Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-18 / 15. szám
2018. JANUÁR 18., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Szoboszlai a Salzburg első „kétezres” születésű futballistája lett Szeretne példakép lenni Szerződést hosszabbított a Salzburggal a magyar futball egyik legnagyobb ígéretének tartott Szoboszlai Dominik. A17 éves támadó középpályás azért dolgozik, hogy minél több játéklehetőséget kapjon a felnőttcsapatban.- Szerintem csak így van értelme csinálni. Mindent annak rendelek alá, hogy minél jobb futballista váljon belőlem, edzések után rendszeresen kint maradok, és gyakorlom a kapura lövéseket, szabadrúgásokat, igyekszem minden téren fejlődni. pályára lépett az U19-es és az U21-es válogatottban is, sőt Bernd Storck tavaly meghívta a nagyválogatott keretébe. de Andorra és Oroszország ellen sem kapott játéklehetőséget. „Az esélyt megkaptam, ott vagyok a keretben” Smahulya Ádám/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Emlékszik, mit mondott, amikor tavaly nyáron a Salzburg fiókcsapatához, a másodosztályú Lieferinghez került?- Valami olyasmit, hogy szeretnék bizonyítani, és jó lenne, ha minél hamarabb számításba vennének a Salzburg felnőttcsapatánál - mondta Szoboszlai Dóminik, aki kedden 2021 nyaráig szóló szerződést írt alá a salzburgiakkal, és a januári felkészülést már az első kerettel kezdte el.- Mivel lenne elégedett újabb fél év elteltével?- Ha minél többet játszhatnék a bajnokságban, és esetleg az Európa-ligában is pályára lépnék a tavasszal. Az esélyt megkaptam, ott vagyok a keretben, a többi rajtam múlik. Hoszszú távon természetesen jó lenne bekerülni a kezdőcsapatba, de egyelőre semmi értelme arról beszélni, hogy mennyi esélyem van rá. Nem akarok találgatni, mennyi lehetőséget kaphatok a felnőtteknél, igyekszem bizonyítani.- Gondolom, jót tesz az önbizalmának, hogy ön a felnőttcsapat történetének első „kétezres” születésű futballistája.- Jó érzés, hogy Uyen fiatalon bíznak bennem, és arra ösztönöz, hogy a jövőben az eddigieknél is keményebben dolgozzak.- Igaz, hogy gyakorlatilag egész nap csak a futballal foglalkozik, és szabadidejében is csak azon jár az agya, hogy minél jobb játékos legyen?- Ha már itt tartunk, elsősorban miben kell előrelépnie?- A fejjátékom sajnos még mindig nem az igazi.- És mi az, amiben a legtöbbet fejlődött, amióta a Lieferinghez került?- A labda elleni játékban, a letámadásokban, emellett érezhetően sokkal jobb lett az erőnlétem. Többet bírok a meccseken, nem fáradok el annyira, és bátrabban belemegyek a párharcokba. Mondanom sem kell, ennek hatalmas szerepe van a felnőtteknél. Ha nem elég jó a fizikumod, sokkal nehezebben tudsz érvényesülni; és persze az iram is teljesen más, mint az utánpótláscsapatokban.- Mit szólt hozzá, hogy a norvégok elleni U17-es Eb-selejtezőn lőtt gólját is jelölték Az év sportolója-gálán az év legszebb találatai közé?- Örültem, mert ez is egy viszszajelzés, és tényleg nem volt csúnya gól. Klassz lett volna, ha megnyerem a szavazást, de még nagyon fiatal vagyok, remélhetőleg lesz még rá esélyem. Egyébként Joseph Paintsil gólja is remek, nem érdemtelenül nyert ő.- Tényleg nincs példaképe?