Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-16 / 13. szám
2018. JANUAR 16., KEDD SPORT 15 Babos Tímea legyőzte a tavalyi elődöntőst az Australian Openen Ez bravúr volt a javából! Magyar szempontból mesés győzelemmel indult az év első tenisz Grand Slam-versenye. Babos Tímea 7:6, 6:2-re győzött a világranglis ta 10. helyén álló Coco Vandeweghe ellen. A soproni teniszező a következő fordulóban a spanyol Carlos Suárez Navarro ellen játszik, aki ellen még nem sikerült nyernie. Igaz, Vandeweghe-et sem győzte le Melbourne előtt, miért ne sikerülhetne az újabb bravúr? Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu TENISZ Sokan féltették Babos Tímeát az Australian Open sorsolása után. Az első számú magyar teniszezőnő a tavalyi US Openen és az ausztrál bajnokságon elődöntős, friss Fed-kupa-győztes amerikai Coco Vandeweghe-gel került szembe az el ső fordulóban. A két játékos í melbourne-i mérkőzésük élőt egyszer találkozott egymással 201ó-ban Vandeweghe győzőt 6:3, 6:2-re Wimbledonban, í második fordulóban. A ranglista 51. helyén álló magyar teniszező nem kezdett túl jól, de a folytatás egészen parádésan alakult. Babos a harmadik játékot nyerte meg adogatóként, 15-40 után összesen három bréklab-Jobb állapotban van, mint valaha dát hárított, de 2:2 után Vandeweghe elvette az adogatását, majd jött az esőszünet. „A meccs elején is megvoltak a lehetőségeim, de az eső használt, mivel imádok fedett páFotó: AFP lyán játszani: megtelt a stadion, ami ilyen hatalmas, tízezres pályán a kedvencem” - idézte Babos Tímea mérkőzés utáni nyilatkozatát a Nemzeti Sport helyszíni tudósítója. Az esőszünet után Babos visszavette a szerváját, végül rövidítésben nyerte meg az első játszmát. A második szett jóval kevesebb izgalmat tartogatott: a magyar játékos kétszer is elvette Vandeweghe szerváját, és a kritikus pillanatokban magabiztosan hárította a breaklabdákat. Az amerikai nem tudott uralkodni az idegein, többször is figyelmeztette a vezetőbíró, végül Babos 5:2-nél adogathatott a mérkőzés megnyeréséért. Nem remegett meg a keze, a második meccslabdát értékesítve győzött. Pályafutása során másodszor nyert top 10-es játékos ellen. Először 2014-ben a budapesti Fed Kupa-tornán győzte le az akkor szintén a 10. helyen álló - ma már világelső - román Simona Halepet. A mérkőzést követő sajtótájékoztatón Babos jó hírt osztott meg a nyilvánossággal. „Ma jobb állapotban vagyok, mint valaha. Magamra figyeltem, arra, hogy mit kell tennem: ez pedig az, hogy minden pontért megküzdjek, sose adjam fel. Most is álltam vesztésre, de visszajöttem - kifizetődött, hogy hittem magamban.” A legyőzött amerikai betegségre panaszkodott, állítása szerint napok óta influenzával küszködik, így nem lehetett százszázalékos állapotban. Vandeweghe megjegyezte, hogy Babos számára ellenszenvesen ünnepelte a megnyert pontjait, A magyar játékos reagált a felvetésre. „Ha Vandeweghe megnézte volna a korábbi meccseimet, akkor tudhatná, hogy mindig így örülök, de sosem az ellenfelemmel szemben, hanem a sajátjaim és a közönség felé” - mondta Babos, aki magyar idő szerint kedden lép pályára a második fordulóban a spanyol Carlos Suárez Navarro ellen, akit korábban még nem sikerült legyőznie, háromszor kikapott tőle. Épp itt az ideje, hogy Babos Melbourne-ben lezárja a rossz sorozatot. Érdekesebb eredmények, 1. forduló FÉRFI EGYES: Nadal (spanyol. l.)-Estrella Burgos (dominikai) 6:1,6:1,6:1; Dimitrov (bolgár, 3.)-Novak (osztrák) 6:3,6:2,6:1; Cilic (horvát, 6.)