hazánkért igyekezetemet.

13.

S zengőbb trombitával magyar vitézséget, Fogja énekleni erős kar erejét.

És hogy ű is osztán érdemeljen illyet,

Kinek énekelhessék cselekedetét.

14.

Ah, szép fülemilét az irigy halál Lecsapá kebelemben szörnyű kaszával, Izsákot, mely vala mint egy szép virágszál, Kertek szépségére mely oly gyönyörűn áll.

• (Megjegyzés: Terjedelmi megfontolásokból szerettem volna rövidíteni a szövegen, de egyetlen strófát sem tudtam kihagyni - Sz. G.)

3. Márai

1939. február 28-án jött a világra a Márai házaspár kisfia, Kristóf. Soha nem született másik gyermekük. Márai unokaöccse, Jáky János így emlékszik: „ami virág létezik, (...) abból egy hihetetlen méretűre feldíszített baldachint csinált a felesége körül és a Kristófka körül.”

A kisfiú öthetes korában, április 6-án meghalt. (310 évvel Rimay Jánoska és 280 évvel Zrínyi Izsák halála után.) Márai hónapokig képtelen volt írni. Azután született meg az Ujjgyakorlatok 3. verse, amelyet nem lehetséges máshova helyeznem, mint Rimay és Zrínyi kisfiúsirató strófái mellé. A fájdalom egész életén végigkísérte, Bátorság című írásában is felidézi fia halálát: „Megint ősz van, a háború fojtott levegője úszik az utcán, a halál és a megsemmisülés légkörében élek. Mélyen beszívom ezt a fojtott levegőt

és mosolygok. Már nem félek semmitől. Utoljára azon a reggelen féltem, mikor K. haldoklott.” Nem csak naplójában emlékezik meg róla rendszeresen. A Salernói-öbölben egy mellé telepedő papot arról faggat, hogy miért halnak meg a gyerekek. „I bambini sono in Paradiso” - feleli csendesen a páter, vagyis „A gyermekek a Paradicsomban vannak”. Márai is ebben a feltevésben keresett vigaszt, miként Rimay és Zrínyi is.

Márai Sándor:

Egy kisgyermek halálára

Mi is maradt belőle? A neve, hajának illata a hajkefén, egy micimackó, halottlevele, egy véres rongy és ez a költemény.

A világ hatalom és értelem, nem értem, miért tették ezt velem.

Nem pörölök. Élek és hallgatok.

Most angyal ő, ha vannak angyalok.

De itt lenn minden únt és ostoba.

Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.

4. Ady

A három, korán meghalt kisfiú mellett meg kell említenünk egy meg nem született fiút és egy halva született kislányt is, Ady Endre és Léda lányát. (Nagyvárad, 1907. augusztus 26.)

Adynak nem maradt utóda. Fivérének, Ady Lajosnak sem - kettejükkel fiú ágon vége szakadt az Ady-nemzetségnek. Hogy a meddőség mennyire foglalkoztatta Adyt, ahhoz elég megemlíteni A fiam bölcsőjénél című versét.

Ady Endre:

A fiam bölcsőjénél

Hűs lugasban vén, nyári napon,

Aludj, mikor az apád altat,

Kicsi fiam:

Felleg-bölesőd sírva ringatom.

Álom-testecskédet legyezem,

Csókokra emlékszem, melyekből,

Kicsi fiam,

Nem hívott elő a szerelem.

Hogy ködből vagy és sohse valál Sohse fájt igy szegény apádnak,

Kicsi fiam,

Közel lehet hozzá a Halál.

IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET

2018. január

f