Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-19 / 16. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. JANUÁR 19., PÉNTEK Mercsényi Gyula fél évszázada megírta újesztendei levelét, keletnémet földről Az NDK-ban motort vásárolt, a Harz-tól Rügenig barangolt Ami még olvasható: magyar muzsika a rádióban Ötven évvel ezelőtt az akkor még örök létezőnek tűnő Német Demokratikus Köztársaságból érkezett újévi levél a Tolna Megyei Népújság szerkesztőségébe. Feladója egy szekszárdi fiatal, Mercsényi Gyula volt, aki számos Tolna megyei kortársával együtt utazott az NDK-ba, munkát vállalni. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD íme, egy részlet az újság által közölt levélből: „Erfurt közelében, Sömmerdában dolgozunk. A városközponttól alig tíz percnyi járásra lakunk, egy új városnegyedben, amit Neue Zeit-nek hívnak. Itt csupa négy-öt emeletes bérházak épültek, szép parkok és terek díszítik - egyszóval a legszebb helyen kaptunk szállást. Hetven magyar fiatal lakik ebben a városrészben. A körülmények nagyon jók: általában öten lakunk egy lakásban, ami előszobából, nappali, háló- és fürdőszobából áll, és még egy konyha is tartozik hozzá.” Mercsényi Gyula immár hetvenhárom éves, jó egészségnek örvend: a fél évszázada postára adott levelet látva készségesen vállalkozott emlékei felelevenítésére.- Hogy miért is döntöttem úgy huszonévesen, hogy három évre kimegyek az NDK-ba? - tűnődött Mercsényi Gyula. - Éppen befejeztem a katonai szolgálatot, és még nem volt egyértelmű számomra a pályaválasztás... Kapóra jött a kelet-németországi lehetőség: mert belegondoltam abba, hogy külföldre mehetek, ha csak ilyen szinten is, de világot láthatok, megtanulhatok egy másik nyelvet, önálló életet élhetek, és ráadásul szakmát is szerezhetek. Bár a kezdés nem tűnt biztatónak - Mercsényi Gyula betanított munkási beosztást kapott a sömmerdai esztergályos műhelyben -, később előnyére változott a helyzet. Fél év elteltével már a korábban ígért irodagép műszerészi szakma fogásait sajátíthatta el. Újabb részlet következik a levélből: „A német szakemberek, akik tanításunkkal lettek megbízva (...), nagyon nagy lelkesedéssel és türelemmel tanítanak bennünket. (...) Sok dolgot anyanyelvi és más nehézségek miatt háromszor, négyszer is el kellett mondaniuk, mire megértettük. De ez csak az első hónapokban volt így, most már a legtöbben önállóan dolgozunk.” Ettől az első hat hónaptól, az anyanyelvi nehézségektől - valamint a vissza-visszatérő honvágytól - eltekintve minden a várakozásnak megfelelően alakult. Ez még akkor is így van, ha a szekszárdi fiatalember, összes Tolna megyei társához hasonlóan, kézzel-lábbal tiltakozott az ételekre öntött, tipikusan német generálszósz ellen. Azután eltelt egy év, és a generálszósz megszokott, sőt megkedvelt étel-adalék lett.- Fizetésünk meghaladta az itthoni, hasonló kategóriában adott havi fixet - folytatta Mercsényi Gyula. - Tudtam vásárolni és utazgatni, természetesen az NDK-n belül. Ott vettem meg életem első, MZ típusú motorkerékpárját, amit itthon emzé-nek ejtenek, de számunkra az már emcet marad. Télen magyar és német társaimmal együtt síelni mentünk a Harz hegységbe, nyáron meg sem álltunk a Balti-tengerig, Rügen szigetéig. Ami pedig a sportot illeti, focibajnokságot szerveztünk a magyaroknak. Sőt, saját, magyar focicsapatunk az NDK bajnokság negyedik osztályában hivatalosan is „Az elmúlt esztendő őszén, önként jelentkezés alapján hetven Tolna megyei fiatal utazott a Német Demokratikus Köztársaságba” - kezdődött ezzel a korabeli levél, majd így folytatódott: „A fiatalok három esztendeig dolgoznak a baráti állam üzemeiben, gyáraiban, és nagyobb szakmai gyakorlattal, elméleti tudással gyarapodva térnek majd haza. Tőlük, illetve mindannyiuk nevében Mercsényi Gyulától érkezett levél. A fiatalember részletesen beszámol azokról a körülményekről, amelyek között jó néhány ezer kilométerre, új otthonukban élnek. (...) Egy helyen megszakadt a levél gondolatmenete. Mercsényi Gyula szemmel láthatólag később írta a folytatást. Magyarázatul csak ennyit közölt: Elnézést kérek, de a rádióban most magyar muzsikátjátszanak. Olyan jó egy kicsit hallgatni... Az egész levélben nem esik róla