-Pospisil (kanadai) 6:2,6:2,4:6,7:6 (7-5). NŐI EGYES: Bencic (svájci)-V. Williams (amerikai, 5.) 6:3, 7:5; Ostapenko (lett, 7.)-Schiavone (olasz) 6:1, 6:4; Babos Tímea- Coco Vandeweghe (amerikai, 10.) 7:6 (7-4), 6:2. Lendvai Miklós elszakadt a labdarúgástól, az építőiparban próbál boldogulni Betonba öntött kesernyés szavak Úgy érzi, hogy könnyű szívvel mondtak le róla Fotó: MW LABDARÚGÁS A nagy munkabírású korábbi 23-szoros válogatott középpályás, Lendvai Miklós hátat fordított a sportágnak, téglát pakol és sódert lapátol, mert így még mindig több öröm éri, mint a szerinte sajátos hazai futballközegben.- Kubikos lett?- Nem szégyen az, ha az ember keményen dolgozik. Amúgy sem voltam grófgyerek, így nem esik nehezemre téglát pakolni, maltert keverni, sódert, homokot lapátolni vagy betonozni.- Ennyire messzire került a futballtól?- A lehető legmesszebbre. Nagyjából másfél éve hagytam abba az edzősködést, és akkor azt mondtam, új célokat kell magam elé tűznöm, új értelmet kell találnom az életemben. Szerencsére apósom, aki egyben a legjobb barátom is, hívott, és azt mondta, van egy építőipari vállalkozása, dolgozzak vele, s vigyem tovább, amit ő elkezdett. Én meg olyafi vagyok, hogy ha embereket kell irányítanom, akkor az a minimum, hogy ugyanarra vagyok képes, mint ők. Ezért aztán beálltam dolgozni, akár itthon, akár külföldön sikerült melót szereznünk.- Ezek szerint virágzik a vállalkozás?- Naiv voltam, amikor azt gondoltam, az ismertségem, a kapcsolataim révén majd sorra jönnek a felkérések, és elárasztanak bennünket munkával. Tévedtem. De sohasem hagytam magam eltiporni, így aztán szereztünk munkát, dolgoztunk Bécsben, Svájcban, a világhírű divattervező, Tommy Hilfiger székházát csináltuk, és persze itthon is lehetőséghez jutottunk.- Nem jutott eszébe betonozás közben, hogy a munkabírását, a fanatizmusát egy kispadon, edzőként is kamatoztathatná?- Sokszor eszembe jut a múltam, a válogatott meccseim, a Zalaegerszegen és a Fradiban eltöltött időszak, és persze a külföldön, idegenlégiósként szerzett élmények. De ha egyszer nem kellettem ennek a futballközegnek, ha Zalaegerszegen is könnyű szívvel lemondtak rólam - és a tulajdonos nem is tagadta, hogy nem érdekli a múlt -, akkor én minek görcsöljek és ragaszkodjak a labdarúgáshoz? Új feladatokat kerestem.- A betonozást?- Elhiheti, hogy a futballon kívül is érheti sikerélmény az embert. Addig nem nyugszom, amíg egy olyan céget nem irányítok, amely valóban működik. Mert sok kisebbnagyobb cégről beszélhetünk Magyarországon, de a legtöbbjük csak van, és nem működik. Szeretnénk nyereséget termelni, szeretnél^ olyan főnök lenni, aki már csak a háttérből irányít.- Azt mondják majd önről, hogy sértett ember, és azért fordított hátat a sportágnak.- Nem érdekel, ki mit gondol. Annál fontosabb, hogy végre harmóniát, sőt boldogságot érzek a hétköznapokban. A családom a legfontosabb, tőlük kapom a legnagyobb támogatást, és szerencsére jut időm rájuk. Nem akarok beleszólni, miről írjon cikket, de javaslom, kérdezze végig az úgynevezett profi edzőket Magyarországon, hogy milyen a családi életük. A többség bizonyára elmondja majd, hogy köszöni szépen, harmonikus, de ne higgye el nekik. Olyanok, mint a vándormuzsikusok.- Csupán 42 esztendős, edzőként a lehető legjobb korban van, nem hiszem el, hogy feladta, és kukába dobta az egészet.