- Nem, nem volt, és nem is lesz. Szeretném a hozzáállá-Az elnyert bizalom még keményebb munkára ösztönzi Fotó: MW Látványos fejlődés gólokkal és gólpasszokkal fűszerezve A 2000. október 25-én született Szoboszlai Dominik a salzburgiak fiókcsapatában, a Lieferingben élt a bizalommal: tizenkilenc mérkőzésen hét gólt és négy gólpasszt jegyzett a bajnokságban. Emellett a Salzburg U19-es együttesével három találkozón pályára lépett az ifjúsági Bajnokok Ligájában, ott szintén adott három gólpasszt. Itthon először 2017- ben figyeltek fel rá a szurkolók, amikor az U17-es válogatott az akkor tizenhat éves tehetség norvégoknak lőtt bombagóljával harcolta ki az Eb-részvételt, majd a horvátországi tornán két gólt szerzett Feröer ellen (4-0). Azóta sommal és a pályán nyújtott teljesítményemmel elérni, hogy egy nap majd engem emlegessenek példaképként.- Korábban azt mondta, nem volt egyszerű elszakadni a családjától és kiköltözni Ausztriába. Megszokta már a légióséletet?- Nem volt egyszerű, de kiskorom óta tudtam, hogy külföldön akarok futballozni. Ezért dolgoztam nap mint nap, és azzal is tisztában voltam, hogy mindez müyen nehézségekkel jár. Aki ismer, tudja, mennyire fontos számomra a család, a kishúgom, a szüleim, rengeteget köszönhetek nekik. Amikor csak tehetem, hazamegyek, bár erre a jövőben kevesebb lehetőségem lesz. Ami a beilleszkedést illeti, mindenki segítőkész, a német nyelv is jól megy, megértek mindent, és én is megértetem magam, de még ezen a téren is van mit csiszolni.- A rövid távú céljairól már beszélt, de mivel lenne elégedett öt év múlva?- Nem szoktam és nem is szeretek eljátszani a gondolattal, hogy mi lesz öt vagy tíz év múlva, a munkában és a teljesítményben hiszek. Az álmom, hogy egy nap majd a Real Madridban futballozzak, de ahhoz rengeteget kell dolgoznom, emellett szerencse is kell hozzá. A spanyolos, technikás foci áll hozzám a legközelebb, és amióta az eszemet tudom, a madridiaknak szurkolok. De egyelőre az a cél, hogy minél többet játsszak a Salzburgban, és idővel szeretnék a magyar nagyválogatottban is bemutatkozni. Ez a következő nagy célom a mostani szerződéshoszszabbítás után. A hússzoros válogatott kapus a jövő hét végén visszatérhet a pályára Bogdán Ádám már sörben is utazik LABDARÚGÁS Decemberben ismét edzésbe állt, és ha minden jól megy, a jövő héten viszszatérhet a pályára a térdsérülése miatt több mint egy évet kihagyó Bogdán Ádám. A Liverpool magyar válogatott kapusa 2Q16 nyarán a Wigan kölcsönjátékosaként súlyos térdszalagszakadást szenvedett a Barnsley ellen, a műtétet hosszú rehabilitáció követte, amely a vártnál tovább tartott, hamarosan azonban ismét védhet a több mint tíz éve Angliában játszó, harmincéves futballista. „Hosszú, küzdelmes időszakon vagyok túl, de már nem akarok ezen rágódni, a lényeg, hogy jól érzem magam, és a tervek szerint a jövő héten védhetek a tartalékcsapatban - nyilatkozta Bogdán Ádám. Bogdán úgy gondolja, nem marad Liverpoolban Fotó: AFP- Több mint egy évet kihagytam, a cél, hogy fokozatosan visszanyerjem a formámat, de semmit sem akarok siettetni. Sajnos többször is visszaesés következett be a rehabilitációmban, időnként úgy éreztem, egyet lépek előre, kettőt hátra. De nem éltem meg tragédiaként ezt az időszakot. Volt időm gondolkodni a jövőmön, és mással is tudtam foglalkozni, egyebek mellett a testvéremmel elkezdtünk saját sört gyártani, az