szó, de ez a két mondat mutatja, hogy ideális körülmények között sem könnyű megszokni idegenben.” szerepelt, mindig ott voltunk a legjobbak között. A levélben egyébként Mercsényi Gyula külön fejezetet szentelt a szórakozásnak és a sportnak. Ahogy írta: egyikben sincs hiány. „Sömmerdában sok szép szórakozóhely van, és aki igazán fiatalos szórakozásra vágyik, szombatonként a helyi beat-együttes muzsikájára táncolhat. Az evezéstől a legkülönbözőbb labdajátékokig mindenki megtalálhatja a neki legkedvesebb sportágat.” Az egyik, fél évszázad elteltével ránk maradt fotón a huszonéves Mercsényi Gyula szabályszerű labdarúgó mezben feszít, kezeit karba öltve, akárcsak a profik. A magas, jó kiállású, kisportolt szekszárdi fiatal a megtévesztésig hasonlított Gojko Mitic színészre - negyvenen aluliak kedvéért: a szerb származású, jóllehet az NDK-ban élő Gojko Mitic vadregényes indiánfilmjei által vált mindenki által ismert sztárrá a keleti blokkban. Vajon mennyire értékelték ezt a hasonlóságot az NDK-s lányok?- Nem panaszkodhatom - hangzott a lakonikusságában is sokatmondó válasz. - Amúgy általában is, a magyar fiúknak meglehetősen jó ázsiójuk volt a keletnémet lányok körében. De néhány mondat erejéig visszatérve még a sportra. Ezt a területet tekintve, hazatérése után Mercsényi Gyula ott folytatta, ahol az NDK-ban abbahagyta. Azaz, belevetette magát a megye sportéletébe. Mint az MLSZ Tolna Megyei Igazgatósága fegyelmi bizottságának jelenlegi elnöke, érezhető és jogos büszkeséggel emlékeztetett egy majdani évfordulóra.- Ha megérem az elkövetkező két évet, akkor elmondhatom magamról: 1970-től 2020- ig ötven éve veszek részt, különböző tisztségek révén, Tolna megye labdarúgásának segítésében: kizárólag társadalmi munkában! A magyar fiúknak jó ázsiójuk volt akkoriban a keletnémet lányok körében Színvonalas versenyen bizonyították rátermettségüket Érmeket hoztak Temerinből Az iskolában esett egymásnak két fiú NAGYMÁNYOK A szerbiai Temerinben minden januárban nemzetközi Vince-napi borversenyt rendez a helyi kertbarát egyesület. Idén január 12-13- án öt ország részvételével rendezték meg a mustrát. A völgységet a Nagymányoki Borbaráti Egyesület borászai, valamint Sebestyén lózsef, a bonyhádi Borbaráti Kör tagja képviselte. Beke Zoltán az egyesület elnöke elmondta, hogy a nagyon színvonalas borversenyen Magyarországról több borvidékről voltak jelen. A leadott borminták mennyisége összesen 697 darab volt. Fehérborból 273, rozéból 107, sillerből 17, vörösből 258, desszertborból 28, és gyümölcsborból 14 mintát adtak le. A három nagymányoki kistermelő, Mózsik András, Beke Zoltán, Szabó László tizenhárom bormintával mérette meg magát a rangos eseményen. Mózsik András 2 ezüst- és 1 bronzéremmel lett gazdagabb. Beke Zoltán 2 arany-, 2 ezüst- és 3 bronzérmet vihetett haza. Szabó László 1 ezüst- és 1 bronzérem, valamint oklevél tulajdonosa lett. Sebestyén lózsef 1 ezüstéremmel térhetett haza. A verseny jó hangulatú vacsorával és ismerkedési esttel zárult. B. L. Munkában a nemzetközi borbíráló bizottság Beküldött kép TOLNA Vádemelési javaslattal zárta le a nyomozást a Tolnai Rendőrőrs garázdaság vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt két tizenöt éves tolnai fiú ellen. Az ügy iratait már át is adták az ügyészségnek. A fiatalok tavaly április 28-án délelőtt a tolnai általános iskola folyosóján szóváltást követően estek egymásnak. A verekedőket a diáktársaik és tanárok választották szét. A rendőrök gyanúsítottként hallgatták ki mindkét fiatalembert, akik a bűncselekményt beismerték. Huszti Gábor, a megyei főkapitányság sajtószóvivője elmondta, az efféle erőszakos cselekmények a legtöbbször jogsértésnek minősülnek, ezért büntető eljárást vonhatnak maguk után. Az iskolai erőszak körébe azonban nem csak a tettlegesség tartozik, az iskolások egymás zaklatásával is bűncselekményt követhetnek el, amit a törvény ugyancsak büntet. Aki megoldhatatlannak tűnő konfliktusba keveredik, vagy ilyen esetről, diáktársról szerez tudomást, forduljon pedagógushoz, szülőhöz, vagy a rendőrség iskolai bűnmegelőzési szakembereihez. 1.1. Mercsényi Gyula több mint hetven évesen is kiveszi részét a megyei sportéletből Fotó: Mártonfai D.