- Pedig még a megszerzett bizonyítványaimat, az edzői diplomámat is bárkinek odaadnám. Vicces volt, hogy korábban a fejemre olvasták, csak B licencem van. Kevesellték a tudásomat, kevesellték a papírt az életemből. Nem az volt a fontos, ami a fejemben és a lelkemben van, nem az a sok-sok tapasztalat, amit öszszegyűjtöttem a pályafutásom során. Ugyan már, ezután kellene sóvárognom?!- A gyerekeit sem érdekli már a labda?- A legnagyobb Fiam szereti a Zetét és persze a futballt is, de már inkább bokszol, a középső birkózik, a legkisebb még mindig tereli a lasztit, de benne sem érzem azt, hogy valóban labdarúgónak készülne.- Nem bánja?- Tudja, elnézem én ezeket az ifjú futballistákat, akik sok pénzt keresnek a semmilyen játékukkal, és úgy öltöznek, mint a... Most majdnem mondtam egy olyan jelzőt, amit nem írt volna le, ezért inkább maradjunk a lányos stílusnál. Szőrmegalléros kabátot hordanak a fiaink, és olyanok, mint a nők. Úgy is játszanak. A tények makacs dolgok, a számok nem hazudnak, az eredményjelző tábla mindig a valóságot mutatja. Sinkovics Gábor/NS JEGYZET Suszterek a Dakaron Fábik Tibor jegyzet@medlaworks.hu „Tízezer kilométer versenytáv vár rám 2018 januárjában a Dakaron” - írta ki a honlapjára még tavaly Horváth Lajos váci motoros, nagyvonalúan kerekítve. Mert az Afrika helyett már jó ideje Dél-Amerikában zajló tereprali-viadalon idén a motorosok számára egészen pontosan 8299 km az össztáv, a mért szakaszokat öszszeadva pedig 4240 km-t kapunk. De ezen mi is lépjünk túl nagyvonalúan. Honfitársunk az első napi, még csak 31 km-es penzumot a 137 induló közül a 135. helyen teljesítette, míg a legjobb időt jegyző címvédő brit Sam Sunderlandnak mintegy húsz percbe telt, neki valamivel több mint három órába. A feketeleves azonban másnap jött, az első komolyabb dűnéknél felforrt a hűtővize, tönkrement a hűtőventillátora csatlakozója, és fel kellett adnia a versenyt. így lett a „tízezer” kilométerből hatvan, ami a szakmában itthon csak Lallerként ismert motoros számára lesújtó lehet, mi azonban megkönnyebbültünk. Horváth Lajos másodszor indult a földkerekség leginkább embert próbáló tereprali-versenyén, és tavaly a harmadik szakaszon meglehetősen ijesztően esett ki. Miután eltévedt egy kiszáradt tómederben, aztán majdnem belezuhant egy szakadékba, majd elesett, és víz nélkül már bevallottan halálfélelme volt, leadta a vészjelzést, hogy mentsék ki. Idén kétségkívül jobban járt. Hosszasan sorolhatnánk a Dakar eddigi tragédiáit, s ugyan a legnagyobb veszélynek a motorosok vannak kitéve, négy keréken sem életbiztosítás száguldani hol az Atacama sivatag homokdűnéi között, hol az Andok szerpentinjein 4000 méteres tengerszint feletti magasságban. De idén az is előfordult, hogy valakit a Csendes-óceánból kellett kihúzni, mert a parti szakaszon az autójával túl közel merészkedett a vízhez, és a hullámok besodorták. Szalay Balázs már öreg róka, ilyesmi vele talán nem esne meg - korábban tizenkétszer indult a Dakaron és nyolcszor célba is ért -, a technika azonban most kifogott rajta. Az Opel önindítójának sokadik meghibásodása miatt nem tudta teljesíteni a negyedik szakaszt, és az ötödiken a versenybíróság időbüntetéssel sem engedte elindulni. Ám ő is olcsóbban megúszta, mint az ugyanazon a napon kiesett André Villas-Boas, a Chelsea futballcsapatának korábbi menedzsere. A portugál tréner Peruban egy dűnének kormányozta a Toyotáját, hátsérülést szenvedett, komoly fájdalmakkal szállították kórházba mentőhelikopterrel. Hát igen, a suszter inkább maradjon a kaptafánál, és csak az Alföldön motorozzon.