egyik Red Viking, a másik Gold Viking néven fut majd. Ez is rengeteg tanulsággal járt, sok értékes tapasztalatot szereztem, és úgy tűnik, hamarosan ez a projekt is révbe ér.” A hússzoros válogatott kapus karrierje szempontjából az a legnagyobb kérdés, hogy a Liverpoolnál marad-e, vagy a több játéklehetőség reményében még a télen klubot vált. „Nem látok sok esélyt arra, hogy a közeljövőben védhetnék a Liverpoolban - folytatta Bogdán. - Úgy tudom, több másodosztályú csapat is szívesen látna, de érthető módon előbb ők is szeretnék megnézni, mire vagyok képes. Most az az első lépés, hogy újra rendszeresen védjek, és kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtsak. Ha ez megvalósul, akkor lehet reálisan elgondolkodni azon, hogy ismét bekerüljek a válogatottba. Többször tapasztaltam már, hogy a jó jót szül, bízom benne, hogy ha keményen dolgozom, előbb-utóbb minden téren meglesz az eredménye.” MW JEGYZET Ennyi volt Fenyő Gábor jegyzet@mediaworks.hu Néhány napja Bagics Balázsnak sikerült felkavarnia az állóvizet az amúgy nem kifejezetten a magyar sikersportágak közé sorolt férfiröplabdában azzal, hogy elköszönt az előző szezonban nagy meglepetésre bajnoki és kupadöntőbe jutott Bp. Pénzügyőr SE csapatától. Azonmód jöttek is a kérők: négy klub kereste meg - a bajnoki címvédő kaposváriak mellett a kihívó Kecskemét, továbbá a MAFC és az újonc Székesfehérvári MÁV Előre SC -, ám ő mindenkinek ugyanazt mondta: köszöni szépen, de elég volt a röplabdából. Kétségtelen, nem akármilyen kaliberű játékosról van szó: a rekordbajnok Fino-Kaposvár és a magyar válogatott egykori csapatkapitánya - aki nem mellesleg a strandröplabdapályákon is begyűjtött öt bajnoki címet - a sportág meghatározó alakjának számított. A múlt idő nem véletlen: miután sikeresen államvizsgázott, az élet más területén szeretné kipróbálni magát. Ez pedig szerinte teljes embert kíván, vagyis nem fér bele a sport. rNem egyedi esetről van szó. Bagics Balázs ugyan nem ebbe a körbe tartozik, ám akadtak röplabdázók, akik, bár egészen a válogatottságig jutottak, mégis idő előtt köszöntek el. Megszokott - és elfogadott - dolog, ha egy fiatal úgy dönt, hogy a tanulmányaira összpontosít, s ezért hátat fordít az (él)sportnak. Az viszont az újdonság erejével hatott akkor, amikor a kaposvári bajnokcsapat egyik meghatározó játékoáa a munka mellett voksolt, mert ha nem is nagyságrendekkel, de mégis jobban keres a gyárban, mint a pályán, arról nem is szólva, hogy az év mind a tizenkét hónapjában számolhat a fizetésével. A liberó Dömötör Lajos még 2014-ben váltott röplabdáról munkára. Két évvel később aztán két másik válogatott játékos, Bagics Balázs és Rása Alex is úgy köszönt el Kaposvártól, hogy a civil szférában képzeli el a folytatást. Utóbbi a nyári holtszezonban rendszeresen munkát vállalt - egy időben szülőhelye közelében, Tiszaligeten ténykedett úszómesterként -, így egészítve ki a jövedelmét. Rása Alex azért szerencsére megmaradt a sportág számára, Bagics Balázstól viszont búcsúzunk. Azt azért ne feledjük, hogy a világ egyik legnépszerűbb és legtöbbek által űzött sportágáról beszélünk. Amikor a röplabda is bekerült a TAO-s sportágak közé, sokan azt mondták, ez lehet a kitörési pont, csak élni kell vele. Nem mindegyik klub tudott...